Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1972-01-04 / 1. szám
új ifjúság 5 Érettségi találkozó a MATESZ színpadán Margit nagyon alázatosan bánt a rábízott jellemmel. Nem hagyta rajta a kézjegyét. Siposs Ernő is mindenképpen azonosulni akart a kémiatanárral, akiről az a néző gyanúja, hogy médiumként szerepel a drámában. Bugár Gáspár a kezdeti lendület után nem tudott megbarátkozni azzal a ténnyel, hogy Makszim Pet- rovját, a munkást „elhanyagolta“ a szerző. Kár, hogy Németh Ica tónust vált, s így Olga Noszova személyisége'kissé ködös marad. A bemutatón úgy tűnt, hogy Tóth László, Szentpétery Aranka és Palotás Gabi túlexponálták a szerepüket. Helyenként Fazekas Imre (egyébként a darab segédrendezőjel is élt ezzel a „lehetőséggel“. Bajka Pál (a Kisfaludy Színház vendégművészei — nemcsak a szerző jóvoltából — mindig csak a szerző ióvoltábó! — mindvégig észrevétlen maradt levgenyii Puhov szerepében. Ferenczy Anna és Pőthe István helyenként meggyőző e- rővel játszottak: szerepüket az élmény felől közelítették meg. Ropog József és Simon Kázmér (a K. Sz. művészei a dráma két ellentétes figuráját személyesítették meg, kellő mértéktartással, mindvégig egyenletes energiával. Boldoghy Kató a természetesség látszatával igyekezett természetellenes lenni, többnyire sikerrel. A legkiegnesúlyozottabb és legrutinosabbnak tűnő alakítást Bugár Béla nyújtotta, Szergej Uszov szerepében. Valószínűleg a mü csábította a rendezőt és a színészeket, hogy helyenként egy-két Idegen e- lemmel oldják fel a vontatottságot, „szórakozásra“ buzdítva a közönséget... Csonka István (mint vendég) jelmezei kifejezőek. Az Igazgatónő és a művezető kosztümje viszont „nincs szinkronban“ sőt, a művezetőé a dráma légkörével sem. Platzner Tibor díszletei jól illeszkednek a dráma világába. Dicséretes munka a Siposs Jenő által szerkesztett ötletgazdag műsorfüzet... A MATESZ szereplése visszhangra talált a szlovák nyelvű közönség, illetve a szakemberek körében is. Bár nem a legsikerültebb Rozov-drámát vitte színre a társulat, a mü célzatossága — a színészek jobbára hiteles játékának segítségével — nemegy emberben feltámaszthatja a problémákkal és az önmagával való szembenézés — az önbírálat — igénvét... KMECZKÖ MIHÁLY A cseh és szlovák gótikus művészet Leningrádban és Moszkvában A közelmúltban ért véget Moszkvában a cseh és szlovák gótikus művészet reprezentatív kiállítása. Munkatársunk megkérte ez alkalomból [ÄN HRéSKO mérnököt, a Szlovák Nemzeti Galéria igazgatóját, hogy számoljon be néhány szóban az említett kiállításról. — A cseh és szlovák gótikus művészet kiállítását először a leningrá- di közönség láthatta. Szeptemberben és októberben az Ermitázsban rendeztük be. Innen került Moszkvába, a Puskin múzeumba. — Milyen alkntásokat ölelt fel az említett kiállítás? — A cseh és szlovák gótikus művészet kiállításának anyagát ügy válogattuk össze, hogy a szovjet mű- értő közönségnek és szakértőknek bemutassuk középkori anyagi és szellemi létünk kulturális és művészeti gazdagságának teljes fejlődési keresztmetszetét. A központi képtárakból (prágai Nemzeti Galéria, bratis- lavai Szlovák Nemzett Galéria), tájmúzeumokból, templomokból és a városi műgyüjteményekböl