Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1972-05-09 / 19. szám

10 mtmm Reklám, reklám — mindenütt reklám. A jó reklám — fél üzleti siker, több haszon. Hamburg a pénz meg­szállottjainak városa. TERÜLETE: 231000 km2, LAKOSSÁGA: 2,8 millió (1968) FŐVÁROSA: Vientiane, 183 000 lakos, a királyi székhely Luang Prabang, 45 000 la­kos (1965) ÁLLAMFORMÁJA: királyság ÁLLAMÜNNEPE: május 11, az alkotmány kikiáltásának napja E zer éve birtokolja a lao nép a Vietnam és Thai­föld közé ékelődött or­szágot, és ezer éve szüntelen harcot kénytelen vívni puszta léte fenntartásáért. Az ország sorsa — az egész Indokína sor­sa. A múlt század végén a franciák hódították meg. A má­sodik világháborúban népi, fel­kelés vetett véget a japán meg­szállásnak és kikiáltották Laosz függetlenségét. A francia gyar­matosítók azonban újra meg­szállták az országot, s bár 1947-ben alkotmányos király­sággá és 1949-ben a Francia Ünió keretében független ál­lammá nyilvánították, a béka és az ország függetlensége csak az 1954-es genfi egyez­mény nyomán született meg. A viszonylagos csend 1958-ig tartott, amikor is kizárták a kormányból Szufanuvong her­ceg baloldali Neo Lao Hakszat pártjának képviselőit. Az or­szág politikailag három rész­re szakadt: a jobboldal az a- merikaiakkal szövetkezett, Sou- vanna Phouma herceg (jelen­legi kormányfő) a semleges középutas erőket tömörítette, a harmadik csoport a Patet Lao, a Neo Lao Hakszat hívei,. Azóta a politikai képlet úgy', egyszerűsödött, hogy a jobb­oldal megbukott ugyan, de Souvanna Phouma központi kormánya teljesen az amerikai kormány befolyása alá került, és nyíltan szembefordult a né­pi erőkkel. 1961-ben az amerikaiak tá­mogatásával polgárháború rob­bant ki, s bár 1962. július 23- án Genfben elfogadták a Laosz függetlenségéről szóló nyilat­kozatot, ez egyelőre csak pa­píron van. Szufanuvong hívei folytatják a harcot az ország teljes felszabadításáért. Laosz területének kétharmad része, lakosságának fele ellenőrzésük alatt áll. P. L. A hippik és a különféle kéteshlrü elemek Is jól érzik magukat e városban. Naná... HAMBURGI BENYOMÁSOK Évente kétszer gyűjti le a termést 250 évesnek tar­tott almajájáról Jaftali Csi- gorov tadzsikisztánt földmű­ves. A botanikai ritkaság- nak számító fa három e- melet magas. A növényter­mesztők szeretnének hason­ló fákat termeszteni a mag­jaiból. A munkásvonatok forgal­mát országszerte többnyire a kényelmes és gyors „pan­tográfok“ bonyolítják le. A szakemberek szüntelenül törik a fejüket, hogy még jobban meggyorsítsák a vasúti közlekedést, hogy a pendliző munkások minél kevesebb időt töltsenek u- tazással. Rövidesen forga­lomba kerül a képen lát­ható EM 488 pantográf, a- mely a studénkai vagon­gyárban készül, villamos berendezését a vsetíni MEZ szállítja. A velini próbapá­lyán 110 kilométeres órán­kénti sebességet ért el. Francia kutatók a Pire- neus hegységben évtizedek óta kísérleteznek a nape­nergia hasznosításával. Az eddigi eredmények szerint Franciaországban kevés o- lyan napsütéses hely van, ahol kifizetődő lenne nap­energiából nyerni az elekt­romos energiát. Más célok­ra azonban — így speciá­lis anyagok gyártására — a napkohó hatalmas ener­giája kiválóan alkalmas. A képünkön látható odi- ellói napkohót nemrégiben helyezték üzembe. A 2500 négyzetméter felületű para­bolatükörre összesen 63 da­rab, egyenként 45 négyzet- méter felületű orientálható tükör veri a napsugarakat. A hatalmas parabolatükör fókuszában áll a napkohő, amelyben a hőmérséklet el­éri a 3000 Celsius fokot, optimális esetben pedig a 3500 Celsius fokot is. Nemrég néhány napot Hamburgban töltöttem. Mie­lőtt elutaztam, többen figyelmeztettek, hogy ne mu­lasszam el meglátogatni a város San Paul-i negyedét. Közismert ugyanis, hogy ebben a negyedben találha­tók a kikötőváros sztriptízbárjai és egyéb „erotikái látványosságai“. Arra is figyelmeztettek, hogy legyek óvatos, mert a San Pault negyed veszélyes: gyakori benne a verekedés, lövöldözés. A veszély „anyagi“ vo­natkozású is, hiszen könnyen fizethetek zsebpénzem­hez nem szabott árat például egyetlen üveg pezsgőért vagy más Italért. Nagyon vigyázzak arra, ha valaki megszólít. Utcán lehetőleg nővel se álljak szóba, mert verekedésnek, vagy zsarolásnak tehetem ki magam. Ilyen útbaigazításokkal láttam, neki a főleg hajósok körében ismert és kedvelt városnegyednek, melyben valóban szinte egymás hátán van a sok, számunkra teljesen szokatlan szórakozóhely. Ez konkurrencIához vezet: minden vállalkozó célja, hogy éppen az ő ven­déglőjébe, bárjába menjen be a vendég. Ezért a bejá­ratoknál feltűnő feliratok csalogatják az arra járókat. Egyszóval a reklám itt létfontosságú. De milyen is a leghatékonyabb