Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1972-05-23 / 21. szám

6 új ifjúság APRÓ-CSEPRŐ A világ egyik legjobb és legismer­tebb úszóedzője az amerikai Counsil- man. Mostanában, amikor egymás után látnak napvilágot a különféle világlapok sportrovatának hasábjain a jóslatok a közelgő olimpia esélyeiről, Counsilman la adott egy rövid interjút. Kijelentette, hogy az amerikai úszók szinte tökéle­tesen felkészülnek Münchenre, és az érmek felét meg is szerzik. „Nyolc-ki- lene tanítványom esélyes aranyéremre“ — mondta az edző, de a világ férfi úszóinak sorában mindössze egyetlen olyan versenyzőt találunk, aki verhetet­len, és ez az NDK-bei Matthes. öt egy-; szerűen nem tudják legyőzni a hátszá- mokban. Az amerikai edző véleménye szerint Spitz, Hall és Kínsella szerezhet elsősorban olimpiai bajnokságot az USA együttesének. —0— Anna hercegnő, aki angol bajnokságot nyert a lovaglásban^ és aki tavaly az év sportolója lett Angliában, nemrégiben bebizonyította, hogy a volán mögött is kiválóan megállja a helyét. Jackie Ste­wart, aki világszerte elismert autóver­senyzó, egy alkalommal kijelentette: le­het, hogy a hercegnő nagyszerűen lova­gol, de a lovaglás mégsem autóvezetés. Annát felbosszantotta Stewart kijelenté­se, érintkezésbe lépett az autóverseny­zővel és találkozott vele a versenypá­lyán. Először Stewart UU a volánhoz és néhány kilométeren át csillogtatta tu­dását. Ezután a hercegnő következett, és kiderült, hogy remekül vezet. Az is­meretlen és számára szokatlan pályán kiváló köröket jutott, ideje ts elfogad­hatónak bizonyult. Stewartnak be kellett látnia,, hogy tévedett. 0—0 Az etiépiai futókra a felejthetetlen Bikil8 jóvoltából figyelt fel a világ. Azó­ta utódai is akadtak Bikilának, Mammn Wolde az előd nyomdokaiba lépett. Nem igaz, hogy a svéd Niskanennek köszön­hette sikereit Bikila, nyilatkozta nemrég Wolde etiópjai edzője. Mi feketék meg­vagyunk a fehérek segítsége nélkül Is, nem szorulunk okvetlen az ő támogatá­sukra. Egyébként sem bírnák el futóink az európai normák szerinti megterhe­lést, mert az etiópjai futók sokkal nehe­zebb körülmények között, nagyon gyen­ge tápértékü koszton élnek és ezért a szervezetük sem olyan ellenálló. Nagy esemény — mondta Wolde edzője, hogy most a „Mindent az olimpiáért“ jelszó jegyében élünk, és az edzések otán te­jenként tél liter tejet kapnak legjobb­jaink a szövetségtől. Lám, ilyen is van. Mit szólnának va­jon a mi élsportolóink, ha „fizetségük“ napi félliter tej lenne? DIÁKOK SPORTVETÉLKEDŐJE A „pégéseknél“ három napig nem lesz tanítás... A többi levicei (Léva) iskola diákjai Irigykedtek, de mint meggyőződtünk ró­la, ok nélkül: az iskola diákjaira eze­ken a napokon kemény tréning és mér­kőzések sora várt. Ugyanis Levice a pe­dagógiai középiskolák X. ‘szlovákiai sportvetélkedőjének színhelye volt, de úgy is mondhatnánk, hogy az ország szép lányai adtak itt egymásnak talál­kát. A verseny három napig tartott. Ott- Jérttunkkor hátra voltak még a kézilab­da, a kosárlabda és a röplabda verse­nyek. Az atlétikai versenyszámok néhány értékes eredménye: 100 m: Kubovlcs: 12,8; 80 m gát; Hoza: 13,1; távolngrás: Kubovlcs: 506 cm; Szabó 490 cm. Az atlétikai versenyszámok befejezé­sével a résztvevő iskolák sorrendje a következőképp alakult: Modra (Modor) 7832 pontszámmal ve­zet. Utána következnek Levoča (Lőcse) 7719 Levice (Léva) 6635 Lučenec (Losonc) 6185 Prešov (Eperjes) 6093 Trenč. Teplice (Trencsénteplic) 5488. A Mezőgazdasági Szakközépiskola Le- vicén a Szlovák Szocialista Köztársaság Iskolaügyi Minisztériuma védnöksége alatt rendezte meg a mezőgazdasági is­kolák sportvetélkedőjét. Idén a hazai mezőgazdasági iskolákon — Šahy (Ipoly­ság) és Levice (Léva) — kívül a vetél­kedőnek két magyarországi résztvevője Is volt: a Balassagyarmati Mezőgazdasá­gi Szakiskola és a Szécsényi Mezőgazda- sági Technikum. A találkozó megrendezésére tavaly került sor először Szécsényben, ahonnan minden fődíjat a Levicei Mezőgazdasági Szakközépiskola diákjai hoztak el. 0-0 A TJ Slovan Šahy (Ipolyság) a šahyl Iskolák közreműködésével megrendezte az V. Sahyi kerékpárversenyt. A másod­fokú iskolák kategóriájában Havran Bé­la az ipolyság magyar tannyelvű gimná­zium tanulója győzött. A hegyi prémiu­mot Kramár Peter a szlovák tannyelvű Gimnázium diákja nyerte. -e­N incs időnk és módunk aprólékosan figyelni a világ tornasportjának fej­lődését, pedig sok érde­kes történik a kulisszák mögött. Évek óta tart például a Szovjetunió és Japán férfi torná­szainak hatalmas versengése. Két­ségtelen, hogy a müncheni olim­piai játékokon is nagy lesz a két rivális közötti harc. Most még nem tudni, hogy folytatódik-e a japá­nok sikersorozata. De azt már le­het tudni, hogy a Szovjetunióban nagyon érdekes lépésre szánták el magukat. Köztudott, hogy a japá­nok apró termetű emberek. Az apróbb termet lehetővé teszi, hogy rendkívül technikás tornagyakor-. latokat mutasson be az ember, mert a nyúlánk tornász sokkal nehezebb helyzetben van éppen al­katánál fogva. A szovjet tornaszö­vetség elhatározta, hogy kisterme­tű emberekre figyel elsősorban a tehetségek között. Céljuk, hogy be­hozzák a japánok előnyét és visz- szahódítsák a hegemóniát. Az első „kiszemelt“ Mikaeljan. Máris ben­ne van az olimpiai keretben és le­hetséges, hogy már Münchenben borsot tör a japánok orra alá. Mikaeljan nemrég Ostravában járt. Ott készült vele beszélgetésünk. — Példaképem a japán Nakaja- ma. Tavaly japánban jártam és ilyen érdekes utazásom bem volt még. Rengeteg tapasztalatot gyűj­töttem. Rájöttem, hogy a legfonto­sabb a ml sportágunk eredmé­nyessége szempontjából a precíz technikát az eleganciával ötvözni. (Az eleganciát szó szerint értel­mezi. Igyekszik magánéletében is elegáns lenni. Az örmény verseny­ző huszonkét éves, de máris érett ember benyomását kelti. Fontos­nak tartja, milyen szabású ruhák­ban Jár, milyen színeket kombi­nál. Elve, hogy egy bizonyos szo­kást állandóan gyakorolva lehet csak kialakítani. Ahhoz, hogy ele­gáns legyen, hozzásegítik adottsá­gai is. Barna bőrű, barna szemű és fekete hajú. Vérbeli örmény.) — Japánon kívül megfordultam már Franciaországban, Magyaror­szágon, Kubában, Jugoszláviában, Iránban és Irakban. Csehszlovákiá­ba Finnországba repülök. — A világ mely táját választa­ná, ha történetesen nem jereván lenne a „hazája“? — Nagyon jól érzem magam Je­revánban és sohasem mennék el innen. De ha már a sors ts köz­beszólna és én választhatnék, a jugoszláviai Hvart szemelném ki. Remekül éreztem magam ebben a paradicsomi környezetben és szí­vesen térnék ide vissza. — Aki utazik, igyekszik nyelve­ket tanulni. Hogy áll a nyelvtanu­lás terén? — Anyanyelvem, az örményen kívül még az angolt és az oroszt beszélem, örmény iskolát végez­tem, a jereváni testnevelési főis­kolán is örményül tanultam, de mint idegen világnyelvet elsajátí­tottam az angolt, és az oroszt is. — Aki testnevelésin végzett, bi­zonyára edző szeretne lenni. Vagy tévednénk? — Azt tudom csak egész bizto­san, hogy akár edző, akár torna­tanár leszek, mindig lesz közöm a szertornához. Annélkül élni sem tudnék, és ez nem frázis, hanem családi hagyomány következmé­nye. Apám a hadseregek Európa- bajnoka volt szertornában, a test­véremet és engem Is kölyökko- runkban megismertetett ezzel a sportággal. — A gimnasztikában nem lehet egyik napról a másikra az élvo­nalba