Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1972-06-27 / 26. szám
v ED LANPORT: Az életbiztosítás Fanny Norton elszánta magát. A Jövő hónapban meg kell történnie. A gondolat, hogy végez a férjével, nem ekkor, Jóval régebben, másfél évvel ezelőtt fogant meg az agyában. Miami Beach legolcsóbb strandján töltött a nyári szabadságából két hetet. Alec nélkül. Nos, nem mintha hiányzott volna neki a férje, de a strandon Jóformán ó volt az egyetlen nő, aki férfltársaság nélkül Jeleni meg a reggelinél, ebédnél, vacsorá nál, a napozón, a sétányon, egyszóval mindenütt. Arról ne is szóljunk, hogy a két hét alatt csak egyszer ment el egy tánchelvlségbe zenét hallgatni. De oda se teszi be többé a lábát, mert nem hajlandó még egyszer kitenni magát a részeg aszfaltbetyárok kellemetlenkedéseinek. ötvenéves volt. Tizenöt évvel ezelőtt ment feleségül Alechez, aki akkoriban a Mídleton Bank hivatalnoka volt és az volt az egyetlen óhaja, hogy a felesége többé ne dolgozzék. Az asszony ugyanis tanítónő volt egy közeli kisvárosban. — Fanny, édes — mondta akkor Alec Norton —, legyen egy kis türelemmel. Néhány év türelemmel. Az élet nemcsak rövid, az élet hosszú is. — Felemelte e mutatóujját, és mintha ő lett volna a tanító, úgy magyarázta felfogását. — Még fiatalok vagyunk, különösen magácska (szerette a kicsinyítő Jelzőt), és elrepül az a néhány év. És gazdagok leszünk. Bízzon bennem, Fanny kisasszony, Fanny édes. Harmincéves volt akkor Fanny, mint mondtuk. És — ahogy az történni szokott — legszebb Ifjúságát magányosan élve le, soha nem érezte egy fiú vagy férfi ölelését, ezúttal választania kellett, egyszerre két kérő között. Válassza-e Mortimer Bingit (tanító volt ugyanabban az iskolában) vagy Alec Nortont, aki New Yorkban élt és csak háromheti szabadságát töltötte ott a vidéken rokonainál? Megkísérelte elképzelni, milyen lehet egy ágyban feküdni Mortimerrel. Milyen lehet Alec Norton kezének si- mogatását érezni a keblén? Nem sikerült odáig Jutnia, hogy képzelete elvigye álmai végéhez. Röviden: nem érzett semmit. Legfeljebb halvány, de nagyon halvány bizsergést, amikor a jó öreg Mortimert oda fektette fantáziája ágyába, viszont nem tudott szabadulni attól a gondolattól, hogy egész életét ebben a nyomorúságos, unalmas fészekben kell töltenie. Nortonnak vannak tervei, Norton más életet ígér. Amellett már az is jelent valamit, hogy elkerül innen és a sok millió porszemtől mozgalmas New York egy porszemévé válik. Ám az évek múltak, és Norton ígé- rete csak ígéret maradt. — Most kezdődik — mondta végre egy napon. — Mi kezdődik most? Kilenc évvel azután, hogy becsaptál, hogy azt hazudtád, a lábam elé rakod az egész világot? — Lábad elé raktam a szívemet, egész szivemet — mondta Norton, aki azt hitte, hogy végtelen szerelme neje iránt annak ugyanolyan sokat jelent, mint neki. — A szivedet? Azzal csak a legolcsóbb strandra mehetek. Abból legfeljebb a sárga taxira telik, arra sem mindig. Mi lesz most? Mi történt? — Kineveztek a bank főpénztárosá nak, szivem. Alec Norton főpénztáros. Van külön szobám, az ajtóm üvegablakára holnapra ki lesz írva: Alec Norton főpénztáros. Fogad 10—11-ig — No lám? És mennyi lesz a fizetésed? Lesz évi tízezer dollár? — Azt nem mondtam — tiltakozott a boldog férj. — Azt nem mondtam. Egyelőre... Fanny élete azonban nagyon keveset változott. Alec folyton arról beszélt, hogy takarékoskodni, majd egyszer, csak türelem... Elege volt. ötven