Új Ifjúság, 1972. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1972-09-19 / 38. szám
2 U| t» ff»P t PÉNZVERDE Csak nagy ritkán történik meg, hogy Zoltán barátommal .folytatott beszélgetéseim közben szóba kerül a pénz. Egyikünk sem harácsoló természetű. A pénzt nem szoktuk a fogunkhoz verni, de nem is szórjuk szót marókkal; nem firtatjuk a pénz varázserejét sem, nem irigykedünk, ha valakinek több jut belőle, de nem is várunk könyöradományokat senkitől. Még csak Sportkázni sem szoktunk. A pénzhez való viszonyunk tehát egyforma. Annál jobban ’ meglepődtem Zoltán barátom kífa- kadásán a múltkor. — Nincs a kivégzésnek elég kegyetlen módja — kezdi mondani —, amilyen halált érdemelne a pénz feltalálója! — Nyelt egyet mérgében, majd folytatta: — Soha nem szólalko- zunk össze az asszonnyal, kivéve a fizetésnapokat. Mindig kevesli a pénzt. Annyira rabja a pénznek, annyira sóvárog utána, hogy talán még valami házi pénzverde sem volna képes ezt az óhaját csillapítani. Pedig... Mondott még sok mindent dühében, átkozta a pénzt, amíg végre sikerült más témára terelni a beszélgetés tárgyát, és némileg megjavítani borongós kedélyét. De a pénzverde gondolatát érdekesnek találtam. Pénzhamisítókról szóló régi históriák emlékeit juttatta eszembe. Más világ életideáljait ábrázoló többé-kevésbé érdekfeszítő elbeszélések voltak ezek. Mások az én mai világom életideáljai. A kapitalista társadalmi rendszerben, ahol a termelőeszközök magántulajdonban vannak, az embernek a pénzhez való viszonya más, mint a szocialista rend emberének, ahol a termelőeszközök köztulajdont képeznek. Eredetileg a pénzt az árucsere-forgalom megkönnyítésére kezdték alkalmazni. A juhász birkát tenyésztett, sok birkát. Többet, mint amennyit képes lett volna elfogyasztani. A suszter lábbelit készített, többet, mint ameny- nyit saját maga és családja képes lett volna elkoptatni. Az így keletkezett többlet a termelőnek felesleges volt, nem volt rá szüksége. Részére ezeknek a többlettermékeknek.csak akkor volt értékük, ha kicserélhette őket olyan termékekért, amelyeknek hiányát érezte. A cserénél a termék előállításához szükséges munkamennyiséget mérték, és ennek alapján egyezkedtek. A pénz keletkezése tulajdonképpen ennek a munkamennyiségnek a mértéke volt. Bizonyos munkamennyiségért megközelítőleg ugyanannyi munkamennyiséget lehetett venni, pénz közvetítésével. Később a pénznek ez az egyedüli szerepe lényeges módosításokon ment át. Az emberek igen hamar rájöttek arra, hogy a pénz értékében rejtőzködő munkamennyiségért nemcsak ugyanannyi más termékbe fektetett munka- mennyiséget lehet venni, hanem további pénzt is. Vagyis: maga a munkamennyiség is képes „termelni“, persze nem anyagi javakat, sem szolgáltatásokat, hanem pénzt. A pénznek ilyenfajta „termelő“ tulajdonsága a kapitalista társadalmi rendszerben érte el tetőfokát. Itt fajult el leginkább a pénznek mint a munkamennyiség mértékegységének e- redeti küldetése, és látszólag független, varázslatos-erővel bíró „termelőeszköz“ szerepét töltötte be. Természetesen ezt a mérték- egységet — mint egyébként akármelyik más mértékegységet is — soha sem lehetett elválasztani attól, aminek a mérésére megalkották. A pénz mindig a munkamennyiség mértékegysége volt. Ha a kapitalista ennek dacára a mértékegység agyafúrt kezelésével mégis valami anyagi javakhoz jutott, ügy ezek nem a pénzforgatás műveletének a termékei voltak; nem lehettek, mert az ilyen műveletből semmilyen termék nem született. Az anyagi javak kizárólag a munkafolyamat