kerülni. — Nem bizony. Én Is éveken át gyakoroltam, amíg végül észrevet­ték. Húsz éves koromban második lettem a Szovjetunió Ifjúsági baj­nokságán Leningrádban, a siker­nek nagyon megörültem, de nem mondhatnám, hogy rögtön észre­vették. Tavaly óta vagyok az olim­piai keretben. A Szovjetunió né­peinek szpartakiádján egészen az utolsó versenyszámlg a harmadik helyen álltam az összetettben. Ek­kor azonban leestem a lóról és az azt jelentette, hogy végül is a ki­lencedik helyen köthettem csak ki. A szakemberek tetszését azon­ban mégis sikerült megnyerni és beválogattak az olimpiára készü­lők keretébe. Érdekes, hogy ebben az évben is baleset ért a lovon. pedig ezt a versenyszámot szere­tem a legjobban. A lovon való tornászás e leggyengébb száma a japánoknak Is. Egy kicsit össze­függ talán a termetükkel. Tovább fogok azonban készülni ezen a szeren, mert az összetettben va­gyok a legeredményesebb és nem engedhetem meg magamnak azt a fényűzést, hogy lepotyogjak a ver­seny végén. Ekkor romba döntöm minden addigi eredményemet, és ez duplán bosszant. — Milyen nemzetközi sikerekkel büszkélkedhet? — Magyarországon és jugoslá- viában harmadik, Ostraván első lettem. Legnagyobb problémám a formábahozás körül van. Eléggé Ingadozó teljesítményeket nyújtok, ezért van talán az is, hogy a lo­von annyi a problémám. — Dohányzik? — Hébe-hóba. Vannak alkalmak* amikor a bort sem vetem meg. Szenvedélyesen szeretem a könv- nyüzenét, főleg a Rolling Stoneet, de szeretem a balettet és az ope­rákat Is. Szívesen táncolok, és ha más sportágat van Időm nézni, az biztosan a jégkorong, mert azt is nagyon tetszik. — És a lányok? — Tlzennyolcéves ■ menyasszo­nyomat Russanának híviák. Ör­ményország tornabalnoka, derékig érő fekete haja van. Az olimpia után szeretnék összeházasodni. — Biztos benne, hogy eljut Münchenbe? Bizakodom, sőt. A japánokat is meg lehet szorítani ök is csak addig magabiztosak, amíg előnyük van. Ha sikerülne kezdettől fog­va szoros versenyt vívni, esetleg meglepetés is történhetne. A japá­nok nagyon jó tornászők, de ők Is emberek. Húsból, vérből, ide­gekből valók. SS wo 'SO ot so »-s os JS A közelmúltban hivatalába lépett Petri Sándor, a Magyar Labdarúgó Szövetség újonnan kinevezett tőtitkára. A kiszivárgott hírek szerint az új főnők alapvető módosításokat, változásokat kíván megva­lósítani a magyar labdarúgásban. Az újságírók előtt hangsúlyozta, hogy ezek egyelőre csak az ő egyéni elképzelései, tervei, amelyek csak úgy léphetnek életbe, ha az illetékesek is jóváhagyják. Mit akar tulajdonképpen Petri Sándor? Szerinte mindenekelőtt felül keli vizsgálni, hogy célszerű-e az eddigi négyszintes (NB l„ NB I—b.. NB II., és NB III.) országos bajnokság és szükség van-e ezekben az osztályokban annyi csapatra, mint amennyi ott szerepel. Valószinúleg gazdasági kérdésekben is módosítá­sokra kerül sor. Petri Sándor szerint be kell ve­zetni az önelszámolás elvét. Jelenleg a kluboknak nem okoz gondot az anyagi hiány, mert a bázis­szervek, az anyaüzem fedezi a költségeket. Ez csök­kenti a labdarúgók anyagi érdekeltségét, felelőssé­gét. Rendezni kell a játékosok státuszát. Az alkot­mányban benne van, hogy a munkát az elvégzett tevékenység mennyiségéinek és minőségének arányá­ban kell díjazni. Petri Sándor szerint ugyanezt ér­vényesíteni kell a játékosok díjazásában is. Részletes terv készül a Magyar Népköztársasági Kupa lebonyolítási rendszerének megváltoztatására. Az eddiginél nagyobb figyelmet szentelnek az után­pótlás nevelésének. Végül javaslatot terjeszt elő az NB I-es tartalékbajnokság beszüntetésére, helyet­te országos utánpótlás bajnokság bevezetését szor­galmazza. Az elmondottakból is látszik, hogy a magyar láb- darúsgásban alapvető reformok készülnek. Ha a vá­logatott utóbbi szereplését figyelem, az az érzé­sem, ráférne már. P. L. 3 = • u ’ ® u : > S <o s <a Ki ismeri fel őket? i Balról a római olimpia tlztusaversenvének baj ^ noka, jobbról az 1936-os berlini olimpia négy aranyérmének birtokosa. Az egyiket RÁFÉR JOHN- SONŇAK, a másikat JESSE OWENSNEK hívják. Mindkettő az Egyesült Államokban él és mindkettő kísérletezik a szerencséjével. Ezúttal mint reklém- iigynököket latjuk viszont őket. E DZŐ K (Egy edző naplójából) VASAKARAT 1972 április. Az FC Zulficar el­len játszott világrangadó 53. per­cében tizenegyeshez jutott csapa­tom. A büntető elvégzésére KEC- MEC Gézát jelöltem ki. Kecmec Géza a sportág legbiztosabb sze­mű éleslövésze, akt egy ötös meccslabdával, ötven méterről, nyolcvan eset közül hetvenkilenc­szer eltalálja a célpontul kitett hangyatojást. Kecmec Géza ezút­tal a cseles megoldást választot­ta. Nem rohant bikamódra a lab­dának, hogy sistergő bombával szaggassa cafatokra a háló sar­kát, mert saját pályánkon játszot­tunk, s a saját háló rongálása a takarékosság elemi törvényeinek megvetését jelentette volna. Kec­mec Géza tehát finoman és elmé­sen a kapu közepére gurította a labdát. Rozenkrantznak, a portu­gál kapusnak, az arcán a csodál­kozás jelel futottak át, majd el­fogyasztott egy könnyű uzsonnát, kiolvasta a napilapokat, végül egyetlen bütyökvlllanással a kor­zótribünre rúgta a labdát. Ez százévenként legfeljebb egy­szer fordulhat elő. 1972 május. Az FC Zulficar el­leni visszavágó 63. percében 11- eshez jutott a csapatom. A bünte­tő elvégzésére Kecmec Gézát Je­löltem ki. Kecmec Gézának ugyan­is nehéz gyermekkora volt, ked­venc postagalambja, melyet keb­lén melengetett, megszökött egy gatyás gerlével. En tudományos alapon dolgozom, jól tudom, hogy az ismételt kudarc motorikus szte­reotipeket vagy mi a csudákat alakit kt a kísérlett személy tu­datalattijában és ezzel az ego de- zavuálásához, vagy ml az ördög­höz vezethet (Stolz, - Pipínkovics ■ Freud: „De natura Spiritus", 639 —651 o.) és miként Jövök én ah­hoz, hogy lábbal tiporjam Kecmec Géza tudatalattiját? Kecmec Géza a büntetőt finoman és elmésen a kapu közepébe gurította. Ha nincs ott egy jücsomó, talán el ts jut a gólvonalig. Rosenkrantznak, a portugálok kapusának így viszont még lépnie is kellett egyet, hogy a labdát egyetlen bütyökvlllanással a korzótribünre továbbítsa. Durva lelkű ember. Ez százévenként legfeljebb két­szer fordul elő.... 1997 december. A Cukl-pipt TE női csapata ellen játszott meccs 93. percében büntetőhöz jutott csapatom. A büntető elvégzését — valami furcsa előérzetnek enged­ve — Kecmec Gézára bíztam. Sikerült! S most Illő meghatott­sággal hozom országvilág tudomá­sára: az elmélyült tudományos munka, a megalkuvást nem tsme- rö türelem, a vasakarat végül mindig diadalt arat. Kecmec Géza a büntetőt jino- man és elegánsan a kapu közepé­be gurította. Szeplő Cica, a Cuki­pipi kapusa a labda láttán felsi- költött, hátat fordított a pályának és beásta magát a kapu sarkába. A labda így akadálytalanul cam­mogott a hálóba. Utóbb eszmét cseréltem Pikk fenővei, a Cukipipi edzőfével, aki elmondta, hogy Szeplő Cica sorrendben már a nyolcezerhatszázhuszonktlencedík gólt kapja ilyen módon, de ö nem nyugszik, amíg sikerélményhez nem , juttat ja a harmatos leánylel- ket. Hát nem igaz. micsoda tehet­ségtelen alakok működnek ezen a pályán... A jég tehát megtört s most Is­mét felfelé ívelhet a csapatom út­la. Ha Kecmec Géza a következő kilencvenhárom büntetőt berúgja, még az NB Vl-ba is visszakerül­hetünk. PETERDI Pál u \

Next

/
Thumbnails
Contents