Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1972-05-16 / 20. szám

6 új ifjúság APRÓ-CSEPRŐ A Partizán Bjelovar kézilabdázói sze­repeltek ebben az évben a legsikereseb­ben valamennyi európai csapat közül. Megnyerték például a bajnokcsapatok Európa-kupáját is. A bjelofvariak mégsem boldogok egészen, mert nincsen sport- csarnokuk és így nem játszhatnak saját közönségük előtt. A bjelovari illetékesek úgy döntöttek, hogy a legjobb európai klubcsapat címének megszerzéséért meg­jutalmazzák a fiúkat. A jutalom azon­ban nem egy sportcsarnok megépítése volt, hanem 12 millió régi dinár. Osz- szák szét a játékosok, az edző és a ve­zetők között — szólt a „használati uta­sítás“. —0— Budapesten járt Leo lang, Vera Niku- lics edzője. A jugoszláv atiátanö is egyik esélyese a női 800 méteres síkfutásnak a müncheni olimpián. Arra a kérdésre, hogy milyen idő várható a döntőben, Leo Lang a következőket válaszolta: „Véleményem szerint okvetlen két perc alatt kell teljesíteni a távot még a bronzérem megszerzéséért is! Azt per­sze nem lehet előre megjósolni, hogy csakugyan ilyen időt futnak-e majd a versenyzők, mert az időjárás közbeszól­hat, de az biztos, hogy olyan formában állnak majd rajthoz a futónők, hogy jó viszonyok között teljesítenék ezt a szin­tet“.-0­A svéd Isakkson rúdugró-világcsúcsa alaposan felkavarta az atlétika állóvizét az olimpia előtt. Nehéz lenne már most jósolgatni az esélyekről, bár Isakksont máris esélyesként kezelik — hiszen a legtöbb atléta nagy titokban, csendben, de annál alaposabban készül. A rúdug­rásban vigyázni kell — úgy látszik — a szovjet „új hullámra“ is. Mint az Egyesült Államok—Szovjetunió fedettpá­lyás atlétikai összecsapáson kiderült, egyik napról a másikra új, komoly te­hetségek bukkantak elő a Szovjetunió­ban. Kőcser és Bariban nagyon techni­kás, perspektivikus rúdugrók, nyilatkoz­ta Don Bragg, egykori amerikai olimpiai bajnok. —0— Az amerikai egyetemeken nagy meg­becsülésnek örvendenek a kosárlabdá­zok. A konkurrencia olyan hatalmas, hogy a menedzserek a lehető legfantasz­tikusabb ajánlatokat teszik a fiatal te­hetségeknek, akiktől „csak“ azt kérik: tanulj és kosárlabdázz nálunk. A heti 250 dollár stipendium vagy a felaján­lott autó már nem megy szenzációszám­ba. Annál inkább az az ajánlat, amely azzal kecsegteti a jövendő csillagot, hogy hetenként háromszor is vihet fel a szobájára lányokat! —0— A müncheni polgármestert, Hans Vo- gelt meginterjúvolta a lengyel olimpiai sajtó-atassé, Jerzy Zmarzlik. „Elmond­ható, hogy mindent a tervezett ütemben készítünk, sót, az olimpiai létesítmé­nyek némelyikéi a ■ tervezett időpontnál hamarább készítették el. 95 százalékban készek már a létesítmények, és ami szintén nagyon lényeges, csaknem kész a közlekedést lényegesen megkönnyítő földalatti Is. Ünnepélyes átadására má­jus huszonnyolcadikán kerül sor. Mint érdekességet megemlítjük, hogy az olimpia lengyel sajtófőnöke már már­cius óta Münchenben, a színhelyen tar­tózkodik. Az a feladata, hogy állandóan friss híreket küldjön a lengyel lapok­nak. —0— Milyen teljesítménnyel lehet aranyat nyerni Münchenben? A találgatásoknak ugyan nincs különösebb értelme, de ér­dekessége annál inkább. Nézzünk né­hány véleményt: A férfiak 100 méteres síkfutását 9,8 mp-el lehet megnyerni, és ezt a teljesítményt éppen az olimpián érik majd el, mondta Valerij Borzov. A nők sprinüszámaiban is komoly időket fúlnak majd. A mexikói - aranyérmesek a hetedik helyen kötnének ki, mondta Bartenev szovjet edző, aki a 100 méte­ren 10.8, 10.9-es időket jósolt A női négyszáz méteren okvetlen 50 mp alá kerül a világcsúcs, mondta JJeufviU, a jamaikaiak sérült kiválósága. Valószínű, hogy a világcsúcs már az olimpia előtt megdől, és az olimpián még egyszer megfutják majd ezt az Időt. Dušan Mo- ravöík számában, a háromezer méteres akadályfutásban két esélyest, a világ- csúcstartó ausztrál O'Brient és a kenyai Jipchot faggatták a várható teljesítmé­nyekről. A győztes 8,15 körüli időt fut majd, jósolta az ausztrál. A konkurren­cia félelmetes. 