összeválogatták azokat a műalkotásokat — szobrok, festmények, kézművesipari és iparművészeti alkotások —, amelyek az említett szándékot a lehető legmeggyőzőbben prezentálhatták. A teljesség kedvéért — például a cseh expozíció kiegészítésére — kölcsönvettük a drezdai képtár és az Ermi- tázs egyes alkotásait.: Az egész gyűjtemény több mint 100 műalkotása kétharmad részben a cseh gótikus művészetet képviselte, egyhar- mada pedig Szlovákiából származott. — Miért került sor éppen a gótikus művészet bemutatására, és miért éppen a Szovjetunióban? — A kiállítás nemcsak Cseh- és Morvaország, illetve Szlovákia területén egy bizonyos korban előállt szellemi és alkotói erőfeszítés keresztmetszete volt, hanem azt is szem előtt tartottuk, hogy bemutassa az egyes alkotások magas művészi színvonalát és tökélyét, amely sok esetben a korabeli magas fokú európai művészi színt követelményeit is elbírja. Egyébként ilyen összetételű és méretű kiállítás a cseh és szlovák gótikus művekből hazánkban még nem volt, ezért számításunk szerint megrendezzük itthon, Prágában és Bratí sl.wában is. — Milyen volt az érdeklődés a kiállítás iránt, és miként vélekedtek róla szakmai körökben? — E kérdésre nehéz lenne válaszolni a Szovjetunióban uralkodó é- lénk kulturális élet csodálatos atmoszférájának említése nélkül. U- gyancsak külön említést érdemel az az élénk érdeklődés, amelyet a Szovjetunió népe Csehszlovákia társadalmi és kulturális élete iránt tanúsít, és amelynek népéhez már az elmúlt századokban is őszinte barátság fűzte. A kiállítás látogatottsága minden várakozást felülmúlt. Leningrádban és Moszkvában közel 200 ezer látogató tekintette meg a cseh és szlovák gótikus művészet kiállítását Az írott sajtó, a rádió és televízió is szokatlanul nagy figyelmet szentelt az akciónak. — Milyen figyelemreméltó akciókat, kiállításokat készít a legközelebbi időszakban — itthon és külföldön — a Szlovák Nemzeti Galéria, és hol? — Itthon, Bratislavában rendezünk néhány nemzetközi kiállítást. Az t- dén például ismét megtartjuk a naiv művészet hagyományos triennáléját. 1973-ban kerül sor a gyermek- és Ifjúsági könyvek Illusztrációinak újabb btennáléjára. 1972-ben néhány külföldi kiállításra (Svédország, Mexikó) is meghívást kaptunk. Több önálló kiállítást készítünk elő például a Szovjetunióban (Pribiš, Millý], Magyarországon (Kulich, Mtllý, Ľauko), résztveszünk a naiv művészek bagdadi kiállításán, képviseljük majd a hazai művészetet Kanadában, Belgiumban, Svájcban, Egyiptomban, Lengyelországban, Bulgáriában és másutt. — Mint ismeretes, a Szlovák Nemzeti Galéria épületét hosszabb ideje tatarozzák. Kihasználom az alkalmat, hogy megkérdezzem; hogyan halad az újjáépítés, és mikor várható a galéria megnyitása? — Az újjáépítés aránylag jól halad. A tavalyi beruházási-építése tervet több mint 120 százalékra teljesítettük. Mikorra várható a galéria megnyitása? Talán 1976-ra. Az időpont meglehetősen távoli, de az újjáépítés oly nagyarányú (kb. 100 millió koronát emészt fel), hogy rengeteg előreláthatatlan műszaki és e- gyéb jellegű problémával jár. Palágyi Lajos MAGYAR ÚKON CSEHÜL Gyakran megesik, hogy a határon túl hamarabb ész- revesznek egy honi kiadványt, mint