termékeiként jöhettek létre. A pénz eltorzított társadalmi szerepe tette lehetővé a kapitalistának, hogy a munkafolyamat megkerülésével élősködjék a társadalmon, termékeiből hasznot húzzon. Annak következtében, hogy a kapitalista társadalmi rendszerben a termelőeszközök magántulajdont képeztek, s ez a tulajdonjog ál- lamhatalmilag is törvényesítve és védelmezve volt, hasonló magántulajdont képezett a felhalmozott pénzmennyiség is. A . munkamennyiséget megtestesítő felhalmozott pénzmennyiségnek a tulajdonosa bankokban tárolhatta pénzét, odahaza rejtegethette, kölcsönözhette kamatra, „dolgoztatta“ tőkéjét, tehát további pénzt „termelt“ vele. Az ilyen termelő számára közömbös volt a pénzben rejlő munka- mennyiség értéke. Ennek a gyakorlatnak a következtében aztán törvényszerűen zavarok keletkeztek az árucsere-forgalom rendszerében. Ha a munkamennyiség mértékeszköze — a pénz — ki lett vonva az árucsere-forgalomból, akkor ezzel egyidejűleg elvesztették ellenértékűket a reá váró termékek Is. Egyik helyen felhalmozódott a munkamennyiséget megtestesítő mérőeszköz — vagyon, kincs, tőke formájában, másik helyen felhalmozódtak az ellenértékűkre nem találó, eladhatatlan és ennélfogva felhasználhatatlan termékek, a- nyagi javak, s munkanélküliséget, szegénységet, nyomort idéztek elő. Ebben a társadalmi rendszerben a pénz eltorzított társadalmi szerepe hajtotta, kényszerítette a társadalom tagjait, hogy pénzt halmozzanak. Itt nem az elvégzett munkamenv- nyiség, esetleg annak minősége volt a döntő, hanem a munkamennyiség értékmérője, a pénz. Nem a termelőmunkát becsülte meg a társadalom, hanem a pénzzel végzett fonákságokat. Ennek a gyakorlatnak megfelelően alakult azután a társadalom tagjainak a viszonya is a pénzhez. Innen származik a pénz- harácsolási hajlam, amely napjainkig megvan egyes dolgozóinknál. Ezzel az örökséggel találta magát szembe Zoltán barátom is neje révén. A termelőeszközök köztulajdonán alapuló szocialista társadalmi rendszerben természetesen a pénznek is más a társadalmi szerepe. A mi társadalmi rendszerünkben a pénz már nem lehet önálló „termelőeszköz“. Nem lehef rajta venni sem gyárat, sem földet, sem bérházakat és semmiféle más társadalmi termelő- eszközt. Márpedig ha ezt a szerepét a pénz nálunk elveszítette, akkor igen kevés az értelme a vele való spekulálgatásoknak Is. Ebben az értelemben céltalan volna a házi pénzverde üzembe helyezése is. A szocialista tu- lajadonon alapuló társadalmi rendszerben nem érvényesülhet a pénz elfajult szerepe, kényszerítve van hát betölteni eredeti küldetését, vagyis kizárólag csak a munka mennyiségének és minőségének mérőeszköze. Érthető, hogy a pénznek bonyolult összefüggései vannak a szocialista társadalmi rendszerben is. Zoltárf barátom szitkozódásai e röpke kis eszmefuttatáshoz vezettek a pénz körül. Ha majd egyszer barátomat jobb kedvében találom, meglehet, hogy a pénzt másik oldaláról is elemezni fogjuk. PALI A sajtó napja elébe Minden évben kommunista sajtónk létrejöttének napján emlékezünk meg a tömegtájékoztatási eszközök forradalmi hagyományairól, jelentőségéről és feladatairól. Ezt a gondoskodást tömegtájékoztatási eszsözeink joggal megérdemlik. Hisz ők töltik be az „összekötő“ szerepét a politikai és irányító szervek, valamint s sokezer olvasó, hallgató és néző. között. A tömegtájékoztatási eszközök a politikai tevékenység érzékeny és befolyásos eszközei. Társadalmi hasznosságuk attól függ, kinek a kezében vannak és kit szolgálnak. Ha a dolgozók millióit szolgálják a szocialista eszmék