Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1972-01-18 / 3. szám

áróin egyforma felvétel, három mozzanat egy ala- w TT pózé edzésről, egy tipikus ,.szürke kis nap“-rél. 9 A fényképezőgép lencséje negyven másodpercen-1) S 1B ként kattant; a hevenyészve kialakított „futó- S ■ í gályán“, a futballisták tartalék-pályáján futói Plachý arcán még alig látható az erőiködéi Ezeken e fotókon a bemelegítő köröket rója. Mégis egy -í egy tanulmány mindegyik felvétel. Általuk jobban értjük jj a csúcsok és győzelmek logikáját, jobban értjük Plachý I mondatát: „Mindent megteszek a sikeres olimpiai sze- S replés érdekében. Nyugodt lelkiismerettel utazom Mün-| chenbe“. Az újságíróban szinte mindegyik riportsorozat kapcsán felmerül a kérdés: a felszínről gyűjtötte-e anyagát, vagy a mélyből? Általánosságokból fűzi-e össze mondatai fü­zérét, vagy a mélylélektan mozaikjaiból rakja-e cikkei fa­lát? A felelet nem éppen egyszerű. Mit tudhat meg az ember egy-két, legjobb esetben három-négy randevú alatt? megfigyelheti a riportalany természetének egyes megnyi­latkozásait, meggyőződhet mondanivalója igazáról vagy ál-voltáról, de igazán mélyre csak akkor ereszkedhet, ha lényegesen több idő áll rendelkezésére, ha alkalma van szinte mindig a riportalannyal együtt lennie. Nézzük, ho­gyan foglalja össze jozef Plachý az 1971-es esztendőt. Köztudott, hogy nehéz éve volt ez, hogy mandulaműtéten és sok-sok apróbb betegségen esett át, hogy nem ért el kimagasló eredményeket — csak az idény végén —, hogy sokan azt hangoztatták már: Plachý sikersorozatának vé­ge! t — Elöljáróban meg kell jegyeznem, hogy 1971 telén olyan alaposan készültem, mint talán soha még. Edzőmmel a lehető legjobb alapozást akartuk megvalósítani, és ez sikerült is. Fő célunk a finnországi Európa-bajnnkság, a AKINEK SZURKOLNI FOGUNK PLACHÝ II. (1971. DECEMBER 29) AZÉOLIMPIA tervezett, de végül meg nem valósult Egyesült Államok— Európa atlétikai viadal és egy amerikai fedettpályás tur­né volt. A fedettpályás versenyek speciális felkészülést igényelnek. Én ezt tndtam, és már 1969 éta gyakoroltam. Sajnos ez a turné elmaradt, és ezt aztán később a felké­szülésemben is megsínylettem, mert számoltam vele. Ko- šicén a tornatermi edzéseket fedettpályás futóedzések vál­tották fel; a katonák 120 méteres transzportőr-szalagján sprintelgettem, és ekkor kezdődött az Achilles-ínnel az első komplikációm: a szalag túlságosan kemény volt. Mi- chalko rendbe tette az Achilles-inemet, és egy hónapig ismét edzhettem. Egy hónap eltelte után viszont újból je­lentkezett a sérülés, méghozzá akkor, amikor az erdei edzések után a salakra tértem át. Ezután Dr. Bínovský, a híres bratislavai sportorvos kö­vetkezett. Hat héten át hetenként kétszer szúrta lábamba különleges injekcióit, esetenként hatot-nyolcat. Bínovský remek orvos, rendbe tett, de a lábam valahogy mégsem volt a régi. Közben kezdetét vette a versenyidény, és én sok edzést voltam kénytelen fél gőzzel teljesíteni vagy kihagyni. A nemzeti ligában még megnyertem a verse­nyemet, de nem sokkal utána, Ostraván végleg felmondta a szolgálatot a gyulladt ín. Bínovský doktor