Új Ifjúság, 1972. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1972-09-26 / 39. szám
(MÜNCHENI JEGYZETLAPOK) III. 8 új ifjúság — BATTA GYÖRGY: ITT DOBOGOTT A VILÁG SZÍVE Sok nézőnek minden vágya az volt, hogy legalább egy- ízer úszhasson a gyönyörű medencében. Erre az olimpia alatt nem kínálkozott semmilyen lehetőség, pedig az újságírók között is akadtak jő páran, akik szinte kényszert éreztek. A várakozáson felül szereplő magyar úszókat lát va Hroudára és Tőczikre gondoltam, és az jutott eszem be, hogy ez a két fiatal csehszlovákiai úszó is megérdemelte volna, hogy összemérje tudását a világ legjobb úszóival a világ legszebb medencéjében.; x Ollmpíacentrum, este fél tíz. A mesterséges tó közepén hatalmas, megvilágított szökő kút vlzoszlopsora tör a magasba, s porlik szét fent a levegőben. Ezt a mesterséges tavat azért hozták létre a tér vezők, és kivitelezők, mert a víz nyugtat, s miközben mfi sok a versenyeken szurkolnak, Itt, a tavon esetleg csóna kázni Is lehet. Nem tudom, a hírekkel és tudósításokkal óránként Jelentkező rádlő- és tévériporterek közölték-e azt Is, hogy az egész olimpiai centrum tulajdonképpen arra a rom telepre épült, amely a második világháború sérült nétnei repülőgépeit, harckocsijait, fegyvereit tartalmazta? Nem tudom azt sem, kényszermegoldás volt-e München eme részére építkezni, a helyhiány kényszerltette-e ide az építőket, vagy felfedezték az ötletben a gyönyörű szirti bólumot? Azt, hogy a sző szoros értelmében el kell te metni a pusztító múltat, és békét szolgáló létesítménye két kell rajta létrehozni? Szép lenne, ha fgy lenne. Én mindenesetre fgy látom már a pillanatonként ma gasba lövellő, a tóbői robbanásszerűen feltörő vizet is, amely még robajával is idéz valamit a pusztító múltból Ügy látom a szökőkutat, hogy pillanatonként robban, de szétmálló vízfalai alól nem kell kiásni a holtakat, s a permet, amely málló vakolat módjára hull, kövéren öntözi az utánozhatatlanul sűrű és ápolt gyepet, a stadionok közötti térségek élő perzsaszönyegét. ' A Marienplatz talán München legszebb tere. A kis szökőkút olyan hévvel lövi vizét az ég felé, mintha nemcsak a tér fölötti égdarabka kék zsindelyeit akarná tisztára mosni, hanem az egész világét; Vietnamét is, ahol a vér és a füst lila fehöket lebegtet. Szép nap a mai. Ha Ady Endre a század harmadik harmadában élt volna, most bizonyára Itt Írja meg Párizsban megálmodott híres versét, amely talán a legszebb őszt verse, (de is beköszöntött az ősz. az olimpiai városába. Hivatalosan még nincs itt, da egy-egy pillanatra fölbukkan már. A pályák gyepe még majdnem a tavasz zöld bujaságával tündököl, de a figyelmes szemlélő felfedezi már a lassan- lassan palackszínűvé alakuló változást. Olyan ez, mintha egy láthatatlan szemafor lassú színcseréjét szemlélnénk. Tudjuk. hogy rövidesen megkopnak majd a színek, belopja magát a gyepszőnyeg zöld mintázatába a sárga. A müncheni atlétikai és labdarúgó-stadion, ahol a nagy- t szerű, NSZK — Szovjetunió pályaavatőt is láthattuk, a világ egyik legszebb építménye. A labdarúgópálya .talaja“ pedig alighanem a legtökéletesebb. Itt mérik össze tudásu kát ma este Brazília és Magyarország futballistái. Brazília és Magyarország labdarúgói csekélyszámú, de annál emlékezetesebb találkozón csaptak össze az elmúlt években. A brazilok most amatőr együttesüket szerepelte tik, de erre senki sem gondol. Megtelik a nézőtér. * ☆ 6 Délután az olimpiai faluban jártam, és találkoztam a stadionba induló magyar labdarúgókkal. Páncsics és Du nal II. melegítőben és hatalmas sporttáskákkal vártak a többiekre. Megjelent lllovszky kapitány is, arca nyugodtságot sugárzott, de