Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1972-06-27 / 26. szám
*1 Németh Éva nos gyakorlat szerint jártunk el, de nemzetközi kapcsolataink ráébresztettek arra, hogy okosabb és célszerűbb, ha feltételeket szabunk, ha megválogatjuk a szervezet tagságát. Természetesen, akit nem vettünk fel az első osztályban, annak módja van, hogy a második, illetve a harmadik évben váljon a szervezet tagjává. De csak akkor, ha teljesíti az e- iéje állított követelményeket és feladatokat. Megköveteljük tagjainktól, hogy javítsák a tanulmányi e- redményeiket, kifogástalan legyen a magaviseletük, érdeklődjenek az ifjúsági politikai és kulturális munkája iránt, és aktív tagjai legyenek a szer vezetnek. Ezzel viszont elérjük azt, hogy tömegében ugyan kisebb, de fajsúlyában komolyabb és jobb szervezetet teremtünk — gondoltuk, s az elképzelésünk be is vált. Most már nemcsak VAKÁOÔ ELŐTT Beck Tibor Dél körül jár az idő. Az iskola — a Komárnói (Komáromi) Magyar Tannyelvű Gépipari Szakközépiskóla — csengője szünetetl jelez, és a diákok egylke-másika málnásüveget szorongatva siet a földszinti büfébe, hogy egy kis frissítőre tegyen szert. Meleg van, nyár eleje, és lassan befejeződik az iskolai év — tehát Ilyen vonatkozású riportot is írhatnánk. Sőt, mire megjelenik az írás, esetleg már vakációzni is fognak a diákok. Am most mégse az iskola befejezéséről vagy a vakációról, hanem a Szocialista Ifjúsági Szövetség Iskolai szervezetéről írunk. jártam egyszer régebben az Iskolában s a kötetlen baráti ■ ■ beszélgetésből kiderült, hogy az iskola ifjúsági szervezete e- léggé bátran és merészen látott a munkához. S hogy ez fgy van, azt csak most látom Igazán, amikor Beck Tibor tanár szavait hallgatom. Az iskola pártszervezete őt bízta meg, hogy vezesse, Irányítsa a fiatalokat: — Az év elején új vezetőséget választott a szervezet tagsága. A felelős funkciókat az alsóbb osztályok tagjai vették át, ám a régi, idősebb, jól bevált diákok az ifjúsági szervezetben, szervezésben szerzett tapasztalatait nem hajítottuk ki az ablakon, hanem továbbra is igénybe vettük és gyümölcsöztettük. Beosztottuk őket az alsóbb és főleg az új osztályokhoz, hogy vezessék, irányítsák „védenceiket“. — És bevált a módszerük — vetem közbe önkéntelenül, ők pedig — többek között' Kokes János — elmondják, hogy hogyan jártak el. — Oj feladatunk abból állt, hogy felvettük a kapcsolatot az alsóbb osztályok diákjaival, eljártunk az osztályfőnöki ó- ráikra, megkerestük őket a kollégiumban, velük voltunk a tanulmányi kirándulásokon, brigádokon és igyekeztünk ő- ket mindenben segíteni. Az ideológiai nevelésben Is szerepet vállaltunk, illetve kaptunk. Az ifjúsági politikai oktatás egyes témáit mi dolgoztuk ki és adtuk elő az alsóbb évfolyamok találkozóin s ml vezettük a vitákat. — Ez nem volt öncélú eljárás — szólal meg ismét Beck Tibor tanár. — Időközben ugyanis a 'pártszervezet elhatározta, hogy azokat a fiatalokat, akik az ifjúsági szervezetben jól végezték munkájukat, tanulmányi eredményeikkel és magaviseletükkel is példaképei lehetnek az ifjúságnak, javasolja a pártba való felvételre. Ez tehát már nemcsak az ifjúsági szervezet megbízásából, hanem magának a pártnak a megbízásából végzett politikai munka volt... Kokes János pedig az alábbiakkal egészíti ki az előbbi mondanivalóját: — További feladatunk volt, hogy előkészítsük az elsősöket a Szocialista Ifjúsági Szervezetbe való belépésre. Ettől