8,10 körüli időt is elkép­zelhetőnek tartok, nyilatkozta a kenyai. I A rét tavaszra kizöldül, nyárra megjelennek rajta a margaréták és pipacsok. így van ez ősidők óta, megszoktuk már, hogy ha elolvad a hő, egyre lejjebb ereszkedik a nap és meg­indul a színek körforgása. Megszoktuk azt is, hogy az európai labdarúgásban a fővárosok viszik a stafétabotot. Elegendő megtanulni ne­veiket; Madrid, Lisszabon, Budapest, Párizs, Amszterdam, Moszkva vagy Prága, és máris sorolratjuk: Real, Benfica, Honvéd, Dukla, Ajax, Szpartak, Dukla, stb. Az utóbbi időben itt is forradalmi változások tanúi lehetünk. Süllyedőben vannak a kincsek, a láthatáron újabb és újabb nevek, együttesek tűnnek fel. Hol van a régi Honvéd, a régi Sparta és Slá­via, hol van Masopust, Cadek, Borovička Duk- lája? A csehszlovák futball-fővárost rég Trna- vának hívják. A piros-feketék a legjobb úton vannak az újabb bajnoki cím megszerzése fe­lé, és ha esetleg nem Is sikerül jól a finisük, akkor sem Prága kaparintja vissza az elvesz­tett trónt, hanem a bratislavai Slovan, vagy — rendkívül merész teória folytán — esetleg a koáicei VSS. Külföldön még mindig a Dukla vagy a Spar­ta neve cseng jobban, hiába, a hagyomány hagyomány. Lassan-lassan viszont tradíció lesz Í Trnavából Is, és akkor csakugyan elmondhat­juk, hol van már a tavalyi hó prágai csapa­tok? A jelenlegi legjobb fővárosi csapat két tü­zérét, a Dukla két kiváló csatárát, Nehodát és Herdát kértük meg, nyilatkozzanak lapunk­nak a témáról. Milyen most a prágai labda­rúgás helyzete, mi várható a közeljövőben? Nehoda és Herda természetesen egyetlen né­zőpontnak, a játékos szemszögének képvise­lője, de így is érdekes lesz, amit mondanak. A téma módfelett érdekes, alkalmat találunk S rá, hogy legközelebb másokat is megszólal­tassunk, mert amikor a prágai csapatok visz- szaeséséről beszól ’etünk, tulajdonképpen a Dušan Herda Mőder József, 1972: VÁLOGATOTTSÁG, HÁZASSÁG Tvrdošovcérol (Tardoskedd) négy országosan ismert labdarúgó indult. GYUREK István jelen­leg a divíziós Šaľa együttesében szerepel, mi­után évekig volt a nitraiak és a košicei Loko­motíva erőssége; SZIKORA György a kiesés el­len küzdő bratislavai Inter, MÖDER László a bajnoki címre törő bratislavai Slovan, MÖDER József pedig a jelenlegi legjobb prágai együt­tes, a Dukla játékosa. A tvrdošovcei fiúk kö­zött már csak Móder József volt ,,legényem­ber“, egészen május tizenharmadikáig. Most őt is elérte a „sors végzete“ és megnősült. Élet- társául BALOGH Ilonát választotta. Jóska te­hát mozgalmas esztendőt él 197‘2-ben, hiszen megvalósult álma is, amely minden labdarugó vágya, bejutott a válogatottba. A játékosnak és feleségének minden jót kívánunk a közös ú- ton, és csak érdekességként jegyezzük meg, hogy bátyját és egykori klubtársát, Gyureket követve, o is Tvrdošovcérol nősült. A „négyes- fogatnak“ csak egy tagja akadt, aki nem tyrdo- šovcei lányt fogadott élettársául, Szikora György. Nehoda és Herda nyilatkozik lapunknak Prága már nem a fed fővárosa (VAJON MIÉRT?) csehszlovák labdarúgás kérdéseit, problémáit is feszegetjük. Mit mond Herda és Nehoda a ligában sze­replő három prágai csapatról, a Dukláról, a Sláviáról és a Spartáról? HERDA: Én három évig játszottam a Sláviá- ban, már akkor sem szerepeltünk valami fé­nyesen, de azóta még jobban visszaestünk. Az edző nem tud kit beállítani, olyan gyenge a keret. Sok labdarúgó elhagyta a Sláviát, he­lyettük fiatalabbak jöttek, az edző bizalmat szavazott nekik, de az eredmény nem mond­ható valami nagyszerűnek. Egyszerűen: nin­csenek jó játékosok, Illetve nagyon csekély számban vannak. A három prágai