Új Ifjúság, 1972. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1972-10-17 / 42. szám

2 új ifjúság

folgen neveléstan

A SZOCIALISTA ÁLLAM

A szocialista forradalom után — mint Marx és Lenin tanítja — az állam a proletárdiktatúra eszközévé lesz. Természetesen nem önmagától következik ez be, a hatalomra jutott munkásosztálynak előbb szét kell zúznia a régi polgári vagy polgári-feudális államgépezetet, és helyébe meg kell teremtenie a szocialista államapparátust.

Valójában a proletárdiktatúra teremti meg a történelemben először az igazságos helyzetet: mindeddig u- gyan az állam a kisebbség elnyomó eszköze volt, amely- lyel uralkodni tudott a többség fölött; a proletárdiktatúra állama pedig a többség — uralmát valósítja meg az egyre fogyó számú kisebbség, a vagyonuktól és hatalmuktól megfosztott, de ebbe könnyen belenyugodni nem akaró volt kizsákmányolók [földbirtokosok, tőkések) fölött.

Természetesen a fejlődés során maga az állam — a szocialista állam is — változik. A proletárdiktatúrában az államnak hol egyik, hol másik funkciója kerül előtérbe. A munkásosztály uralomrajutása után a kisebbség fölötti elnyomó funkciónak van a legnagyobb Jelentősége, hiszen a fiatal proletár államnak mindenekelőtt a kapitalista restaurációs (visszatérési) kísérletek ellen kell védekeznie.

Amint azonban az ellenforradalmi restauráció reális veszélye csökken, az elnyomó funkció is értelemszerűen más területekre (határvédelem, bűnüldözés) korlátozódik.

A proletariátus a hatalom gyakorlásába bevonja legnagyobb szövetségesét, a dolgozó parasztságot és a társadalom többi dolgozó rétegét is.

A munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetsége is változik a szocialista fejlődés során: a hatalomért folytatott harc és a hatalom megszerzése idején, valamint az után egy ideig a munkásosztály csak a parasztság legöntudatosabb elemeire tud támaszkodni. A szocialista állam alapja azonban kezdettől fogva a munkás-paraszt szövetség, amely a közösen elért győzelmekben fokozatosan erősödik. Ma már kiteljesedett a munkásosztály és a termelőszövetkezeti parasztság érdekazonossága a szocializmus építésének alapkérdéseiben, s a munkás-paraszt szövetség tovább erősödött.

A szocializmus célja az osztálynélkülí társadalom megvalósítása. Ma már nincsenek országunkban ellentétes érdekű osztályok, a munkásosztály és a parasztság mellett részt vesz a szocializmus építésében az értelmiség ts.

Az osztályszövetség kiteljesedésével, az alapvető célok elérése érdekében történő nemzeti összefogással az állam elnyomó szerepe erősen csökkent.

Amint már említettük, az elnyomó funkció teljes megszűnéséről még nem beszélhetünk, hiszen — ha csekély számban Is — vannak még a szocializmusnak belföldi ellenségei is, akik igyekeznének kihasználni az állam minden gyengeségét, hogy a maguk céljait elérhessék. Bár nem kifejezetten politikai értelemben, de fennmarad az állam elnyomó szerepe a bűnözőkkel szemben is. A különböző — ún. közönséges — bűncselekmények elkövetőivel szemben a megelőzés, javítónevelés, büntetés és elrettentés eszközeivel — természetesen a cselekmények súlyától, társadalmi veszélyességétől, az elkövető egyéniségétől, életkorától stb. függően — ugyancsak az államnak kell élnie.

Elsődlegesen fontos szerepe van az államnak az ország külső támadás elleni védemében. Amíg fennáll az imperialista környezet — tanította Lenin —, a proletárdiktatúra államának mindig készen kell állnia bármilyen külső támadás visszaverésére. Természetes, hogy ez a tétel ma is érvényes. Csehszlovák néphadseregünk erős, fegyverzete korszerű, többi fegyveres erőnkkel és testületünkkel együtt a szocialista állam fegyveres erejét alkotja, s a Varsót Szerződésben részt vevő többi szocialista állam hadseregével vállvetve képes egy esetleges imperialista támadás elhárítására, szocialista vívmányaink védelmére.