az évtől ugyanis nem szerveztük be rögtön az elsős diákokat a szervezetbe, hanem csak az iskolaév végén. És azt hiszem, itt nemcsak én, hanem az olvasó is érzi, hogy kiegészítésre szorulnak a mondott dolgok, mert az iskola ebben is eltér az általános gyakorlattól, ök — mint például Magyarországon vagy a Szovjetunióban — nem vesznek fel mindenkit és azonnal, mindenféle föltétel nélkül a szervezetbe. De, hallgassuk meg Kanicska Tivadar ismét őket, hogy hogyan vallanak módszerükről: — Az év elején nem szerveztük meg tögtön az osztályok alapszervezeteit, hanem csupán osztálykormányzatokat választottunk. Ezek és a beosztott diákok feladata volt, hogy az év folyamán előkészítsék a legjobb tanulókat a szervezetbe való belépésre, valamint az osztályközösség szervezetének a megalakítására. Ez megtörtént, s néhány nappal ezelőtt ünnepélyes keretek között át is nyújtottuk a legjobbaknak az igazolványukat. — Korábban mi is az általáaz iskolában, a diákok és a tanári kar körében van tekintélye a szervezetnek, hanem az iskola falain kívül is. És erről a riporter is tanúskodhat. Időközben ugyanié megtudta, hogy a fent vázolt kép csak a főbb, jellemzőbb motívumokat tartalmazza, s egyáltalán nem szól a szervezet egyéb eredményeiről. Pedig írni kellene arról is, hogy az iskola számtalan sport- és más, főleg kulturális jellegű vetélkedőt szervezett, hogy maguk az osztályok is szoros kapcsolatot tartanak fenn más iskolák osztályaival, megünnepelték Lenin születésének évfordulóját, ünnepi keretek között emlékeztek meg a nemzetközi diáknapról stb. És arról, hogy a közelmúltban ott volt a képviselőjük az ifjúsági szövetség nyugat-szlovákiai kerületi konferenciáján, hogy az iskola egyik tanulóját, Németh Évát megválasztották az 1. országos konferencia küldöttjéül, hogy számtalan diák — Kanicska Tivadar, Szama- ránszky Béla és mások — az év folyamán végzett jó munkájukért ingyenes kiránduláson, ifjúsági nyaraláson vesznek részt. Sőt, hogy a fent többször idézett Kokes Jánost a többi érettségiző diák között fogadta államunk elnöke, Lud- vík Svoboda elvtárs is. De hát ez már így van. Ha jól működik egy szervezet, írhatunk róluk akármennyit, akkor sem tudjuk minden cselekedetüket írásba foglalni. Ám ez talán nem is baj. Németh István Kokes János HOZZÁSZÓLÁS Szlovákia több mint kétezer pionírraja vezető nélkül működik. Ennek okairól az Üj Ifjúság oldalain már többször írtunk. Most Hutvágner Sándor, a SZISZ komárnói járási bizottságának pionírtitkára szól ehhez a problémához. „A komárnói járás ezen a téren a szerencsésebbek közé tartozik. Azt lehet mondani, hogy járásunkban 95 százalékban megoldott a rajvezetők kérdése. Mi inkább a rajvezetők szakmai felkészültségével foglalkozunk aprólékosabban. Hiányoljuk például szakemberek érdeklődését a pionírmunka iránt. Hiányoljuk mezőgazdasági szakemberek, mesteremberek, társadalmi szervezetek aktív tagjainak érdeklődését a gyerekek munkája iránt. A jövőben szeretnénk kapcsolatot teremteni a HESZ és a Csehszlovák Vöröskereszt tagjaival. Pionírjaink érdeklődnek az ő munkájuk iránt, és azt hiszem, nagy kár lenne, ha ezt az érdeklődést veszni hagynánk. Faluhelyen ezt nehezebb megoldani, de például vannak olyan falvalnk, ahol jó együttmflködést lehetne teremteni a tűzoltók, és gyerekek között. Sőt, nem egy jó példát tudnék mondani már létező kapcsolatokról. Mint mondtam, a komárnói Járásban részben sikerült