alaposan megvizsgált és megállapította, hogy a mandulám és az Achilles-ín gyulladásai között összefüggés van, és a leg­jobb lenne mandulaműtétre szánni magam. Nem gondol­kodtam sokáig, hanem átestem az operáción. Több mint öt hetet töltöttem a kórházban a rehabilitációs kezeléssel együtt; a betegágyról az edzőpályára siettem — mond­hatnám kissé túlozva. Nem adtam fel a reményt, minden­képpen ki akartam jutni az Eurépa-bajnokságira, pedig ezt mindenki kizártnak tartotta. Engem talán még jobban sarkallt a többiek elutasító véleménye, és megfogadtam, csak azért is megmutatom. Voltak napok, hogy napi három edzést tartottam, és az nem volt könnyű, mert újabb nehézségek álltak elő: a mandula nélküli torok ele nte nehezen viselte el a sok futást, fájdalmat okozott a szapora légzés. Ami pedig az erőnlétet és a formát illeti: elölről kellett kezdenem az egészet. Háromheti kemény edzés után a szlovákiai baj­nokságon akartam rajthoz állni egyesületem színeiben a váltóban. Sajnos a bemelegítéskor ismét fájdalmakat éreztem az Achilles-ín táján, és kénytelen voltam lemon­dani a rajtot. Nem szégyellem bevallani, könnyes szemmel hagytam ott a tartant, met tudtam, hogy néhány klub­társam éppen a váltóban akart sikert elérni. Újságírók is akadtak, akik nem hittek nekem, ás kritizálni kezdtek, hogy közvetlenül a rajt előtt mondom le a részvételt. Olyanok is voltak, akik megjegyezték, hogy nem is akar­tam versenyezni azon a napon. Ez rosszul esett. A múlt esztendő sok mindenre megtanított, éppen az ilyen ese­tek kapcsán megtanultam, hogy kik az igazi barátok, és kik azok, akik csak addig keresik a társaságomat, amíg megy a futás, és szerepeink a lapokban vagy a képer­nyőn. Az újságírók között is föl lehetett fedezni azokat, akik alig érdeklődtem mát, mert feltételezték, hogy az ócskavasba való vagyok. Négynapi kényszerpihenő után újra edzésbe álltam, de míg a szerencse sem kedvezett, mert egy véletlen folytán éppen a fájós jobb lábamat sértettem meg a mantinel ben. Ez újabb ötnapi kiesést je­lentett, de volt még egy hetem Banská Bystricáig, és azt alaposan kihasználtam. Itt kellett volna ugyanis a meg­felelő időszintet elérnem, és itt lehetett volna szó esetleg komolyan és utoljára arról bogy Helsinkibe utazzam. (Folytatjuk) KOLÁR Péter felvételei BATTA GYÖRGY A KAPUS TENYERE: Ml OLVAS­HATÓ LE BANKS KEZEIRŐL? ■ < Gordon Banks, az angolok kiváló kapusa a földkerekség legjobbjai kö­zé tartozik. Néhány emlékezetes vé­dését ml is láthattuk a világbajnoki közvetítések jóvoltából. Es ki tudja — kérdezgetik ma is a szakemberek — ha nincsen Banks betegsége az NSZK — Anglia találkozó előtt — mi lett volna az eredmény? Mi lett vol­na, ha nem a tartalék Bonetti véd? Banks nemcsak a válogatottnak megbízható és lelkes játékosa, hanem klubjának, a Stoke CiCy-bek is. Szám­talan esetben „szedett ki“ biztos gó­loknak látszó lövéseket és fejeseket. |A sikert azonban nem adják ingyen. Elegendő a világhírű kapus sérülé- : seit megemlíteni, és rögtön kész e- gész ragyogó pályafutásának árnyképe Is. A rajzon számok Jelzik; az egyes sérlilések helyét. A szöveg pedig I megmagyarázza, mi történt azon a bi- : zonyos helyen és hogyan. I 1. Ez az ujj a Newcastle United Í elleni ligameccsen tört el. Egy erős, földön pattogó lövést hárított a ka­pus és a megkaparintott labdával e- gyiitt a gyepre zuhant. A fagyott föld és a labda nyomták össze a kis- ujjat. 