Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1972-05-02 / 18. szám
A SZOCIALISTA IFJÚSÁGI SZÖVETSÉG SZLOVÁKIAI KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXI «Ti 1972 Május 3. Ar» t — ,.8s JEVGENYIJ VINOKÜROV: A szőlőhegyig... A szólőH«gy!g nyújtózni az ezred. Kárpátalja. Hosszíj pirfeefüzér. A katonák s Is altból Isznak, esznek, Az ajkán csorog, ügy hórbifl a tüzér. Ä sisakokban Öj bor forr, morog! S kinek az előbb ágyú volt a gondja — Mint a kvász! — kiabálja. — Hej, Harcosok. istenemre, könnyű kis bor! — és mon'lja. Mondja. Most Harmonika basszusa szól. És a földre sunyin félHomály lapul, És a kék égbolt könnyed magasából Mint az üjbor színe, csillag fénye Süli. v A BARATSAG ÜTŐÉRÉN Két évvel ezelőtt, május hatodikén kötötték meg a Szovjetunió és Csehszlovákia között a barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést. Jobban mondva csak felújították azt a történelmi jelentőségű dokumentumot, amely a háború nehéz éveiben a remény és biztonság egyetlen fénysugára volt. A felszabadulás óta eltelt években bebizonyosodott, hogy a Szovjetunióban biztos támaszra leltünk. A legnehezebb pillanatokban is oldalunkon állt. A testvéri együttműködés egyik szimbóluma legnagyobb szárazföldi kikötőnk — Čierna nad Tisou. Áruforgalma meghaladja a világ két-három legnagyobb kikötőiének forgalmát együttvéve. Méreteit nemigen lehet puszta szavakkal leírni. Ha azt mondom, hogy 4-500 sínpár fekszik itt egymás mellett, hogy ez lehetséges, a közönséges halandó el sem tudja képzelni. Lapunk második oldalán megpróbálom bemutatni a vasútállomás egy szürke hétköznapját. KÉSZÜLJ FII A HAZA VÉDEIMÉRE Gerstner István rajza FODOR jOZSEF: PIROS FEJFÁK Nyírta leng sírjuk fölött, lágy szélütem. Aludjatok csendesen Aludjatok — a nagy élet ellobog Hol a Don robog, onnan jöttek ők. hol a Volga ragyog a halálra menők. Adj nekik rög, lágy pihenőt. Hisz kart érted emeltek e seregek, érted aludt ki szívük, a bős, meleg. Édes. furcsa daluk ajkukn- többé nem remeg. Onnan jöttek messziről s amerre a had haladt, futott előlük az éj — s elhulltak a harc alatt. Beszélgetés Martin Dobiás alezredessel a HESZ Szlovákiai Központi Rizottsáaa dolgozójával a második oldalon —■— Elhulltak: s hosszá a halál, és az élet egy pillanat. Szergej, Iván, Nyikoláj, ott pihennek csendesen, a földért meghaltak ők, amely nekik idegen. Légy hozzájuk jó anya, föld, és jő apjuk, istenem! Méla, furcsa daluk nem remeg többé ajkukon. És nem mennek, ha megy a sereg, hazafelé az úton, hiába várja honi meleg, a Dnyeszter, a Volga, Don. Hiába várja honi meleg, meri elnyelte a halál — de áldott emlékű a sereg, mely a szabadságért kiáll. Kik meghaltak a rögökért. onts értük könnyet, mint ők a vért' Itt alusznak, íme, sorba lent, a hű parancsteljesftők. Mint a néma, hű jóakarat, úgy jöttek menteni ők. Sírjukat őrizze kegyelet, emléküket az idők.
