Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1972-05-16 / 20. szám

új ifjúság 3 i MEGZABOLÁZOTT VÍZTÖMEG Nézem a völgy, a leendő tenger épülő, szürke betonszívét a monumentális rekesz­izmot. Q A helyszínt nem nehéz kitalálnia az ol­vasónak. Liptovská Mara bevonult a köztudatba, az emberek tudják ml épül ott. A Vág legfelsőbb s egyik legnagyobb vízierőmüve. Műszaki adatai megdöbbentőek. Az építkezés költségei egyegész három­negyed milliárd korona körül mozognak, a gépi berendezések értéke háromszázhetven millió koronát tesz kt. óriási számok, ám ott, az építkezés színhelyén nem tűnnek annak, hiszen a laikus is a mű már eddig megvalósult részét arányosnak látja a költ­ségvetés adataival. Nem egyszerű, nem középkapacitású ví­zierőmű épül Liptovská Marán. Enne! je­lentősebb és nagyobb. Funkciója nem csu­pán a villamosenergia-termelésben teljese­dik ki, több ennél. Meggyorsítja a Vág folyását, miáltal a folyó menti ipar jobb vízellátását biztosítja, és jelentős biztosíté­kot nyújt a dél-szlovákiai mezőgazdasági öntözőrendszerek jobb kihasználásához, to­vábbi kiépítéséhez. Több mint 250 000 hek­tár mezőgazdasági terület öntözéséhez biz­tosit majd elegendő vizet Dél-Szlovákia földjein. Az óriási „víztartály“ kapacitása az árvízvédelem szempontjából is jelentős szerepet tölt majd be. A Vág alsóbb sza­kaszán működő vízierőművek a marat erő­mű „jóvoltából“, a gyorsabb vlzmozgás elő­nyeiből eredően, közvetlen anyagi ráfordí­tás nélkül 296 megawatt villamos energiá­val tudnak majd többet termelni. És maga a Liptovská Mara-i erőmű csúcs­időben 202,8 megawatt értékű villamos e- nergiát termel. Az építkezés fő kivitelezője a Žilina! Vá- hostav. Ugyanez a vállalat, a Hydroconsult- tal közösen készítette el a terveket. Nagy vállalkozás volt. Nemcsak a mű monumen­talitása tette azzá, hanem mindenekelőtt azok az igényes építészeti követelmények, amelyeknek eleget kellett tenni. A vasbe­ton óriás nemcsak vasból és betonból áll Az építésvezető — gumiból is. Több hektárnyi területű, vastag gumiszőnyeget kell a betonba ú- gyazni, hogy az megakadátyozza a víz át- szivárgását. Az átszivárgás eshetőségével nemcsak a betonnál, hanem a földgátak­nál is számolni kell. A gát egyik részét maguk a hegylábak képezik, de mind ott, mind a mesterségesen épített gátszakaszo­kon tenni kell az átszivárgás ellen valamit. Ez a valami nem kis feladat. Ez a feladat: betonin jekciózás. A gépekkel megmozgatott földtömeg ti­zenegy millió köbméter. Elképzelni is ne­héz. A laikus azt hinné, itt ez a szabályos, mély medrű völgy, csak fel kell benne fog­ni a Vág vizét, aztán a turbinákon keresz­tülengedni, és kész az energia. Nem. Nem ilyen egyszerű a dolog. Nyilván; a termé­szet óriási munkát végzett, szinte ideális körülményeket teremtett a mű megvalósí­tásához, de ez kevés. Emberre, gépre, ész­re és pénzre van itt szükség mindenekelőtt. Mindez megvan, és a mű épül, napról- napra közeledik az átadás időpontjához. A munka tervszerűen halad, 1974 végén, 1975 elején kezdik majd vízzel feltölteni a mes­terséges tavat. Vladimír KUSNIER mérnök, a Váhostav Liptovský Mikuláš-l kirendeltségének veze­tője elégedetten nyilatkozik a