2. Emlék egy másik Ugamérkőzés- ; rőt. Az előretörő csatár elé vetődött és szétroncsolódott a csontja. 2. Ujjficam. Egy akaratos csatár műve. 4. Újabb ficam. Rosszul szállította ki egy erős labda pályáját, és ujj­heggyel tolta a kapu fölé a lövést. 5. Csontrepedés és ujjtörés. Egyl afrikai portya során történt. 6. Csuklóé sont-törés. Az ok: sze­rencsétlen zuhanás a barátságos ta­lálkozón. 7. Újabb törés. Az ellenfél játéko­sával való összecsapás következmé­nye. 8. Csontrepedés — ugyancsak egy összecsapás miatt. 9. Elgörbült és a mai napig ki nem kezelt, ezért még mindig nehezen mozgatható kisujj. A. Ezzel a tenyérsérüléssel ütötte ki azt a bizonyos Pelé-fejest Guada- lajarában. B. A Manchester United ellen Best' lövését vágta vissza a mezőnybe. C. Lee lövése halt el itt a Man­chester City elleni találkozón. D. Egy váratlan Wyttn Davies-fejes: de nem lett gól belőle. i E. Peters fejese se talált a háló-; ha. F. Bobby Charlton lövése Itt állt1 meg, megszelídültem , íme. egy kapus kezei. Minden mér­kőzés után röntgenezik a világ egyik legjobb kapusának kezeit, nincs-e va­lamilyen alattomos törés, repedés vagy zúzódás. Ha csapatta győztesen hagyja el a gyepet, a rúgások okoz­ta fájdalmat Is hamarább kiheveri — nyilatkozta Banks. élen is teljes gőzzel zajlik az élet a tentsz­T sportban. A csehszlovák válogatott nemrég játszott barátságos mérkőzést a románokkal, Prága — Bukarest néven, és a képernyő jó­voltából ml Is belepillanthattunk a fehér sport világába. Egymást érik a különféle pro­fi-tornák is és az ún. „openek“, vagyis azok a ver­senyek, amelyeken profik és amatőrök egymás ellen is Játszhatnak. Az open-versenyek megjelenésével megle­hetősen összekavarodott a nemzetközi tentszmezőny. elmosódni látszanak a hivatásos és amatőr sportolók közötti határvonalak. Ebben a kérdésben kívánunk eligazítást nyújtani az- zaj, hogy röviden jellemezzük a teniszezők három ka­tegóriáját. SZERZŐDÉSES PROFI. — Hivatásos, nemzetiségi ho­vatartozásuktól függetlenül egy-egy menedzserhez el­szerződött teniszezők. A szerződés aláírásakor játék­tudásuk arányában fizetést állapítanak meg számuk­ra. Sokat kapnak, de a menedzsernek Is csurranl En­nek fejében kötelesek ott és akkor teniszezni, ahol és amikor a bossnak kedve tartja. Lamar Hunt, a dalla­si olajmilliárdos, a világ legnagyobb tenisztőkése már harminckét profit tart „istállójában“, köztük olyan nagymenőket, mint Rod Laver, John Newcombe, Ken Rosewal, Roy Emerson, Tony Roche, Arthur Ashe és mások. Ezek az egyébként kiváló sportemberek a Da­vis Kupa mérkőzésein nem vehetnek részt. Megjegyez­zük, hogy a menedzserek Nastaset és Kodešt is „be akarták fogni“, de sikertelenül. BEJEGYZETT — ENGEDÉLYEZETT JÁTÉKOSOK. — Nemzeti szövetségük engedélyével felvehetik a nyílt versenyek pénzdíjáit. Tiszteletben tartják a Nemzetkö­zi Tenisz Szövetség szabályait, és nemzeti szövetségeik rendelkezésére állnak, szerepelhetnek a Davis Kupá­ban. Ilyen bejegyzett Játékos Nastase, Tiriac, Franulo­vies, Kodeš, Gonzá es és a magyar Gulyás István. Já­téktudásukban, salakon szinte elérik a prolik színvona­lát, sőt, „el-elkapjál;“ őket. AMATÖRÖK — teljes mértékben elismerik nemzeti szövetségük irányítását. Természetesen Indulhatnak a Davis Kupában, és részt vehetnek minden tornán, be­leértve a nyílt versenyeket Is, ha szövetségeik nevezik őket. A versenyeken útiköltséget és más költségmegté- rítést kapnak. A kifizetett pénzdíjakat azonban a szö­vetségek veszik fel. Ebben a kategóriában a legismer­tebbek a szovjet Metrevelt és a nyugatnémet Bungert. (bodor) Rémlátomás egy téves hírközlés nyomán A sport, az egy egészen csodála­tos színjáték, ebben nyílván egyet­ért velem. Milliókat, sőt százmillió- kai tart hatalmában. Küzdőtér, ame­lyen ki-kt békés, látványos eszközök­kel bizonyíthatja fölényét a másik íölött. Küzdőtér, amelyen senki sem marad holtan, de szégyenben sem, mert a sportban veszíteni ts tudni kell. Csakhogy azért mindenképpen 'eklntély kérdése, különösen akkor, ha nemzetközt viadalról van szó. Ezek után előre bocsátom, hogy a csehszlovák jégkorong-válogatov megszállott híve vagyok, meg mer­nék rá esküdni, hogy a legszebb, a legjobb a világon. Éppen ezért kelle­metlenül érintett a budapesti Esti Hírlap 1971. december 30-i számának nyúlfarknyi híre. Ez áll benne: Jégkorong: A Világ Kupa máso­dik mérkőzésén az Egyesült Államok csapata 7:3 arányban nyert Csehszlo­vákia ellen. A mezőny legjobbja az amerikai kapus, Regan volt...“ stb. Nem vádolom kollégáimat az Esti Hírlapban szándékos rosszmájúság­gal, sőt az a legvalószínűbb, hogy valamelyik hírügynökség közölte té vesen a hírt. Egy azonban bizonyos. A Világ Kupában nem válogatottunk, hanem a Dukla Jihlava szenvedett vereséget az amerikai bajnok Stephen Buick Minneapolis csapatától, és nem 7:3, hanem 7:5 arányban. De ez nem V aeges. Bár szentül meg vagyok győződve arról, hogy válogatottunk fél gőzzel rtpttyára verné az Egyesült Államok csapatát a tévesen közit hír nyomán mégis szabályos rémlátomdsatm tá­madtak. Bajnokcsapatunk, a Dukla Jihlava, meglehetősen csúfosan szerepelt az említett Világ Kupa tornán, amelyen rajta kívül a Stephen Buick és a CSZKA Moszkva csapata szerepelt. Elveszített mindent, amit csak lehe­tett. Egy csapattól, amely csak úgy hemzseg a válogatott játékosok ne­vétől, kicsit többet várnánk. De csak most jön a java. A küszöbön álló iapporót olimpián az Egyesült Álla­mokat éppen a szóban forgó Stephen Rutck Minneapolis csapata képviseli majd. Na már most, ha ez a csapat legyőzte hazánk évek óta legjobb e- cyüttesét, amely a válogatott gerin­cét alkotja, megtörténhet, hogy Le­győzi a válogatottat ts. Vagy mégsem? Nem teheteic rota, nekem a hír- ten közölt névcsere nyomán ilyen rémlátomásaim támadtak. Minden­esetre az olimpiáig még lehet tenni és tenni Is kell valamit, hogy jég­korong-válogatottunk hírnevéhez méltóan képviselje hazánkat. Palágyl Lajos KI A PROFI, A BEJEGY­ZEH“ és; az amatőr a TENISZBEN?

Next

/
Thumbnails
Contents