Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1972-01-25 / 4. szám
Á SZOCIALISTA IFJÚSÁGI SZÖVETSÉG SZLOVÁKIÁI KÖZPONTI XXI. évf. 1973 Január 23. BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Ara 1.- Kis — M ......... - , 1 Ha gondosan megfigyeled, Idle azok az emberek, akik sohasem dicsérnek, akik mindig ócsárolnak, és mindenkivel elégedetlenek, rájössz, hogy ugyanazok, akikkel mindenki elégedetlen. La Brnyére Ez a mai fiatalság! — Ez a mai lijáságl Bezzeg a mi időnkben... — Nem ritkán halljuk az ilyen és ehhez hasonló megjegyzéseket az idősebb generáció ajkáról. Vajon milyen is ez a mai ifjúság? Mi okozza az „öregebb“ korosztályok szkeptikus megállapításait és mennyire Indokoltak ezek? Minden további okfejtegetés nélkül bátran kijelenthetjük: ifjúságunk túlnyomó része jó, sőt kiváló. Kötetekre rúgó bizonyítékokkal lehetne igazolni ezt az állítást. Halomszámra lehetne felsorakoztatni a tényeket a fiatalok becsületes kiállésárél az iskolában, magánéletben és a munkahelyeken. Hogy ezeknek a fiataloknak nem mindig sikerül érvényre juttatni fiatalos elképzeléseiket,, maradéktalanul kamatoztatni lendületüket? Ezt gyakran az élettapasztalat hiánya okozza, de gyakran más, a rajtuk kívülálló tényezők. Nem ártana, ha a fiatalokról való gondoskodással megbí- zott emberek néha egy kis „tükörbenézést“ gyakorolnának! És mégis gyakoriak az elítélő szavak. Mi ennek az oka? Szerintem két meghatározója van ennek • nézetnek. Az egyiket magukban az „idősebbekben“ kell keresni, a másikat az ifjúságnak abban a szám szerint kicsi, de annál feltűnőbb részében, amelynek életmódja és viselkedése valóban nem felel meg a szocialista erkölcs és polgári együttélés normáinak. Nézzük talán az első meghatározót. A generációs probléma nem a mai korszak találmánya. Mindig létezett. Talán csak a megjelenési formája volt korszakonként más. Alapját két forrás táplálja. Az egyik az ismert tétel a társadalmi és ezáltal az egyéni tudat fejlődésének az anyagi alap mögött való lemaradásáról, a másik az emberi psziché alaptulajdonsága, hogy minden eseményt és jelenséget az élete folyamán ősz- szegyült tapasztalatokon keresztül szűri le. A mai közép- és ennél idősebb generáció tagjai egy egészen más, a maival össze nem hasonlítható társadalmi közegből szívták magukba azokat az „alapanyagokat“, amelyek emberformáié hatfist gyakoroltak rájuk. A mai fiatalok ezt a közeget csak hallásból ismerik. Az idősebbek nagy része a polgári és vallási befolyások alatt állő erkölcsi felfogások között formálódtak emberré. Ez határozta meg életfilozófiájuk, ízlésük kialakulását. Bár nyilván magunk is fejlődünk, átalakulunk — ha tudat alatt is — de sokszor mégsem tudunk maradéktalanul mentesülni a múltnak ettől az „örökségétől“. Ezért sokszor „nem értjük meg“ azokat a fiatalokat, akik egészen más közegből szívták magukba emberformáló meghatározóikat. De az, hogy néha képtelenek vagyunk megérteni őket, még nem jelenti szükségszerűen, hogy rosszabbak nálunk. Nem tudom, mért lenne rosszabb a mai lármázó beat-zene a harmincas évek Nagyságos asszonyom...-szerű szentimentális slágereinél. Mindkettő a maga korának prn- duktuma. Mindkettő esztétikai értékéről inkább szemérmesen hallgassunk. Azt sem értem, miért ízléstelenebb a hosszú haj és a trapéznadrág a valamikori simára nyalt fejnél, a girardinál és az ezüstgombos pálcánál. Ezek is az akkori kor produktumai. Persze, különbséget keli tennünk, ha a hajviselet, és a mi nézetünk szerint az excentrikus öltözködés az egyéni ízlés kifejezése, vagy ha politikai, ill. erkölcsi hitvallás megnyilvánulása. Más kategória a fiataloknak az a része, melynek életmódja a mai, szocialista erkölcsi felfogásokkal sem egyeztethető. Mert ilyenek is vannak. De hát hogyan lettek ilyenekké? ilyennek születtek? Hadd éljek