csapat kö­zül véleményem szerint éppen a Sláviának van a leggyengébb kerete. A játékuk aztán úgy is néz ki. Javulás aligha várható a közel­jövőben, mert kész játékosokat a mai viszo­nyok között szinte lehetetlen szerezni, az után­pótlás pedig gyenge. NEHODA: A Sparta tavasszal nagyon jól sze­repel, de meg kell hogy mondjam, a teljesít­ménye nem áll összhangban a megszerzett pontok számával. Távol áll tőlem, hogy a Du­kla javára bíráljam a konkurenseket, én nem is olyan régen rukkoltam be, nemrég még a Gottwaldovban szerepeltem, de tény, hogy a Sparta sokszor nagyon szerencsés gólokat lő, véletlenszerű helyzetekből, maguk a játékosok Is meghökkennek. Jó fociról tehát itt sem be­szélhetünk, de a Sparta kerete mégiscsak jobb labdarúgókból áll, mint a Sláviáé. És a Dukla? HERDA: Nekünk ősszel nagyon jól ment, akkor aránylag sok pontot szedtünk össze, bár a közönség akkor sem fogadott — és ez már szomorú tradíció — kegyeibe, Ha a Let- nán játszottunk, olyan neves ellenféllel, mint például a Trnava, akár tizennyolcezer ember is eljött, de általában nincs szurkolónk, csak néhány fiatal. Ez bizonyos szempontból jé, mert a közönség olyan közömbös velünk szem­ben, hogy még az elrontott labdákért sem szid meg, vagyis nincsenek a másutt szokásos és nagyon lehangoló durva bemondások, az em­ber nvugodtabban játszhat. NEHODA: Amikor Gottwaldovban szerepel­tem, ás eljött az első liga, rajtunk ideje, tíz­ezres átlagot számoltak mérkőzéseinken veze­tőink. Csodálatos volt ebben a „sistergő kat­lanban“ játszani. Itt nem tapasztalok ilyesmit, és ez bizonyos fokig hiányzik is. A tavaszi szereplésünk eddig sokkal gyengébb, mint az őszi. Ennek több oka lehet, de szerintem -az a leglogikusabb magyarázata, hogy ezúttal el­túloztuk az alapozást. Két hónapon át, szinte pihenő nélkül készültünk. A klub történeté­ben sem akad ilyesmire példa, mert mindig akadt legalább egy háromhetes portya, ami kikapcsolódásnak is jól jött. Azt hiszem, egvi­— ....................MII ill...... M H I IJ MÜNCHENBEN IS? künk szervezete sem bírta ki ezt a sok mu®> kát, amelynek minden bizonnyal meg lesz at eredménye, csak az a kérdés, hogy mikor. Le­het, hogy négy fordulóval a liga befejezés« előtt. Ogy gondolom, nem ésszerű évről-évra változtatni, méghozzá gyökeresen — az edzés- módszereket. Most annak a jelszónak vagyunk a rabjai, hogy nagyon keményen, itthon kell alapoznunk, de ez csak részben helyes. A csehszlovák futballnak megvan a hagyomá­nya, a stílusa, ne akarjunk angolok vagy né­metek lenni, mert úgysem leszünk, járjunk saját jól kitaposott ösvényeinken, de úgy, hogy ami hasznos és ésszerű, vegyük át mástól, de ne szőröstül-bőröstül az egészet! Ennek aztán meglátszik a hatása a válogatott teljesítményén is. Mi várható a prágai labdarúgásban? HERDA, NEHODA: Ogy gondoljuk, az semmi esetre se, hogy már a közeljövőben bekövet­kezik az a helyzet, amely azelőtt olyan jellem­ző volt a csehszlovák futballra, hogy tudniil­lik, prágai csapatok versengenek majd a baj­noki címért. Mint említettük, a Slávia gyenge kerettel bír és aligha szerez rövidesen jó fut­ballistákat. A Sparta helyzete valamivel jobb, de ott sem várható különösebb előretörés. A legjobb helyzetben jelenleg talán éppen mi vagyunk. A Dukla számos fiatal játékossal ren­delkezik, és van rá lehetősége, hogy esetleg újabbakat is szerezzen. Igyekszünk stílusos labdarúgást játszani, olyat, amely a közönség­nek is tetszik és ugyanakkor eredményes is. Nem hisszük viszont, hogy a közeljövőben mi is beleszólhatunk az első hely kérdésébe, bár a fociban sohasem lehet tudni... A BEFEJEZÉS ÜRÜGYÉN A téma érdekes, sőt, izgató. Tovább bogoz­zuk majd szálait, megszólaltatunk idősebb prá­gaiakat, egykori válogatottakat is, Hol i hiba? A prágai grundokat is felszámolták, mint a budapestieket? A prágai srácok is elkényel- mesedtek, mint általában a „kakaós nemze­dék?