szellemében, ha haladó szellemű erőket szolgálnak, minden rendben van. A po Útikat szervek nélkülözhe tetlen segítői a társadalmi rend szervezésénél és fenntartásánál. Munkakezdeményezések indítványozói, és egészséges erők harcba hívői a nem kívánatos jelenségek ellen. Ha viszont kapitalisták pénzelik őket, akkor tevékenységük nem a széles tömegeket, hanem s- gyes csoportok szűk körű érdekeit szolgálja. Segítségükkel milliók tudatában válthatnak ki eszmei zavart, erre pedig mindenekelőtt a még tapasztalatlan fiatalok fizetnek rá. Hírközlő eszközeink — sajtónk, rádiónk és televíziónk — feladatait a CSKP XIV. kongresszusa szabta meg. Fő küldetésük — mint azt a határozat hangsúlyozza •— a lakosság szocialista öntudatának emelése és fejlesztése, a közvélemény céltudatos szocialista ideálok szellemében történő formálása. A hírközlő szervek feladata tájékoztatni a szocialista országok népeinek életéről és munkájáról, tárgyilagosan informálni tár sadalmunkat bal- és külföldi eseményekről. A közelmúlt hibáit meg kell magyaráznunk és fel .ogress^ 0) Ifjúság, a Szocialista Ifjúsági Szövetség Szlovákiai Központi Bizottságának lapja <9 Kiadja a Smena kiadóvállalata 9 Szerkesztőség és adminisztráció: Bratislava, Pražská 9 Telefon: 485 41 45 Postatiók 3U # Főszerkesztő dr STRASSER GYÖRGY. Nyomja: Západoslovenské tlačiarne 01 0 Előfizetési díj egész évre 52 — Kčs félévre 26 Kčs • Terjeszti a Posta Hfrlapszulgálata Előfizethető minden postakézbesítőnél vagy postahivatalnál • Kéziratokat nem érzünk meg és nem küldünk vissza Q A lapot külföldre a PNS Ústredná expedícia tlače Bratislava. Gottwaldovo nám. č 48 útján lehet megrendelni. Szeptember 15-én lezárult a Kontaktus és az Üj Ifjúság közös nagy nyári versenyének meghosszabbított beküldési határideje. Most nagy munkában van mindkét szerkesztőség, számoljuk a helyes válaszokat, amelyek beküldői közül pénteken, szeptember 22-én a komárnói járás Búé községében kisorsoljuk a szerencsés nyerteseket. ígéretünkhöz híven nagy nyári vresenyünk sorsolását a nyilvánosság e- lőtt bonyolítjuk le, s erről vasárnap délután a Csehszlovák Rádió magyar adása hangképekben számol be. A nyertesek névsorát lapunk legközelebbi számában mi is közöljük. A nyilvános sorsoláson fellép Magyarországról a Tolcsvay-együttes, Szulcsányi Dezső és népi zenekara, valamint további pop- és népdalénekesek. Az utóbbi napokban, illetve a verseny egész folyamán több levelet kaptunk olvasóinktól. Azt kérdik, hogy részt vesznek- e az értékes díjakért folyó sorsolásban, ha nem teljesítették a verseny minden feltételét. Mag József fil'akovói olvasónk például azt írja, hogy a 2. forduló kérdéseire valószínűleg helytelenül válaszolt. Megnyugtatjuk őt és további levélíróinkat, hogy a feltételek teljesítésének elbírálásánál részben elnézőek leszünk. Előfordul például, hogy valaki egészség - ügyi okokból nem vehetett részt a társadalomépítő akciókban, viszont helyesen válaszolt valamennyi kérdésre. Helytelen lenne tehát kihagyni őt a sorsolásból. Végül: valamennyi olvasónknak, illetve a rádió valamennyi hallgatójának sok sikert kívánunk! kell őket számolnunk ahhoz, hogy a pártpolitikánk hosszú lejáratú terveit és a szocialista társadalom építésének feladatait kéz a kézben féljesíthessük. ügyanis társadalmunk szociális összetételében a múltban nagy szerepet játszottak a kisburzsoá rétegek. Gondolkodásmódjukkal, szoctá lis pszichológiájukkal o lyan hatással voltak a mun kásmozgalomra, a kommu nista párt egyes tagjaira, hogy a munkásosztály hatalma