Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1972-05-09 / 19. szám
10 mtmm Reklám, reklám — mindenütt reklám. A jó reklám — fél üzleti siker, több haszon. Hamburg a pénz megszállottjainak városa. TERÜLETE: 231000 km2, LAKOSSÁGA: 2,8 millió (1968) FŐVÁROSA: Vientiane, 183 000 lakos, a királyi székhely Luang Prabang, 45 000 lakos (1965) ÁLLAMFORMÁJA: királyság ÁLLAMÜNNEPE: május 11, az alkotmány kikiáltásának napja E zer éve birtokolja a lao nép a Vietnam és Thaiföld közé ékelődött országot, és ezer éve szüntelen harcot kénytelen vívni puszta léte fenntartásáért. Az ország sorsa — az egész Indokína sorsa. A múlt század végén a franciák hódították meg. A második világháborúban népi, felkelés vetett véget a japán megszállásnak és kikiáltották Laosz függetlenségét. A francia gyarmatosítók azonban újra megszállták az országot, s bár 1947-ben alkotmányos királysággá és 1949-ben a Francia Ünió keretében független állammá nyilvánították, a béka és az ország függetlensége csak az 1954-es genfi egyezmény nyomán született meg. A viszonylagos csend 1958-ig tartott, amikor is kizárták a kormányból Szufanuvong herceg baloldali Neo Lao Hakszat pártjának képviselőit. Az ország politikailag három részre szakadt: a jobboldal az a- merikaiakkal szövetkezett, Sou- vanna Phouma herceg (jelenlegi kormányfő) a semleges középutas erőket tömörítette, a harmadik csoport a Patet Lao, a Neo Lao Hakszat hívei,. Azóta a politikai képlet úgy', egyszerűsödött, hogy a jobboldal megbukott ugyan, de Souvanna Phouma központi kormánya teljesen az amerikai kormány befolyása alá került, és nyíltan szembefordult a népi erőkkel. 1961-ben az amerikaiak támogatásával polgárháború robbant ki, s bár 1962. július 23- án Genfben elfogadták a Laosz függetlenségéről szóló nyilatkozatot, ez egyelőre csak papíron van. Szufanuvong hívei folytatják a harcot az ország teljes felszabadításáért. Laosz területének kétharmad része, lakosságának fele ellenőrzésük alatt áll. P. L. A hippik és a különféle kéteshlrü elemek Is jól érzik magukat e városban. Naná... HAMBURGI BENYOMÁSOK Évente kétszer gyűjti le a termést 250 évesnek tartott almajájáról Jaftali Csi- gorov tadzsikisztánt földműves. A botanikai ritkaság- nak számító fa három e- melet magas. A növénytermesztők szeretnének hasonló fákat termeszteni a magjaiból. A munkásvonatok forgalmát országszerte többnyire a kényelmes és gyors „pantográfok“ bonyolítják le. A szakemberek szüntelenül törik a fejüket, hogy még jobban meggyorsítsák a vasúti közlekedést, hogy a pendliző munkások minél kevesebb időt töltsenek u- tazással. Rövidesen forgalomba kerül a képen látható EM 488 pantográf, a- mely a studénkai vagongyárban készül, villamos berendezését a vsetíni MEZ szállítja. A velini próbapályán 110 kilométeres óránkénti sebességet ért el. Francia kutatók a Pire- neus hegységben évtizedek óta kísérleteznek a napenergia hasznosításával. Az eddigi eredmények szerint Franciaországban kevés o- lyan napsütéses hely van, ahol kifizetődő lenne napenergiából nyerni az elektromos energiát. Más célokra azonban — így speciális anyagok gyártására — a napkohó hatalmas energiája kiválóan alkalmas. A képünkön látható odi- ellói napkohót nemrégiben helyezték üzembe. A 2500 négyzetméter felületű parabolatükörre összesen 63 darab, egyenként 45 négyzet- méter felületű orientálható tükör veri a napsugarakat. A hatalmas parabolatükör fókuszában áll a napkohő, amelyben a hőmérséklet eléri a 3000 Celsius fokot, optimális esetben pedig a 3500 Celsius fokot is. Nemrég néhány napot Hamburgban töltöttem. Mielőtt elutaztam, többen figyelmeztettek, hogy ne mulasszam el meglátogatni a város San Paul-i negyedét. Közismert ugyanis, hogy ebben a negyedben találhatók a kikötőváros sztriptízbárjai és egyéb „erotikái látványosságai“. Arra is figyelmeztettek, hogy legyek óvatos, mert a San Pault negyed veszélyes: gyakori benne a verekedés, lövöldözés. A veszély „anyagi“ vonatkozású is, hiszen könnyen fizethetek zsebpénzemhez nem szabott árat például egyetlen üveg pezsgőért vagy más Italért. Nagyon vigyázzak arra, ha valaki megszólít. Utcán lehetőleg nővel se álljak szóba, mert verekedésnek, vagy zsarolásnak tehetem ki magam. Ilyen útbaigazításokkal láttam, neki a főleg hajósok körében ismert és kedvelt városnegyednek, melyben valóban szinte egymás hátán van a sok, számunkra teljesen szokatlan szórakozóhely. Ez konkurrencIához vezet: minden vállalkozó célja, hogy éppen az ő vendéglőjébe, bárjába menjen be a vendég. Ezért a bejáratoknál feltűnő feliratok csalogatják az arra járókat. Egyszóval a reklám itt létfontosságú. De milyen is a leghatékonyabb