Új Ifjúság, 1972. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1972-10-10 / 41. szám
1HÁOTAN A MEGVÁLASZTOTTAK KÖZÜL vaslatot, s ezek után bár Andrássy Sándor, a SZISZ KB Elnökségének tagja — Andrássy Sándor mérnök tagja lesz a SZISZ KB Elnökségének — mondta valaki, aki jól ismerte a jaMadarász Aranka keresztnevét szlovákul, illetve csehül is ügy írják és mondják, hogy Zlatica, és a kezek egyhangúan a levegőbe emelkedtek, amikor felolvasták. Most már nemcsak mint a Dunatőkési (Dunajská Streda-i — dunaszerda- helyi járás) Állami Gazdaság dolgozója, hanem a fiatalok legfelsőbb képviseleti szervének, a SZISZ KB tagjaként is ismertté vált a neve. Hogy csupán húszéves, mit számit az. Szeret dolgozni, és ezért számftanak rá a jövőben is. Tanulni szeretne — reméljük, sikerrel veszi az akadályokat, és legalább olyan eredményes lesz a tanulásban, mint a SZISZ-ben végzett eddigi munkájában. RASZTGYÖRGY ÁGNES A SZISZ KÖZPONTI ELLENŐRZŐ BIZOTTSÁGÁNAK TAGJA Rasztdörd ... Rzgiörgl... töri a nyelvét az elnökié nem kételkedem beválasztásának a tényében, vártam a hivatalos közleményt. A közlemény, illetve az előtte megejtett választás természetesen hitelesítette a korábbi értesülést, és így most nemcsak a SZISZ KB-ban, hanem annak Elnökségében is ö szerepel elsőként a névsorban. Az ábécé tréfálkozik vele meg az eddigi jó munkája. Igaz, erről nem kell sokat írnunk, nem kell erre senkit sem emlékeztetni, hiszen lapunk régi jó ismerőse és munkatársa is. Csak a teljesség kedvéért írjuk ide, hogy már korában tagja volt a Szlovákiai KB Elnökségének, s hogy munkájának eredményeképpen választották be a prágai elnökség tagjává. A kongresszusi felszólalásából egvébként a következő számunkban közlünk részleteket. MADARÁSZ ARANKA, A SZISZ KB TAGJA funkcionárius, amikor az ellenőrző bizottság egyik tagfának a nevét próbálja elolvasni. Bizony nem köny- nyü számára a név, de ettől függetlenül az okoői f Ekecs I szövetkezet ifjúságának a hírét már rég ismerik az országban. Épp úgy, mint mi, s rajtunk keresztül az olvasóink is megismerik Rasztgyörgy Ágnesnek a nevét. Régi ismerősünk, munkatársunk Zácsek Erzsébet beszélt vele nemrég. Akkor az okod szövetkezet kulturális tevékenységéről volt szó; most pedig a SZISZ Központi Ellenőrző Bizottságának a tagjai közé ts bekerült. Nem csoda hát, hogy „bonyolult“ neve ellenére egyhangú szavazat révén jutott be a bizottságba. Az okoői szövetkezet s ö maga ts jó munkát végzett. Társaságéban kötetlen, baráti beszélgetésnek lettem a részese Eva Porubská kedves és közlékeny lány, akit sem a huszonegy éve. sem pedig az ismeretlen ismerős felbukkanása nem zavart abban hogy kedves legyen és beszéljen. Először üzeme alapszerve zetéről. a Remeslužby Nové Zámky-i (Érsekújvár) sző vetkezete fiataljairól beszéltünk. de gyorsan szélesebb vizekre is ráeveztünk. Többek között beszélt azokról a tapasztalatokról, amelyeket mint a járási ellenőrző bizottság tagja szerzett, főleg az ellenőrzés szükségességéről. Persze, ő tudja ennek a fontosságát a legjobban, mert a gyártási szövetkezet könyvelésében dolgozik. Havonta ötszáz legkülönbözőbb