Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1972-02-22 / 8. szám

A SZOCIALISTA IFJÚSÁGI SZÖVETSÉG SZLOVÁKIÁI KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXI. évt. 1972 Február 22. Ara 1.— Kfis Minden ember tévedhet, de csak az osto­ba tart ki tévedései mellett. CICERO FEBRUÁR - történelmi határkő Az Értől Minden nemzet életében vannak olyan jelentős és emlékezetes napok, amelyek fordulópontot je­lentettek történetében. Ilyen kiemelkedő nap ha­zánkban február 25-e. 1948. február 25-én mun­kásosztályunk, Csehszlovákia Kommunista Párt­jával az élen, eldöntötte a hatalom kérdését ha­zánkban. A CSKP Gottwald elvtárs vezetésével kivívta a proletariátus győzelmét, osztályhatal­mát. A kenyérért és demokráciáért folytatott több évtizedes küzdelemben, a fasiszta megszállás ne­héz éveiben, a nemzeti felszabadítás áldozatokkal teli éveiben a CSKP mögé állt népeink többsége. Csehszlovákia Kommunista Pártja igazolta, hogy az elmúlt évtizedek alatt csakis az ő programja szolgálta maradéktalanul a nép ügyét. Ez tette lehetővé a kommunisták vezette munkásosztály­nak a reakció felett aratott vértelen győzelmét, és így lett 1948. február 25-e újkori történel­münk határkövévé. Ha most 24 év távlatából nézzük az eseménye­ket, megállapíthatjuk, hogy bár szocialista társa­dalmunk életében 1968—69-ben veszélyes kisik­lás történt, dolgozó népünk 1948 februárjától sa­játjaként tekintette a kommunisták programját, és a párt kezdettől fogva helyesen szabta meg a szocialista társadalom fejlődésének irányvonalát. Február igazolta köztársaságunk nemzeteinek egységét, a közös osztályérdekeltségét, és bebi­zonyította, hogy csakis a marxista-leninista esz­mékkel felvértezett párt képes internacionalista egységbe kovácsolni több nemzetiségű államot, és hozzáfogni a nemzetiségi kérdés marxi-lenini elvek alapján történő megoldásához. Pártunk XIV. kongresszusa újból magasra emel­te 1948 februárjának zászlaját. E forradalmi ha­gyaték szellemében törekszik szocialista hazánk felvirágoztatására. Pártunk e történelmi jelentő­ségű kongresszusa igazolta az 1969 áprilisában, meghirdetett politika helyességét. Igazolta a párt és a nép közti kapcsolatok felújulását. Ez tette lehetővé az elmúlt év őszén lezajlott választáso­kon a Nemzeti Front jelöltjeinek elsöprő győzel­mét. A jobboldali opportunista és revizionista erők és mindazok, akik ellenforradalommal spekuláltak, vereséget szenvedtek a pártban és a társadalom­ban egyaránt. Felújult a pártnak a társadalomban betöltött vezető szerepe. Pártunk XIV. kongresz- szusának határozatai az egész társadalom reális programjává lettek. Az előttünk álló gazdasági feladatok igényesek. Ötéves tervünk második évének célkitűzései, az 1972-es végrehajtási tervek mindannyiunktól megsokszorozott munkafegyelmet és kitartást követelnek. Pártunk jelenlegi politikájának hom­lokterében, akárcsak Február után, ismét a gaz­dasági program megvalósítása áll. Ebben az évben elsőrendű feladat a munkatermelékenység lé­nyeges fokozása, mivel csak ez teszi lehetővé a lakosság életszínvonalának emelését. E program megvalósítása azonban lehetetlen volna a testvéri szocialista országok, főként a Szovjetunió segítsége nélkül. 1948-ban a Szovjet­unió biztosította munkásosztályunk hatalomátvé­teléhez a nemzetközi biztonságot. Ettől kezdve hazánk függetlenségének és nemzetközi bizton­ságának záloga. 