Új Ifjúság, 1972. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1972-07-11 / 28. szám

I Dalolva, táncolva... Gombasek (Gombaszög) a dimbes-dombos Gomör egyik legszebb, leg­hangulatosabb völgye. Szinte az egész esztendőben csupán a közeli bar­langba igyekvő vagy itt táborozó kirándulók zaja, a fák között nyargaló szél zúgása zavarja meg a környező hegyek háromszögébe zárt völgy bé­kés csöndjét... Évről évre, július első napjaiban azonban mintegy varázs­ütésre megváltozik e völgy arculata. Csallóköztől Bodrogközig a zene, tánc, a ovépművészet kedvelőinek ezrei, tízezrei találkoznak itt. Zsúfolt vonatokon, autóbuszokon, személygépkocsikon érkeznek, hogy részt ve­gyenek az immár hagyományos, az egész országban „jegyzett“ dal- és táncünnepélyen... Szombat, július 1. — másfél-két órával múlt dél... Az időjárás szinte vigasztalan... Aztán váratlanul eláll az eső, és enyhe szél kíséretében fölszakadozik a nehéz, vigasztalan felhőzet. Néhány perc múlva tűz a nyári nap! Gombasek (Gombaszög] valóban ha­gyomány és ünnep már, hiszen az eső elmúlta után alig két órával az esernyőkkel, pokrócokkal fölszerelt nézők „hosszú, tömött sora“ kígyózik fölfelé a völgyben. Röppen már a körhinta, az alkalmi sátrak hangszó­róiból harsány zene hallik, a tágas színpadon pedig a műszaki berende­zést próbálják a szakemberek... Hét óra. Az országút és a völgy bejárata közti tisztáson már alíg-alig akad parkolóhely, a szabadtéri szín­pad zsúfolt nézőterén mintegy tizen­ötezer ember szorong, és a most ér­kezők bizony jobbára már a sorszé­len is csak nehezen kapnak olyan helyet, ahonnan jól láthatják majd a műsort. Hiába: Gombaszög hagyo­mány s fogalom már! Az idén meg­hívott hivatásos művészek, vendégek, öntevékeny élcsoportok és a népes közönség számára egyaránt. —0— Ez idén is szlovák és magyar nyel­vű ünnepi beszéd nyitja meg az es­tét, majd a „Sláger hullámain - Prá­gától Budapestig“ című könnyűzenei műsor bel- s külföldi szereplőié a szín­pad. A közönség megértéssel fogadja a konferanszié bejelentését: Václav Neckáf dél-szlovákiai kőrútjának e- gyik állomásán megbetegedett, így fővárosunkat a bratislavai Revü Szín­ház népszerű művészei: Jana Koczlá- nová, Nora Bláhová, Marika Skulté- tyová, Zdenék Sychra és az idei Bra­tislavai Líra harmadik helyezettje — Ivó Heller képviselik a slágerrullám- ban. És a következő másfél órában a gombaszögi közönség is meggyő­ződik- arról, hogy a művészileg jól kidolgozott, • dramaturgiailag jól szerkesztett, látványos táncbetétekkfil „fűszerezett“ műsornak nem véletle­nül tapsolt kereken 200 ezer ember a Revü ötven előadást tartalmazó, a minap véget ért kéthónapos szovjet­unióbeli kőrútján. Szünet után a slágerhullám kül­földi vendégeié: Poór Péteré, Arad- szky Lászlóé, Harangozó Terézé, a Baliko nővéreké és a Lengyelország­ból érkezett Karin Sztaneké a szín­pad, az ő előadásukban gyűrűznek tovább a slágerhullámok, Kétségte­len: a műsor második felének is ha­talmas közönségsikere van (aminek ékes bizonyítéka, hogy a sorok éjjel tizenegy után sem ritkulnak!) —0— Népmulatság! Ügy, ahogy ilyen al­kalmakkor illik: reggelig, azaz kivi- lágos-kivirradtigi... A domboldal fel­ső végén magasra csap a tábortűz lángja, zenekarok húzzák