formájú és tartalmú több mint négy millió korona értékű számla megy keresztül a kezén. Ml lenne ha ezeket csak felü EVA PORUBSKÁ A SZISZ KÖZPONTI ELLENŐRZŐ BIZOTTSÁGÁNAK TAGJA letesen vagy egyáltalán nem ellenőrizné vagy elkerülnék figyelmét a rendellenességek? Ügy véli, ennek a szervezetben sem szabad megtörténnie —nth— új ifjúság 3 A KÜLDÖTTEK KÖZÖTf FIATALOSAN Egyszer régebben már majdnem Írtam a SZISZ Tekovské Luzany-i (Nagysallé) alapszervezetéről, de aztán elmaradt az írás, így hát most azonnal kérdeztem is, hogy itt van-e a küldöttük a kongresszuson. — Igen, itt — mondták a le- vicei (Léva) járás vezetői. Az egyik szünetben találkoztam is Litauszky Erzsébettel. A nagysallé! fiataloknak van mivel dicsekedniük, számtalan elismerés tulajdonosai, most pedig megkapták még a SZISZ KB oklevelét is. Hogy miért, azt Litauszky Erzsébet igy mondja el: „A szervezetünknek hatvannyolc tagja van. Hetente négyszer találkozunk. Klubestjeink vidámak, érdekesek, játszunk, szórakozunk, ilyenkor. Mi rendeztük a lévai járás ifjúsági klubjainak fesztiválját, szeretik a fiatalok a politikai tanfolyamainkat, sok beszélgetést, vitaestet tartottunk, segítettünk szépíteni a falut, s nemcsak a fiúk, hanem a lányok is fut balloznak...H Röviden: dolgoznak, élnek — fiatalosan. Oj BARÁTSÁG Nem mernék rá megesküdni, hogy egyszer lapunk korábban nem írt-e már Melicher Ilonkáról, az l. országos kongresz- szus vlőanyi (FarkasdJ küldöttéről. Ismerősként üdvözlöm, a- mikor találkozunk a folyosón. Vagy talán csak szép szőke haja, apró, kedves termete és örökké vidám, mosolygós arca avatja ismerőssé. Meglehet. És az is meglehet, hogy a természete. Csak egy példa rá: A kongresszuson a véletlen úgy hozta, hogy Szabadkai János, egy régi ismerősünk, abe- Seňovi (Besenyő) alapszervezet elnöke mellé ültették, de pk szinte még g kongresszus megkezdése előtt barátokká, elválaszthatatlan „párrá“ váltak. Pedig Ilonka a galántai, János pedig az újvári járást képviselte. Igaz, ehhez maga Szabadkai János ts hozzájárult vidám természetével. — Még soha ilyen jóízűket és sokat nem nevettem. János (lám, már csak keresztnevén szólít fal f mindig mondott olya:. amin nevetnem kellett, ami kedves és vidám volt. Számomra ez a kongresszus nemcsak a- zért lesz emlékezetes, mert az első ilyen nagy találkozó az életemben, hanem azért is, meri János társaságában tölthettem az Idő nagy részét. — Tudom, ha odahaza belekeverednek a beszámolómba ezek az élmények, a tagok egy kicstt csodálkozni fognak, de valahogy megértetem velük, hogy hogyan is volt mindez. MINDENT MEGOLD A FEJLŐDÉS Bemutatták Ján Kozák mérnököt, a Bajöl (Bajcs) Állami Gazdaság 'küldöttét, s én tréfásan azt kérdeztem bevezetőül, mi újság Bajőon. ö pedig vette a Labdát, s másis mondta a legújabb fejleményeket, s szakosítás újabb eredményeit, hisz a Bajőt Állami Gazdaság valóban mindnyájunk ismerőse, munkája nemcsak saját magát jellemzi, hanem mezőgazdaságunkat általában. Akkor persze nem sejtettem, hogy a kérdést talán a gazdaság egyik legilletékesebb emberéhez Intéztem. Ján Kozák mérnök ugyanis az állami gazdaság önálló „e- lemző“ (rozborár) szakembere, s mint ilyen, tehát a gazdaság egyes kérdéseit valóban a legbehatóbban és tudományos, gazJán Kozák mérnök dasági szempontból is a legszélesebb összefüggéseiben ismeri. Amikor az Ifjúsági szervezetre terelődött a szó, fülhegyezve hallgattam szavalt, hiszen ő a gazdaság Ifjúsági szervezetének elnöke. Nemcsak mint elnök, hanem mint problémafelvető és — megoldó szakember is be szélt. — A SZISZ bajöi üzemi szervezetének százhetven tagja van, és öt alapszervezetben tevékenykednek, ami annyit jelent, hogy legnagyobb gondunk a szétszórtság, a kis szervezetekre való tagolódás. Megvan minden lehetőségünk, mégsem érünk el egészen optimális e- redményeket. — Az okát abban látom, hogy — bár Bajöon szép és minden igényt kielégítő üzemi szakszervezeti klub van, és minden e- gyes alapszervezetnek Is saját klubja van — külön-külön kicsit kevesen vannak a fiatalok. Az üzemi ifjúsági szervezet vezetősége ezt nemcsak úgy próbálja orvosolni, hogy megtárgyalja az egyes alapszervezetek nehézségeit, segíti őket munkájukban, hanem úgy Is, hogy támogatja a gazdaság „egyesítését“, a fiatalok építkezését, Bajöra való áttelepülé- sét, hiszen tudjuk, hogy a fejlődés, korszerűsítés nyomán e- gyébként Is sor kerül erre. Nincsenek az egyes gazdaságok — „majorok“ — messze a központtól, a nagyobb rendezvényekre mindnyájan összegyűlünk, de a mindennapi életben mégis kicsit messze esünk egymástól. — Persze, ügy rémlik, a gazdaság korszerűsítése műszaki fejlesztése, mindezt fokozatosan, szinte észrevétlenül megoldja. Vagyis mindent megold a fejlődés — fejezte be gondolatát az elnök. Én pedig azt gondoltam, hogy egyszer majd el kell mennünk ebbe az állami gazdaságba. Addig Is jó munkát! BESZÉD HELYETT INKÁBB CSELEKSZIK Szenei János, a SZISZ fámái (Farnad) alapszervezetének elnöke az I. kongresszus tanácskozásán sokat izgult. Sőt, az első két nap után úgy volt, hogy nem is várja meg a tanácskozás végét és hazautazik. Az ok, nemcsak jó alapszervezet vezetője, hanem egy másfél hónapos csecsemő boldog apja is. A szünetekben egyébként gyakran láttam a telefonszolgálat előtt. Egyszer nagyon gondterhelt volt. — Talán valami baj van? — kérdeztem. — Nem tudom — válaszolta, —■ reggeltől már vagy háromszor csöngettem haza, de senki sem jelentkezik. Aztán mikor végre leültünk, hogy beszélgessünk, már nyoma sem volt a gondnak. A telefonkészülék bosszantotta őt. Hiába csengett a lakásban, hiába vette fel a felesége, a készülék néma maradt. Szenczi János A csecsemé egyébként egészséges, így Szenczi János most már tüzetesen áttanulmányozhatta az összes dokumentumot, és nyugodtan megvárhatta a tanácskozás végét. Egyébként ez az utóbbi fél mondat nagyon jellemző a lévai járás küldöttére. Amikor szombat délelőtt a szünetben kerestem őt, a kongresszusi teremben találtam rá. Elfogyasztotta a tízóraiját, utána pedig beült a tanácskozóterembe, hogy áttanulmányozza a közben kapott anyagokat, újságokat. Nem véletlen hát, hogy szervezete, de a lévai járás vezetői őt is javasolták a kongresz- szus küldötteként. Nem tévedtek. Legalábbis erre vall beszélgetésünk. Nem a saját helyi