Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1972-06-20 / 25. szám

6 U| ifjúság

' #$ l*y M D \Z OLASZ LIGÄBAN

Ki ne ismerné Gianni Rivera nevét? As r>- lau válogatott erőssége egy idő óta nem szerapai sem kintijában, sem a nemzeti tizenegy- bán. A fegyelmi bizottság ngyanis június vé- *«* eltiltotta mérkőzéseken való aktív részvételtől. As ok: Rivera kijelentette, hogy az eláss bírók lefizethetők. A mérkőzések nagy része meg van vásárolva. A pályán vajmi kevés alakul ki. Busás haszon fejében már jó előre megvan az eredmény.

Rivera a mexikói világbajnokság után félreállította Mandelllt, az egyik szakvezetőt, mert rábizonyított néhány dolgot. Most, égy látszik, erősnek érzi magát. Megtámadta a bírókat. Egy sajtóértekezleten szenzációszámba menő dolgokat mondott. Az olasz labdarúgó-szövetség Igyekszik elhallgatni a botrányt, de az olasz és más lapokban jó pár cikk foglalkozott már a témával.

Mit mondott Rivera?

, — Az AC Milan vereséget szenvedett a tabella harmadik helyének birtokosától Firenzé- zében. Az 1.0-ás vereség tizenegyes rúgása nyomán alakult ki. A hazai játékosok sem tudták, miért ítélte Lattanai római bíró a büntetőt.

— Néhány héttel később Lo Bello, a világhírt! játékvezető vétkezett. Az AC Milan — Juventus rangadón nem ítélt meg a Milan javára két tizenegyest. A tizenhatoson történt bnktatásokat „klasszikus“ fanltnak lehetett tekinteni. A síp néma maradt. A mérkőzés 1:1 arányban döntetlenül végződött.

— Egy további mérkőzésen Michelotto játékvezető károsította meg Rivera klubját. Három perccel a találkozó vége előtt tizenegyest ítélt egy állítólagos dancs miatt. Az AC Milan ezzel a góllal kapott ki 2:l-re a Cagllaritól.

Ezek a téves döntések eredményezték, hogy as AC Milan nem lehetett bajnok. Ha tárgyilagosak lettek volna a bírók, ez másképp a- lakni. Rivera kijelentette:

— A játékvezetői testület elnökét le kell váltani. Amíg ő küldi ki a bírókat, az AC Milan nem lehet bajnok.

Rivera követelte, hogy a bírók is profik tehessenek. Ha munkájukért becsületesen megfizetnék őket, nem lennének hajlandók eladni a meccseket — mondta. Az olaaz sportsajté Rivera pártját fogta. Tudják, hogy nincs minden rendben a játékvezetés körül. A szövetség viszont adja az ártatlant. Azt állítja, hogy Rivera a bűnös, a bírók tiszták.

bíró azért mégis akadt, aki a játékos pártját fogta. A negyedik ligában — a ml divíziónknak megfelelő bajnokságban — bíráskodik Aldo Porcelli. A római játékvezető bevallotta, hogy nála háromszázezer líráért bárki megveheti a mérkőzést. A tizenegyesek és a les sajátságos magyarázása elegendő ahhoz, hogy eldőljön egy-egy mérkőzés sorsa — mondta

Még szerencse, hogy mindez Olaszországban történik, és nem nálunk.

(klochan)

Rivera és egy játékvezető.

ányat?

Nehéz kérdés.

Mexikóban négyszer nyert olimpiai bajnoksá- Á. got Cáslavská, de ő abbahagyta a versenyzést. Utódjai tehetséges fiatalok, de az aranyérem felé nem fognak nyúlni. Négyet egész biztosan nem hoznak haza. Az egy is úgy ragyogna, akár a nap.

Milena Rezková krimit olvasott a női magasugrás mexikói döntőjében, majd boldogan hajtotta ösz- sze a könyvet és aztán sokáig elő sem vette, mert alig fért az örömtől a bőrébe: győzött. Ritka bravúr volt négy évvel ezelőtti tette, de most még nagyobb eseménynek könyvelnénk el, ha 6 vagy másvalaki megismételné. Tatán Danék lehet „aranyos“ atléta, vagy talán Plachý. De ez a tipp erősen „talán“.

Milena Duchková müugrónő most is ott lesz az olimpián. E- redményei nem engednek merész jóslatokba bonyolódni, de ez az a sport, ahol sohasem tudni. Illetve sejteni, hogy nagyon nehéz lesz, de a világ élmezőnye közben alaposan átrendeződött.

Kurka, a sportlövő nem öregszik. Nála minden lehetséges. Az Is, hogy Münchenből mexikói vidámsággal utazik haza. Győzelmére viszont kevesen fogadnának — ha lenne nálunk ilyesmi — az irodákban.

Ki lehet hát Münchenben az, a- ki reálisan is esélyesnek számít?