éves. Kész. Mit várhat még az élettől? Egy évet? Két. tőt? Ha letagad éveiből valamit. Másfél évvel ezelőtt meggyőzte Ale- cot, hogy kössenek kölcsönösen élet- biztosítást. Százezer dollár erejéig. Norton számolt, gondolkodott, de belement. Nem szabad sietni. Várni. Vigyázni. Nehogy gyanút fogjanak. Azonban most már elég volt. Másfél évvel ezelőtt rendezte be azt a magas raktárhelyiséget is, mely a házuk udvarának mélyén emelkedett. Valamikor egy gépkocsiszerelő műhelye volt az emeleten, amelyet csak deszkából emelték és amely kettéválasztotta a magas épületet. Ezt a mennyezetet lebontotta, és belül magas polcokat helyezett el körül; a polcokon újságokat, koffereket, használatlan régi dolgokat tartott. Alec nem értette, hogy ugyan mi szükség erre, de lassan megszokta, hogy az ott lévő Íróasztal mellett dolgozzék tavasztól őszig és ne füstölje be pipájával a lakást. Azon a napon, amelyen el kellett pusztulnia, letörve érkezett haza. — Képzeld, Fanny — mondta —, át akarnak helyezni a 14. utcai fiókintézetbe ellenőrnek. — És? — Lehetetlen. Nem megyek oda. — Megteheted, hogy ne menj oda? — Nem — felelte rövid szünet után. — Nem tehetem meg. Megkíséreltem, de lehetetlen. Az utódomat már kijelölték. Nem tudom, mit tegyek, Fanny, szeretlek. Az asszony végtelenül unta ezt az ömlengést, és otthagyta. Mindegy. Holnap végez vele. Mégis elmúlt három nap, mire megvalósíthatta a tervét. Alec sokat volt távol, amikor meg otthon tartózkodott, tele volt gonddal. Éjszaka nem aludt, sóhajtozott. Fannyt ez nem érdekelte. Túlságosan lefoglalta gondolatait tervének véghezvitele. Amitől százezer dollár függött. Végre! Alec megemlítette, hogy átmegy az udvari házba, mert írniva- lója van. Nem sokkal később utána ment. Férje ott ült az asztalnál és csakugyan írt valamit. Mikor ő belépett, zavartan takarta el tenyerével a papírt, melyen csak néhány sor állt, majd az itatóst húzta rá. —- Vedd le, szívem, azt az üjság- köteget ott a legfelső polcról - mondta negédesen Fanny. - Éppen ott van, ahol a létra áll. Majd megfogom a létrát. Alec mit sem sejtve mászott fel a létrán, melyet Fanny már régebben félig elfürészelt. Amikor a férfi fent volt a legfelső fokon és kinyúlt az újságkötegért, egy lendület, a létra két szára kettétört, és a férfi lezuhant a földre. Ekkor Fanny hozzálépett és a kezében lévő súlyos deszkával hatalmas ütést mért a férfi koponyájára. Mielőtt elhagyta a raktárhelyiséget, kezébe vette a megkezdett írást. „Édesem! Bocsáss meg nekem, hogy a halált választottam, de szeretete- mért véget kellett vetnem az életemnek. Mindig, kezdettől fogva sokat ígértem neked. Azt hitted, hogy ha- zudok. Nem hazudtam. Rengeteg pénzünk van. Hatszázezer dollár, amit a bankban loptam és egy kazettában elástam...“ A levél itt megszakadt. Akkor lépett ő a helyiségbe. — űrületl Örületl... Ösztönösen, reszkető kézzel gyufát vett elő és meggyújtotta a papírt. Aztán elhajította és félőrülten rohant „Elástam...“ Hová ásta el? Hova az istenért? Hatszázezer dollár. Másnap a rendőrség kiszállt a helyszínre. Az egyik rendőr megtalálta a levél töredékét. Nem égett el teljesen. Annyi megmaradt belőle: „...ss meg nekem, hogy a halált,... véget kellett vetnem az életemnek.