a mi magyar nyelvű sajtónk (És már-már nem is restelkedünk miatta.) Az a tény, hogy E. Fehér Pál Budapesten nemegyszer gyorsabban reagál a mi kulturális jelenségeinkre, nemcsak az ő szemfülességének a bizonyítéka (amit mellesleg szívesen veszünk), hanem a mi lomhaságunké vagy érdektelenségünké Is. így történt, hogy E. Fehér Pál már júniusban rögzítette a lexikon megjelenésének tényét és méltatta a könyv Jelentőségét a Népszabadságban, a Rudé právo július elején írt róla. Erről tett említést egy hét múlva szokásos heti csehországi sajtószemléjében Somogyi Mátyás. Azóta meg csak a nagy hallgatás. Pedig Rákos Péterék csinos kis munkája, a magyar írók cseh nyelvű lexikonja (Slovník spisovatelű — Maďarsko) megérdemli az odafigyelést. Mint ahogy megérdemelte a- zokat az elismerő szavakat Is, amelyeket a Rudé právótói és a Népszabadságtól kapott. A prágai Odeon könyvkiadó sorozatban jelenteti meg az egyes nemzeti Irodalmak lexikonjait. A magyar az elsők között látott napvilágot. Ez is bizonyítja, hogy Rákos Pé tér és munkaközössége (Anna Drabfková, Bredár Gyula, Jaroslava Pašiaková, Richard Pražák, Hana Prokopcová. Božena Somogyiová és Turczel Lajos) szorgalmasan dolgozott, nem késlelkedett az anyag megírásával és összeállításával. Emellett meglehetősen pontos és megbízható munkát is végzett. (Még a magyar nevek és címek helyesírása is hibátlan,! ami pedig tudvalevőleg cseh nyel vü kiadványokban ritkaság.) íme egy könyv, amely bizonyít: nem elég csak deklarálni egymás megismerésének fontosságát, konkrét tettek is kellenek. Ha csupán 3500 érdeklődő veszi is kezébe ezt a publikációt — ennyi példányban adták ugyanis ki —, ez önmagában Is jelentős dolog. De végső kihatásában több ennél. Adyra, a „magyar jakobinusra“ válaszol igenlően: „Mikor fogunk már összefogni? Mikor mondunk már e8y nagyot?“ Ezért jólesik ez az idefigyelés. Meg azért, mert nemcsak szíves kéznyújtás ez a könyv a barát, a baráti Irodalom felé, hanem példamutatás is, mert hisz a szocialista táborban az első vállalkozás ez a maga nemében. A lexikon bölcs bevezető tanulmányt tartalmaz Rákos Péter tollából. A cseh olvasó aspektusából tekinti át a magyar Irodalom tröténetét, három fejlődési szakaszra osztva azt: a régi magyar Irodalom a legrégibb időktől 1772-ig, az új magyar Irodalom 1772-től 1900-ig, és a modern magyar irodalom 1906-tól napjainkig. Hasznosnak tartanám, ra az Irodalmi Szemle közölné ezt a tanulmányt, hogy a csak magyarul olvasók számára is hozzáférhető legyenl Addig is Idekívánkozik belőle egy gondolat: „Mindent összevéve úgy jellemezhetjük a magyar irodalmat, mint jóllehet kis nemzet Irodalmát, de nem kicsiny irodalmat amely szorosan egybefonódik a nemzeti közösség sorskérdéseivel (s talán éppen ezért igyekszik oly buzgón lépést tartani az egyetemes emberi fejlődéssel); ha úgy tetszik, „elkötelezett“ irodalom, mely szolgálatot vállai, hivatást teljesít, zord időkben teljességgel írodalmiatlan feladató kát is magára vesz: pótolja a mostoha körülményektől visszafojtott filozófiát, tudományt, ökonómiát, stratégiát és politikát...