Új Ifjúság, 1972. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1972-10-03 / 40. szám
2 új ifjúság A tudatformálás fóruma Az Oj Ifjúság az 1972'73-as iskolai évben is — hasonlóan, mint tavaly — a középiskolás tanulóifjúság számára lehetővé teszi a polgári nevelés tananyagának kiegészítését célzó írások közlését. Az új iskolai évben a szerkesztőség szeretné ezt a rovatot színesebbé tenni s érdekesebben szerkeszteni. Ezért felkért néhány kiváló csehszlovákiai magyar pedagógust, gyakorló tanárokat, hogy ők is segítsenek a szerkesztésben. A rovat így — s ez lenne a célunk — a csehszlovákiai magyar tanítási nyelvű középiskolás ifjúság tudatformálásának lehetne egyik fóruma. Persze ahhoz, hogy ezzé váljék — úgy vélem —, nem elég a szerkesztőség és a pedagógus, ehhez szükség van az olvasóra. Kérésem tehát az, hogy az ifjúság leveleivel, kérdéseivel teremtse meg azt az indukciós bázist, amely nélkül nem lehet fórumot teremteni. Bevezetőül egy Gorkijtól kölcsönzött gondolattal szeretném a fórummá szélesedő rovatot, a tudatformálásnak ezt az eszközét indítani: „Minden munkásember jó barátunk. A gazdagok ellenségeink. Nézz körül nyitott szemmel a földön, és meglátod, mennyi munkás van. milyen erősek vagyunk, és elönt az öröm. ünnep lesz a lelkedben. Es ugyanezt érzi a francia meg a német is. ha nyitott szemmel nézi az életet, velünk búsul és vigad az olasz. Egy anya gyermekei vagyunk mindnyájan, egyesít bennünket a nagy győzelmes gondolat, a föld minden munkásnépének testvérisége. Ez melegít bennünket, ez a mi napunk, az igazság egének napja. A mennyország bennünk van, a munkás lélekben, és aki szocialista — viseljen akármilyen nevet —, lélekben testvérünk.“ Milyen megrázó erővel ábrázolja Gorkij az Anya c. regényében e szavakkal a század eleji orosz munkások tudatosodási folyamatát. S mennyi harcba kerül még ma is — közel hét évtizednyi távolságra e sorok születésének idejétől —, amíg minden ember saját tapasztalatából megérti, szívvel átérzi és eszével felfogja, hogy sohasem a más nyelvét beszélő munkások és parasztok voltak ellenségeik, hanem a saját nyelvükön szóló tőkések, az osztályellenség vagy az annak szolgálatában álló gépezet. A munkásosztály olyan társadalmi rendért harcol, a- melyben a valóságos szabadság és az emberi méltóság kiteljesedhet, ahol minden ember önmagára talál. Régi álma ez az emberiségnek. Ez a gondolat végigvonul az irodalom és a filozófia egész történetén. A római irodaiamban Lucretius, később az angol Morus, az o- lasz Campanella, a nagy felvilágosult írók teszik fel a kérdést: Hogyan jött létre az emberi egyenlőtlenség? A XIX. század elején több nagy írónál, így pl. Goethénél kialakul a gondolat, mely a munkában látja az emberi boldogulásnak a forrását, a humanizmus legfőbb tartalmát, s felfedezik a dolgozó embert. Az ember lényegét a munka bontakoztatja ki, az emeli ki az állatvilágból, a munka fejleszti ki gondolkodását, szellemi tevékenységét. Rousseau-tól kezdve, az utópista szocialistákon át a marxizmus klasszikusiig a társadalmi egyenlőtlenség gyökerét a termelőeszközök magántulajdonában és ennek következményében, a kizsákmányolásban látták. A proletariátus mindaddig nem tudja kibontakoztatni képességeit, amíg olyan viszonyok közt él, amelyben a tőkések kisajátítják munkája eredményének nagy részét. Saját emberségének valóra váltásához meg kell szüntetnie a kizsákmányolást, meg kell döntenie a kapitalizmust. és új társadalmi rendszert kell teremtenie. „Az a leggyönyörűbb a mi világunkban — mondja Gorkij a szocializmusról —, hogy munka, hozzáértő emberi kéz munkája hozta létre.