egy adomával: állítólag amikor Beethoven született, csodák csodájára egyáltalán nem ismerte a kottát. Nos, meggyőződésem, hogy amikor ezek a fiatalok születtek, egy mákszemnyivel sem voltak rosszabbak a többi gyereknél. Csak éppen rosszul nevelték őket. Az adott nyersanyagot valaki rosszul formálta meg. Hogy ki? Hát ki nevelte őket? Mi, az idősebb korosztály! Ez nem akar általánosítás lenni. Nem is lehet. Hi szén minden egyes elferdült jellemű egyénnél név sze rint kinyomozható az a felelős, akinek lelkén szárad a hibás nevelés. És sokszor ez a valaki nem is „rossz“ ember. Nem minden tolvajnak volt szükségszerűen az apja vagy anyja is tolvaj. Ezzel csak azt akarom érzékeltetni, hogy a mi „jó“ generációnkban is akadnak torz emberek. De ezért nem mondhatjuk rossznak az egész nemzedéket. Viszont mi se ítéljük meg a mai fiatalokat néhány „selejt“ példány szerint! Summa summarum: nem rossz a mai fiatalságnnk. csak éppen más, mint mi — fiatal. Mi lenne, ha a fiatalok megszívlelnék, hogy azért az „öregek“ tapasztalatai közül nagyon sokat érdemes lenne ellesni és lisztelni, és ha az idősebbek megpróbálnának egy kicsit „hozzáfiatalodni" az ifjúsághoz? Szerintem kísérletnek megérné! Horváth Rezső é « ■a————sa«n»«a»roui' ji ■ ■ i 'uw—piSMouw, . . -ee JELENTŐS HATÁRKŐ A napilapok már hírül adták, rogy Prágában a V 1. Lenin Múzeumban ismét megnyílt a Lenin-terem, V. I. Lenin vezetésével hatvan évvel ezelőtt, január 18-án itt tartották meg Oroszország Szociáldemokrata Munkáspártjának VI. (prágai) konferenciáját. A VI. konferencia határkövet jelentett a munkásmozgalom történetében, s ezért jelentősége napjainkban sem szűnt meg. Az emlékterem megnyitása alkalmából Vasil Bitek, a CSKP KB elnökségének tagja a következő figyelemre méltó gondolatokat mondta ünnepi beszédében: ' „Mi, csehszlovák kommunisták büszkék vagyunk arra, hogy az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt VI. 1 • U A METRÓ A prágai metró megépítésének szükségességéről szóló javaslatok és tervek első változatai még az Í926-os esztendőből származnak, így kezdődött. A terv harmincegy éven keresztül terv maradt, mígnem 1967. augusztus 9-én a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormánya meghozta erre vonatkozó határozatát. A munkát elkezdték, de természetesen még nem erőgépekkel, hanem fontolgatással, kutatással, mérőműszerekkel — rajzasztalokon. De mert történelmi értékekben minél gazdagabb egy város, az ilyen terv annál nehezebben valósítható meg. A felbecsülhetetlen gótikus, barokk és reneszánsz emlékek kíméletét nem volt egyszerű összehangolni a város közlekedési problémáinak megoldásával, perspektivikus fejlesztésével, a metró térkövetelésével. Végül is megszületett a konkrét terv, s ha nagyobb beruházások árán is, de a felbecsülhetetlen értékeket megkímélve, megkezdődött az építkezés. (Folytatása a 3. oldalon) konferenciáját itt, Prágában, ebben a Népházban rendezték, amely nemcsak Csehszlovákia Kommunista Pártja történelmi fejlődésével, hanem a Szovjetunió Kommunista Pártja történetével is szoros kapcsolatban áll. Büszkék vagyunk arra, hogy a prágai konferencia túlnőtte egyetlen párt keretét, és döntései, határozatai az egész nemzetközi munkásmozgalom számára érvényes tanulságokká váltak. Tanulnak ebből nemcsak a már létező forradalmi munkáspártok, hanem azok is, amelyek most alakulnak és azt a célt tűzik maguk elé, hogy harcoljanak az imperializmus ellen, a dolgozók nemzeti és szociális felszabadításáért. . I. Lenin néhány elszánt forradalmárral alapította meg a pártot. Ma a mi mozgalmunknak több mint 47 millió kommunista tagja van, és ez olyan erő, amit a világreakció nem lesz képes legyőzni.“ 5 " e* il-Ssa ' — J} 0 ti « **« L2 3 »■* s S>* ; '5 £ a»«■5 ra a, öí 5« XJt 'S35-!! , oc- j g 4B j is ifi 3 «1 i S S ’S aec oo