Ahhoz, hogy a szocialista fejlődés útján továbbra is egyenletes, biztos lépésekkel mehessünk — ugyancsak szükség van az állam erősítésére. A politikai, gazdasági és kulturális szervező munka, az egész ország lakosságát érintő törvények és rendelkezések végrehajtása, a tervgazdálkodás hatékonyságának biztosítása, a lakosság életszínvonalának állandó, a termelés és a termelékenység növelésével összefüggő emelése, — mindmind állami feladat, s még közel sem soroltuk fel valamennyit. Az állam feladatai közé tartozik az alkotmány minden rendelkezésének megtartása és megtar- tatása — így a munkához, a pihenéshez, a művelődéshez való jog biztosítása, az állampolgárok nemre, fe- lekezetre, meggyőződésre való tekintet nélküli egyenlőségének szavatolása, a háborús propaganda üldözése stb.

A szocializmus építésének mai — és későbbi — szakaszaiban, majd a szocializmus teljes felépítése után sem Tehet az államot az egész társadalomtól, az állampolgároktól teljesen elkülönült jelenségnek, különleges testületnek, pusztán hatalmi szervnek tekinteni. Az állam ugyanis valójában az állampolgárok összessége, és funkcióit az állampolgárok által irányított hivatalok útján látja el.

ÜJ Ifjúság, a Szocialista Ifjúsági Szövetség Szlovákiai Központi Bizottságának lapja 0 Kiadja a Smena kiadóvállalata • Szerkesztőség és adminisztráció Bratislave, Pražská 9 Telefon 485 41 45 Postaliók 30 0 Főszerkesztő dr STRASSER GYÖRGY

Nyomta Západoslovenské tlačiarne 01 9 Előfizetési dll

egész évre 52.— Kés lélévre 28 — Kčs 0 Terjeszti a Posta Hfrlapszolgálata Előfizethető minden pnstakézbesftónéi vagy postahivatalnál 0 Kéziratokéi nem őrzőnk meg és nem küldünk vissze 0 A lapot küllőidre a PNS Gstredná ezpe diela tlače. Bratislava, Gottwaldovo nám. ß. 48 útján lehet megrendelni.

“"Val I o mások

Zoltán

Ba rá t o m ról

OKOSSÁGMÉRŐ

Beszélgetve Is lehet szórakozni. Erre a meggyőződésre jutottam Zoltán barátommal folytatott gyakori társalgásaim közben.

Az egyik alkalommal azon szórakoztunk, hogy meg lehét-e „mérni“ az eszességet. A műhelymesterek adottságait be- csülgettük.

— Mesterünket minden szigorúsága ellenére is tisztelem és becsülöm — mondotta barátom —, mert megértő, értelmes valóban okos ember, de... — fürkészve nézett rám - nem tudom megérteni a te műhelyed mesterének a viselkedését. Szerintem nagyon elmaradott, sőt, úgy Is mondhatnám, hogy buta ember.

Feleslegesnek tartom részletezni most az Indokokat, amelyek barátomat erre a megállapításra vezették. További beszélgetésünk folyamán sem ezt firtattuk, hanem azon szőrakoztunk, hogy milyen értékfokozatok, milyen mérőeszköz alapján mondható az egyik emberről, hogy „okos“, a másikról, hogy „huta“.

Abból Indultunk ki, hogy sem az „okosság“, sem pedig a „butaság“ nem tárgyak, nem lehet őket sem megfogni, sem megtapogatni, de még látni sem. Nem érzékelhetjük őket érzékszerveinkkel. A műhelyben gyártott tárgyakról mondhatjuk, hogy ez jő, megfelel minden tőle várható követelménynek, emez pedig rossz, nem használható fel arra, aml- rp eredetileg szántuk. De az ember ismeretei minőségének a megítélésénél ez mégiscsak bonyolultabb.

„Madarat tolláról, embert barátjáról ismernek meg“ — tartja őseink egyik bölcs mondása. Tehát valami külső megnyilvánuláson keresztül következtethetünk a minőségre, adott esetben a baráton keresztül. Ez a válasz azonban nem elégített ki bennünket, mert a „barát“ is ember: bizonyítani ezek szerint egy minőséget — embert

— ugyanazzal a minőséggel — emberrel — kellene, ami nem elegendő. Támaszpontnak azonban ez a közmondás megfelel.

Arra enged ugyanis következtetni, hogy ha meg akarjuk „nézni“ az ember „okosságát“ vagy „butaságát“, valamiképpen azt láthatóvá kell tennünk. Ez pedig láthatóvá tehető az ember társadalmi életén keresztül, mivel az „okosság“ és a „butaság“ egyaránt csak is a társadalmi élet keretén belül „látható“.