“ Vagyis minden emberi jólét, eredmény csak a hozzáértő, becsületes munkából származhat. Ez pedig ma már a mi körülményeink között valóság. Tudom, akadhatnak kisebb-nagyobb nehézségek, fennakadások. A lényeges, a döntő kérdéseket azonban megoldottuk. A tudatformálásnak ilyen nagyon tág kerete lenne a témája ennek a rovatnak, s lehetne fóruma a csehszlovákiai magyar tanítási nyelvű iskolák tanulóifjúságának. Azért írom így — lehetne —, mert a tudatformálás, az“önmagunknak jobbá, szebbé, értékesebbé alakítása e- zerarcú problematikáját csak úgy tudjuk majd megközelíteni, a problémákra érzékenyen reagálni, tehát a rovatot élővé tenni, ha a Kedves Olvasótól segítséget kapunk. Ez a segítés pedig lehet kérdés, lehet egy probléma felvetése, lehet levél vagy beszámoló. Fontos, hogy egy olyan indukciós bázist jelentsen, mely a rovatot fórummá teszi, a tudatformálás és az önképzés-ön- alakítás eszközévé. MÖZSI FERENC Oj Ifjúság, a Szocialista Ifjúsági Szövetség Szlovákiai Központ) Bizottságának lapja # Kiadja a Smena kiadóvállalata 9 szerkesztőség és adminisztráció: Bratislava, Pražská 9 Telefon 485 41 45 Poslafiéb 30 # Főszerkesztő dr STRASSBR GYÖRGY Nyomta Západoslovenské tlačiarne 01 0 Előfizetési dll égés» évre 52 - Kfts télévre 26 Kčs £ Terjeszti a Pos ta Hli lapszulgálala Előfizetheté minden pmtakézbesftónél vagy postahivatalnál 0 Kéziratokat nem érzünk meg és nem küldőnk vissza 0 A lapot külföldre a PNS Űstredná ezpe dirié tlače Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 48 útján lehet megrendelni. Az őszinte barátság jegyében 1972. szeptember 19. és 23. között eseti- szlovák párt- és kormányküldöttség hivatalos látogatáson volt az NOK-ban. A küldöttséget Gustáv Husák. a CSKP KB főtitkára vezette. Mint azt a küldöttség tagja, Ľubomír Štrougal elvtárs, a CSSZSZK kormányának elnöke megállapította, a párt- és kormányküldöttség felejthetetlen élményekkel tért vissza hazájába, és örömmel tölti el, hogy közvetlenül megismerkedhetett az NDK dolgozóinak munkájával és életével. Knrmányelnökiink kiemelte az NDK fiatalsága lelkes munkaaktivitását, azt az elkötelezettséget. amellyel a« szocializmusért harcol, ahogy magáévá tette a szocialista hazafiság, illetve a proletár nemzetköziség és szolidaritás alapelveit. Ez a tény mindennél jobban mutatja, hogy az NDK szocialista jövője biztosítva van. A kiadott közös közleményből kitűnik, hogy a két párt és állami vezetés minden megvitatott kérdésben azonos nézeteket vall. A Német Demokratikus Köztársaság teljes mértékben támogatja a Csehszlovák Szocialista Köztársaság igazságos követelését a müncheni egyezmény érvénytelenítésére kezdettől fogva. VALLOMÁSOK ZOLTÁN BARÁTOMRÓL TERVGAZDÁLKODÁS „Ember tervez, Isten végezi — Idézte egy alkalommal Zoltán barátom ő- seinknek ezt a bölcs mondását, majd hozzátette: — Bevallom, nem nagyon értem, hogy mire jő az a sok mindenféle tervezgetés, amikor végezetül mégis mindenből annyit termelünk, amennyit bírunk. Folyton csak azt hallom, hogy az ötéves terv végén ennyi meg ennyi a- célt termelünk, ennyi gabonát, húst meg miegymást. A kapitalista ördögöt törődik a tervekkel, mégis termel. Beszélgetéseink során gyakran adódott olyan helyzet, hogy Zoltán barátom kételyeit kénytelen voltam elhessegetni, nézetein módosítani. A tervgazdálkodást magyarázva most is ott kezdtem, hogy a kapitalista tulajdonképpen sohasem termel. Az csak spekulálgat és a maga módján „tervez“. Persze ennél a „tervezgetésnét“ figyelmen kívül hagyja az össztársadalmi érdekeket. Ott minden vállalkozó a saját szerencséjének kovácsa. Ha a „termékei“ iránt nagy az érdeklődés a piacon, „szerencséje“ van, és szaporodik a vagyona. Ellenkező esetben rosszul „tervezett“, nem volt előrelátó és visszakozzt fúj. Előre tervezni, meglátni azt, ami még nincs és amit majd csak céltudatos munkám után láthatok meg a valóságban — a legsajátosabb emberi tevékenység. Embereken kívül semmilyen más é- lőlénynek ilyen adottsága nincsen. Marx azt mondta, hogy a méhecske csodálatos pontossággal építi viaszházikóit, a pók páratlan ügyességgel szövi meg hálóját, de se a méhecske, sem pedig a pók nem tervezi előre ezt a tevékenységét, nincsen „képzeletük“. Egyedüli 1- rányítójuk az ösztönük. Akár a gyomor működése az embernél. A legjellegzetesebb különbség az állat és az ember között éppen abban van, hogy az ember mielőtt befejezné lakóháza építését, képzeletben már munkája megkezdése előtt készen „látta“, előre tudta, hogy milyen lesz és milyen célt szolgál majd. Minden ember — tehát a kapitalista is — célszerűen és tudatosan szervezi tevékenységét. Ilyen érjelemben a tervezés módszerei különbözőek. A magán- tulajdonon alapuló társadalmi rendszerben mindenki maga tervez, úgy, hogy saját, egyéni céljait elérje. A termelőeszközök, gyárak, üzemek tulajdonosa, nem osztozkodik senkivel. Célja és érdeke, hogy az ő gyára minél nagyobb jövedelmet hozzon számára. Ebből a szempontból alkotja „terveit“ is. A többi gyárak magántulajdonosainak a sorsa közömbös neki. Ezek a szempontok vezérlik akkor is, ha társtulajdonosként monopóliumba egyesül. A többi monopóliumok magántulajdonosainak a sorsa nem érdekli. De a monopóliumba tömörült további társtulajdonosok sorsa sem fekszik a szívén. Csak addig és annyiban társul hozzájuk, ameddig és ameny- nyire az ilyen társulásból egyéni tarsolya duzzad. Ha a társulás nem hoz Jövedelmet neki kilép belőle, elpártol tőle. Ezt a „tervezési“ gyakorlatot a kapitalista rendszerből nem lehet eltávolítani, és nem is lehet megmásítani, Nem- zetgazdászaik ugyan keresik a kiutat ebből a zavaros helyzetből, ahol mindenki a saját hasznára gazdálkodik. Egyedül a kapitalista állami gépezetben reménykednek. De ez a gépezet sem állhat más emberekből, mint „magántulajdonosokból“, mert másmilyenek ebben a társadalomban nincsenek. Egyedüli kiút ebből a „tervezési“ gyakorlatból a szocialista társadalmi rendszer. Itt a termelőeszközök az egész társadalom tulajdonát képezik. Ilyen körülmények között az egyéni tervezés önmagával találná magát szemben. Nem tervezheti termelési programját például a cipőgyárak főigazgatósága a nemzetgazdaság többi szakaszaitól függetlenül, mert tulajdonjogi szempontból a társadalom összes termelőeszközeinek közös tulajdonosa, nem csupán a cipőgyárak gépeinek. A szocialista államhatalom nemcsak a polgári élet szervezője és intézője, a lakosok egymás közötti viszonyainak a jogi őrzője, hanem a társadalom gazdasági életének az Irányítója is. Nagyon lényeges eltérés ez a kapitalista állammal szemben, amely elméletben részét képezi ugyan a társadalomnak, szervezi a polgárok közös viszonyait, de gazdasági szempontból külön egységet képez, „magántulajdonos“, akinek „saját“ bevételei vannak, akárcsak a társadalmon belül működő gazdasági csoportosulásnak, monopóliumnak vagy a- kár egyénnek. A szocialista állam nemzetgazdasági politikája a társadalom közös tulajdonát képező termelőeszközök legtermékenyebb működésének a szervezője. Ezt a gazdasági rendszert nem lehet több, szétaprózott egység tervei és elképzelései alapján irányítani. Itt érvényesülnie kell egy politikai erő — a kommunista párt — elképzelésének, mely a munkásállam közös tulajdonjogi megtestesítője, egyedüli képviselője. Okosan megszervezni és a kitűzött cél felé irányítani egy olyan nagy gazdasági egységnek a fejlődését, mint amilyen a szocialista államba tömörült termelők egysége, igen bonyolult és nehéz feladat. Az ötéves terv és az ennél rövidebb vagy hosszabb lejáratú terveink is társadalmunk fejlesztésének legmegfelelőbb, legelőnyösebb módszereit keresik. Szükséges a központi tervet úgy felállítani, hogy minden egyén, minden termelőegység alkalmazkodhassék hozzá saját tervével, hogy a központi tervben megtalálhassák az egyéni, saját céljaikat, elképzeléseiket. Áz ilyen tervezés nagyon igényes, de a szocialista társadalmi rendszer szempontjából elkerülhetetlen. A hatvanas években Óta Sik igen gyakran hangoztatta elméleteit arról, hogy vissza kellene térnünk a» egyéni tervezéshez, felhagyni a központi terv szerepével, vagy legalábbis gyengíteni, és „átengedni“ ezt a feladatot az egyes termelőegységeknek. Az ehhez hasonló „elméletek“ összeegyeztethetetlenek a szocialista társadalom valóságával. Zoltán barátom, úgy láttam, megértette a lényeget. Pali A SZISZ oktatási éve előtt A Szocialista Ifjúsági Szövetségben az idén Indul meg a hosszú lejáratú politikai tanfolyam: október elsejével két-há- rom-négy éves időtartamú politikai oktatás kezdődik. A Dunajská Streda-Í (Dunaszerdahely) járás SZISZ-alapszervezeteinek lektorai, propagandistái és politikai felelősei ebből az alkalombői a közelmúltban ideológiai konferencián találkoztak. A konferencia napirendjén az eszmei-politikai nevelés szerepelt Az összejövetel fő beszámolója a nevelésből mint általános tényezőből indult ki. A nevelés évezredes múltra tekint vissza. Minden társadalom a saját ideológiája alapján nevelte és neveli az embereket. Az eddigi társadalmi rendszerekben a kisebbség ideológiája érvényesült a többség felett, s ezt az ideológiát az uralkodó osztály akár hatalmi eszközökkel Is rákény- szerítette a nagyközönségre. A szocializmusban — a kommunista társadalmi rendszer első fázisában — a többség ideológiája érvényesül a kisebbség felett. A politikai-eszmei nevelés fontossága a gazdasági fejlődésben. is megmutatkozik, e- zért a CSKP XIV. kongresszusa nagyon nagy jelentőséget tanúsít a nevelésnek, elsősorban az ifjú nemzedék nevelésének. A társadalmi élet állandó mozgásban van. A fiatalok fejlődését az Idősebb nemzedék, egy egységes vezető szerv, a pártunk segítségével irányítja. Pártun í vigyáz arra, hogy az ifjúság nevelése átgondolt legyen, egy meghatározott célt kövessen. Ismeretes, hogy hazánk lakosságának majdnem a fele har mine éven aluli, tehát fiatal. Az ifjúság a haladás képviselője. A haladást pozitív irányban pedig az ember tudatának a formálásával kell irányítani. Minden, ami történik körülöttünk, kapcsolatban van egymással is és velünk is. Ahhoz, hogy ezeket a törvényszerű társadalmi mozgásokat, változásokat helyesen fogjuk fel, állandóan gyarapítani kell politikai ismereteinket, tudásunkat. A XIV. pártkongresszus határozata a SZISZ-re bízza az ifjúság politikai-eszmei nevelését. Pártunk és szocialista hazánk számít a fiatalokra. Ez nemcsak a mai fejlődési fokon van így! Már Lenin terveinek első támasza Is az ifjúság volt. Lenin elvtárs a kommunista pártot s az ifjúságot a következőképpen kapcsolta össze: „A mi pártunk a jövő pártja, a jövő pedig a fiataloké. Pártunk az újítók pártja, az újítást pedig követi az ifjúság. A mi pártunk a forradalmi párt, a kapitalizmus elleni önfeláldozó harc élén pedig az Ifjúság állt.“ Ma az új ember nevelése a szocializmusból a kommunizmusba való lépéskor nagy igényt támaszt pártunkkal s az ifjúsági szervezettel szemben. Ki kell alakítani a kommunista embertípust. Hatnunk kell a fiatalságra, hogy ezáltal formáljuk világnézetét. A fiatalból hazafit, internacionalista gondolkodó embert kell formálni. A dunaszerdahelyi jérás fiataljainak ideológiai konferenciája feladatul tűzte ki a tervszerű eszmei-politikai nevelést. A SZISZ KB V. plénuma foglalkozott a politikai oktatás gyakorlati megvalósításával, továbbá a politikai tevékenység formai megválasztásával, ami annyit jelent, hogy nem elegendő csupán a politikai előadások sorozata. Mert a politikai tevékenység része a SZISZ polilókra való megemlékezések, történelmi hagyományok tiszteletben tartása, ápolása, hogy tanulságként hasson a fiatalokra, becsületes munkára s a szocializmus ellenségei elleni harcra ösztönözze őket. 1972—1973-as politikai oktatási évben egész sor fontos esemény, s ezekből eredő feladat áll előttünk. Mindjárt a kezdetnél a SZISZ 1. kongresszusa, határozatainak megismerése és megvalósítása, előttünk áll az össz-szervezeti gyűlés s az évzáró taggyűlések. Megvalósításra vár a „Párt beszél az ifjúsággá!“ akció, előttünk van a csehszlovák-szovjet barátság hónapja, a NOSZF 55. évfordulója, a februári győzelem 25. és a Csehszlovák Komszomol 52. évfordulójának megünneplése és jelentőségük elemzése, ünnepi megemlékezésekre kerül majd sor Lenin születésének évfordulóján és hazánk felszabadításának ünnepén. A X. VTT alkalmából a nemzetköziség kérdésével kell behatóbban foglalkozni, a fesztivál történelmi jelentőségével, kezdve az i. VITtel. E feladatok teljesítése so- ran a fiatalság megismeri a múltat, még inkább értékeli a jelent. Horvátit Márt*