“ A főhadnagy eztvmondta a rendőr- állomáson: „Szerencséje van ennek az asszonynak. Ha nem találjuk meg azt a levéltöredéket, gyanúba keveredik. A létra el volt fűrészelve. A temetés után két nappal sápadtan, nehezen lépkedve ment el az özvegy a biztosító társaság irodájába. Két éjszakán át ásta az udvart, de nem talált semmit. Mindegy. Egyelőre legalább a százezer dollár. — Sajnos nem jár önnek, asszonyom, a biztosítási összeg — közölte vele a biztosítási intézet tisztviselője. — Mint a biztosítási kötvényből láthatja, öngyilkosság esetére a biztosítás nem vonatkozik. v HARALD RÓMAIKAT: Tárgyalás dolga iány van Ipari tanulókban, nagyobb, mint valaha ts voll. Bzt megelégedéssel konstatáltam, feleségemmel együtt, hiszen a legkülönbözőbb üzemek képviselői keresnek föl lakásunkon, hogy ipari tanulónak nyerjék meg fiamat. 'Tegnap például maga Beter- lein igazgató állított be hozzánk. — Nagyon örülök, hogy l- döt szakítanak számomra, s meghallgatnak engem — mondta, miután hatalmas virágcsokrot nyújtott át feleségemnek. — Ha szabad, rögtön rá is térek jövetelem tárgyára. Hogy a vállalata a szakmában az egyik legnagyobb, ezt nyilván már tudjuk, mosolygott ránk, de vajon azzal tisztában vagyunk-e, hogy náluk különös gondot fordítanak a tanulók képzésére. — Nos — Ingatta fejét a feleségem —, önnek is tudnia... — Nem, nem — erösködött Beierlein igazgató úr —, ez fontos kérdés, a ma tanulóiból lesznek a jövő mesterei, akár igazgatóiI Jelentőségteljesen bólintottam. — Igen... — folytatta az i- gazgató, aki nyilván félreértette bólogatásomat —, de az- ért, ha nem sértem meg magukat, azt be kell látniuk, hogy tanulóként kell kezdenie a fiúnak... — fis aztán? — ráncoltam össze gyanakvóan a homlokomat. — 0, igen, de utána a legfőbb kilátását lesznek, hogy nemsokára, teszem azt, mint e- lektromos mérnök felelősségteljes posztot töltsön be a gyárban. Feleségemet más érdekelte: — No, de a költségek?... — Természetesen ezeket mi vesszük át. Bs a szokásos pótlékot is fizetjük. Amikor feleségem még mindig nem mondta ki a végleges választ, Beierlein igazgató tüstént összegeket emlegetett, mint nem jelentéktelen startsegítséget. — Ez mind nagyon szép — sóhajtottam —, de... — De? — Beierlein igazgató megdöbbentőn nézett rám. — De... Az én főnököm is nagy súlyt helyez rá, hogy fiam a mi cégünkhöz szerződjön tanulónak. Már egyet s mást megígért nekem, például külön szabadságot... Majdnem megkönnyebbülten legyintett Beierlein igazgató úr. — Ez-, csak megbeszélés dolga. Az én vállalatom többet tud nyújtani. Kérem, határozza el magát. Minden feltételét teljesítjük. Fiát szerződtetjük, önt alkalmazzuk szakértőnek. Nem is tartom érdemesnek Itt elsorolni, mi mindent kötöttünk még ki, amire a direktor azt válaszolta, hogy majd a szerződésben rögzítjük ezeket. Teljesen meg volt elégedve, csak egy kissé fáradtan törölgette homlokát. — Ezzel rendben -is lennénk tehát. Ha lehetséges lenne pár percre beszélnem jövendő ipari tanulónkkal... Miért ne? Bevezettük a szomszéd szobába. Beierlein igazgató elragadtatással mondta: — Nagyon jól néz ki a fiú. fis máris milyen izmos, erős, különösen, ha meggondoljuk, hogy még csak egy fél éves! 0 „Margaréta“: Versei nehézkes, költőietlen próbálkozások: / Megpróbálok másra koncentrálni, / hogy talán már jössz felém, / ám könyörtelenül ölel körül a / csend s a sötétség / stb. Sajnos, nem tudjuk biztatni! • „Nyár M-72“: Versei még nyersek, költőietlenek. Hiányzik belőlük a mélyebb gondolat és annak költői megformálása. Egyelőre tanuljon, művelje magát! • „Aiolosz és Eósz“: Versei érdekesek, elgondolkod- tatók. A nagyobb logikai fegyelemre szeretnénk figyelmeztetni. A