A kérdés nehéz. Igaz, nem a győzelem, hanem a részvétel fontos elsősorban, és az NSZK-ban rendezett olimpia is — reméljük — elsősorban a népek közeledésének ügyét szolgálja. De azért: szomorú világverseny lenne, ha Csehszlovákia csapatából senki sem szerezne aranyérmet. Bízzunk a váratlanban, és szurkoljunk mindenkinek, aki ott leszl Most pedig nézzük, mit csinál majd a férfi kézilabdacsapat Münchenben. A csehszlovák válogatottat nem sorolhatjuk a legnagyobb esélyeJirí Vícha edző

Védekezik a csehszlovák válogatott.

sek közé, de Jífí Vícha csapata mindenre képes lehet. A kézilabda új sportág az olimpia műsorán. Hátha éppen ez hoz szerencsét?

„Szeptember elsején Ulmban, München mellett Izlanddal játsz- szuk első mérkőzésünket. Két nappal később Göppingbe utazunk, ott az NDK lesz az ellenfelünk. Onnan úgy éjjel egy körül térünk vissza Münchenbe. Ez késő lenne, ezért a fiúk a vonat étkezőjében vacsoráznak. Éjfél előtt marhahúslevest kínálnak nekik. Mindez ilyen pontosan rögzítve van már a csehszlovák kézilabdaválogatott olimpiai műsorában“.

Jifí Vícha, az egykori kiváló kapus pontosan ismeri a legapróbb részleteket, percnyi pontossággal megmondja, melyik napon merre találhatók játékosai, mikor fognak edzeni és mikor pihenni. A selejtező mérkőzések időpontjában például mindig éjfél és hajnal között kerülnek ágyba a játékosok, mert a találkozókat javarészt München környékén játsz- szák, és az idő1 kérlelhetetlen. Sem időeltolódás, sem egyéb, mind ez ideig gyakori probléma nem áll fönn, hiszen az olimpia a szomszédban van és mégis ennyire elhúzódik a műsort

A kézilabdázók műsorának további lényeges pontja: szeptember kilencedikén, délelőtt 11 óra harminc perckor a bronzéremért csap össze a legjobb négy csapat közül kettő. A mérkőzést Münchenben rendezik.

„Szívesen Játszanánk kilencedikén délelőtt a bronzéremért. I- lyen időpontban játsszák nálunk a ligát, a játékosoknak ez felel meg a legjobban. És a bronzéremnek is nagyon örülnénk...“

Harmadik vagy negyedik hely. Ez azt jelentené, hogy előzőleg nagyon jól kellene szerepelni a csehszlovák válogatottnak a selejtező csoportjában, ahol az NDK- val, Izlanddal és Tunisszal együtt található. Ha másodikként kerülünk tovább a csoportból, mondja Jifí Vícha, ez azt Jelenti, hogy az NDK-val együtt, Izland és Tunisz nélkül lépünk a nagyon nehéz elődöntőbe. Föltételezem, hogy a másik két résztvevő a svéd és a szovjet csapat lesz. De hát ez mind csak föltételezés. És még azt is nehéz megjósolni, hogy a svéd vagy a szovjet csapat lesz-e az ellenfelünk, hogy melyik végez csoportja élén.

Vícha sportolónak is szerény volt, edzőnek is az. Két esztendeje vette át a válogatott irányítását, König utódja lett. A világszerte félelmetesnek tartott csehszlovák kézilabda-válogatott generációs problémákkal küzdött. Nagy rábeszélésre volt szükség, hogy a kiváló sportember kőiéinek álljon, mert újjá kellett szerveznie az egész csapatot, és ez nem olt könnyű feladat, de mégis elvállalta.

„Nem bántam meg. Talán egy dolog bánt csak. Az, hogy a szövetségi kapitányt tisztség egyik feltétele az volt, hogy a versenyzői pályafutást abba kellé hagyni. Ennek is volt bizonyos előnye: gyorsan és fájdalommentesen kellett átesnem a búcsún. Tudtam ml vár majd rám, mit vállalok magamra, ha engedek a rábeszélésnek. Fő feladatomnak új. fiatal játékosok beépítését tekintettem. Az embereket az általam elképzelt koncepció szerint válogattam, lelki szemeim előtt szinte láttam, milyen típusú játékosokra van szükségem. Volt, akit a második liga mezőnyéből hívtam a válogatottba, volt, akit a tartalékpadról, de különösebben senkiben sem csalódtam.“

Vícha jóvoltából ismét tekintélyes lett a válogatott együttes. A két esztendő alatt huszonkilenc válogatott mérkőzést játszottak a fiúk. fEnnyit én öt év alatt sem játszottam — jegyzi meg a kapitány). Ennek a szakasznak az volt a célja, hogy kialakuljon a csapat. hogy egybeforrjon és összeszokjon. Mégis nagyon sok értékes győzelmet és kevés vereséget szenvedtek. Levették többek között Jugoszlávia, Románia, az NDK, az NSZK, Magyarország, Dánia és Svédország „skalpját“.