a talpalá- valót, és bizony nemcsak a szemnek, fülnek, lábnak akad itt .dolga, mert lépten-nyomon sistergő házikolbász laoipecsenye, gömöri hurka, friss ha­lászlé illata kíséri az embert... A gondtalanság, a kavargás zaja a kör­nyező erdők fái közé is besurran, s bizony hajnal van már, amikor csönd borul a gombaszögi völgyre. —0— Az országos dal- és táncünnepély második napjának délelőttjén legjobb népművészeti együtteseink, szólóéneke­seink tudását fűzte egy csokorba a Szép az élet című folklór műsor. Kedves, ismerős mindaz, ami vasár­nap délelőtt a színpadon pergett. Két- két tánccal is szerepelt a CSEMADOK csoltói helyi szervezetének tánccso­portja és az Adám Lajos vezette, nem­rég rtliásztiletett ,-s rögtön az élvonal­ba tört Rimavská Sobota-i (rimaszom­bati) Gömöri Népi Együttes. Különö­sen Lévai T. -— Ádám L.; Gömöri es­ték c. táncuk épült nagyon értékes néprajzi anyagra. Kellemes meglepe­tést szerzett a Veiké Kapušany-i (nagykaposij Mezőgazdasági Műszaki Szakközépiskola csupa diák együtte­se, ígéretteljes szereplést láttunk a CSEMADOK hrhovi (tornagörgöi) he­lyi szervezetének népművészeti cso­portjától. A Fil'akovské Biskupice-i (Fülekpüspöki) Palóc Táncegyüttes bebizonyította: a júniusi országos népművészeti fesztiválon elért első helyük nem volt véletlen, s mind a Kalocsai páros, mind az ötletes Mol­nártánc nagy sikert aratott. Nem ki­sebb tapsot kapott a CSEMADOK szi- nai h. sz. tánccsoportja vagy a ko- šicei Oj Nemzedék népművészeti e- gyüttes. A műsorban vendégként a košicei Stavbár táncegyüttes szere­pelt, Goral-vidéki táncokat, dalokat mutattak be. A műsorszerkesztés megfontoltságát dicséri, hogy utolsó­ként — élve a fokozás lehetőségével — a CSEMADOK KB SZŐTTES nép- művészeti csoportja lépett színpadra, s. itt is bebizonyította; „kinőtt már“ a műkedvelő együtteseink közül. Dalból szőjünk hidat — ezt a na­gyon kifejező, találó címet kapta "a délutáni ünnepi műsor, melyet ün­nepi manifesztáció előzött meg. A jelenlevő párt- és kormányküldöttség nevében Ján Janovic mérnök, az SZ­SZK mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztere, és Lőrincz Gyula, a CSKP KB tagja, a CSEMADOK KB elnöke mondott beszédet, majd Bjelik György, az MNK bratislavai fökonzulja üdvö­zölte a manifesztáció résztvevőit. En­nek az ünnepi hangulatnak méjtó folytatója volt „Az építésben szerzett érdemekért“ kitüntetéssel büszkélke­dő Dukla-aljai Ukrán Állami Népi Együttes, a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának és a magyarországi Belügyminisztérium Duna Művészegyüttesének közös mű­sora. A duklaaljai együttes jóvoltából a hazánkban élő ukrán lakosság nép­művészeti kincsestárába nyertünk be­tekintést; a Duna Művészegyüttes ez­úttal is bebizonyította: a Kunsági táncok, a Székely legényes vagy az Üveges tánc nem véletlenül arat min­dig sikert, a világ bármely országá­ban szerepeljen is az együttes... Két teljes napig csengő daltól, tánc­tól, jókedvtől volt hát hangos Gom­baszög... És a kereken 25.000 főnyi közönség úgy búcsúzott: viszontlátásra jövőre! Borsai M. Péter Jana Kocziánová A Szőttes Gombaszügön is nagy sikert aratott (Prandl Sándor felvételei)- új ifjúság 5 Csendes László (balról) és Lengyel Ferenc az Elveszett