Ha ezt a szempontot vesszük alapul, láthatjuk, hogy az ember a társadalomban két nagy tevékenységi csoportra oszlik: egyrészt fogyaszt, él, használja a kitermelt tárgyakat, művelődik, másrészt pedig termel, formálja, alakítja a természet adta tárgyakat a maga szükségleteinek megfelelően. Mindkét csoportban léteznek „látható“ jegyei az „okosságnak“; az ember mint fogyasztó „okosan“ viselkedik, „okosan" beszél, „o- kosan“ öltözködik vagy más mindent végez „okosan“. De az ilyen mutatók legtöbbnylre igen szűk keretüen, csak bizonyos csoportok szokásait tükrözik vissza, bizonyos közmegegyezés alapján ítélik meg, hogy mit értenek az „okos“ viselkedésen, öltözködésen, társalgáson...

Az ember mint termelő mutatja meg leginkább „okosságát“. Tudása, képességei — tehát „okossága“ — a termelésben láthatóvá, megfoghatóvá,

érzékkel mérhetővé válik. A gőzmozdony feltalálójának nevét nem muszáj ismernünk, de találmányán keresztül a világ bármely részében elismerjük, hogy ez „okos“ ember. Nem véletlenül szükséges, hogy személyesen Ismerjük a jól működő hűtőszekrény gyártóját sem, de terméke arról tanúskodik, hogy „okos“ ember csinálta. Ezek a példák általánosak, de a közvetlen munkafolyamatban is hasonlóan „mérjük“ az „okosságot“. Ha a munkatársam ügyes, leleményes, figyelmes a munkahelyén, ha hibátlan termékek kerülnek ki a keze alól, azt mondjuk róla, hogy „okos“.

Ezek szerint tehát a termelőmunka adja meg a legmegbízhatóbb mértékegységet az ember „okosságának“ meghatározására. Ha az ember mint termelő „okos“, rendszerint ez a minősége fogyasztói szerepében is kíséri. Együttvéve aztán egyformán „okosnak“ minősítjük úgy is mint termelőt, úgy is mint fogyasztót.

Nehéz az élősködő kapitalistáról megállapítani, hogy okos- e vagy buta. A kapitalista — vagy általánosabban a vagyonos ember — nem termel semmit. Az spekulál, jól vagy rosz- szul, de nem dolgozik, hanem csak fondorkodtk, vagyonát kezeli, úgy, hogy azt növelje. A kapitalista csak fogyasztó. Ilyen minőségben mérhetetlen az „okosság“ vagy a „butaság“ foka, mert hiányzik nála a termelői képességek mérőeszköze.

Szocialista társadalmunkban Ilyen fajta ember nincsen. Termelőeszközöket vásárolni és egyénileg birtokolni nálunk nem lehet. Ennélfogva itt a társadalomnak minden egyes tagja egyidejűleg fogyasztó és termelő is. Létezik mértékegység, mely szerint nem lehet megállapítani az „okosságnak“ fokát.

Ez persze nem jelenti, hogy a munkafolyamat minden résztvevője egyformán okos. Nálunk Is vannak olyanok, akik úgy dolgoznak, mintha fából vagy vasbői lennének összetákolva; közömbösek a munka eredményeivel szemben, nem törik a fejüket a felmerült problémák felett, őket az „okosság“ mérlegén a legalacsonyabb mérték- fokozattal lehetne jellemezni, talán „dekagrammokkal“. Vannak aztán nyugtalan természetűek, olyanok, akik odahaza, „gondolatban“ is dolgoznak, mérlegelik az esélyeket, keresik az üjabb és a jobb minőség felé vezető termelési lehetőségeket. Űk az „okosság“ mérlegén „kilogrammokat“ is nyomhatnak. Rendszerint közülük kerülnek ki aztán a nagy súlyú, az „o- kosság“ mérlegén „tonnákat“ nyomó, komoly tudással rendelkező, valóban „okos“ emberek, úgy is mint termelők, és úgv Is mint fogyasztók.

Zoltán barátom nézetét mesteremről módosítottam olyan értelemben, hogy okosságát hajlandó voltam csak „kilogrammokban“ mérni. Mindketten azonban szilárd meggyőződésünket fejeztük ki arról, hogy szocialista társadalmunk szakadatlanul szaporítani fogja a „nehéz súlyú", az „okosság“ mérlegén „tonnákat“ nyomó dolgozóink számát.