szervezetéről, hanem a štú- rovéi (Párkány) papírgyárban végzett munkájáról és terveiről beszélt. — A papírgyár energetikai részlegén dolgozom, és már megbeszéltük, bár magam egy másik járásból járok be a gyárba, hogy megalakítjuk a részleg ifjúsági alapszervezetét. Elég sok fiatal van közöttünk, s mindnyájan érezzük, hogy nemcsak nekünk, hanem az ü- zemnek is szüksége van ránk. Azt hiszem, sokat segíthetünk majd a termelésben — mondja, s közben elharapja a szót, mert egyébként szűkszavú ember, olyan, aki inkább cselekszik, mint beszél. Szünetben Németh István CSEPPBEN A TENGER (Folytatás az 1. oldalról) AUTOGRAMGYÜJTÖK Az ismerkedés, a jelvény- és aláírásgyűjtés volt a hivatalos munka mellett a küldöttek „legfontosabb“ tevékenysége. Igaz, soba jobb alkalmat nem találhattak volna rá. A szavazécédulákon Ludvik Svoboda köztársasági elnök és Gustáv Husák, a CSKP KB vezető titkára ^iá- írása mellett szert tehettek Juraj Varholik, Ludvik Danák, Jirí Mácha, Karel Gott, JiM Štédroň, Jozef Líška, Eva Šuranová-Kuczmanová és mások aláírásaira. Az aláírásgyűjtés egyébként is szinte hatalmába kerítette a küldötteket. Volt, aki jegyzetfüzetébe kérte az aláírást, mások a lemezek borítólapjára vagy pedig egyszerűen a SZISZ KB elnöki beszámolójának nyomtatott példányára. Persze, a legtöbben mégis szavazólapjukat nyújtották az aláíróknak. A kongresszus végén szinte piros cádulaerdő lengett Gustáv Husák elvtárs felé. Hogy hány aláírást volt kénytelen adni, mutatja az is, hogy a tollából kifogyott a tinta is, s újabb íróeszköz ntán volt kénytelen nyúlni. Az is jellemző, hogy mennyire egyetértettek és szolidárisak voltak ebben a lázban a küldöttek. A kongresszus már ugyanis hivatalosan befejezte a munkáját, csak éppen az aláírandó szavazólapok nem akartak elfogyni. Ekkor a küldöttek tovább tapsoltak, s amikor már szinte belefájdult a tenyerük a tapsolásba, énekelni kezdtek, hogy közben azokra is sor kerülhessen, akiknek még nem irta alá Gustáv Husák elvtárs a szavazólapokat. AZ AUTOGRAMGYÜJTÖK VÉGZETE 1 A fent említett Reisz Árpádot elérte az autogram- gyűjtők végzete. Még a kongresszus előtt megismerkedett Ondrej Nepelával, s így, amikor ismét találkozhattak a kongresszusi palota előcsarnokában, már ismerősként üdvözölte és kérte, hogy írja alá a szavazólapját. Igen ám, de a többi küldött is felfigyelt' a neves és kedves sportolóra, s hirtelen szinte megrohanták őt. Lett is belőle nagy kavarodás! Olyan nagy, hogy egyesek már nem is Népeidtől, hanem Reisz Árpádtól kérték az aláírást. HIVATÁSOS FORDÍTÓK A kongresszus elég nagy iramban és elég sok őrán keresztül tanácskozott. így történt aztán, hogy bizony a hivatásos fordítók szinte alig tudták követni és fordítani a felszólalásokat. A magyar fordítónak még a többinél is nehezebb volt a helyzete. A társa közvetlen a tanácskozás előtt megbetegedett, így nem volt,"aki Időnként felváltsa. Amikor aztán Horváth István, a KISZ KB első titkárának, a magyar küldöttség vezetőjének a felszólalására került sor, már több mint hűsz órán keresztül fordított egyhuzamban, s bizony a legkitíkusabb pilla(Folytatása a 4. oldalon)