para­dicsomban Sarkadi-darabbal búcsúzott az idénytől a Thália Sarkadi Imrét nem kell a ma­gyar közönségnek bemutatni. A tragikusan elhunyt írót lángész­nek tartotta kritikus, színész, ol­vasó egyaránt; az igazi nagy mű­vet várták tőle, amikor halálhíre elterjedt. Az Elveszett paradicsom az író egyik nagyszerű alkotása. Egyesek szerint kiváló, mások szerint iz- gafó, vonzó vagy érdekes, de sem­miesetre sem közepes -alkotás. Szép nyelvezetére már a próbák során felhívták figyelmemet a szí­nészek, mondanivalóját,' tanításait pedig mindenki megszívlelheti, a- kit egy kissé is izgat az ember erkölcsi spektrumának millió ár­nyalata. A darab „tartalmát“ egy mon­datban is summázni lehetne: a fiatal orvos meggondolatlanság­ból műtétet haft végre egy teher­be esett asszonyon és megöli; a- inikor már majdnem összeroppan tettének súlya alatt, felkeresi i- dös édesapját, aki lelket önt be­lé és megtanítja arra. hogy soha­sem késó új életet kezdeni, a bör­tön után is lesz rá mód és alka­lom, hogy beleilleszkedhessék a környezetébe. A rendezőnek, BEKE Sándornak nem volt olyan nehéz feladata, mint az előző premieren, Vörös­marty Csongor és Tündéjének ren­dezésével, de ez a könnyebbség valószínűleg csak látszólagos. A Sarkadi-darab legnagyobb problé­mája ugyanis — valószínűleg — az lehetett, miképpen illeszthetők nagyon is reális és hiteles kör­nyezetbe a szereplők, és főleg: ho­gyan hangozzanak el azok a „na­gyon érthető és világos“, de sú­lyos igazságokat hordozó monda­tok, amelyeket naponta hallhatunk vagy olvashatunk, és amelyek — éppen ezért — eléggé elkoptatot- tak már. A kulcsmondat is frá­zisszámba megy ma már: sohasem késő elölről kezdeűi. A rendező és színészeinek érdeme, hogy vér­beli drámát láthattunk, mindvé­gig hiteles atmoszférában zajlót, érzelmileg és lelkileg is nyomon követhetőt, megrázót és feleme- löt, azaz: valódi színházat. Gyurkovics Mihály alakította az idős Sebőköt, az orvos édesapját, Csendes László játszotta a fiút. Tóth Erzsébet pedig Mirát, a ko­lozsvári vendég kislányt, aki bele­szeret a börtön előtt álló férfi­ba, aki tulajdonképpen a jövőt je­lenti majd számára. E három sze­replő alkotja a dráma magvát. körülöttük szikrázik a levegő, ők kerülnek a legjobban Sebők Zol­tán tettének hatása alá, hiszen a többiek még nem is tudnak róla. Mindhárman megfeleltek a vára­kozásnak. Csendes a Csongor után új erőt gyűjtött, és ez az alakí­tás — minden bizonnyal — em­lékezetes szerepe lesz majd. Gyur­kovics Mihály még mindig tud új színeket fölhasználni játékában. Lélektanilag a lehető legtökélete­sebben simult szerepéhez; nem lett volna még egy ember a szerető apán kívül, aki nem a vádlott hangján megszólalót, hanem a se­gíteni kész és jóságos, bölcs szü­lőt pótolni tudta volna a súlyos helyzetben. A fia gyilkolt, és ő mégis megbocsát, és a megoldás, a lelki egyensúly visszaérzésének módján töpreng! Gyurkovics úgy játszotta el szerepét, hogy hamis hang nem akadt mondataiban! Tóth Erzsébet szerepről szerepre érik. Véleményem szerint Mira még több és nehezebb probléma elé állította, mint az Oszfrovszkij- vagy Vörösmarty-darab. Fel tudott nőni feladatához. A többiek villanásszerűen „mű­ködtek“ közre, mert időben sem sok, amit a színpadon