“ Végeszakad egy gyönyörű korszaknak, végérvényesen, kihaltak a labdarúgást szen­vedélyesen szerető, érte mindent feláldozó egyéniségek? Esetleg a szakemberek hozzáál­lásában lenne a hiba? Egészen bizonyos, hogy nem egyetlen probléma okozza a visszaesést. Az ok?>k bonyolultak, de eltávolíthatók. Meg­próbálunk utánajárni, mert — mint a beveze­tőben említettük — tulajdonképpen a cseh­szlovák labdarúgás ütőerén tartjuk közben a kezünket, és talán érthetőbbel, világosabbak lesznek így egyes motívumok, amelyek jel­lemzőek és lzgatéak. BATTA György Egyre közeledik az olimpiai játékok megnyitásának időpontja. Vannak sta­tisztikusok, akik már most megkísér­lik eldönteni, mely országok sportolói szerepelnek majd a legjobban. Az NDK évről-évre javítja mérlegét, és úgy néz ki, hogy éppen Münchenben tető­zik majd formája. Ott is megismétlőd­nek majd azok a jelenetek a célban, mint legtöbb versenyükön? Általában mindenütt győznek, mint képünkön is látható, Helsinkiben, az atlétikai Eu- rópa-bajnokság 4x400 méteres női vál­tójának döntőjében is ők örvendeznek. A boldogság érthető: nemcsak az aranyérem, hanem a világcsúcs is a birtokukba került! iwlim. , ii'.—. Miau MOSTOHAGYEREKEKBŐL BAJNOK Szlovákia idei szabadfogású Ifjúsá­gi birkózó bajnokságán Fil'akovón (Fü­lek) csapatversenyben a 13 induló kö­zött a Slávia ODPM Komárno, a já­rási pionírház csapata szerezte meg a bajnoki címet. Aki csak egy ki­csit is jártas a kérdésben, nyilván tudja, hogy a vidéki pionírházak nem a legjobb körülmények között működ­nek. Annál meglepőbb, hogy a lel­kes komáméi gárda így is a bajno ki címig vitte. Három éve működik a pionírhá? ban a birkózó szakosztály. Három év, sok-sok verejtékes edzés a bajnoki cím , ára. Sok-sok bosszúság, mint­hogy a szakosztálynak még tornater­me sincs, s ráadásul az utóbbi idő­ben a pionírházat is tatarozták. En­nek leginkább VIRÁG István, a csa­pat edzője, a testnevelési szövetség járási bizottságának a dolgozója a megmondhatója. Virág István személyében valóban szakavatott kezekbe került a csapat irányítása. Az ötvenes években ma­ga is ktív birkózó volt. 1954-ben if­júsági szlovákiai bajnokságot nyert. 1960-ban visszavonult, és tzaaó fáamm 1969-ban visszavonult, és azóta a fia­talok nevelésével foglalkozik. Amint látjuk, eredményesen. A legutóbbi baj­nokságon a csapaton kívül egyéniben BUGÁR Béla. KOÖR Géza, NÉVERY István és RÁCZ Pál nyert bajnoki cí­met. És ezzel nyilván még nem mond­ták ki az utolsó szót. Ehhez azonban támogatásra lenne szükség. HUTVÄNGER Sánilor. a pio­nírház igazgatója ugyan megnyugta­tott, hogy minden tőlük telhetőt megtesznek — ahogy eddig is meg­tettek — annak érdekében, hogy a csapatnak megfelelő körülményeket teremtsenek. Sajnos, ehhez sem pén­zük, sem módjuk. A város meg e- léggé mostohán bánik velük. Jelenleg az a helyzet, hogy a te­hetséges fiatal birkózók az iskola befejezése után rendszerint a feledés homályába merülnek. Az még a job­bik eset, ha valaki élvonalbeli fel­nőtt egyesülethez kerül, mint példá­ul BOČÁNEK Boris, aki a Dukla Trenčín versenyzője lett. De nem jobb lenne-e, ha itthon maradnának és egy színvonalas birkózóegyletet hoz­nának létre, amelyre büszke lehetne az egész város? Egy kissé furcsa is, hogy amikor KOÖR Géza, a csapat egyik legtehet­ségesebb tagja, a járás múlt évi leg­jobb sportolóinak rangsorában tötdik. sőt maga a csapat a kollektívák kö­zött második lett, ezen túlmenően senki sem méltányolja kétségtelenül országra szóló sikereiket. Pedig akkora város mint Komárno a kis zsebből „kifizethetne“ egy o­lyan egyesületet, mint a Slávia ODPM birkózó szakosztálya. Reméljük, hogy valakiben felébred a jobb érzés. PALÁGYI LAJOS A Slávia ODPM Komárno szlovákiai bajnak nj iság. biikó/. csapata

Next

/
Thumbnails
Contents