“ Külön címszó foglalkozik a csehszlovákiai magyar irodalommal és a magyar-eseh irodalmi kapcsolatokkal. Itt jegyzem meg, hogy nem borította volna talán fel a könyv koncepcióját, ha helyet kapott volna benne a romániai, jugoszláviai és a kárpátaljai magyar Irodalom vázlata és a magyar-szlovák irodalmi kapcsolatok áttekintése is. Csak helyeselhettük, hogy a csehszlovákiai magyar írók és költők is szerepelnek a lexikonban — annak az elvnek az alapján, hogy ők Is beletartoznak az egyetemes magyar irodalomba. Az csak természetes, hogy „névsorolvasást“ ts tartottunk: ki van Jelen és kt hiányzik a hazaiak közül. Költőink közül nincsenek a lexikonban az egykötetesek: Bárczí István, Gyüre Lajos, Kulcsár Tibor, Moyzes Ilona, Petrik József, Simkó Margit, Simkó Tibor, Török Elemér. (Valószínű, hogy ez szerkesztést kritérium lehetett.) De nem került bele a kétkötetes Batta György sem. Ugyanígy jártak a prózaírók Is. Kimaradt többek között Lehocky Teréz és a meseírók: Rényi Magda, Verseghy Erzsébet, Vígh Rózsa. Néhány elírás !s található. Ordódy Katalin regényének a címe nem Idegen, hanem Az idegen, Zala József verskötetéé pedig nem Két Duna között, hanem A két Duna között. : Nyilván határidő-okok miatt általában már nem szerepelnek az anyagban az 1970-es kiadványok (Dávid Teréz: Ifjúságból elégtelen, Dénes György: Az idő börtönében, Gál Sándor: Múmia a fűben, Szalatnal Rezső: Kisebbségben és igazságban), de kiesett néhány korábbi munka is (Csontos Vilmos: Új szerelem, 1966, Szalatnai: Arcképek, háttérben hegyekkel, 1969 stb.j A cseh olvasónak jó szolgálatot tesz a lexikonokban u- gyan szokatlan, de Itt igenis helyénvaló összehasonlító művelődéstörténeti táblázat. A prágai Odeon könyvkiadó következetesen alkalmazza kiadói politikájában az internacionalizmus elvét. Magyar vonatkozásban 1966-ban Ady Endre válogatott verseinek kiadásával (Sám s morém) figyeltetett fel magára. Azóta is elvhűen törekszik a különböző nemzeti kultúrák közvetítésére. Ez a magyar frólexikon is ezt van hivatva teljesíteni. TOLVA) BERTALAN December 10-én tartotta idei utolsó bemutatóját a komárnói, Magyar Területi Színház. Ezúttal szovjet szerző alkotásával ismerkedett a Duna- parti város közönsége. Az író neve nem ismeretlen hazánkban. „Szállnak a darvak“ című müve filmváltozatban vált Ismertté négy kontinensen, s a szerzőnek világsikert biztosított. Nem csoda hát, hogy Viktor. Rozov „Érettségi találkozó“ című drámájának bemutatóját — nagy érdeklődéssel várták a MATESZ hívei is. Akik a „nyílt arc, födetlen fő“ elviek a hirdetői, tapasztalhatták, hogy Rozov, a kortárs szerző nem szereti elkendőzni azokat a problémákat, melyek minduntalan közöttünk lappangnak, szinte a tetteink árnyékai gyanánt, s nemegyszer kellemetlen súrlódások, meghitt emberi kapcsolatok elsorvadásának az okozói. Amikor a távlatokra gondol a szerző, a jelent látja, rengeteg megoldott és még több megoldatlan problémájával, bonyolult valóságával. Nem szépít, de az ördögöt sem festi a falra. Ízíg- vérig realista író. Műveiben kitűnően ötvözi azt a nyugtalanságot, a- melyet az egyes emberek, a „Jellemek“ hajtóenergiájának is nevezhetnénk — azzal a folyton meg-meg- újuló alkotókedvvel, amely a halrdó szellemű társadalmak-it jellemzi. Ami oly vonzó Rozov színműveiben, az a nyílt problémafelvetés