reklám? Bizonyára nem mondok sok újat, ha megállapítom, hogy „meztelenségben“ bővelkedő. Ám ebben a városnegyedben a meztelenség egymagában kevés ahhoz, hogy mint reklám eredményes legyen. Ezért a pőre alakokat különböző jelenetek közben ábrázolják a fényképek. S természetesen az sem mindegy, hogy ki látható pucéran, ki van a fényképen, vagyis kit, illetve kiket láthat majd odabenn élőben a vendég. Az élő embernek a bárok tulajdonosai a reklám szempontjából igen nagy fontosságot tulajdonítanak, ami abból is látszik, hogy a bárok bejáratánál alig öltözött hölgyek csalogatják az arra járókat. Ennek ellenére a bárok olykor konganak ürességtől, aminek a legnagyobb oka mindmekelőbt az lehet, hogy sok van belőlük, pénzből viszont kevés. Mi van bent? Mármint az említett városnegyed vendéglőiben, bárjaiban. Természetesen mindenekelőtt ital. Ez a legfontosabb. Legalábbis a vállalkozók számára. Az italon ugyanis keresni lehet, méghozzá jől. Na de tekintsünk be az egyik „presszóba.“ Látszatra valóban csak egy presszóról van sző. Különlegessége, hogy némi szórakozást is biztosít a kedves vendégek számára: bizonyos időközönként filmet vetítenek a teremben, Méghozzá színes filmet. S hogy miről szól a film? Talán meglepő — ám ha figyelembe vesszük, hogy Hamburg melyik negyedében vagyunk — nem is: egy félreérthetetlen jelenetet mutat be a film. A presz- szó függönyajtaja nyitva van, így a járókelők közül többen megállnak s néhányan be Is mennek — s ha már bementek, akkor rendelnék is valamit. A film megtekintéséért nem kell fizetni, ám az italért igen. Méghozzá nem is keveset, ami azt jelenti, hogy a film beszerzésének és vetítésének a költségei is bőven megtérülnek a vállalkozó számára. A vállalkozó azzal vajmi keveset törődik, hogy a vetített film merő pornográfia. Számára egy a fontos: a bevétel, a haszon! Ugyanez a cél vezérli az úgynevezett erotikus színház vállalkozóit is. A színház elnevezés persze senkit se tévesszen meg! Színházról a szó klasszikus érteimében aligha beszélhetünk, ezért színházi kritikát írni is nehéz lenne a látottakról. A színházhoz csak annyi köze van az Erotic Theaternak, hogy közönsége van, s valakik fellépnek benne. A valakik alatt kizárólag nők értendők. A kis színház bejáratánál egyenruhás férfi fogad, majd felikísér a színházterembe, ahol már tart az előadás. A szűk nézőtér félig üres (úgy látszik, a színház válsága világjelenség, gondolom), amikor belépek. Jobboldalt bárpult, előtte kél férfi és egy nő iszik valamit. Az első sorba ülök, ami azt jelenti, hogy a féiköralakú, kis emelvénytől (ez a színpad) mintegy 20 centiméternyire lehetek. A padok előtt szűk asztal is van (inkább iskolai padokra emlékeztet a berendezés). Amint leülök, egy hlrtelenszőke, aligruhás hölgy ül mellém, hogy meghozza a belépőjegy árában foglalt konyakot s megkérdezze, mit rendelek még. Miután közlöm, rövidesen ismét ott terem a kért itallal. ** Közben szemügyre veszem a kis színpadot: csupán egy heverő áll rajta meg egy gyertyatartó gyertya nélkül. A heverő első részénél színes lámpák villognak — hol kigyulladnak, hol elalszanak. A heverő egy báránybőrreí van leterítve. Az irhán egy nő fekszik ruha nélkül és vonaglik. A hangszóróból vad zene hallatszik. Éppen vége a jelenetnek. Kialszanak a lámpák, a szereplő közben kivonul a nézők tapsolnak. A nézők többnyire férfiak, de azért nők Is akadnak. Az egyes számok közt — sőt a jelenetek alatt is — gyorsan szolgálják fel az italt. Rövidesen újabb jelenet kezdődik: egy mulatt nő vetkőzőszámának tapsolhat a közönség. Az egyszerű sztriptíz azonban ebben a városnegyedben már nem vált ki akkora közönségsikert, minit a vetközésnél többet bemutató számok. Például a következő jelenet, melynek a vetkőző nőn kívül egy férfi szereplője is van. Igaz, csak bábu. A következő jelenetnél veszem észre, hogy a szereplők azonosaik a felszolgáló hölgyekkel, ugyanis éppen az engem kiszolgált hlrtelenszőke lép színpadra. Rövidesen „megszabadul“ öltözékétől, majd a heve- rőre fekszik. A testét simogatja, dörzsöli. A közönség olykor tapsol, olykor felnevet, olykor meg unalmasnak találja a produkciót a legabszurdabb ötletek ellenére is. Közben pezsgős üvegek durrannak, ajtó nyílik,, vendégek érkeznek és távoznak. Ilyen az erotikus színház, melyről nemcsak hogy nem lehet, de nem is szükséges kritikát inni. Úgy gondolom, kommentár sem kell hozzá. Hiszen önmagáért beszél — nemcsak művészi igénytelenséget és eltorzult ízlést tükröz, hanem egy idejét múlt társadalmi formát is. FUlöp Imre i i • 1 N E C * 3 jé 2 V ,£ S 3 * £ •O o BOTANIKAI RITKASÁG Napkohó a Pireneusokban SZÍNHÁZI KRITIKA HELYETT \
