Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1972-05-16 / 20. szám
új ifjúság 3 i MEGZABOLÁZOTT VÍZTÖMEG Nézem a völgy, a leendő tenger épülő, szürke betonszívét a monumentális rekeszizmot. Q A helyszínt nem nehéz kitalálnia az olvasónak. Liptovská Mara bevonult a köztudatba, az emberek tudják ml épül ott. A Vág legfelsőbb s egyik legnagyobb vízierőmüve. Műszaki adatai megdöbbentőek. Az építkezés költségei egyegész háromnegyed milliárd korona körül mozognak, a gépi berendezések értéke háromszázhetven millió koronát tesz kt. óriási számok, ám ott, az építkezés színhelyén nem tűnnek annak, hiszen a laikus is a mű már eddig megvalósult részét arányosnak látja a költségvetés adataival. Nem egyszerű, nem középkapacitású vízierőmű épül Liptovská Marán. Enne! jelentősebb és nagyobb. Funkciója nem csupán a villamosenergia-termelésben teljesedik ki, több ennél. Meggyorsítja a Vág folyását, miáltal a folyó menti ipar jobb vízellátását biztosítja, és jelentős biztosítékot nyújt a dél-szlovákiai mezőgazdasági öntözőrendszerek jobb kihasználásához, további kiépítéséhez. Több mint 250 000 hektár mezőgazdasági terület öntözéséhez biztosit majd elegendő vizet Dél-Szlovákia földjein. Az óriási „víztartály“ kapacitása az árvízvédelem szempontjából is jelentős szerepet tölt majd be. A Vág alsóbb szakaszán működő vízierőművek a marat erőmű „jóvoltából“, a gyorsabb vlzmozgás előnyeiből eredően, közvetlen anyagi ráfordítás nélkül 296 megawatt villamos energiával tudnak majd többet termelni. És maga a Liptovská Mara-i erőmű csúcsidőben 202,8 megawatt értékű villamos e- nergiát termel. Az építkezés fő kivitelezője a Žilina! Vá- hostav. Ugyanez a vállalat, a Hydroconsult- tal közösen készítette el a terveket. Nagy vállalkozás volt. Nemcsak a mű monumentalitása tette azzá, hanem mindenekelőtt azok az igényes építészeti követelmények, amelyeknek eleget kellett tenni. A vasbeton óriás nemcsak vasból és betonból áll Az építésvezető — gumiból is. Több hektárnyi területű, vastag gumiszőnyeget kell a betonba ú- gyazni, hogy az megakadátyozza a víz át- szivárgását. Az átszivárgás eshetőségével nemcsak a betonnál, hanem a földgátaknál is számolni kell. A gát egyik részét maguk a hegylábak képezik, de mind ott, mind a mesterségesen épített gátszakaszokon tenni kell az átszivárgás ellen valamit. Ez a valami nem kis feladat. Ez a feladat: betonin jekciózás. A gépekkel megmozgatott földtömeg tizenegy millió köbméter. Elképzelni is nehéz. A laikus azt hinné, itt ez a szabályos, mély medrű völgy, csak fel kell benne fogni a Vág vizét, aztán a turbinákon keresztülengedni, és kész az energia. Nem. Nem ilyen egyszerű a dolog. Nyilván; a természet óriási munkát végzett, szinte ideális körülményeket teremtett a mű megvalósításához, de ez kevés. Emberre, gépre, észre és pénzre van itt szükség mindenekelőtt. Mindez megvan, és a mű épül, napról- napra közeledik az átadás időpontjához. A munka tervszerűen halad, 1974 végén, 1975 elején kezdik majd vízzel feltölteni a mesterséges tavat. Vladimír KUSNIER mérnök, a Váhostav Liptovský Mikuláš-l kirendeltségének vezetője elégedetten nyilatkozik a munkáról, készségesen segít és tájékoztat, minden érdekességre felhívja a figyelmemet, és BRADLEC mérnök személyében kísérőt ad mellém. Az autóúton már messziről feltűnik az ismerős építkezés. Ismerős, mert ldejövet a vonatablakból már láthattam. A még forgalmas fővasútvonal ugyanis keresztül szelt a vízzel elárasztandó völgyet, kásőbb áthelyezik, már épül is az új vonal. Munkások egymásközti beszélgetése hívta fel a figyelmemet a vonatablakban feltűnő „maréra“. Arról folyt köztük a szó, hogy mégiscsak jól jártak a kitelepített falu lakosai. Csak azok bosszankodtak, akik új házat építettek valamelyik ide eső faluban. ök követték el a bűnt. Húsz esztendeje ugyanis itt már nem adtak ki építkezési engedélyeket. Már húsz évvel ezelőtt tele- pülhetetett, aki újban, jobban akart lakni. Akadt egypár nehéz ember, akik engedély nélkül építettek, de végül is megoldódott a problémájuk, természetesen az ő javukra. — Ebben a faluban már csak egyetlen öregember lakik -» mutat le a magasban ívelő, egyben gátként épült ú) autóútró! BRADLEC