1948-ban joggal jelentette ki Gottwald elvtárs, hogy csakis a Szovjetunióval való testvéri szö­vetség biztosítja hazánk békéjét és a szocializ­mus építését. Ennek szellemében óvni fogjuk ba­rátságunkat, hogy a gottwaldi jelszónak: „Örök időkre a Szovjetunióval, soha másként“ éppoly mély tartalma legyen, mint 1948 februárjában volt. Pék Vendel iiiju—wii6«Tr elindulni „Valaki az Értől indul el. S befut a szent nagy Óceánba“ Ady Endre: Az Értől az Óceánig Mindnyájan ákombáko- mokon keresztül kötöttünk először ismeretséget a tu­dománnyal. Ez a vonal a nagymama, amaz ott a Cir­mos cica, ez itt a mozdony, és ez vagyok én, a moz­donyvezető, ha nagy leszek, vonatot vezetek. Ha nagy leszek... És egyszerre csak felcse­peredsz, pályaválasztás e- lött állsz, várod, bogy va­laki tanácsot adjon, mihez kezdjél, milyen pályát vá­lasszál. Tizenöt évesen ezt nagyon nehéz egyedül el­dönteni, de tizennyolc éve­sen, amikor az ember már valamicskét konyít az élet­hez — sem könnyű. Ebben a kérdésben nehéz tanácsot adni. Meglehet, egyszer majd a gépek fogják meg­állapítani, kiben milyen szakma, életpálya iránt van tehetség. De addig, addig marad az iskola, a szülők, az ismerősök tanácsa. Hogyan is néz ki egy osz­tály fél évvel az érettségi előtt, amikor a diákok fő gondja még nem az érettsé­gi, hanem az, hogy hová utána? (Folytatás a 3. oldalon) Baktériumokra és elefántokra vadászik Dr. Gyimesi Györgynek hívják, a Bodrogköz szülöt­te, a Kráľovský Chlmec-i (Királyhelmec) kórház or­vosa, fiatal és szeret va­dászni. Nemrég tért vissza afrikai útjáról. A fölvéte­len az elejtett kafferbivaly látható lábainál: Tanzániá­ban lőtte, a Meru hegység erdeiben. Nagyszerű riporttéma már maga a vadászat is, és re­mek riportalany maga a va­dász, aki, íme, egész Afri­káig utazik, hogy olyan va­dakat is leterítsen, amilye­neket Európában hiába ke resne. Élményei talán még benne sem értek be telje­sen, forrnak még, mint szüret után az új bor. Gyi­mesi György ugyanis nem­csak orvos és vadász, ha­nem egy kissé író is. Ha­zai, romániai, szovjetunió­beli, valamint magyarorszá­gi vadászélményeit papírra vetette már: ötszáz gépelt oldal várja, hogy nyomdá­ba kerüljön és könyvalak­ban .megjelenjen. Am Gyimesi doktor va­dászélményeivel már a kö­zeljövőben megismerked­hetnek olvasóink. Fölkértük a szerzőt, bocsássa lapunk rendelkezésére vadásznap­lójának egyes fejezeteit. A romániai medvevadászatról és a Szovjetunióban elejtett jávorszarvasról rövidesen olvashatunk majd az Oj If­júság hasábjain. A mi feladatunk ezek u- tán mindössze annyi, hogy bemutassuk a vadászt. Gyi­mesi doktor nem az első va - dász a családjában. Korán megismerte ezt a különle­ges légkört, amely semmi máshoz nem hasonlítható. Eleinte a Bodrogközben ta­lálható ritka madarakat „szemelte“ ki. Tüzetesen megismert néhány, csak itt található különlegességet, és szaklapokban be is szá­molt megfigyeléseiről. Ké­sőbb a trófea-vadászat kezdte érdekelni. Európá­ban mindössze háromféle olyan szőrmeállatfajta ta­lálható, amely nem került még Gyimesi puskájának vé­gére. Eddigi legizgalmasabb útját tavaly tette meg: Af­rikába utazott, és hat hétig vadászott Tanzániában. Ti­zenhét trófeával tért haza, többek között eleflntagyar- ral is. Igaz, a trófeákat még nem tudta megmutat­ni, mert azok éppen útban voltak hazafelé, a hajón (a repülőn való szállítás szin­te megfizethetetlen lett volna), de ha legközelebb arra járunk, okvetlen le­fényképezünk néhányat, és bemutatjuk őket olvasóink­nak. Közben jó néhány kaland­ban volt része. Egy alka­lommal például halálos mérgű kígyóval találkozott, máskor csak a szerencsé­jének köszönhette, hogy nem esett az orrwadászok puskáinak áldozatul. Második könyve az afri­kai és a tervezett újabb u- tak, újabb élmények gyűj­teménye lenne. Nem kétsé­ges, hogy vadásznaplójának sikere lesz az olvasók kö­rében. Gyimesi doktor ki­váló vadász, jónevű orvos — miért ne lehetne belőle a vadászkalandok kedvelt krónikása is? (bt) f

Next

/
Thumbnails
Contents