és a szerző optimista szemléletmódja. Egy ízben így vallott magáról a színészből lett hivatásos drámaíró: „Ügy vélem, hogy egy színmű megírására az ösztönzést az az eszme, az a gondolat adja, amely az élet valamelyik jelenségének hatására születik agyamban. Levtöbb esetben kezdetben ez a gondolat csak any- nyira foglalkoztat, mint bárki írást. Van, ami tetszik az életben, van, ami nem tetszik, és arra gondolok, hogyan járulhatnék hozzá ahhoz, hogy ami tetszik: meggyökerezzen, kifejeződjön és ami nem tetszik: örökre eltűnjön az életből.“ így születhetett a MATESZ által most bemutatott dráma is, valószfnűLtg közvetlen élmény hatására. A témája: egy érettségi találkozó, amelyen — a háború utáni évek valamelyikében — találkoznak az egykori, különböző korosztályú növendékek; tárgya: a megtett életutak summázása, egymáshoz való viszonyulása: E tekintetben a legifjabb jubilálók sem kerülik 'el a szerző figyelmét. Egy-egy jellem végleges kimunkálása, ennek eredményeképpen a fel színre került indulatok összecsapS-t — megannyi drámai fordulattal kecsegtet. Az író azonban másként é- píti fel a cselekményt. Hőseit „kés: emberekként“ mutatja be a nézőnek s tgy nem lehetünk tanúi az k kozati összefüggések mindig izgalma feltárásának. Nyilvánvalóvá válik hogy a konverzációs dráma eszközei vei él: egy-egv nyúlfarknyi helyze keretében — a szó szoros értőinkben — bemutatja a szereplőket, s i nézőnek még abban is a segítségén siet, hogy igyekszik nyomban tisztázni az általuk képviselt álláspontokat. S amikor az egész „sakktáblát“ áttekinthettük, a maga helyé.e állítva minden .bábot“, kezdődik a tapogatózás, a szembenállók kölcsönös erőfelmérése. Az elvek harcában a fiatal generáció színr- lépése ” új fordulatot. Kezd világossá válni hogy lényegében csak a környezel és a „szereplők“ változnak, a problémák többé-kevésbé elnyű^etetlenek Ebben a hitében az optimista záróakkord sem ingatja m»-. a nézőt. S hogy a közönség mégis derűlátó: távozik az előadásról, annak az az oka, hogy a dráma légk" olyan hangulatot teremtett benne, amelynek segítségével magabiztosabban, egyértelműbben tájékozódhat a néha fenyegetően egymásba fonódó problémák között. A legtalálóbban maga Rozov jellemzi ezt az „állapotot“- „Nem a társadalmi helyzet, > foglakozás és nem a címek sz~ -<Mk meg az embert, hanem egész gondolatvilága, lelki arculata. Az embert általában a másokkal való kapcsolata határozza meg, az a képessé«?, h^-v fel tudja magát áldozni mások boldogságáért.“ A dráma vendégrendezője, Szilágyi Albert, a győri Kisfaludy Színház tagja nem tartotta elsődleges céljának, hogy kiküszöbölje a mű fogyatékosságait. így nem egy Jellem a maga „kész állapotában“ is befejezetlennek hatott. Talán azért Is nem járt teljes sikerrel az a kísérlete, hogy drámaiabbá tegye a cselek ményt. A. feszültséget a jelenetek szinkópás ritmusváltoztatásával, tehát filmszerű eszközökkel igye' nzett megteremteni. A konverzációs drámákra oly Jellemző pongyolaságot a- zonban a légtiszteletreméltóbb igyekezettel sem sikerült feloldania. A színészek valószínűleg tudatábar voltak ennek a ténynek, s ki-kf e maga módján értelmezte. Lőrinc?----------..------—.......nrvTTnrnnnnnnnnniiMM in