tölthettek. Nekem különösen Lengyel Ferenc és Tamás Jolán tetszett. Az első Mira apját alakította nagyon jól, sokszor „eszküztelenül“ is, de an­nál hitelesebben, a másik a „csá­bító“ szerepében volt kiváló. Gom­bos Ilona. Kövesdi Szabó Marika, Boráros- Imre, Érsek György és — hacsak egy pillanatra is — Horváth Lajos megfelelő keretet biztosítottak: a közönség elismeré­séből nekik is kijutott. Az Elveszett paradicsom a Thá­lia Színpad idényzáró bemutatója volt. Mire ezek a sorok napvilágot látnak, a társulat tagjai megérde­melt pihenőjüket élvezik, és ké­szülnek az őszi új, nagy felada­tokra. Ez a nyaruk talán még szebb és izgalmasabb lesz. mint az előző volt, hiszen szeptember­től az új színházban, saját, kor­szerű otthonukban dolgozhatnak. Néhány mondattal értékelhetjük mostani évüket is: írjuk le rög­tön: továbbra is kedvvel, tervsze­rűen, céltudatosan dolgoztak és képezték magukat színészek és ve­zetőik egyaránt. A közönség álta­lában lelkesen fogadta bemutatói­kat, és országszerte elégedettek voltak a színvonallal. Bizonyos vi­tára talán csak a Csongor és Tün­de adott okot, de jól tudjuk, hogy az ilyen előadásoknak is van sze­repe és nem mindig érthet egyet a szűk szakmai kör és a más stí­luson nevelkedett „nagyközönség". Befejezésül kívánunk újabb si­keres évadot a Thália Színpad tagjainak. / (bt) 1. A cseh irodalomból két újdonság látott napvilágot az utóbbi napokban a Madách Könyvkiadónál. Századunk nagy cseh kiasz szikusának. KAREL CAPEKNAK „BARANGOLÁSOK EURÓPÁBAN" címmel jelentek meg útirajzai a szerző eredeti illusztrációival, Szeberényi Lehel és Székely István fordításában. Pontosabban az útirajzok első része jelent meg ezúttal, amely az „Olasz országi leveleket", az „Angliai leveleket“ és a „Kirándulás Spa nyolországba“ című írásokat tartalmazza, a további beszámoló­kat a rövidesen megjelenő másik kötet tartalmazza majd. A hónap másik cseh szerzője: KAREL JOSEF BENEŠ. Á nem rég megjelent „Piros pecsét“ című regénye után ezúttal EL LOPOTT ÉLET című kötete került olvasóink elé Havas Márta fordításában. Az „Ellopott élet" két hősnője egy ikerpár, akik a megszóla lásig hasonlítanak egymásra. A regéiiy cselekménye az első világháború előestéjén játszódik le. Színtere Prága, Bécs, a ma gas észak, a délvidék és a francia tengerpart, ahol tulajdon képpen kezdetét veszi a bonyolult lelki dráma. Az alaphely­zet: a lassúbb véralkatú, komoly Martina mindig irigyelte küny nyed, játékos ikertestvérét, mert meg nem érdemelten boldo gabbnak. szerencsésebbnek tartotta ezenfelül szerelmes Sylva férjébe, akit az elhódított tőle. Sylva egy vitorláskiránduláson halálos baleset áldozata lesz. Martina megpróbálja kimenteni a háborgó tengerből, de csak az ujjait kapja el. s tenyerében marad Sylva jegygyűrűje. Megnyílik előtte a döbbenetes és egyben csábító lehetőség, hogy a világban elfoglalja Sylva he­lyét. Az „Ellopott élet“ a negyvenes évek híres filmszínésznőjé­nek, Elisabeth Bergernek főszereplésével az akkori idők leg­nagyobb filmsikere volt. A regény cseh nyelven eddig kilenc kiadásban jelent meg. Ki ne ismerné zsenge ifjú korából Tom Sawyer és Huckle­berry Finn csodálatos kalandjait? E két ifjú hős szülőatyjá­nak. MARK TWA1NNEK jelent meg nemrég