képei is e rötlenek kissé. Olvasson sok versetl Jelentkezzen újra! Addig is olvassa el biztatásként Aggódva című versét: / Ernyőjét bontja a félelem / arcod pipacsos ködén / most nyugodt a világ / süvít a fecskeszó rádhajol a cseresznyeág / s versenyre kel a pipaccsal. / Szemed vizében / gyanakvó halak / olajos lében mosdanak. / S én vagyok sötét / a mocsoktól. / 0 „Tulipán“: A két verse alapján csak lebeszélni tudjuk. Hiányzik belőlük a költészet legkisebb szikrája is. Az a véleményünk, hogy inkább olvassa a verset... 0 „Sárgaság“: Amikor azt üzentük, hogy versei kö- zölhetetlenek, nem az i- rigység beszélt belőlünk. Ezt különben az alábbi sorok a- lapján ön is megállapíthatja: / Nótás kedvű volt az apám, / ivott, részeg disznó volt / stb... Lebeszéljük! 0 „Diákélet": Versei e- gyelöre túl Iskolásak, kezdetlegesek. Kevés bennük a szín, a költői íz. Tanuljon! Ha később úgy érzi, hogy olyan mondanivalója van, amelyet másokkal is tudatnia keli, ám írjon! Ne feledje azonban, hogy az í- rás a világ újrateremtése... 0 „Piros szekfű“: Kíváncsiak lennénk több versére is. Ez a kettő, se tartalmilag, se irodalmi kifejezőerő szempontjából nem túl jő. Tanuljon, művelje magát! mészetesen csökken Beneš presztízse Is, mert köztudott, hogy kapcsolatban áll a kollaboráló kormánnyal. Benešnek kezd kicsúszni a talaj a talpa alól. Változást kell hát eszközölni. Moravec ezredes ezt így fogalmazza meg: „Valaminek történnie kelll“ És történik, li 1941 december elején a londoni Piccadilly 134. számú házában — Itt székel a csehszlovák hírszerző szolgálat — Moravec ezredes fogadja Kubiš és Gabčik őrmestereket. A beszélgetés mentes minden katonai feszességtől, amolyan baráti hangulatú. Moravec szónokol Is egy kicsit: „A nemzet otthon szenved... német megszállók... Hitler és Heydrlch, a véres kutya... erőszakra erőszakkal kell válaszolni...“ Bár a beszélgetés szigorúan bizalmas, és előtte Moravec személyesen győződött meg róla, hogy ki lett-e kapcsolva a lehallgató berendezés, ma már tudjuk. IV. Beneš politikai koncepciója egyszerű: felújítani a Csehszlovák Köztársaságot — a háború előtti, burzsoá tormájában Ennek az elképzelésnek rendeli alá te vékenységét. Moravec segítségével kap csőlátót teremt a hazat polgárt ellenál lássa! és a protektorátust kormánnyal. Átveszi ezek „távirányítását.“ Elképzelő se szerint a protektorátust kormány és az ellenállási mozgalom feladata lesz Németország összeomlásának pillanaté- ban átvenni a hatalmat, felújítani a köztársaságot és — ezt többször hangsúlyozta — meggátolni egy esetleges szociális és politikai fordulatot. Ez annyit lelem, hogy meggátolni egy szó ctallsta köztársaság megalakulását. Ez ért őva Inti az ellenállókat bármilyen németellenes konkrét cselekedettől. At tói fél, hogy szabotázsok esetén a né metek felfedezhetnék és szétverhetnék szervezetét, és a kellő pillanatban nem állna rendelkezésére semmilyen erő, amely biztosítaná Csehszlovákiának a háború előtti formájában való felújítását. A Szovjetunió megtámadása változást hoz. Azonnal megerősödik az Illegális CSKP által vezetett baloldali ellenállási mozgalom tevékenysége. Mégpedig ez nem a polgári mozgalom szervezkedése, hanem konkrét harc a megszállók ellen. Egyre Inkább növekedik a Szovjetunió Iránti szimpátia, még a polgári ellenállási mozgalomban is észlelhető a balra tolódás. A másik változást Heydrlch színre lépése hozza. Elődje, von Neurath mint a régi német diplomata Iskola neveltje, inkább a „finomabb“, diplomatlkusabb módszereket használta kormányzásához; Heydrlch, a véres kezű náci viszont sutba dobta a „finomkodést", a legbrutáll sabb terrorral igyekszik megtörni a cseh népet. A protektorátust kormány még csak meg sem kísérli gátat vetni Heydrlch terrorjának, és ezért a cseheknek kormányukkal szemben táplált kis illúziójuk is szétíolylk. Ezzel ter„Az önök hazafias feladata kivégezni Reinhard Heydrichet!“ Ezzel kívánták visszaszerezni a londoni csehszlovák kormány. Illetve Beneš tekintélyét a cseh nép előtt. Ezért a nagy sietség és a parancs Hockey kapitánynak: — Az ejtőernyős csoportot mindenáron a földre Juttatni! XXX A Halifax motorjai fslordftanak. A gép meginog, alább süllyed a levegőben, majd ismét felfelé kapaszkodik, jobbra fordul, majd balra. Gépfegyver ropogása hallatszik. — Vadászgépek — szólal meg valame- lyik, és az arcuk elsápad, amikor a gép hirtelen zuhanórepülésbe megy át. — Szóval ez a vég — sóhajt fel egyikük. De a pilóta ismét egyensúlyba hozza a gépet. Ebben a pillanatban klgyúl a zöld fény a bombaaknában: Felkészülni! Az akna toláajtaja már kinyflott, és fagyos levegő sivfl be a gépbe. Knbti és GabCík a nyílás szélén ülnek, lábuk kilóg a bombázóból. Mindegyikük mellett egy ejtőernyőre kapcsolt csomag. Egy utolsó bólintás a társak felé. Vörös* fény. Kubiš és GabCík elrugaszkodnak és csomagjukkal együtt eltűnnek a feneketlen sötétségben. Később a jelentésbe a felelős tiszt ezt frja be: „Az Antropoid csoportot Plzeótöl északra tettük ki.“ Ez azonban nem igaz. Hockey kapitány nem tudott pontosan tájékozódni. Kubiš ás' GabCfk Nehvizdy nevű falu mellett értek földet, mindössze tizenöt kiluméterre Prágától. Nem sok hiányzott, hogy a két katona Prága utcáin fejezze be légi útját. A Silver A és á Silver B csoportok is messze a tervezett helytől érnek hazai földet. > XXX Kipp... Kopp... A sziklaodú faláról csöpögő víz hangja pótolja a szilvesztert az újévtől elválasztó éraütéseket. A szűk odúban egymáshoz búvó két férfi lélegzete zúzmarás foltokat hagy a kövön. GabCík Időnként fájdalmasan felszisszen. Az egyik lábáról lehúzta a cipőjét és lábujját zsebkendőbe pőlyálja. Amikor az útszéll vlzesárok oldalán ért fűidet, akkor sérült meg a lába. A földreérés után a mezőn elásták az ejtőernyőjüket, zubbonyukat egy kerti bódéban rejtették el és keresni kezdték azt az erdőt, mélynek a betanult hely rajz szerint a közelben kellett lennie. Már virradt, de az erdőnek semmi lyen nyomát sem találták. Mindenütt kopár síkság, ahol egy nyúl is nehezen bújna el. Végre rátaláltak erre a szik laodúra egy elhagyott kőfejtőben. Közben Gabčik sérült lába bedagadt, és Így nem tudtak továbbmenni. Már harmadik napja itt vesztegelnek. Még nem tudják, hogyt több mint 150 kilométerre vannak a helytől, ahol a földre- érést betervezték. Egyelőre azonban nincs komolyabb baj, leszámítva GabCík lábát. Eddig nem fedte őket fel senki, nem észlelték, hogy keresnének valakit a németek a mezőn. Pedig a hóban hagyott nyomok a keresőket könnyűszerrel a kőfejtőhöz vezetnék. Amt a legfontosabb, mellettük van az ejtőernyőn lebocsátott csomag is. Benne, bádogdobozban egy Sten-gun típusú angol géppisztoly és robbanószerrel ellátott alkatrészek, melyekből két kézmozdulattal dobásra alkalmas bombát lehet összeállítani. Az egyik bomba Reinhard Heydrich részére készült(Folytatjuk) Az SS „csúcsa" Heinrich Himmler és Reinhard Heydrich