munkáról, készségesen segít és tájékoztat, minden ér­dekességre felhívja a figyelmemet, és BRADLEC mérnök személyében kísérőt ad mellém. Az autóúton már messziről feltűnik az ismerős építkezés. Ismerős, mert ldejövet a vonatablakból már láthattam. A még for­galmas fővasútvonal ugyanis keresztül sze­lt a vízzel elárasztandó völgyet, kásőbb át­helyezik, már épül is az új vonal. Mun­kások egymásközti beszélgetése hívta fel a figyelmemet a vonatablakban feltűnő „maréra“. Arról folyt köztük a szó, hogy mégiscsak jól jártak a kitelepített falu la­kosai. Csak azok bosszankodtak, akik új házat építettek valamelyik ide eső falu­ban. ök követték el a bűnt. Húsz esztende­je ugyanis itt már nem adtak ki építkezési engedélyeket. Már húsz évvel ezelőtt tele- pülhetetett, aki újban, jobban akart lak­ni. Akadt egypár nehéz ember, akik enge­dély nélkül építettek, de végül is megol­dódott a problémájuk, természetesen az ő javukra. — Ebben a faluban már csak egyetlen öregember lakik -» mutat le a magasban ívelő, egyben gátként épült ú) autóútró! BRADLEC mérnök. Megérkezünk az építkezés melletti ba­rakktelepre. Mosdók, irodák, munkásszállások. Négy­száz ember dolgozik itt. Az irodában Jo­zef BÚZÁK mérnök, az építkezés főirányi- tója bosszankodik a telefonnál, nincs kap­csolás. A két Íróasztalra terített terv fö­lött fiatal műszakiak vitatkoznak. Az épí­tés irányítóinak törzsgárdájéból valók. Bú­zák mérnökkel együtt kísérnek ki a hely­színre. Láthatóan — ám joggal — büszkék ar­ra, amit már együtt, sokakkal közösen megvalósítottak. A legmegközelíthetőbb munkacsoporthoz megyünk, a vasasokhoz. Oda sem egyszerűen. Létrákon, betonmély­ségek fölé épített ideiglenes munkahida- kon, átvetett pallókon keresztül. — Mit kel! tudni mindenekelőtt! — mondja Búzák mérnök. — Kevés híján há­romszázezer köbméter betont kell itt bedol­gozni, vasbetont. Ami kész belőle, az most toronynak látszik, de mindez majd a föld alá kerül, mert ezt a szívet körülvevő te­rületet földdel kell majd feltölteniük. Az egész tehát a föld alatt lesz. Régen dol­gozom a szakmában, de mondhatom, ed­dig ez a legszebb munkám, bár hozzá kall tenni, a legfelelösségteljesebb is. — Tulajdonképpen nem kell ide sokféle szakember, ám annál igényesebbekre van szükség — kapcsolódik be Bradlec mér­nök. A földmunkát gépek végzik, de a be- tonozók dolgának, pontosabbnak, igénye­sebbnek kell lennie az általános normák­nál, hiszen óriási betonkolosszusokat kell megépíteniük. Az ácsokról ugyanezt lehet elmondani, hatalmas területeket kell be- saluzniok. A műszaki irányítás és szakér­telem tgénye ugyancsak nem hétköznapi, s nekik, a vasasoknak — mutat az alattunk dolgozó brigádra — szintén perfeki mun­kál kell végezniük. A vaskonstrukciós munkák irányítója Jo­zef GROSS. — Negyvenöt vasmunkás dolgozik itt. Eb­ben a brigádban tizenhatan vannak, és ha­vonta kétszáznegyven tonna vasat építe­nek be. Egy emberre tizenöt tonna, tehát egy vagon vas bedolgozása esik havonta. Ne csodálkozzon, hogy nem Jönnek ide nyilatkozni. Sürgős a dolguk, ötit meg nem engedhetem hozzájuk, nagy a balesetve­szély. Sietnek. Hétvége van, nagy távolsá­gokról járnak ide, és ezt a munkát be a- karják fejezni, jönnek