hangjában ott vibrált a mérkőzés minden várható izgalma. Legutóbb a ..történelmi“, Marseille- ben lezajlott Csehszlovákia — Magyarország előtt voltam együtt magyar labdarúgókkal. Akkor a túlságosan nagy nyugalom gondolkoztatott el. Az utolsó, zárt kapuk mögött tartott edzőmérkőzés után szinte egyetlen sző sem esett a szerdal mérkőzésről, mindenki előírásosan higgadt volt és nyugodt. Az eredményt tudjuk. A Brazília—Magyarország-mérkőzés előtt viszont az ragadta meg a figyelmemet, hogy néhány Játékos arca rendkívül sápadt volt, szinte citromszínű, de ebben tulajdonképpen nincsen semmi különös, vannak, akik edzőmérkőzés előtt Is sápadtak. Az eredményt — sőt, a végeredményt is — tudjuk. Tiszta szívből sajnálom — és erre, egymástól teljesen függetlenül számos újságíró Jött rá Münchenben —, hogy a csehszlovák utánpótlás válogatott együttese, az Európa- -bajnokságot nyert „huszonhármasok“ csapata nem vett részt az olimpiai iebdarúgótornán. Minden bizonnyal kiválóan szerepelt volna. Mit láttunk a brazil—magyar mérkőzésen? Pontosan azt, amit nemrég készített riportomban Kacsá- nyi mondott a két ország labdarúgásáról: „A csak technikára, virtuozitásra, váratlan Játékfordulatokra épült felfogás elavult. Ha nem párosul erővel, keményeséggel és gyorsasággal, nem lesz eredményes.“ A brazil, és általában a latin-amerikai futball is eljut majd oda, hogy megoldja nehézségeit. A közép-európai labdarúgás vezetői és irányítói is kénytelenek lesznek ezt tenni. Az olimpián egymást követték a világcsúcsok, az olimpiai rekordok és országos csúcsteljesítmények. Láttunk egynéhány olyan küzdelmet, amelyhez hasonőt eddig talán nem is vívtak. A négyszáz méteres vegyesúszás döntőjében három ezredmásodperc volt a győztes előnye az ezüstérmes előtt. És mit láttunk a brazil—magyar futballmérkőzésen? Az olimpia légkörébe nem Illő, liga — vagy válogatott- -összecsapáson talán már-már megszokott „lazsálást“, ol- dalra-passzolást, aiibi-íutballt. Soha és sehol nem volt még ennyire feltűnő, hogy így elmaradt a magyar labdarúgás a haladástól. Az „aranylábü“ gyerekek már hivatalosan is ezüstlábúakká estek vissza, hiányzott belőlük a kedv, a lelkesedés, a sport tisztelete. juhász nagyszerű — de egyben szerencsés — góljának köszönhető, bogy a magyar csapat egész a döntőig jutott. Ott aztán egy kis lengyel lecke következett. Hány ezer cikk, riport, giossza iálott napvilágot az utóbbi öt esztendőben a futbnllról? És köztük hány ezer foglalkozott a magyar labdarúgás hanyatlásával? K'önyvuyi anyagot lehetne erről az egyetlen mérkőzésről is felvonultatni. Helyette csak egyetlen mondatot: Rossz irányba haladtok, fiúk, hiába próbáljátok az ellenkezőjét állítani, ön- ámítás, amit műveltek! Lehet, hogy megfelelő szakmai felkészítés nélkül nincsenek kellő eredmények, de bizonyos, hogy a játék szeretete nélkül nincsen jő eredményi A mérkőzés után csalódottan és becsapottén a Marienplatz felé indultam. Este volt már, a szökőkút megvilágított vízsugarai lankadatlan szorgalommal igyekeztek az ég felé. Szép nap volt a mai? — kédeztem magamtól. Szép lehetett volna, jött meg belülről a válasz, ha nem mentéi volna el a mérkőzésre. A mérkőzésre, amely mintha nem is az olimpia rendezvényei közé tartozott volna. ☆ * ☆ A diszkoszdobók a szél barátai. A legkisebb szellőre sem mernek fittyet hányni, mert Szélanyö esetleg megbosszulhatja magát. Jaj annak, akire a szél megharagszik! Hiába emelte ton- naszám a súlyokat, hiába csiszolta vakító fényesre a technikáját, nem ízleli meg a győzelem mámorát. Ludvík Danék tenyeréből sokszor repült már nagyon messzire a diszkosz, de sohasem ért úgy földet, hogy azéri olimpiai aranyérmet