mérnök. Megérkezünk az építkezés melletti barakktelepre. Mosdók, irodák, munkásszállások. Négyszáz ember dolgozik itt. Az irodában Jozef BÚZÁK mérnök, az építkezés főirányi- tója bosszankodik a telefonnál, nincs kapcsolás. A két Íróasztalra terített terv fölött fiatal műszakiak vitatkoznak. Az építés irányítóinak törzsgárdájéból valók. Búzák mérnökkel együtt kísérnek ki a helyszínre. Láthatóan — ám joggal — büszkék arra, amit már együtt, sokakkal közösen megvalósítottak. A legmegközelíthetőbb munkacsoporthoz megyünk, a vasasokhoz. Oda sem egyszerűen. Létrákon, betonmélységek fölé épített ideiglenes munkahida- kon, átvetett pallókon keresztül. — Mit kel! tudni mindenekelőtt! — mondja Búzák mérnök. — Kevés híján háromszázezer köbméter betont kell itt bedolgozni, vasbetont. Ami kész belőle, az most toronynak látszik, de mindez majd a föld alá kerül, mert ezt a szívet körülvevő területet földdel kell majd feltölteniük. Az egész tehát a föld alatt lesz. Régen dolgozom a szakmában, de mondhatom, eddig ez a legszebb munkám, bár hozzá kall tenni, a legfelelösségteljesebb is. — Tulajdonképpen nem kell ide sokféle szakember, ám annál igényesebbekre van szükség — kapcsolódik be Bradlec mérnök. A földmunkát gépek végzik, de a be- tonozók dolgának, pontosabbnak, igényesebbnek kell lennie az általános normáknál, hiszen óriási betonkolosszusokat kell megépíteniük. Az ácsokról ugyanezt lehet elmondani, hatalmas területeket kell be- saluzniok. A műszaki irányítás és szakértelem tgénye ugyancsak nem hétköznapi, s nekik, a vasasoknak — mutat az alattunk dolgozó brigádra — szintén perfeki munkál kell végezniük. A vaskonstrukciós munkák irányítója Jozef GROSS. — Negyvenöt vasmunkás dolgozik itt. Ebben a brigádban tizenhatan vannak, és havonta kétszáznegyven tonna vasat építenek be. Egy emberre tizenöt tonna, tehát egy vagon vas bedolgozása esik havonta. Ne csodálkozzon, hogy nem Jönnek ide nyilatkozni. Sürgős a dolguk, ötit meg nem engedhetem hozzájuk, nagy a balesetveszély. Sietnek. Hétvége van, nagy távolságokról járnak ide, és ezt a munkát be a- karják fejezni, jönnek utánuk az ácsok, roajtí a betonozók. — Pontosan Így — mondja Valent SHÖN, a vasas brigád vezetője. Többet bizony nem nagyon mond, folytatja a dolgát. Grafikai kompozíciónak is megállja a helyét az a vasbordázat, amelyet most szerelnek ösz- sze. Mennyi lehet már a beépített betonban? Bejárjuk az építkezés bejárható részét. Mert balestvédelmi okokból még az újságírót, a csetlő-botló idegen kíváncsiskodót sem lehet mindenhová odaengedni. Emberekkel beszélgetek, köztük olyanokkal, a- kik a kitelepített falvakból valók. Az új lakással, az új környezettel, a munkával, a kereseti lehetőségekkel elégedettek. Egy kis nosztalgia valahányukat köti ugyan még a régi faluhoz, s ha majd vízzel á- rasztják el volt falvaikat, talán könny is szökik a szemükbe, de azt mondják mégiscsak az örömük lesz nagyobb. Értik, tudják, mit szolgál majd e mű, és nem kis élmény részalkotóként csodálni az indítás eseményét, s az elkövetkező évek, évtizedek alatt élvezni majd azt, amit e mű teremt. Egy kis nosztalgiával vegyített örömkönny lesz tehát az a bizonyos. Asszonyokkal is találkozunk, itt dolgoznak. Nincsenek sokan, csupán néhányat!. Szintén a környező falvakból járnak, brigádban vállalnak munkát, nem nehezet, A Váhostav Liptovský Mikuláši kirendeltségének vezetőle jól fizetőt. Az új otthonról ők is hasonlóan vélekednek. Mi más juthat az ember eszébe ilyenkor mintsem az a nem is olyan régi emlék, amikor az árvái vízierőmü építésénél nem kevés kilakoltatott embert vízzel, ürgeöntő technikával kellett kilakoltatni otthonából, mer nem akarták megérteni a szükségszerűséget. A kártérítéssel, az új, nagyobb, jobb otthonok kiutalólvai a parton várták őket. Végül is átvették azokat. Nem régen olvastam róluk, mosolyognak akkori önmagukon, s mér maguk sem értik, hogyan lehettek olyan keményfejűek. Visszamegyünk a barakkokba és lejegy- zek még néhány adatot. 379 650 köbméter beton. 202 000 négyzetméter saluzás, 122 000 mázsa betonvas. 