felszámolnunk a rajvezetők hiányát. Számbeli hiányát. Véleményem szerint már a rajvezetők kiválasztásánál tüzetesen meg kell vizsgálni azt a személyt, aki majd a gyerekekkel foglalkozik. Lényeges az is, hogy a rajvezetők és instruktorok tisztában legyenek a rájuk váró feladatokkal, mert kezdetben mindig sok az érdeklődő — ez persze nem rossz —, de ahogy belekóstolnak a pionírmunkába, otthagyják. Az ok: másmilyennek képzelték, És ez baj. Ennek ml vagyunk az okai. Az Ifjúsági szervezet tagjai, fiatalok, egykori pionírok, pionírvezetők. Végül szeretnék kiemelni néhány iskolát, üzemet, amelyeknek ifjúsági szervezete több kitűnő, jó szervező képességű rajvezetöt adott járásunk pionírcsapatainak: a Hydro- stav SZISZ-szrvezete, a bodzái Ifjúsági szervezet, a sokolcei fiatalok szervezete, a gadovcei fGadóc) mezőgazdasági szakközépiskola és a komárnói gépipari középiskola SZISZ-szervezete." Az építőipar problémáiról nem kevés szó esik napjainkban. Tudjuk, a tegnap elkövetett hibákból eredően, ma ó- riást összegek állnak befagyasztva a befejezetlen építkezésekben. Mindez csak azután válhat pénzzé, valós értékké, ha a szóban forgó építkezéseket átadják rendeltetésüknek. A XIV. pártkongresszus egyik legfőbb határozatai között szerepel az építőipar hatékonyságát előirányozó határozat. A kongresszus óta nagyon sok történt azért, hogy ezt a legtöbb helyen, a lehető legteljesebben meg is valósítsák. 1975-ig 30-35 százalékkal kell javulnia hazánk építőiparának. A feltételek megvannak, bár telhetetlen a gyári ellenőrzés gyakorlata. A legtöbb szállítási mulasztás ttt béníthatja meg a termelést, az egyik szakmunka ttt késleltetheti leginkább a másikat, és még tovább sorolhatnánk. Igenis, az üzemszervezés jó módszereinek alkalmazásán túl épp az építőiparban jelenthet a legtöbbet a jó munkaerkölcs, a kezdeményezőkészség, az újítások alkalmazása. Számtalan példát lehetne felsorolni, s ezt leginkább azok az építőipari dolgozók tehetnék, akik becsületesen, lelkiismeretesen végzik munkájukat, ök azok, akik a hibákra közvetlenül is rámutathatnak, nevükön nevezhetik a lógósokat. Sajnos, az építőAZ ÉPÍTŐIPAR ... az ts tudott, milyen nehézségekre lehet számítani. Tudott például az, hogy pillanatnyilag úgy néz ki, az ötödik ötéves tervidőszakban több mint egy- milliárd korona értékű beruházásnak nem lesz kivitelezőiéA probléma komplex megoldásán állandóan folyik a munka. Az építőipar kapacitását ember, gép, anyag, szállítás jelenít elsősorban. Abban a pillanatban, ha valaki, valamelyik részlegen mulasztást követ el, órákra, de akár hetekre megbénulhat egy-egy építkezés. Számtalan példát ismerünk, s ami a legszomorúbb, számtalan esetben tudjuk a megoldást is, amely rendszerint, a legtöbb helyen ugyanaz. A munkaerkölcsről van szó, amely szó se róla, a krízises 68-69-es évek után ugyan lényegesen megjavult, de sok területen nem anyagira kellően, hogy ma ne kéne szólni róla. Valljuk be, amit különben ts tudunk, az építőipar az a terület, ahol a rossz munkaerköl- csü emberek leginkább érvényesülhetnek, hiszen ttt elképiparban állandóan fennálló munkaerőhiány mindezt megnehezíti. Az ötéves tervben számtalan fontos feladat hárul építőiparunkra. Többek között 125 403 lakást kell felépítent, ami nagy szám, de korántsem elképzelhetetlen, sőt, ennek meg kell lennie. Tudjuk, ez a mennyiség sem lesz elegendő 1975-ben, hiszen a lakásra várók állandóan szaporodnak. De meggyőződésünk, hogy öt esztendő leforgása alatt az építőiparban dolgozók legtöbbje javíthat annyit a saját munkáján, hogy e javítások összegéből, összértékéből nagyon sok lakást fel lehet majd építeni. Képzeljük el, hány embert tehelne boldoggá egy kis lógásellenes kampányt Képzeljük el, milyen termelést vállalkozások ifi lenne ugyancsak elegendő mindezt Az építőiparban azt tartjuk progresszívnak, ami csökkenti az egy főre eső élő munkaigényt, de Ismételjük, ezt még véletlenül sem szabad össze téveszteni a lógással. k. új ifjúság 3 Az Ifjúsági Utazási Iroda (CKM) közvetítésével Budapesten, Moszkván és Ir- kutszkon keresztül elutazott Mongóliába ifjúságunknak egy 28-tagú csoportja. Az utazás részvevőire a baráti Mongóliában gazdag műsor vár. Megismerkednek a testvérország történelmével, kultúrájával, szokásaival, országépítö eredményeivel, a mongol fiatalok életével. Megtekintik a csehszlovák segítséggel é- pülő darhani iparközpontot, a buddhista kolostorokat, mezőgazdasági üzemeket és még több városba ellátogatnak. A csoport három napra megszakítja útját Szibériában, a Bajkál-tó partján. Libanon, Törökország. Nepál, Iindia és Japán után Mongólia a hatodik ázsiai ország, ahová a CKM társasutazást szervez. MEGTALÁLJAK A VAK ZONGORISTÁT? A Rožňava! Városi Nemzeti Bizottságra a napokban különös levél érkezett a Szovjetunióból, Sztyepan Fjodorovlcs Kircsanovtól, a II. csehszlovák partizán- dandár Emst Thälmann csapatának egykori parancsnokától. Kircsanov elvtárs egy vak zongorista holléte felől érdeklődik, a- kivel a háború vihara hozta össze. 1945-ben a II. uktán hadtest az említett partizáncsapattal elfoglalta Rož- ňavát. A hadvezetőség főhadiszállását egy módos házban rendezték be, melynek egyik helyiségében zongora állt. A katonák a fárasztó harc után kedvetlenek voltak, egyszer csak a- zonban az egyik katona egy 15 éves formájú vak fiút hozott, aki leült a zongora mellé és játszani kezdett. Először Sosztakovicsot, aztán orosz, szlovák és magyar népdalokat. Megjött a katonák kedve, a hadtest- parancsnok utasítására az ismeretlen zongoristának 2000 koronát . fizettek és ellátták élelemmel. Kircsanov elvtárs visszaemlékezéseit írja, eközben jutott e- szébe a vak zongorista. PILLANTÁS A LAKÁSKULTÚRÁRA 1969-ben a hagyományos bizsukiállítás mellett először rendezték meg Jablonec nad Nisou városában a „Tárgyak világa“ elnevezésű kiállítást, amely a lakáskultúrát szemléltette, lakberendezéseket, háztartási cikkeket mutatott be. A kiállítás hasznos volt és sikert aratott, ezért az illetékesek ajánlották, hogy minden harmadik évben ismételjék meg. Az ajánlatot elfogadták, és már javában folynak az előkészületek a „Tárgyak világa 1972“ kiállítás megnyitására, amelyre július 8-án kerül sor. A hazai kiállítókon kívül a Szovjetunió, Lengyelország, az NDK, Magyarország, Bulgária és Románia is részt vesz rajta, s ez nagyszerű alkalom arra, hogy összehasonlítsuk lakáskultúránkat a szocialista országok lakáskultúrájával. A kiállítás részben munka- jellegű — az emberek ízlés- formálását tűzte ki célul. JAVULÓ UTASSZOLGÁLAT A közelmúltban írtuk, hogy a rožňavai (Rozsnyó) járás idegenforgalmi nevezetességei mellett nívón a- luli az utasellátás. A legújabb értesülések szerint rövidesen javul a helyzet. Krasznahorka vára mellett moto-restit létesítenek, a Rožňava-Košice köáötti útvonalon található Szoroska- hágón pedig stílusos pásztorkalibát nyitnak.