utánuk az ácsok, roajtí a betonozók. — Pontosan Így — mondja Valent SHÖN, a vasas brigád vezetője. Többet bizony nem nagyon mond, folytatja a dolgát. Grafikai kompozíciónak is megállja a helyét az a vasbordázat, amelyet most szerelnek ösz- sze. Mennyi lehet már a beépített beton­ban? Bejárjuk az építkezés bejárható részét. Mert balestvédelmi okokból még az újság­írót, a csetlő-botló idegen kíváncsiskodót sem lehet mindenhová odaengedni. Embe­rekkel beszélgetek, köztük olyanokkal, a- kik a kitelepített falvakból valók. Az új lakással, az új környezettel, a munkával, a kereseti lehetőségekkel elégedettek. Egy kis nosztalgia valahányukat köti ugyan még a régi faluhoz, s ha majd vízzel á- rasztják el volt falvaikat, talán könny is szökik a szemükbe, de azt mondják mé­giscsak az örömük lesz nagyobb. Értik, tudják, mit szolgál majd e mű, és nem kis élmény részalkotóként csodálni az indítás eseményét, s az elkövetkező évek, évtize­dek alatt élvezni majd azt, amit e mű te­remt. Egy kis nosztalgiával vegyített öröm­könny lesz tehát az a bizonyos. Asszonyokkal is találkozunk, itt dolgoz­nak. Nincsenek sokan, csupán néhányat!. Szintén a környező falvakból járnak, bri­gádban vállalnak munkát, nem nehezet, A Váhostav Liptovský Mikuláši kirendeltsé­gének vezetőle jól fizetőt. Az új otthonról ők is hasonló­an vélekednek. Mi más juthat az ember eszébe ilyenkor mintsem az a nem is olyan régi emlék, amikor az árvái vízierőmü építésénél nem kevés kilakoltatott embert vízzel, ürgeön­tő technikával kellett kilakoltatni ottho­nából, mer nem akarták megérteni a szük­ségszerűséget. A kártérítéssel, az új, na­gyobb, jobb otthonok kiutalólvai a parton várták őket. Végül is átvették azokat. Nem régen olvastam róluk, mosolyognak akkori önmagukon, s mér maguk sem értik, ho­gyan lehettek olyan keményfejűek. Visszamegyünk a barakkokba és lejegy- zek még néhány adatot. 379 650 köbméter beton. 202 000 négyzetméter saluzás, 122 000 mázsa betonvas. 115 600 tonna cement, fél­millió köbméter kavics... és folytathatnám. Ez kell hozzá és még sok egyébb. A fő­kivitelező vállalat mellett még egy tucat közreműködő vállalat neve sorakozik. Köz­tük a Műemlékvédelmi Hivatalé is. A vízzel elárasztandó területen sok a műemlék. A leghíresebb és legértékesebb köztük a palúdzai fatemplom. Európában nincs párja. Nemcsak ezt, más műemléke­ket is áttelepítenek majd. A szóban forgó templom még nem tudni pontosan hová. kerül, nem tudni pontosan milyen módsze­rekkel lesz másutt felépítve, de rövidesen megoldódik... Az Unesco műemlékvédelmi bizottsága is közreműködik a feladat meg­oldásában. Elbúcsúzom az építőktől, s útközben még megnézem, lefényképezem a gyönyörű fa­templomot. de a másképpen gyönyörű be­tonműre még többször visszanézek. KESZELI FERENC A szerző felvételei így néz ki az épülő erőmű gyomra. Ezeken az „alagutakon'' keresztül áramlik majd a víztömeg, itt■ forognak majd a turbinák. A SZISZ I. KONGRESSZUSA TISZTELETÉRE A SZISZ galántai JB elnöke, Éles Károly Már csak hónapok válasz­tanak el bennünket a SZISZ I. kongresszusától, de ez még elég idő arra, hogy a fiatalok teljesíthessék köte­lezettségvállalásaikat, ame­lyeket az ifjúság