115 600 tonna cement, félmillió köbméter kavics... és folytathatnám. Ez kell hozzá és még sok egyébb. A főkivitelező vállalat mellett még egy tucat közreműködő vállalat neve sorakozik. Köztük a Műemlékvédelmi Hivatalé is. A vízzel elárasztandó területen sok a műemlék. A leghíresebb és legértékesebb köztük a palúdzai fatemplom. Európában nincs párja. Nemcsak ezt, más műemlékeket is áttelepítenek majd. A szóban forgó templom még nem tudni pontosan hová. kerül, nem tudni pontosan milyen módszerekkel lesz másutt felépítve, de rövidesen megoldódik... Az Unesco műemlékvédelmi bizottsága is közreműködik a feladat megoldásában. Elbúcsúzom az építőktől, s útközben még megnézem, lefényképezem a gyönyörű fatemplomot. de a másképpen gyönyörű betonműre még többször visszanézek. KESZELI FERENC A szerző felvételei így néz ki az épülő erőmű gyomra. Ezeken az „alagutakon'' keresztül áramlik majd a víztömeg, itt■ forognak majd a turbinák. A SZISZ I. KONGRESSZUSA TISZTELETÉRE A SZISZ galántai JB elnöke, Éles Károly Már csak hónapok választanak el bennünket a SZISZ I. kongresszusától, de ez még elég idő arra, hogy a fiatalok teljesíthessék kötelezettségvállalásaikat, amelyeket az ifjúság országos értekezése tiszteletére vállaltak. Az idő csak azokat sürgeti, akik még nem tudatosították eléggé, hogy a kongresszus teljes mértékű sikeréhez ők is hozzájárulhatnak: két kezük munkájával, segítségükkel, ott, ahol éppen a legnagyobb szükség van rájuk. — Mi a véleményük erről a galántai járás fiataljainak? — ezt kérdeztük a SZISZ jB elnökétől, Éles Károlytól. — Fiataljaink már a járási konferencián nyíltan kinyilvánították álláspontjukat. A járás több SZISZ alapszervezete kész kötelezettségvállalásokat adott át a járási pártbizottság elnökének. — Melyek voltak ezek a szervezetek? — Csak néhányat említek közülük: a Salai (Sellye) Duslo üzem összüzemi SZISZ szervezete, a seredi Péküzem ifjúsági szervezete, a- melynek tagjai többek között 1200 brigádőrát dolgoznak le a kongresszusig; 50 ingyenes véradót szerveznek tagjaik közül és a vas- valamint a papírhulladékért kapott pénz értékének 30 százalékát a harcoló vietnamiak javára ajánlották fel. Nagy jelentőségű kötelezettségvállalást tettek a SZISZ I. kongresszusa tiszteletére a Nyugat-szlovákiai Bútorgyár 03-as galántai üzemének fiataljai is. amelyből talán legértékesebb brigádóráik száma: 1460. Továbbá ígéretet tettek, hogy tagjaik közül ketten pionírvezetők lesznek. Nem szabad elfeledkeznem a Dolná Streda-i Könnyű Építőelem- gyár fiataljairól sem, akik közismertek újító mozgalmukról. Felajánlásukban is vállalták, hogy újításaik gyors gyakorlati kivitelezésével 1 600 000 koronát takarítanak meg a vállalatnak és, hogy felére csökkentik a munkabalesetek számát. De így sorolhatnám tovább járásunk ifjúsági szervezeteit. — Ez rendben van, de mi lesz a kötelezettségvállalások további sorsa? Fogják-e ellenőrizni azok teljesítését? — Ezt minden esetben ellenőrizzük, de a gyakorlat azt mutatja, hogy lassan ez is feleslegessé válik, mert a mai feladatok túlnyomó részét becsületesség és segíteni akarás jellemzi. Sérti az önérzetüket, ha olyan dolgokat kérünk tőlük számon, amelyek teljesítését ók természetesnek tartják. — A Nemzeti Front Járási Bizottsága április 21—22-ére, a Nemzeti Front 1972-re vonatkozó programjának a megvalósítása érdekében, járási műszakot hirdetett. Milyen volt a fiatalok részt- vétele? — Adatokkal sajnos még nem szolgálhatok, de mivel a járási műszak túlnyomó- részt falvaink és községeink „nagytakarítására“, utcáinak szépítésére vonatkozott, és ez a munka úgy szólván minden évben a fiatalok kiváltsága, szinte természetesnek találtuk, hogy mindenütt elsőként a fiatalok fogták meg az ásók és gereblyék nyelét. — Milyen érdekes rendezvényre készülnek a közeljövőben? — A múlt héten lebonyolítóitok a Smena tavaszi futóversenyét és április 29-re tervezzük a járási beat-fesz- tivált. Ezenkívül van 414 harmincöt éven aluli fiatal képviselőnk, akiktől bizony sokat várunk. Szeretnénk mielőbb megbeszélni egymás feladatait a Nemzeti Front választási programját illetően. Ennyit a galántai járás fiataljainak munkájáról. Főleg a SZISZ I. kongresszusa tiszteletére tett kötelezettségvállalásaik értékesek. Mit tesztek ti, többiek, a kongresszusért? Beszélgetett: Zácsek