Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1972-01-18 / 3. szám

I

8 új ifjúság

KÖLTÖZKÖDÉS

ora reggel volt még, CatridK

ge a munkásokat várta, hogy megkezdhesse a költözködést. Amikor felberregett a csengő, szaladt ajtót nyitni, a munkások helyett azonban két marcona férfi állt az ajtóban. Revolver volt a kezükben, hátra lökték a férfit, és kulcsra zárták az ajtót.

— Mit Jelentsen ez? — kérdezte

Catridge.

Felelet helyett az egyik fickó állón vágta.

— Van még valaki a házban? — kérdezte a kemény öklű, társa pedig, az alacsony, gondosan behúzta a függönyöket

— Egyedül vagyok — nyögte ki

öatrídge, s megkísérelt feltápászkod- nl, mert az ütéstől a padlóra zu- íant.

— Nézz körül a házban — mondta t mélák —, te pedig vezess a hátsó kijárathoz — fordult Catrtdge-hez.

— George, idessüs, mit találtam! — és belökte Angélát az ajtón.

— Ez a bohóc azt mondta, egyedül van a házban. Gyorsan bökd ki, sít rejtegetsz még — mordult rá a negrémült házigazdára, és halántékához szorította a revolver csövét. — fa megint hazudsz, elbúcsúzhatsz az ilettöl.

— Nincs senki — sírt föl Angéla. — Soha nem volt gyermekünk.

— Még csak az hiány/'k, hogy pi- yeregnl kezdj — förraedt George az iszonyra. — Ha csöndben maradok nem lesz bántódástok.

Miközben a riadt házaspárt a he- erő felé lökte, tovább magyarázott: — Üljetek le, és fogjátok be a szátokat. Clay és én egész nap itt naradunk. Mihelyt besötétedik, szed ük a sátorfánkat, s nem fogtok töb- ié látni bennünket. Ha azonban va- am! ostobaságot követtek el, és negkíséreltek értesíteni valakit ttt- étünkről, vége az életeteknek — e- melte föl fenyegetően a revolvert.

— Értem, hogy mit akarnak — e- oelte föl a fejét Catridge —, tervük

A büfé melletti falitáblára cédulái űztek ki a következő felirattal:

„Egy doboz gyufa találtatott. Átvehető Mjasznytnnál, a 30-as számi zobdban.“

Megtapogattam a zsebemet: hát a < yufaskalulyám nem volt benne. ..Nocsak" — mondtam magamban,és zavamat tett követte.

— Jó napot kívánok —- köszöntem, és beljebb léptem.

A kopott íróasztalnál clngár férfi ült. Világos nadrágot és fehér csf- ros, sötétszürke kabátot viselt.

— „ napotI — mormogta. — A doboz miatt jött?

— Ügy van.

— No, lássuk csoki Foglaljon helyet.

Leültem a szék legszélére. Mjasz- lyln föltette az okulárétát, és kezdetét vette a vallatás.

— Vezeték és keresztneve?

Megmondtam.

— Születést helye és éve?

Közöltem.

— Családi állapota?

Megadtam a kellő felvilágosítást.

— Személyazonossági igazolványának száma?

Elővettem a könyvecskét, és bediktáltam a számát.

Mjasznyin áthatóan nézett rám a pipaszeme fölött, azután gúnyosan t Imosolyadott, és így folytatta:

azonban megvalósíthatatlan. Móra beszéltük meg a munkásokkal a költözködést, hamarosan Itt lesznek. A legjobb volna, ha azonnal elhagynák a házat.

— Bárki Is jön, el fogod küldeni

— kiáltott rá George. — A házba senki sem jöhet be, és senkt sem mehet ki belőle.

Ebben a percben csöngettek.

— KI az? — kérdezte Catridge.

— Azért Jöttünk, hogy kiköltöztessük, uram — hallatszott egy hang.

— Sajnálom, de a legjobb volna, ha holnap jönnének — kiáltott ki a házigazda a résnyire nyitott ajtón, George közben rovolverrel a kezében a háta mögött állt.

— Maga tréfál — szólt vissza a munkás. — Megbeszéltük, hogy ma lövünk.

— Mondják meg a gazdájuknak, hogy megtérítem a kárt — szólt Catridge, és becsukta az ajtót.

— Jól csinálta — nevetett George.

— Mondja, nem színész maga véletlenül?

— Nem, a számvevőségen dolgozom.

lay megszólalt:

— Te, George, én meghalok éhen.

— Készítsen valami ha- rapnlvalót — förmedt rá

George Angélára.

— Szóval maga vesztette volna el azt a doboz gyufát.

— Igen — válaszoltam az Igazsághoz lúven.

— Akkor gondolkodás nélkül vágja rá, milyen színű a címke rajta?

— Kék.