országos értekezése tiszteletére vál­laltak. Az idő csak azokat sürgeti, akik még nem tu­datosították eléggé, hogy a kongresszus teljes mértékű sikeréhez ők is hozzájárul­hatnak: két kezük munkájá­val, segítségükkel, ott, ahol éppen a legnagyobb szük­ség van rájuk. — Mi a véleményük erről a galántai járás fiataljai­nak? — ezt kérdeztük a SZISZ jB elnökétől, Éles Károlytól. — Fiataljaink már a járási konferencián nyíltan kinyil­vánították álláspontjukat. A járás több SZISZ alapszer­vezete kész kötelezettség­vállalásokat adott át a já­rási pártbizottság elnöké­nek. — Melyek voltak ezek a szervezetek? — Csak néhányat említek közülük: a Salai (Sellye) Duslo üzem összüzemi SZISZ szervezete, a seredi Pék­üzem ifjúsági szervezete, a- melynek tagjai többek kö­zött 1200 brigádőrát dolgoz­nak le a kongresszusig; 50 ingyenes véradót szervez­nek tagjaik közül és a vas- valamint a papírhulladékért kapott pénz értékének 30 százalékát a harcoló viet­namiak javára ajánlották fel. Nagy jelentőségű köte­lezettségvállalást tettek a SZISZ I. kongresszusa tisz­teletére a Nyugat-szlovákiai Bútorgyár 03-as galántai üzemének fiataljai is. amely­ből talán legértékesebb bri­gádóráik száma: 1460. To­vábbá ígéretet tettek, hogy tagjaik közül ketten pionír­vezetők lesznek. Nem sza­bad elfeledkeznem a Dolná Streda-i Könnyű Építőelem- gyár fiataljairól sem, akik közismertek újító mozgal­mukról. Felajánlásukban is vállalták, hogy újításaik gyors gyakorlati kivitelezé­sével 1 600 000 koronát ta­karítanak meg a vállalatnak és, hogy felére csökkentik a munkabalesetek számát. De így sorolhatnám tovább járásunk ifjúsági szerveze­teit. — Ez rendben van, de mi lesz a kötelezettségvállalá­sok további sorsa? Fogják-e ellenőrizni azok teljesíté­sét? — Ezt minden esetben ellenőrizzük, de a gyakorlat azt mutatja, hogy lassan ez is feleslegessé válik, mert a mai feladatok túlnyomó ré­szét becsületesség és segí­teni akarás jellemzi. Sérti az önérzetüket, ha olyan dolgokat kérünk tőlük szá­mon, amelyek teljesítését ók természetesnek tartják. — A Nemzeti Front Járási Bizottsága április 21—22-ére, a Nemzeti Front 1972-re vo­natkozó programjának a megvalósítása érdekében, já­rási műszakot hirdetett. Mi­lyen volt a fiatalok részt- vétele? — Adatokkal sajnos még nem szolgálhatok, de mivel a járási műszak túlnyomó- részt falvaink és községe­ink „nagytakarítására“, ut­cáinak szépítésére vonatko­zott, és ez a munka úgy szólván minden évben a fia­talok kiváltsága, szinte ter­mészetesnek találtuk, hogy mindenütt elsőként a fiata­lok fogták meg az ásók és gereblyék nyelét. — Milyen érdekes ren­dezvényre készülnek a kö­zeljövőben? — A múlt héten lebonyo­lítóitok a Smena tavaszi fu­tóversenyét és április 29-re tervezzük a járási beat-fesz- tivált. Ezenkívül van 414 harmincöt éven aluli fiatal képviselőnk, akiktől bizony sokat várunk. Szeretnénk mielőbb megbeszélni egymás feladatait a Nemzeti Front választási programját illető­en. Ennyit a galántai járás fiataljainak munkájáról. Fő­leg a SZISZ I. kongresszusa tiszteletére tett kötelezett­ségvállalásaik értékesek. Mit tesztek ti, többiek, a kongresszusért? Beszélgetett: Zácsek

Next

/
Thumbnails
Contents