— Hiszen nem vagyunk mi fából és vasból tákolva — mondom neki.

Pali

A barátság tanúságtétele A SZISZ

és a Lenini Komszomol együttműködése

A Lenini Komszomol első titkára, fevgenyij Mthajlo- vics Tyawelnyikov és a SZISZ Központi Bizottságának elnöke, Juraj Varholík a közelmúltban Prágában aláírták a Szocialista Ifjúsági Szövetség és a Lenini Komszomol együttműködéséről, barfitl kapcsolatainak megerősítéséről szóló programtervezetet.

Az aláírt okmány többek között hangsúlyozza, hogy a két szervezet tevékenységében a Szovjetuniá Kommunista Pártjának XXIV. kongresszusán és a CSKP XIV. kongresszusán kidolgozott vezérvonalból indulnak ki, s követik a két párt testvéri együttműködésének eddigi példáját.

A kommunista nevelés területén megerősítik és tokozzák az érdektevékenységet, még jobban népszerűsítik hazájuk béke- és külpolitikáját, kicserélik tapasztalataikat, fokozzák a termelés hatékonyságát, és a komplex szocialista gazdasági integráció feladatainak teljesítését.

FIATAL SZAKEMBEREKKEL...

A Dunajská Streda-1 (Duna- szerdahely) járásban, de talán az egész vidéken Is a nagy- magyari gyümölcsészet az, ahol — az idei, nem éppen legkedvezőbb Időjárás ellenére is — egyik leggazdagabb gyümölcs- termést várják. Állításunkat rögtön példával is Igazolhatjuk: a tervezett 60 vagon alma helyett száz vagonnal várnak, de a szőlő is a tervezett 3 millió korona helyett körülbelül 5 millió korona jövedelmet hoz. Az efsz elnöke (egyben a szőlészet és gyümölcsészet vezetője Is), Vass Ferenc elvtárs, a korszerű termelést elvek gyakorlati alkalmazása mellett bátran folyamodik a fiatal szakértők segítségéhez Is, ez az eredmények titka.

Itt ismerkedtünk meg a huszonnyolc éves Sánta György- gyel, aki Veiké Kapušanyról (Nagykapos) került Ide, Nagymagyarra, és most fejezi be tanulmányait a Budapesti Kertészeti Egyetem levelezői tagozatán (már csak egy tantárgyból van hátra két államvizsgája, és amint elmondta, pillanatnyilag minden szabad Idejét a tanulásra használja). A mező- gazdasági műszaki középiskolát még 1904-ben elvégezte; legutóbb keleten, az Orechová! Szőlészeti Nemesítő Állomáson dolgozott. Most Nagymagyaron főkertész.

— Miért Jött szűkebb hazájából Ide, a Csallóközbe? — kérdeztük tőle.

— Elsősorban azért, mert

mindig a kertészet és a gyümölcsészet érdekelt jobban, és itt ez a kettő sokkal fejlettebb, mint nálunk, de nem is volt lehetőségem közelebb elhelyezkedni. Meg aztán — bár még csak két hónapja vagyok Nagymagyaron — kaptam már lakást is.

— És miért döntött úgy, hogy külföldön, Budapesten végzi el a kertészeti egyetemet?

— Ennek szintén két oka van. Az egyik az, hogy az ott tanultakat érvényesíteni kell

az itteni természeti viszonyok között (kiváltképpen érvényes ez a Csallóköz gyümölcstermesztésére). A másik pedig az volt, hogy Budapest sokkal közelebb van Nagykaposhoz, mint

Lednice, ahol hasonló iskola van.

— Végezetül, mik a tervei, elképzelései a munkáról a nagymagyari gyümölcsészetben és kertészetben, melyek azok a nálunk Is hasznosítható tapasztalatok, amelyeket Magyar- országon szerzett?

— Mindenesetre szeretném jól és pontosan végezni a munkámat. A tapasztalatok pedig? Néhányat nálunk Is lehetne hasznosítani a nagyüzemi gyümölcstermesztés magyarországi tapasztalataiból, hiszen ók már régebben áttértek eire, és mezőgazdaságunk rohamos fejlődésével nálunk is közeledik ennek az ideje.

—ász —