— Ss a szegélye?

— Sárga.

— Mi látható a címkén?

— Egy férfi csáklyával.

— Es még.

— Többféle fém.

■— Mennyi Idős?

— Kicsoda?

— A férfi a képen,

— Középkorú.

— Es ml a doboz felirata?

— Gyüjtsd a fémet.

— Ügy van — bólintott Mjasz— Márpedig az én feleségem nem fog maguknak főzni — kiabálta fölháborodott an Catridge. — Nem a cselédjük. Ha éhesek, keressenek valamit a konyhában.

— Hallod-e, te számkukac, de önfejű vagy — csóválta meg a fejét George. De belenyugodott a megvál- tozhatatlanba, és ennivaló után nézett.

— A fogházból szöktek el, ugye? — kérdezte Catridge. — Miért éppen a ml házunkra esett a választásuk?

— Mert közel fekszik az autóút- hoz.

A szökött fegyencek szótlanul ettek. Amikor az ajtó előtt léptek hangzottak föl, egyszerre ugrottak fel. Az ajtó alatt egy levői csúszott be. Aztán csak a postás távolodó léptei hallatszottak.

— Miért nem dolgozol ma? — kérdezte gyanakodva George.

— Hát a költözködés miatt.

— A leható legrosszabb időt választottad ki. S jobb lesz, ha kevesebbet beszélsz, mert golyót kapsz a tejedbe.

A mondatot elharapta, mert teherautó érkezett a ház elé. Többen szálltak ki belőle, és ismét megszólalt a bejárati ajtó csengőjé.

— KI az? — kérdezte Catridge. A

nyin, és megtörölte verejtékes homlokát. — Valószínűleg a maga gyu- fásdoboza az. De mennyi volt benne, hé? — tette csípőre a kezét.

— Micsoda?

— Hány szál gyufa volt a dobozban?

Fogalmam se volt róla, hát tálálomra ráoágtam a szerencseszámomat:

— Tizenhétl

A 30-as szoba gazdája úgy kacagott, hogy a könnyel patj/ogtak.

— fői beugrattam, barátocskdm, hahahal

— No, nincs semmi baj — vigasztalt —, azért nem vagyunk olyan harapósak. Semmt kételyem azt Illetően, hogy valóban a maga doboza taláhatm meg.

háta mögött, revolverrel a kezében, Ismét ott állt George.

— Azért Jöttünk, hogy kiköltöztessük.

— Sajnálom, már mondtam, hogy jöjjenek holnap.

— Maga nagyon jól tudja, hogy ez lehetetlen. Nekünk megparancsolták, hogy még ma vigyük ti innen a holmiját — kiabálta a kívül álló.

— Én meg azt mondom, hogy holnap — szólt vissza Catridge, és becsapta az ajtót

George kllesett a függöny résén, és rémülten összerezzent.

— Clay, gyere Idei — kiabálta. — Kint rendőrök vannak.

— Hogy találtak meg bennünket? — kérdezte Clay remegő hangon.

z ajtó előtt maga a rendőrA parancsnok állt meg, és bekiabált, hogy azonnal nyissanak ajtót. Catridge megragadta a feleségét, és a konyha felé húzta. A következő pillanatban kívülről betörték az egyik ablakot és könnyfakasztó bombát dobtak be. Maró füst á- rasztotta el a lakást. Clay és George kirohant a főbejáraton, vadul lövöldöztek. A lövöldözés azonban nagyon gyorsan abbamaradt.

— Ne lőjenek — kiáltott Catridge, miközben kitántorgott a feleségével.

— Miért rejtegette ezeket a fickókat? — kérdezte a rendőrfőnök.

— Életemben nem láttam őket — morgott mérgesen Catridge. — Reggel betörtek hozzánk, s azóta revolverrel sakkban tartanak bennünket.

— Az egész városban csapdákat állítottunk föl nekik, s lám, egészen véletlenül bukkantunk rájuk. Ide csak azért Jöttünk, mert mivel ez- idálg nem akartak kiköltözni, r~nd- őri karhatalommal akartuk kilakoltatni magukat. Mert akár tetszik maguknak, akár nem, ezt a házat le fogják bontanll

Felállt, a szoba túlsó végébe baktatott, kiemelte a páncélszekrényből a gyujaskaiulyát, és diadalmasan nyújtotta felém.

— Fogja, ttt van. Tegye csak el egész nyugodtan. Ezentúl vigyázzon

Megköszöntem, jelpattantam, és az ajtó jelé siettem.

— Alljl Hová szalad? — kiáltotta.

— Miért, hát még mi a baj? — riadoztam.

— Nyugtázni kellI ott se voltam.

Aláírtam a jegyzőkönyvet, és már ott sem voltam.

Túrosán László rajza

SARGORODSZKIJ:

A Gyufaskatulya

0 „Komárom“: A lappal kapcsolatos hízelgő sorait köszönjük. Teljes mértékben osztjuk azt a nézetét is, amely szerint a „nagy témák“ kiválasztása még nem jelent feltétlenül jó verset. Nos, az ön versei valahol a XIX. század elejéről szőlanak: / Öh, balga ifjúság — a sors béklyói — Isten előtt jobbom, —szent esküre emelem. / stb. Ügy gondoljuk, hogy egyelőre inkább tanulással töltse idejét...

• „Zsuzsanna 52“: Amit leír, versnek kevés. Tanuljon, műv-lje magát. Olvas son sok verset, főleg mai költőket. Kerülje az ilyen sorokat: „A fáradtság kivirul s te boldog lész!“ Idővel jelentkezzen újra.

0 „Henike 72“: „...nem

első Ízbe Írok önöknek. Tanácsukat kérem a versírásai kifojólag — Írja levelében eredeti helyesírással. De nézzük verselnek néhány sorát Is: / Balga - tóm a szél zokogását a bo makos vízparton. I Ahogy jáeik szivem magánya /stb / Mibe bízok? — a viharos zajos életbe? / Ax égi kéz festet őrült szerelembe? / Ebe a kelőbe nemMzok sohasem. / stb. Nos, úgy gondoljuk, hogy ennyi is elég. A versírásról lebeszéljük, a tanulásról azonban nem! Aki írni akar, Ismernie kell a nyelvet legalább...

0 „J. István“: „Én még csak induló költő vagyok s itt küldöm e pár verseimet.“ — írja levelében, ön túl jószívű volt, a- mlkor ekkora bizalmat előlegezett magának. Talán néhány sora elég lesz, hogy erre rádöbbentse: / kébze- letem szövődik vágyam iramairól / stb. / fagy beba- rabdálta magát nyírfáim ölébe / s Kiszívta ágj„lk énekeit / stb. Szabadon idézve az Arany jános-1 sorokat: „Először nyelvtant

azután verstant, s utána, ami már nem tan.“

• SZM Bešeňov: Könyvet a bratislaval Magyar Könyvesboltban Is rendelhet Címe: Magyar Könyvesbolt, Bratislava, Michalská 8.

2. NÉZD MEG AZ ANYJÄT, VEDD EL A LÄNYÁT

Egy bölcs öreg azt tanácsolta, hogy a fiatalok házasság előtt jól nyissák ki a szemüket, de házasság után félig hunyják be. Most nincs szándékunkban állításának máso- il dlk felével vitatkozni, azt azonban feltétlenül megfogadhatjuk, hogy házasság előtt nyitva kell tartani a szemünket, mert könnyen lehet, hogy ezen múlik egész boldog n Ságunk.

A fiatalok összelsmerkedésében és párválasztásában nem- ; csak a véletlen játszik nagy szerepet, de a fiatalok előre ■ kialakult életszemlélete Is, az, hogy az egyes emberi tulajdonságoknak mekkora szerepet tulajdonítanak. Léteznek 1 olyan emberi tulajdonságok, jellembeli vonások, amelyeket mindenki sokra becsül, Ilyen a becsületesség, a fér -j fias felelősségérzet és érzelmi állandóság, a női kedvesség,- gyöngédség és leleményesség. Ezzel természetesen korántej sem soroltuk fel az összes, mindenki által értékesnek tar tott pozitív embert tulajdonságokat. Egyetlen fiatal sem hagyhatja figyelmen kívül például, hogy partnere mikén* bánik a pénzzel, hogyan használja fel szabad Idejét, milyen a munkafegyelme, van-e kezdeményező képessége, hogyan viseli a megpróbáltatásokat, miként vágja kt magát a nehéz és komplikált helyzetekből stb.

Jövendő élettársunkat elsősorban magunk választjuk. Ej

gyetlen fiatal sem ál azonban külön, mindenkitől elzárt világban. Külső tényezők és személyek is beleszólhatnak a választásba. Elsősorban a szülők azok, akik ezen a té , ren jelentős szerepet Játszanak. Nem egy Ifjú pár tervé*.

hiúsították már meg. Fel keli tételeznünk, hogy a szerel- 3 mi varázslat időszakában, amikor valósággal elbűvöl a sze- j relmünk, a szülök kritikusabb, reálisabb szemszögből né- .1 zik a dolgokat, nincs bennük érzelmi részrehajlás. Ilyen

esetben a szülök, ha a fiatalok szerelme már komolyabb szakaszba lépett, hasznos tanácsokkal elősegíthetik a fiatalok reálisabb életszemléletének a kialakulását, megakadályozhatták a könnyelmű házasságot. Nagyon kell azonban vlgyáznlok, mert helytelen beavatkozásukkal könnyen kiválthatják a fiatalok merev ellenszegülését, olyan álláspontra való helyezkedését, hogy „azt csinálok, amit a- karok, senki sem szólhat bele az életembe, csakis én felelek magamért, senkitől sem hagyom elrontani a boldogságomat stb.“ A szülók beavatkozásának kimondottan objektív tényekre kell épülnie, csakis ebben az esetben számolhatnak sikerrel.

Vannak azonban olyan szülók is, akiknek nagyon konkrét elképzelésük van a fiuk vagy a lányuk házasságáról, és ehhez önfejűén, vakon ragaszkodnak. Előre megszab ják, hogy a „te feleségednek ebből és ebből a társadalmi rétegből kell kikerülnie, Ilyen és Ilyen Idősnek kell lennie, a férjednek Ilyen és Ilyen foglalkozásúnak kell lennie, ilyen és ilyen Iskolai végzettséggel kell rendelkeznie" stb. Nemrég óriási botrányt váltott ki, hogy Intelligens fiú cigánylányt akart feleségül venni. Máskor az okozott nagy megbotránykozást, hogy a lány Idősebb, elvált férfihoz akart feleségül menni. Egy košlcel levél írónk például így panaszkodik: „A szüleim csupán azért tiltják, hogy együtt járjak a lánnyal, mert az édesanyja többször elvált. Ha a találkáról hazajövök, mást se hal lók, mint azt, hogy a lány Is követni fogja az anyja pél dáját, hogy boldogtalan leszek, hogy a gyermekeimnek nem lesz rendes anyjuk stb. A lányt nem az anyja, hanem a nagynénje nevelte fel. Mi valóban nagyon szeretjük egy mást, de bennem Is kezdnek kételyek támadni, hogy hátha igazuk lesz a szüleimnek. Másrészt a lányt se szeretném megsérteni és elhagyni.“

Az Ilyen és az ehhez hasonló helyzetben mindenkinek magának kell döntenie. Az aggódó 6zülók bizonyára abból a közmondásból indulnak ki, hogy az alma nem esik messze a tájától, vagy abból a hiedelemből, hogy nézd meg az anyját, vedd el a lányát. Az Ilyen régi Igazságokat nem tarthatjuk abszolút érvényesnek. Nem Jelenthetjük ki kategorikusan, hogy amilyenek a szülök, olyanok lesznek a gyerekeik Is, habár a rossz családi környezet bizonyos mértékig rájuk is hatással van. Sok múlik azonban a gyermekek nevelkedésén, azon, hogy milyen eszményeket tesznek magukévá. Feltételezhető például, hogy az olyan családban, ahol az apa vagy az anya Iszákos, ez a hajlam kiüt a gyermeken Is. Ismerünk azonban sok olyan fiatalt, aki alkoholista szülőktől származott, s jómaga hozzá se nyúl ez Italhoz, mert jól Ismeri annak átkos hatását. Ugyanezt mondhatjuk azokról a fiatalokról, akiknek szülei rendezetlen családi életet élnek. Nem egy olyan levelet kapunk, amelyből kiviláglik, hogy a fiatalok szülei elváltak, rossz életet élnek, de ők maguk mindent elkövetnek, hogy saját gyermekeiknek meleg családi fészket, biztonságos otthont biztosítsanak. Ezért semmiképp nem állíthatjuk, hogy a gyermek minden esetben o- lyan, mint amilyenek a szülei voltak. A jó vagy rossz hajlam azonban már fiatal korukban kiüt a gyermekeken és így általában megállapítható, hogy milyen úton fognak járni.

Milyen álláspontra helyezkedjünk tehát? Természetesen arra, hogy az előítéleteknek nincs helyük a szerelemben, a párválasztásban. Előítéletté válhat minden felfogás, ha mereven ragaszkodunk hozzá, ha semmilyen körülmények közt se vagyunk hajlandók változtatni rajta. Az okos szülőknek mindig azt kell mérlegelniük, hogy mi lesz a gyermeke számára a leghasznosabb, abból a tényből kell kiindulniuk, hogy mindennél fontosabb az igaz érzelem, és csak másodlagos a fizetés nagysága, az autó és a hétvégi ház.

Igaz, hogy a szülók az idősebbek, nagyobb az élettapasztalatuk, de csak nagy körültekintéssel adjanak tanácsot gyermekeiknek. Semmire se kényszeríthetik, ha nem akarják, hogy elhldegüljön tőlük. A szerelmes fiatal ugyanis inkább hallgat a szívére, mint a szüleire.

Ennyit a párválasztásról, a szülők, a hozzátartozók tanácsairól. Minden jő szándékú figyelmeztetést el kell fogadnunk, meg kell fontolnunk, de döntenünk magunknak kell.

/