Ezek után jött — alig kétheti pihenés után — a tavaszi idény. A iátékosok kimerültek, alapoztak is é$ utaztak Is, alig bírtak a kézilabdára gondolni. Sokuknak még a müncheni nevezést is ki kellett harcolni. A liga azonban befejeződött már, az új bajnok a Baník Karviná csapata, és most három hónapon át csak az Tesz a Vícha vezette legénység feladata, hogy az olimpiai szereplés minél sikeresebb legyen.

..Az eddigi legnagyobb negatívum a felkészülésünkben az, hogy a válogatottaknak nem volt idejük a pihenésre. Nem is arról Van szó, hogy megszokják az átmenetet a csarnokból a szabadba, hanem egyáltalán: hogy kipihenjék magukat, pótolják erőiket.' Lehet, hogy helyesebb lett volna másképp bonyolítani a ligát. De hát a csehszlovák kézilabdázás nemcsak annyi, hogy: olimpiai részvétel. Ez a fiatal csapat a két év múlva rendezendő világbainoksá- gon szerepelhet csúcsformájában, és ehhez viszont éppen az Ilyen rendszerű, kimerítő ritmusú ligába mokság kell.“

Most csak azért aggódik a szakemberek nagy része, hogy sikerül- e a nagy pihenés. Hogy éppen az olimpia Idején lesznek-e legjobb erőállapotukban a játékosok.

, Egy negyedév sincs már hátra, de a keret közben már együtt edzett, vagyis három hónapja maradt a felkészülés utolsó fázisának lebonyolítására. Három hónán alatt sok mindent lehet csinálni. A huszonkettes keretből hatan kiesnek még, egyelőre csak a kapusok posztján vannak stabil helvek — és aztán augusztus húszadikán kel útra a gárda, hogy jól szerepeljen az olimpián.

Sőt. ha lehet, nagyon jól.

EGY IGAZI SZURKOLÓ SÍRJÁRA

A Slovan — Inter mérkőzés harmadik percében néma csenddel tisztelegtek a játékosok és szurkolók Szikora Ferenc emlékének. A játékos édesapja hétfőn délelőtt hunyt el, rövid, súlyos betegség után. Ennyit közöltek lapjaink egy ötvenhét éves szurkoló halálóról. Ez az ötvenhét é- ves szurkoló azórt vált ismertté, mert a fia kitűnően futballozik. Ezért állt fel helyéről több ezer ember a bratislavai Inter-púlyán, ezért hajtotta le fejét mindenki, aki a találkozó szemlélője vagy szereplője volt. Ezért került országos fénybe egy tardoskeddi ember, akiről most már leírható néhány észrevétel.

A fia révén ismertem meg, és nagyon örülök, hogy ismerhettem. Egy volt a névtelen hősök közül. Róla bizonyára senki sem mintázott volna szobrot, pedig az eszményi szurkoló szobrát róla kellett volna megmintázni. Amíg tehette, kijárt a mérkőzésekre, szívta cigarettáit, megivott egy pohár sört vagy bort és figyelte a játékosokat, de elsősorban a fiát. Tárgyilagos tudott lenni, mert józan és érző ember volt és mert értett is a labdarúgáshoz. Nem volt nagyhangú, frázisokat pufog- tató ember, de észrevételei elhomályosították sok „szakember“ fecsegését. Gyakran élt ót nehóz perceket a lelátón vagy a képernyő mellett. Fiút súlyos sérülések ft érték, és Szikora Ferenc jó apa volt.

Amikor a betegség kórházba kányszerltette, és az ágyhoz láncolta, sokat olvasott. Több ideje jutott rá, pedig a folyóiratokat és könyveket azelőtt is gyakran kezébe vette. Egyik ntolsé olvasmánya is a futball (émaköréből való volt...

Csak a dicséret hangján Írhatunk az Inter vezetőiről, akik megemlékeztek Szikora Ferencről. A halál kegyetlen tény, nem lehet változtatni rajta, de a fájdalmat lehet enyhíteni. Ezért esett jól az az egyperces megemlékezés. Most már egész biztosan tudom, hogy a „szurkoló“ szóról mindig Szikora Ferenc jut eszembe. Megőrzőm emlékét, mert tisz- taszfvű ember volt. Ha a világ futballpályáinak lelátóin ilyen emberek szoronganának, sokkal szebbek és varázslatosabbak lennének a mérkőzések. Lám, lehet ún. „szürke ember“ is felejthetetlen. Pedig nem maradt utána több kötetes életmű, sem festménysorozat, sem valami világhírű felfedezés. ,

Maradt ntána néhány száz gondosan szabott öltöny, néhány apróság: a pohara, a varrógépe, a tűi.

És követni való, szép, emberi példája. (battaj

Debbie van Kiekebelt Kanada színeiben vesz részt Münchenben a nők öttusa versenyén. A holland származású tizenkilenc éves lány az első öt közölt szeretne végezni.

A szépségversenyben még előbbre végez — jósulják az újságírók.