adjanak. Ped-ig Ludvík Danék I álmodozik. és ha egyedül van, az aranyéremre gondol. Két nappal a dlszkoszdobó versenyek megkezdése előtt meglátogattam Danékot az olimpiai faluban. Plachvva: a- kott egy szobában, mindennap járt edzeni, és minden délután aludt három órát. ilyenkor kiírta az ajtajára: „Éjszaka van, alszom, ne zavarjank“. Danék remek hangulatban várta rajtját. Élcelődött, csipkelődött, szívesen állt a fényképészek lencséje elé, szívesen osztotta az autogramokat. Tapintatlanság lett volna az esélyekről faggatni, mert ilyenkor kerülik a versenyzők ezt a témát. Münchenben két fogadást kötöttem. Az egyik Danék aranyérmét jósolta, a másik Plachý dobogóra kerülését. Az elsőt megnyertem. Tulajdonképpen nagyon egyszerű az egész. Hogyan lehet olimpiai bajnokságot nyerni harmincöl évesen? Íme, a Danék-féle recept: még többet edzeni, mini amennyit az előző években, lehetőleg nem dobni világcsúcsot az olimpia évében — mert a világcsücstartők úgysem győznek —, egy jó dobással döntőbe kerülni a selejtezőkből, ott pedig egy másik jő dobással olyan messzire repíteni a diszkoszt, hogy ne lehessen túldobni. A selejtezők során eszményt erővel és eszményi irányban fújt a szél, Danék csak rátette diszkoszát, mint valami láthatatlan futószalagra, és már bent is volt a döntőben. (Folytatjuk) Hárman egy élsportolóról — Évike pöttömnyi kislány korában kitépdeste a ház előtti jegenyotelepitmény apró facsemetéit, hogy 6 ott nem erdőt, hanem futballpályát akar. Alig lehet szavahihetően elmondani, hngy ez a kislány mennyire szeretett futballozni. Érthetetlen volt a megszállottsága. így aztán persze fiák között növekedett, mert hát futballista lánypartnere kiskorában nem akadt — meséli Saranavé-Knc- man Éva édesanyja. A lányáról van sző, aki Mfinchenben az olimpián ai első csehszlovák érmet, az emlékezetes bronzot megszerezte. — így aztán amikor Éva müncheni eredményének híre megérkezett Ide Nagyabonyba, szomszédok, lamerősök ültek össze a kocsmában, és Éva sporttársaként ünnepelték ót, mert hát amíg Idehaza élt, velahányukkal futballozott. Hogy Is mondjam, „vérengző" futballista volt a lánynak, s mi örültünk Is ennek. Aztán ötödikes korában már Szerdahelyre ment Iskolába, fért, járogatott, egyszer eaak aztán jött az intő: a lányom napokon keresztül nem az iskolába, hanem a sportpályára ment. Akkor beszéltünk vele, s megígérte, h&gy Ifibbé nem tesz hasonlót, de van Bgy kikötése, sportolni akar továbbra Is, s erre szabad időt kér. Meg is kapta, persze azzal a feltétellel, ha föl tanul, folytatja a mama. Snranová-Kocman Éva azóta minden nyilatkozatiban példás tanítványhoz híven szél fiatalabb kori edzőjéről, Pépay Lászlóról, aki pedig most at ollitnpíal bronz kapcsán egykori neveltjéről, Evéről (gy nyilatkozik. — 1956-ban figyeltem fel a nyálénk, barna eopfos kislányra. 450-et agrott, s ez valóban figyelemreméltó eredmény volt akkor. En e magyar középiskolában tanítottam, 6 a szlovákban tanult. Mindkét iskolában ígéretesen fejlődött a sportélet, t mindenekelőtt az atlétika. A két Iskola tanaiéi r0vldd.pl ezután mér a dunaszerdahelyl Slávia dotaze alatt edzettek, versenyeztek. Valóban emlékezetes egyesület voltunk mér akkor Is, eredményeink egyre javultak, szaporodtak. Nem akarok élszerány lenni, de az Igazság, hegy mindebben óriási része van Kmef kollégámnak, aki kitűnő, 'elkes szakemberi képességeit figyelemre méltó eredményeivel már akkor is bebizonyította. Közösen foglalkoztunk a gyerekekkel. Éva tizenöt éves korában az első szlovákiai bajnokságán „elalndt“ a rajtnál, ami nagyon megviselte, de később kiderült, az a kezdeti lemaradás csak főt tett neki, hiszen kitűnően