veszélyben volt. Ezt bizonyítják az 1968-69-es e- semények. Bár a volt ki- zsákmányolók közül többen munkások lettek, és ma már nyugdíjasok, kisburzsoá nézeteiket, szokásaikat, hagyományaikat egyköny- nyen nem adták fel. A szocializmusról alkotott elképzelésük nemegyszer egyenlő a szocializmus kispolgári felfogásával. Ma újságíróinknak elég körülnézniük, ha hősiességről, bátorságról és odaadásról akarnak írni. A hősiesség már nem üres szólam, a bennünket körülvevő életet jelenti, munkások erőfeszítését a forró vas legyőzésénél, gyárak munkásainak megfeszített izmait, mező- gazdasági dolgozók harcát a kenyér megmentéséért, de hősiesség az orvos harca is a beteg meggyógyításáért, és az a pedagógus igyekezete is a jövő emberének nevelésénél. Hősiesség a művész összpontosítása, hogy reálisan ábrázolja a ma emberének életét színpadon, képen, szoborban. Az újságírás művészété felkutatni ezeket a hősöket. Az újságírókra és a tömegtájékoztatási eszközökre hárul az a 'feladat, hogy mély megértéssel ábrázolják társadalmunk emberének harcát mindnyájunk jólétéért. Minden újság, folyóirat azzal vonzó, hogy különleges, megismételhetetlen, de mindennapi életünk alapvető jelenségeit ábrázolja. Minden újságíró sikeres pályafutása attól függ, milyen odaadással tudja visszaadni az élet eseményeit, hogyan harcol olvasóival, nézőivel és hallgatóival az i- gazságért és mindamellett hű marad az osztály-, kommunista és internacionalista elvekhez. Ilyen tehát az Igazság, a- melyért harcolt és harcol kommunista sajtónk, és a felszabadulás óta a többi újság, folyóirat, televízió, rádió is. Az idei sajtőnap legyen a számvetés napja is. Adjon alkalmat szerkesztőségeknek és újságíróknak arra. hogy "értékeljék a CSKP XIV. kongresszusa óta eltelt időszak alatti tevékenységüket és ellenőrizzék felkészültségüket a további, még igényesebb feladatokra. Stefan Snchý, az SZLKP KB dolgozója PÁLYÁZATI FELHÍVÁS a CSEMADOK KB népművelési osztálya az irodalom népszerűsítését, az irodalmi szíppadok mozgalmának fejlődését szolgáié pályázatot hirdet irodalmi színpadi müvek összeállítására, pódiumjátékokra, klubesti keretmüsorokra. Pályázni lehet eredeti irodalmi alkotással is. A pályázóknak a műsor öss- szeáúításánál figyelembe kell venniük a magyar és a világirodalom leghaladóbb alkotásait; jelentős irodalmi évfordulókat, munkásmozgalmi, kommunista hősök életútját, jeles történelmi évfordulókat stb. A pályamű lehet költői, prózai művekből összeállított műsor, de ■- gyanúgy lehet történelmi dokumentációs anyagból szerkesztett műsor is, avagy szatirikus, vidám, szerelmi stb. műsor. A szerkesztett műsorok lényege, hogy a humánus, szocialista ember életigénylését, magatartását fejezze ki. További feltétel, hogy az összeállítás tiszta műsorideje nem lehet több 30-40 percnél. Ugyanakkor tartalmaznia kell a pontos rendezői, színpadtechnikai utasításokat, szereposztási stb. A beküldött anyagot elsősorban eszmei-tartalmi, valamint művészi, rendezői szempontok figyelembe vételével öttagú bizottság bírálja el. Pályadíjak: I. díj: 1500.— Kčs II. díj: 1000 — Kčs III. díj: 500 - Kčs Ezenkívül minden olyan összeállítási — bármilyen témakörű legyen —, melyet a bizottság kiadásra javasol, 500.— Kčs-vai jutalmaz. A pályázat jeligés. A nevet és pontos címet lezárt borítékban kell a beküldött anyaghoz mellékelni. A pályamüveket 3 gépelt példányban, a CSEMADOK KB titkárságára (Bratislava, Mierové nám. 3-4) kell be küldeni. Beküldési határidő: 1972. október 31. A CSEMADOK KB népművelési osztálya.