reklám? Bizonyára nem mondok sok újat, ha megállapítom, hogy „meztelenségben“ bővel­kedő. Ám ebben a városnegyedben a meztelenség egy­magában kevés ahhoz, hogy mint reklám eredményes legyen. Ezért a pőre alakokat különböző jelenetek közben ábrázolják a fényképek. S természetesen az sem mindegy, hogy ki látható pucéran, ki van a fény­képen, vagyis kit, illetve kiket láthat majd odabenn élőben a vendég. Az élő embernek a bárok tulajdono­sai a reklám szempontjából igen nagy fontosságot tu­lajdonítanak, ami abból is látszik, hogy a bárok be­járatánál alig öltözött hölgyek csalogatják az arra já­rókat. Ennek ellenére a bárok olykor konganak üres­ségtől, aminek a legnagyobb oka mindmekelőbt az le­het, hogy sok van belőlük, pénzből viszont kevés. Mi van bent? Mármint az említett városnegyed vendéglőiben, bár­jaiban. Természetesen mindenekelőtt ital. Ez a leg­fontosabb. Legalábbis a vállalkozók számára. Az ita­lon ugyanis keresni lehet, méghozzá jől. Na de te­kintsünk be az egyik „presszóba.“ Látszatra valóban csak egy presszóról van sző. Különlegessége, hogy né­mi szórakozást is biztosít a kedves vendégek számá­ra: bizonyos időközönként filmet vetítenek a terem­ben, Méghozzá színes filmet. S hogy miről szól a film? Talán meglepő — ám ha figyelembe vesszük, hogy Hamburg melyik negyedében vagyunk — nem is: egy félreérthetetlen jelenetet mutat be a film. A presz- szó függönyajtaja nyitva van, így a járókelők közül többen megállnak s néhányan be Is mennek — s ha már bementek, akkor rendelnék is valamit. A film megtekintéséért nem kell fizetni, ám az italért igen. Méghozzá nem is keveset, ami azt jelenti, hogy a film beszerzésének és vetítésének a költségei is bőven meg­térülnek a vállalkozó számára. A vállalkozó azzal vaj­mi keveset törődik, hogy a vetített film merő porno­gráfia. Számára egy a fontos: a bevétel, a haszon! Ugyanez a cél vezérli az úgynevezett erotikus szín­ház vállalkozóit is. A színház elnevezés persze senkit se tévesszen meg! Színházról a szó klasszikus értei­mében aligha beszélhetünk, ezért színházi kritikát írni is nehéz lenne a látottakról. A színházhoz csak annyi köze van az Erotic Theaternak, hogy közönsége van, s valakik fellépnek benne. A valakik alatt kizárólag nők értendők. A kis színház bejáratánál egyenruhás férfi fogad, majd felikísér a színházterembe, ahol már tart az elő­adás. A szűk nézőtér félig üres (úgy látszik, a szín­ház válsága világjelenség, gondolom), amikor belé­pek. Jobboldalt bárpult, előtte kél férfi és egy nő iszik valamit. Az első sorba ülök, ami azt jelenti, hogy a féiköralakú, kis emelvénytől (ez a színpad) mintegy 20 centiméternyire lehetek. A padok előtt szűk asztal is van (inkább iskolai padokra emlékeztet a berende­zés). Amint leülök, egy hlrtelenszőke, aligruhás hölgy ül mellém, hogy meghozza a belépőjegy árában fog­lalt konyakot s megkérdezze, mit rendelek még. Miu­tán közlöm, rövidesen ismét ott terem a kért ital­lal. ** Közben szemügyre veszem a kis színpadot: csupán egy heverő áll rajta meg egy gyertyatartó gyertya nélkül. A heverő első részénél színes lámpák villog­nak — hol kigyulladnak, hol elalszanak. A heverő egy báránybőrreí van leterítve. Az irhán egy nő fekszik ruha nélkül és vonaglik. A hangszóróból vad zene hal­latszik. Éppen vége a jelenetnek. Kialszanak a lám­pák, a szereplő közben kivonul a nézők tapsolnak. A nézők többnyire férfiak, de azért nők Is akadnak. Az egyes számok közt — sőt a jelenetek alatt is — gyor­san szolgálják fel az italt. Rövidesen újabb jelenet kezdődik: egy mulatt nő vetkőzőszámának tapsolhat a közönség. Az egyszerű sztriptíz azonban ebben a városnegyedben már nem vált ki akkora közönségsikert, minit a vetközésnél töb­bet bemutató számok. Például a következő jelenet, melynek a vetkőző nőn kívül egy férfi szereplője is van. Igaz, csak bábu. A következő jelenetnél veszem észre, hogy a sze­replők azonosaik a felszolgáló hölgyekkel, ugyanis ép­pen az engem kiszolgált hlrtelenszőke lép színpadra. Rövidesen „megszabadul“ öltözékétől, majd a heve- rőre fekszik. A testét simogatja, dörzsöli. A közönség olykor tapsol, olykor felnevet, olykor meg unalmas­nak találja a produkciót a legabszurdabb ötletek elle­nére is. Közben pezsgős üvegek durrannak, ajtó nyí­lik,, vendégek érkeznek és távoznak. Ilyen az erotikus színház, melyről nemcsak hogy nem lehet, de nem is szükséges kritikát inni. Úgy gon­dolom, kommentár sem kell hozzá. Hiszen önmagáért beszél — nemcsak művészi igénytelenséget és eltor­zult ízlést tükröz, hanem egy idejét múlt társadalmi formát is. FUlöp Imre i i • 1 N E C * 3 jé 2 V ,£ S 3 * £ •O o BOTANIKAI RITKASÁG Napkohó a Pireneusokban SZÍNHÁZI KRITIKA HELYETT \

Next

/
Thumbnails
Contents