megedzette akaraterejét. Egy évvel később érte el komolyabb eredményeit, § hozzá kell tenni, ő akkor nomcsak ugrott, hanem hosszá távon Is futott, sprintéit, gerelyt és diszkoszt Is vetett. Száz méteren 12,7 mp„ távolugrásban pedig 551 m volt az akkori eredménye. A kerékpár, amellyel az edzésekre járt, nemcsak közlekedési, hanem sporteszköz is volt számára. Hihetetlen, hogy már olyan fiatal korában mennyire szerette mindazt, ami is sportolásnak nevezhető. Persze azt Is el kell róla mondanom, hogy már akkor Is rendkívül szerény, halk szavú lány volt, s eredményei mellett ez jellemezte őt leginkább. A legkisebb, legjelentéktelenebb versenyeit is ha lálkomolyan vette, s fgy a legbecsületesebb versenyzők egyike volt. Sosem kellett őt munkára unszolni, hiszen saját szenvedélyének, vérbeli hajiaméinak hódolt a sportolással. Őszintén megvallva. kevés az Ilyen, s hozzá kell tenni, máig sem változott. Kitűnő versenyzői adottságokkal rendelkezett, rendkívül fél tndntt összpontosítani, • majdnem mindig sikerült megát függetlenítenie a külvilágtól, versenylázba tudta hozni önmagát, tndott ájltani. Nagyon szívesen emlékezek rá vissza, s nagyon jóleső érzés, hogy ó sem feledkezik meg soha régebbi sporttársairál. Ott voltam a lakodalmán, s itt ebben az albumban több mint Otven képeslap van, ő Irta őket külföldi fiijairól. Gyakran kezembe veszem az albnmot, szívesen emlékezek fi. Éva szülei Veiké Blaho vön (Nagyabonyban) élnek. Édesanyja a baromfitelepen állatgondozó, a nőszövetség helyi szervezetének elnöke, a járási nemzeti bizottság képviselője. Édesapja nyugdíjas rendőr, nagyon nagy sznrkolé, két kedvence van: a lánya és fia, no meg Rex, a szép skét juhászkutya. — Nagy drukk volt a selejtező — mondja Kuc- man bácsi. — A férjével, aki nagyon rendes fiá, igazi sportolőférj, Itt néztük nálunk a lévét. Még a kis csöppség unoka is felismerte az anyját a képernyőn. Aztán következett a nagy nap, aztán az öröm, ami számunkra nemcsak kettős, sokszoros volt. Aztán állandéan csörgött a telefon, mindenki gratulált. Kucman bácsi szerényen, igazi természetességgel s mértéktartó apai büszkeséggel beszél a lányáról. Szűkszavú ember, ezért hát megint a mamáé a szó. — Éva első külföldi útja Jugoszlávia volt, ha fái emlékezem, az érettségi esztendejében járt ott. Első lett, s este a fogadáson mindenki őt ünnepelte. Természetesen táncolni hívták, de ő nem és nem ment, hogy álmos, aludni sezretne. De amint nekem idahaza később elmesélte, az igazi ok az volt, hogy nem vitt magával olyan ruhái amilyen erre az alkalomra illett volna. Nem vitt, mert mindig nadrágban járt, fiúsán, sportosan öltözködött, s a sporton kívül semmi, még a divat sem érdekelte. Mesélte, hngy a többi lány meg egész ruhatárat vitt magéval, ntazévasalőt, meg mindent. Zavarba volt szegénykém. Mikor is aztán kiderült, higy mi a baj, a jugoszláv vendéglátók azonnal ruhát kerítettek neki, s így ott került a lábára életében először tüsarkfi cipő. Végül a táncbői mégsem lett semmi, mert Éva táncolni sem tudott. Hol, mikor Is tanult volna? Ő csak a gyepen meg a tornaterein pakettján szórakozott addig Hát ilyen volt Éva. Tizenhét éves korában húzott először selyemharisnyát, azt is nagy zavarban. Aztán következtek a további külföldi utak s akkor már belelendült az öltözködésbe. Alig győztük pénzzel. A mama elégedetten beszél a lányáról, s elédeK lsnül azokról a szülőkről, akik gyakorlati megfontoltságból nem vették a legszívesebben. ha sportoltak a gyerekeik. Ha ők is ilyenek lettek volna, lányuk nyilván ma sem lenne Suranová- Kucman Éva, csehszlovák élsportoló. — el. Egy régi kép, egy régi verseny, egy rtgi első helyezés. t