egy nagyszerű úti- rajzkönyve. ÉLET A MISSISSIPPIN címmel Benedek Marcell és Tanduri Dezső nagyszerű magyar tolmácsolásában. Raszter Ká roly illusztrációival. Az író vonzalma a hajósélet iránt több müvéből ismeretes. De hogy ö maga mint hajőkormányos ho gyan élt, azt ebben a müvében írja le a legrészletesebben. A Nagy Szennyvízcsatornát, a Mississippit érett író korában is­mét végigutazta, s ennek a hajóűtnak ürügyén bűbájos történet- mozaikokban eleveníti fel a korabeli életet. Mark Twain e kis remekművét 1883 bán írta, de teljes terjedelmében csak most kerül a magyar olvasóközönség kezébe. Ugyancsak amerikai a szerzője következő kötetünknek. THEO­DORE DREISER: AMERIKAI TRAGÉDIA című regényét Szöllösy Klára fordította kiválóan. Klasszikus krimi — mondja a könyvről a fülszöveg. Egy fia­talember megöli a szeretőjét, s utána elkezdődik a nyomozás, a bizonyítás, majd lesújt a büntetés. De talán még izgalma sabb, hogy mi történt előtte. Miért ölt Clyde? Miféle erők já téka végez az áldozattal is, a tettessel is? Dreiser, a husza­dik század nagy realistája azzal különbözik a bűnügyi regény­íróktól. hogy ezekre az utóbbi kérdésekre keresi a valasi, s nem a kimondott „bűntett“ izgatja a fantáziáját. Regénye ezért maradandó alkotása századunk prózairodalmának. Dreiser kortársa volt Aldous Huxley, századunk első felének egyik legsikeresebb és legtöbbre becsült angol írója. Hírnevét azóta jócskán megtépázta az utókor, ám egy-két regénye ma is izgalmas dokumentuma az író korának. Mint például A VAK SAMSON című kötete, amely A Világirodalom Remekei sorozat­ban jelent meg új kiadásban, az Európa Könyvkiadó gondozá­sában. Ugyancsak az Európa juttatta el a magyar olvasóközönség asztalára NANCY MITFÜRD nagy feltűnést keltett könyvét A SZERELMES VOLTAIRE-t. Az európai művelődéstörténet egyik nagy eseménye volt Madame du Chátelet és Voltaire szerelmi viszonya. A nagy író évtizedeket töltött a márkiné cireyi kasté­lyában, úgyhogy a szerelmeskedésen kívül bőven jutott idejük a filozófiára, az irodalmi és politikai harcokra is. Történeti! két, s a hátéérben a kor történetét, finom iróniával beszéli el Nancy Mitford, a jól ismert angol regényírónő. S végezetül ismét egy verseskötet. NAGY LÁSZLÓ összegyűj tött versei ARCCAL A TENGERNEK címmel jelentek meg a Versbarátok Körében. A költőt, a mai magyéfr líra egyik leg jelentősebb alakját, aligha kell bemutatnunk olvasóinknak. Ver­sei már nemcsak az olvasó közönség körében kedveltek, ha nem a rádió, a televízió s az irodalmi színpadok, szavalóver­senyek közönsége előtt is. A Juhasz Ferenc és Nagy László ál­tal kezdeményezett magyar lírai forradalom megvívta két évti­zedes harcát, s költészetük bevonult a magyar parnasszus leg­kiválóbb alkotóinak költészete mellé. Az „Arccal a tengernek“ című kötet a költő két évtizedes, 1944—1965 között írt versel nek a teljes gyűjteménye. Megtalálható benne a Galambcsőrök­től a Szerelmem, csonttörő élet című ciklusig az összes rövid Nagy László-vers csakúgy, mint az utolsó évek nagy verskom pozíciói, a Gyöngyszoknya, A vasárnap gyönyöre. A havon de­lelő szivárvány, A zöld angyal, A forró szél imádata, a Meay- nyegző. \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents