Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1972-06-27 / 26. szám

új ifjúság 5 ÉJFÉLTŐL HAJNALIG — beszélgetés dr. Vikár László akadémikussal — Gazdag volt a II. Kodály-napok nm tora. A szlovákiai magyar énekkarok harmadik országos fesztiváljára 1972. június 12—18-án került sor Galántán. Az első országos fesztivált 1961-ben rendezte meg a CSEMADOK Központi Bizottsága Zselfzen, majd 1969-ben Ko­dály-napok címen sor került a máso­dikra. És immár most elérkeztünk a harmadik fesztiválhoz, mely minden várakozást felülmúlt. Nemcsak a járási székhely, Galánta, hanem az egész járás együtt élt a rendezvénnyel. Elég talán megemlíte­ni azt a tényt, hogy az országos ének­kari fesztiválon szereplő énekkarok legnagyobb része a galántai járás köz­ségeiben, éspedig Trsticén (Nádszeg), Nededen (Negyed), Sládkovičovón (Dió­szeg), Kral. Hiúdon (Királyrév) és Tešedíkovón (Pered) lépett fel. Egész estét betöltő műsorral szórakoztatták a közönséget a messzi vidékről érke­ző dalosuk. És ami a legszebb volt benne, hogy mindenütt telt ház várta őket. Az esti fellépéseket megelőzően ér­dekes előadást hallhattunk Kodály Zol­tán életéről és munkásságáról. Az elő­adást dr. Vikár László zenetudós, a Magyar Tudományos Akadémiai nép­rajzi csoportjának főmunkatársa tar­totta meg. Szombaton került sor a járási nem­zeti bizottság épületének előcsarnoká­ban annak a kiállításnak a megnyi­tására. mely Kodály Zoltán életét és munkásságát volt hivatott bemutatni A kiállításról csak annyit, hogy csu­pán szerény keretek között tükrözi egy nagy művész életét, mégis sokat ad a látogatónak. A jövőben talán jobb volna a Kodály-napok előtt * néhány héttel megrendezni egy nagyobb sza­bású kiállítást, mely felölelné a hal hatatlan zeneszerző és zenetudós egész munkásságát. Az ünnepség keretén belül rendez­ték meg a járási gyermekkari feszti­vált is. Sajnos, a közönség nagyon gyéren töltötte meg a nézőteret. Nem tudom, miért nem lehetett megszervez­ni a galántai iskolák és a környe­ző falvak tanulóit, hogy mint néző- közönség részt vegyenek a gyermek­karok bemutatkozásán. Távol áll tő­lem, hogy elmarasztaljam a helyi ve­zetőket, mert ők valóban megtettek mindent az ünnepély szervezéséért, bi­zonyítja ezt a telt nézőtér vasárnap délután, mégis valaki hibát követett el. hogy szombaton a gyerekek nem tapsolhattak azoknak a pajtásaiknak, akik fennt álltak a színpadon és olyan lelkesen énekeltek. A várakozásnak megfelelően sike­rült a matuškovói (Taksony) kultúr- házban az ünnepi est, melyet Kodály Zoltán születésének 90. évfordulója al­kalmából rendeztek meg. Az ünnepi est keretén belül fellépett a gálán tat „Kodály Zoltán Daloskor** vegyes kara, a Galántai KA gyermekkara, az „Ifjú Szívek“ dal- és táncegyüttesének énekkara, valamint a CSEMADOK KB mellett működő Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara. A fellépő SZÉP VOLT AZ ÉNEKSZÓ énekkarokat nem kell külön bemutat­ni. Meglepett bennünket a Galántai KA gyermekkara, melyet Balogh Csaba ve­zényelt. A gyermekek szépen, tisztán énekeltek, és mint ahogy azt Vass La­jos megjegyezte, olyan kórusmüvet is műsorokra tűztek, mellyel csak tejlelt gyermekkórus tud megbirkózni. Vasárnap délelőtt gyülekeztek az énekkarok a galántai szabadtéri szín­padon, de velük együtt gyülekeztek a felhők is. Nem szökés időjárásjelen tést adni egy ünnepélyről szőlő Írás­ban. de ekkor valőban minden szerep­lő (és volt belőlük elég sok), csak azért drukkolt, hagy délutánra kisüs­sön a nap. És kisütött! Amikor a helyi hangszérébél fel­csendült Kodály Zoltán: Galántai tán­cok című emüve. a vegyes karok ra- gyogfi napsütésben vonnltak fel a színpadra. Illyés Gyula: Bevezető egy Kodály-hangversenyhez című versét Pathé Erzsébet szavalta nagy átérzés- sei. Majd a vegyes karok három kó­rusművet adtak elő. Ezután az ének­karok önálló fellépése következett. Be­mutatkozott a galántai Kodály Zoltán Daloskor, a CSEMADOK szepsi helyi szervezetének vegyes kara. a CSEMA­DOK dióspatonyi „Barátság“ nevet vi­selő vegyes kara. a komáromi „Egyet­értés“ munkásdaiárda, a nitrai Peda­gógiai Fakultás vegyes kara. a CSE­MADOK lévai helyi szervezetének „Fáklya“ vegyes kara. a CSEMADOK zsérei helyi szervezetének vegyes ka­ra, a budapesti gyermekkórus, a CSE­MADOK rózsnyói helyt szervezetének Illyés Gyula: „Bevezető egy Kodály hangversenyhez“ című versét Pathő Erzsébet adta elő. vegyes kara,', a szeredi „Zvon“ vegyes kar, a nagymegyeri kultúrotthon ve­gyes kara, a CSEMADOK berencsi he­lyi szervezetének vegyes kara, a CSE­MADOK rimaszombati helyi szerveze­tének vegyes kara a CSEMADOK dió­szegi helyi szervezetének „Vox hunia na“ vegyes kara, az „Ifjú Szívek“ dal- és táncegyüttesének vegyes kara. va­lamint a CSEMADOK KB mellett mű­ködő Csehszlováköiai Magyar Tanítók Központi Énekkara. Külön lehetne minden pnekkar sze repléséről írni. Ez viszont már a szak­sajté feladata. Annyit azonban nteg kell jegyezni. hogy az itt fellépő énekkarok tudásuk legjavát nyújtották, és nem is kevés sikerrel ffónapoknn készültek erre a fellépésre, de meg érte. A műsor az egyesített vegyes ka­rok fellépésével zárult. Amikor fel­hangzón Kodály Zoltán: A magyarok­hoz című kőrusműve. megtörtént az, ami énekkari müvek elhangzása után ritkán szokott történni szabadtéri színpadon. A szűnni nem akaró taps­vihar után a müvet meg kellett isme telni. Kár, hogy a Mester már nem hall­hatta, nem láthatta azt, ami Galántán történt. Az ő szelleme hatotta át az egész ünnepségsorozatot. Idézzük csak fel újra. mit írt a Bicinia Hugarlca című gyűjtemény előszavában: ..Gálán- tai népiskola, mezítlábas pajtásaim, rá­tok gondolva irtain ezeket. A ti han­gotok cseng felém ötven év ködén át.» Hajigáló. verekedő. fészekkikezdu, semmitől meg nem ijedő, talpig de­rék fiúk. dalos, táncos, illedelmes jó- dolgúš lányok: hová lettetek? Ha min­ket akkor effélékre (s még egyre-más- ra) megtanítanak: de más életet te­remthettünk volna ebben a kis or­szágban! így azokra marad, akik most kezdik tanulni, hogy nem sokat ér, ha magunknak dalolunk, szebb, ha ketten összedalolnak. Aztán mind töb­ben. százan, ezren, míg megszólal a nagy Harmónia, amiben mind egyek lehetünk. Akkor mondjuk majd csak igazán: örvendjen az egész világ!“ A második Kodály-napuk véget ér­tek Galántán. Még most is hallom a dalt, mely tisztán és tiszta szívből hangzott a dalosok ajkáról. Még most is hallom az összkérnst, azután a nagy- nagy kórust, melynek tagjai nemcsak a színpadon levő énekesek voltak, ha­nem a nézőtér háromezres tömege is. Négyezer ember dalolta együtt a szebbnél szebb népdalukat, és így vé­gül az egész egy nagy Harmóniává egyesült. A dalosok igy búcsúztak egymástól: a viszontlátásra Galántán 1975-ben a harmadik Kndály-napokon. Csikmák Imre E szokatlan időpontot nem a kü­löncködés, hanem a véletlen hozta létre. Dr. Vikár Lászlóval, a Magyar Tudományos Akadémia népzenekutató csoportjának tudományos főmunka­társával egy népdalmüsor után (me­lyet az ő előadása tett színesebbé), sőt a népdalmüsort követő közös va­csora befejeztével sikerült csak ta­lálkoznom. A név rokonságot feltételez a nagy előddel, Vikár Bélával. Azzal a „nagy­ívű“ kérdéssel kezdem hát beszélge­tésünket, hogy rokona-e Vikár Bélá­nak. — Ezt már sokan kérdezték. Az. A nagynevű néprajztudós nagyap­ja öccse volt, s gyermekkorában, a- mlkor sajnos még nem sejtette, hogy felnőtt gyanánt a néprajzkutatás lesz a hivatása, találkozott Béla bácsi­val... Annyit még elárulok, hogy Vikár Lászlót gyermekkori emléket Kassá­hoz fűzik, s szívesen Idézi őket e gyorsan változó városban, ahol tán csak pár utca maradt meg az emlé­kekben élő régi, látomásként vissza­visszatérő képekből. Már vagy két órája beszélgetünk, rendszertelenül, természetes össze­visszaságban. Az Idő éjszakába nyúlt már, jóval elmúlt éjfél. — Hát miről is kellene szólni? — kérd: s szeme az üres jegyzetfüzet­re pillant. — Talán a munkáról — szédelgek az információk tömege alatt. — Az Intézetünk tevékenységébe beletartozik a magyar néprajzi érté­kek felgyüjtése, rendszerezése és kia­dása, valamint a szomszéd és rokon­népek néprajzának kutatása. — A finnugor kutatások nyelvésze­ti és zenei kutatások. A zenei kuta­tás kiegészíti a nyelvészeti kutatá­sok eredményeit, teljesebbé tesz egy véleményt, illetve nézetet. A Közép- Volga vidékén végzett zenei kutatá­saim eredménye szerint a magyar és finnugor népzene közős motívumai a török népek zenéjéből erednek. Pon­tosabban: azokban a vonásaiban ha­sonlít a magyar népzene például-a cseremiszhez vagy a votjákboz, ame­lyeket ugyanúgy a török népzenéből vett át, mint a magyar. Tanítómesterei közül Kodály Zol­tán és Szabolcsi Bence nevét említi. Tizenöt évig, a tudós haláláig dolgo­zott Kodály mellett. — A tanár úr (mint valamennyi Kodály-növendék, 6 is tgy nevezi a nagy tudóst és pedagógust) kezdemé­nyezésének köszönhetjük, hogy elju­tottunk Bereczky Gábor nyelvésszel a Közép-Volga vidékére, aho! a finn­ugor és a török népek zenéi hagyo­mányát kutatom. A kutatás már ti­zenöt éve folyik. Mintegy ötszáz éne­kest kerestünk fel kétszáznegyven fa­luban. A gyűjtött anyag palettája rop­pant színes, tartalmaz siratókat, te­metkezés! és lakodalmas dalokat, ka­tonadalokat, vendégfogadó, vendég­látó dalokat, sót pogány szertartási dalokat is. — E téma monográfiájának első kötete tavaly jelent meg. A finnugor kutatások nagy érdeklődésre tarta­nak számot a nemzetközi tudomá­nyos életben, konferenciákon, tudó­sok találkozóin. így hát a világnak sok táján megfordultam már. járt Kínában, előadott kanadai egyetemen, gyakori vendége Helsin­kinek. s nálunk Is megfordult már. — A Szlovák Tudományos Akadé­mia Népzenei Intézete Európa egyik legszínvonalasabb tudományos inté­zete — emlékszik vissza az Itteni lá­togatásé ra. Nálunk a Zobor vidékén kutatott. Valamennyi 'falut Bejárta. Ezt az et­nikai szigetet tartja a leghagyomány- őrzőbbnek elszigeteltsége miatt. Ritkul az éjszaka sötétje, de még nem hajnalodik. Most köszönök el harmadszor, de felpattan egy új téma, a néprajz! örökség értéke. — Az úgynevezett nagy nemzetek képviselői, különösen a tengerentú­llak irigyelnek minket, magyarokat gazdag hagyományainkért. Tudós kol­légák mondták, hogy hihetetlenül nagy erőt adhat az számunkra, hogy messzire tudunk visszanézni, s ősi hagyományaink élnek dalainkban, táncainkban — zsigerelnkben. Kodály Zoltán ezt ekképpen fogal­mazta meg: „Annak a fának nő magasra a lomb­koronája, mely gyökereit mélyen ereszti a földbe!“ v A szálloda előtt az utcán szorítunk utoljára kezet. Hajnalodik. Szabadko­zom a hosszú beszélgetésért... De Vikár László legyint: — Annyi bőrt kell rólam lehúz- niok, amennyit bfrnak, hiszen oly ke­veset járok errefelé. Gáqyor Péter A közelmúltban jelent meg a Madách Könyvkiadó gon­dozásában Lúska Lajos: Es mégis felkel a nap című regé­nye. A haditogolysnrs. amelyről'Lóska első regénye is szól, a huszadik század irodalmának nagy témájává vált. Ennek két oka van: két világháború, sajnos, nemzedékek körül­ményévé tette a fogoly-életsorsot és a hadifogolysors élet- körülményei tisztán felmutatják a testileg-lelkileg pőrére vetkőzött embert. Lóska első regényének fő erőssége, hogy a legapróbb részletekben is szigorúan ragaszkodik a tényékhez, a meg­történthez A regényt valami nyers emberi melegség lég köre lengi át, annak az elemi melegségnek a hulláma, amely mindenütt jelen van, ahol ember él, és amelynek a hőforrása az ember élet utáni vágya. A Madách Könyvkiadó és a budapesti Magvető közös gon­dozásában jelent meg az első Fábry-monográfia, Kovács Győző: Fábry Zoltán című műve. Ünnepe ez a könyv a csehszlovákiai magyar és az egyetemes magyar irodalom­nak egyaránt, hiszen elsőként vállalkozik a „stószi reme­te“ életútjának és életművének feldolgozására. Üjra olvasható, ezúttal az Dicső Könyvtár ízléses kiadá­sában századunk egyik nagy magyar klasszikusának, Ta mási Áronnak, Abel Amerikában című regénye Tamási Áron Abel-trilógiájának. a 20 századi magyár elbeszélő iroda lom klasszikus reniekenek befejező része, az Abel Ameriká­ban 1933 ban született, s első ízben 1934-ben jelent meg könyvalakban — „A szegények és elnyomottak zászlaját“ hordozó szé- kély népi hős — írja Domokos Mátyás a kötet utószavá­ban — Szakállas Abel története, vándorútja az emberi vi­lágban ezzel a kötettel válik teljessé. Az egész trilógia pedig kivívta a legnagyobb rangot, amit emberi írás kiér­demelhet: népkönyv lett belőle, első megjelenése óta több százezer példányban forog az olvasók kezén. Üjra olvashatjuk Illyés Gyula klasszikus Petőfi-életraj- zának rövidített ifjúsági kiadását „Tűz vagyok“ címmel a Nagy emberek élete című sorozatban. — A nagy költők nem váratlanul szólalnak meg, nem derült égből, mint az isteni kinyilatkoztatások — írja liy- lyés. A népek életében messze visszamenőleg meg lehet állapítani, mikor estek vajúdásba, hogy megszüljék a rend­kívüli fiút. A nemzet, a nagy család előre készülődik az eseményre. Előre kioktatja a dajkákat, akik az újszülöttet ápolni fogják, szájába adják az anyanyelv szavait. Megtisztítja a szavakat is. Aztán tanítókat nevel, akik a fiút irányítani fogják. Iskolakönyvekről éppúgy gondoskodik, mint a nagy­bácsik ajándékairól és dorgálásáról. Jó barátokat és ve- télytársakat szemel ki, akik majd védik és ösztökélik. Az ogész ország egy izgalom. Illyés Gyula remekművének képekkel gazdagon illusztrált új kiadása újabb híveket toboroz majd bizonyára a legif­jabb olvasók táborában Petőfi költészetének. Az újabb magyar irodalom remekei mellett persze szép számmal találunk régebbi magyar klasszikusokat is. Az örökké időszerű és népszerű Jókai az „Egy magyar nábob“ és a „Kárpáthy Zoltán“ című regényeivel szerepel a könyv­piacon, Móricz Zsigmond a már ismertetett „Erdély-trilógia“ mellett az „Arvácská“-vai. A legnagyobb csemege azonban ebben a műfajban alighanem Krúdy Gyula válogatott elbe­széléseinek úi kiadása a népszerű Magvető Kiskönyvtár so­rozatban. A Krúdy kötet: „Az ördög alszik“ címmel jelent meg, s lényegében tartalmazza az összes jelentős Krúdy- novellákat a Szinbád történetektől kezdve, a Tótágas, a Szerelmi bűvészinas, a Hírlapíró és a halál, az Utolsó szi­var, az Arabs szürkénél című elbeszéléseken át egészen a Magányos ember álmá ig. S még két csemege, főként az ifjú olvasók számára , a klasszikus magyar irodalomból. Az egyik Arany fános: Toldi-trilógiája, a másik: Karinthy Frigyes népszerű hu- moreszkgyűjtemánye, a Tanár úr, kérem. A világirodalmi újdonságok közül André Maurois világ­hírű francia író tudományos-fantasztikus regénye, A gon­dolatolvasó érdemel említést. Hőse egy különös találmány: a pszichográf. Ez a gép meglesi, kifürkészi és feljegyzi az ember gondolatait: bárki, bármikor megismerheti ember­társainak legrejtettebb vágyait, elképzeléseit, indulatait, gondolattöredékeit. A szellemes ötlet alkalmat ad arra, hogy a kitűnő francia író, akinek számos regénye és élet­rajza aratott nagy sikert, az ember titkos, önmaga előtt is titkolt gondolatainak mélységeibe vezette az olvasót. Mert Maurois-t nem annyira a modern technika forradal­ma érdekli, mint inkább a pszichológia: a hazugság jóté­kony szerepének és ártalmas hatásának viszonyát fedi fel a mulatságos, fordulatos, szellemes cselekmény során. A nálunk is méltán népszerű lengyel író, Stanislaw Dy- gat Disneyland című regénye néhány évvel ezelőtt a var­sói újságok által rendezett népszavazáson a legjobb modern regények versenyében az első helyre került. Ez a regény is — akár a már ismert Dygat-művek — szellemes, fordulatos, mulattató. A könyv bőse, a tehetsé­ges fiatal sportoló, aki egyre az ideálját keresi, és úgyszól­ván ott bukdácsol a nők között, állandó kísértéseknek ki­téve a kispolgári képmutatással is összeütközésbe kerül, és mivel hű akar maradni elveihez, igazságérzete, becsü­letessége folytán végül börtönbe kerül. A Világirodalom Remekei sorozatban ezúttal egy mifelénk kevésbé méltányolt nagy francia frő, Antoine Saint-Exupéry négy kisregénye jelent meg egy kötetben „Éjszakai repü­lés“ címmel. Saint-Exupéry, aki polgári foglalkozására néz­ve pilóta volt, 1900-ban született Lyonban s 1944-ben tűnt el Korzika felett. Felderítőgépét lelőtték a németek. A je­len kötet a neves szerző legjelentősebb műveit tartalmazza, nevezetesen az 1929 ben írt Déli futárgép-et, az 1931-es Éjszakai repülést, az 1939 ben megjelent Az ember földje című kisregényt, valamint az 1942-es Hadirepülő-t.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents