Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1972-04-18 / 16. szám
— új ifjúság 3 Programunk vonzó a gyermekek számára (Folytatás az 1. oldalról) — Melyek azok a problémák, amelyek fékezik a pionírszervezet fejlődését? — A pionírszervezet építésének útján azonban nemcsak a társadalomban és a nevelés terén megfigyelhető sikerekkel találkozunk. Felmerülnek problémák Is, amelyeket le kell kezdenünk. Ezek a problémák, mint ön is mondta, munkánk fékező). Gondjainkat két csoportra oszthatjuk. Ezek elsősorban a szervezeten belül felmerülő problémák. Ezeket Szlovákiában, a SZISZ I. kongresszusán kívánjuk megoldani. Ezek közé tartoznak: — javítanunk tevékenységünk minőségét, céltudatosan hatnunk a szervezett gyermekekre, és a szervezeten kívülieket megnyernünk a mozgalomnak; — átgondolnunk és befejeznünk a vezetők kiválasztásának rendszerét és a vezetők jó eszmei, tárgyi előkészítését; — több teret biztosítanunk a gyerekeknek, hogy részesedjenek a munka tartalmának kidolgozásában, a vezetésben. A második probléma-csoport megoldását az állami és pártszervekkel karöltve kívánjuk megoldani. Ide tartoznak: — a kommunisták, társadalmi szervezetek tagjai, szülők és tanítók soraiból új vezetők megnyerése. Véleményünk az, hogv nincs és nem is lehet a SZISZ erejéből, önállóan megoldanunk a vezetők problémáját; — jobb anyagi és működési feltételek biztosítása a sokoldalú érdektevékenységre. Itt elsősorban a pionírházak, játszóterek, kulturális intézmények, iskolai klubok és klub- helyiségek megteremtésére gondolok; — elérnünk, hogy nagyobb társadalmi elismerést nyerjen azoknak a munkája, akik a pionírszervezetben a gyermekekkel dolgoznak. és amelyeknek megoldásától függ a gyermekek nevelésének hatásfoka a jövőben. — Mint az előző válaszából kitűnik, egyik legsúlyosabb probléma a . vezetők hiánya. Mit tehetne a SZISZ ennek a problémának a megoldása érdekében? — A gyermekek érdeklődésének növekedésével, a szervezet tömegessé válásával megnőtt az igény a vezetők iránt is Szűk séges, hogv ez a probléma a széles nvilvánosság problémájává váljon. Érzésem szerint. Itt sokat tehetne az Ifjúsági, de nem csak az ifjúsági sajtó. Bemutatni azokat az embereket, akikből 16 pionírvezetők lettek, akik a gyermekek barátai azt jelenti, hogy ezt a munkát társadalmilag hasznos, politikailag angazsált munkának minősítjük. Meg kellene keresnünk azokat a kommunistákat, szülőket, SZISZ tagokat, akik ezt a fontos munkát végzik, és írni kellene arról az örömről, amelv ebből a munkából fakad. Így biztosan további embereket tudnánk megnyerni az ügynek, olyanokat, akik szívesen foglalkoznának a gyermekekkel. Azokkal, akik a pionírszervezetben gazdag szórakozási és tanulási lehetőséget szeretnének találni. Ezek többé kevésbé olyan — Milyen célokat tűzött maproblémák, melyekkel szerveze- ga elő a pionírszervezet a kötünk fennállása óta küszködik zeljövőre vonatkozóan? — A nyár nem ér bennünket készületlenül. Már Januárban tárgyaltunk az SZKT-ban, a kerületeken, járásokon. Most a csoportokban készítik elő a terveket. Elsősorban „Az első pionírok nyomában“ nevű expedíciónk kicsücsosodása vár ránk. A legjobbakkal a párt és a kormány vezetői találkoznak Hradec nad Moravicí-ban. A két hét, amit a pionírok Hradecen töltenek, gazdag lesz szórakozásban. Itt látják vendégül a szovjet pionírokat is. Gyermekek százai üdülnek majd a Nemzetközi Béketáborokban nálunk és külföldön egyaránt. Sok csapat és csoport indul hazánk szép tájainak bebarangolására. A legjobb sportolók júliusban részt vesznek a SZISZ PSZ nagydíján. Ezen hét külföldi csapat Is Indul. Az ifjú turisták, tűzoltók és egészségügyiek Duchonkán találkoznak. Itt bizonyíthatják a turisztikában, sportban, kultúrában, de a szórakozásban való jártasságukat ts. A gyermekek ezrei táboroznak majd a FSZM táboraiban. Szükséges lenne, hogy ezek a táborok a pionlrszervezet életét tükrözzék. Bátran elmondhatom, hogy az idei „pionír nyár“ tényleg gazdag lesz. Bizonyságot nyer, amit az év elejétől hangoztatunk, mégpedig az, hogy életképes szocialista szervezet vagyunk, hogy hasznára akarunk lenni hazánknak, hogy vidámak vagyunk, mert mindez hozzátartozik a boldog gyermekkorhoz. — Engedjen meg egy személyes kérdést. Nemrégen a Vietnami Demokratikus Köztársaságban járt, kérem mondja el néhány benyomását erről az országról olvasóinknak. — Néhány nap alatt nagyon sokat tudtam meg fiatal vietnami barátaink életéről. Mindenütt testvérien fogadtak. Láttam szenvedést, nehéz életkörülményeket, szerénységet, de láttam a szilárd elhatározást, az optimizmust és győzelembe vetett töretlen hitet ts. Addig harcolnak, amíg az utolsó amerikai is ei nem hagyja szép hazájukat. Nem sajnálják az áldozatokat, nem sírnak azok felett akik meghalnak a fronton, a dzsungelben, mert szilárd meggyőződésük, hogy harcuk igazságos. Ne feledkezzünk meg ezekről a szerény, őszinte emberekről, lelkes hazafiakról és internacionalistákról. A vietnamiakat érdekelte a mi életünk, kíváncsiak voltak, milyen az ifjúságunk, hogyan dolgozik. Érdeklődtek falvaink és városaink iránt. Láttuk a szemükből, hallottuk szájukból: szeretnének ők is szabad hazában élni, háború nélkül, békében építeni a szocializmust. Azzal az elhatározással jöttünk haza, hogy segíteni fogunk nekik. Mindent megteszünk, hogy segítségünk konkrét, kézzelfogható legyen. így kívánjuk támogatni igazságos harcukat. A segítségnyújtásra sok alkalom nyílik. Lányok, fiúk! Ti is hozzájárulhattok akár a nemzetközi tábor építéséhez, akár a Hanoi-i pionírház felszerelésének beszerzéséhez. — Köszönjük a beszélgetést. Beszélgetett: Horváth CIaVLU 'TlJs^ &joxJormcdlxx., j&rtjdk x/acnriďaL , OtA&kcü KA A nagyszülők tízhónapos kora óta nevelik Julikát, aki most kilencéves. Nem árva, hiszen 1971. februárjáig élt édesanyja; és édesapja mindmáig jő egészségnek örvend. Hogy akkor miért nevelik Julikát mégis a nagyszülők? Mert szülei is jobbnak látták, ha a kislány náluk van. Annak ellenére, hogy sem anyagi, sem lakáshelyzetük nem gátolta őket a kislány emberré nevelésében. Velük, a szülők emberségérzetével volt baj és azzal, hogy Ju- lika születésével nem tudatosították a változást, amely életükben beállt, a felelősséget, amely egy új élet adásával jár. Ezért van a kislány a nagyszülőknél. Ök viselik gondját, becsületre, emberségre nevelik, tanítgatják. Csakhogy. A gyerekek cipőt koptatnak, évente öt-hat párat is, szoknyát, nadrágot tesznek tönkre, pillanatok alatt, szeretik az édességet, meg ami nekik teremtetett és mindez pénzbe kerül. Méghozzá nem kevésbe. Ezt minden szülő tudja. julikának, még iskolás korú, tehát nincs önálló jövedelme, kijár a gyermekpótlék, amellyel a társadalom segíti a szülőket vagy pedig azokat, a- kik magukra vállalták a gyermeknevelés terheit. A Julika nevére szőlő 90.— korona viszont mindmáig Šahy valamelyik kocsmájában ébreszt mámort édesapjában. De a gyerek nő. Anélkül, hogy kötött nadrágja lenne, pedig de nagyon szeretné, anélkül, hogy szép ruhában apukájával sétálna vasárnaponként az utcán, a- nélkül, hogy játékait szekrényberakhatná... vagy minek a szekrény, ha játék sincs? Anélkül, hogy ne látná a különbséget közte és a többi gyerek között. Julika növekszik és gondolkodik, lát és hall. Korán lesz belőle felnőtt. D reselany nem nagy falu és JL Julikáék nagyszülei egészen az elején laknak. Szép új ház, — a kutya csak ugat —, mondja az elém szaladó nagykendőbe bu- gyolált kislány. Várok, és a ház mögül csakhamar előjön a nagymami, egy kedves, ötvenöt év körüli néni. — Tessék beljebb. A szobában találjuk Böske nénit, Julika édesapjának húgát, a kislány segítőtársát. Tavaly ő is férjhez ment, most itt szoronganak ebben az egy szobában férjével, de maholnap beköltöznek ők is Šahyba. A kislány ott áll mellettünk, tágra nyílt nagy barna szemekkel, lekerül fejéről a nagykendő, mumpsza volt, azért öltöztették a szokottnál melegebben. — Julika, hát milyen volt a bizonyítvány? — Volt három kettesem, de kijavítom! , — És kit szeretsz? — A Kormost. így hívják a kutyát. — És még? — unszoljuk tovább. — Apit. Ez a nagyapja. — Talán jobb lenne, ha Julika játszana, míg mi beszélgetünk —, próbálkozom kezdetleges módszerrel kizárni a kislái^t beszélgetésünkből, de a nagymami csak legyint. — Ez a gyerek mindenről tud. M inden egy keserűn végződött látogatással kezdődött. — Nem sokkal Julika születése után egy nagy kanna kecsketejjel bemntünk az urammal Šahyba és a téren a „Lengyel“ kocsma előtt mit látunk, mint azt a gyerekkocsit, amit a fiam pár héttel azelőtt vásárolt. A gyerek persze benne sírdo- gált. Az uram nézte az óráját és csaknem félóra is eltelt, míg a menyem kijött megnézni, mi van a kisbabával. Másodszor ugyanez történt. Sírt a szivem akkor is, amikor a pár- hőnapos kislányt a menyem beteges, idős édesapjára hagyták, aki mozdulni sem bírt és épp úgy szüksége volt egy gondos kézre, mint annak az ártatlan gyermeknek. Aki nevelt gyereket, az talán el tudja képzelni, milyen állapotban lehet a pelenkás korú kisbaba este, ha reggeltől senki még ál füle botját sem fordítja felé. A szülők még csak nem is tiltakoztak az ellen, hogy julika az idős nagyszülőkhöz kerüljön. Talán vártak is erre. Tehertől szabadultak meg. Az, hogy Julikát a nagyszülők magukhoz vették, minden hivatalos formula, bírósági határozat nélkül történt. Unokájukról, a fiuk kisleányáról volt szó. Azt hitték, továbbra is ők lesznek a kislány nagyszülei és szülei méltóképp fogják viselni a gyerek nevlésével járó gondok egy részét, már amennyire ez több kilométeres távolságból lehetséges. Nem így lett. A szerepek hamarosan felcserélődtek. — Míg élt a menyem, nagy ünnepeken ellátogattak hozzánk és hoztak is valamit a gyereknek. Ml nein kértünk sohasem, láthatták, hogy minden tőlünk telhetőt megteszünk Julikéért, láthatták, mije van és mire lenne szüksége. Pénzt keveset láttunk tőlük. Nagyapi, akit Julika legjobban szeret, ugyanannál az erdészeti vállalatnál dolgozik, mint fia, a kisleány édesapja. Nem keres sokat és jövőre nyugdíjba megy, még annyi sem futja majd a kis unokára, mint eddig. Ezért szóltak Julika édesapjának, járuljon hozzá valamicske pénzzel a gyerek neveléséhez. — Meg azért Is, mert mi is elköltözünk innen — szól közbe Böske néni. Férjével ők is sokat áldoztak a gyerekért. De mi lesz, ha majd nekik is családjuk és önálló háztartásuk lesz, szükség lesz minden fillérre. u @ .1 át szóltak. Azután, hogy JuM. JL Ilka édesanyja meghalt... — Az ital vitte sírba. Annak ellenére, hogy háromszor volt elvonó kúrán, nem tudott magán u- ralkodni. Szegény. Szerettük őt, tudott rendes Is lenni, nézze csak a fényképét, ugye milyen csinos... Pár koronát akartak. Pár biztos koronát, amelyre havonként számíthattak volna. — De a fiam tovább ivott és hallani sem akart a pénzről. Egyre csak azt hajtogatta, neki magának sem futja a keresetéből mindenre. Králik František, Julika édesapjának közvetlen felettese az érdészeti vállalatnál. — Havi jövedelme nem állandó, de olyan 2000 korona körül mozog. A kislányról tudjuk, hogy a nagyszülők nevelik... Különben mi hamarosan kiadjuk az útját, mert a munkájával nem vagyunk elégedettek. Julika édesapjával nem sikerült beszélnünk, de megpróbáltuk az ô szemszögéből vizsgálni kisleánya helyzetét. — Szeretem a leányom és meg is látogatom. — Ha telik a pénzemből, veszek neki játékot, ruhát, meg amire csak szüksége van. — Különben is, én nem kínáltam anyáméknak Julikát. Ök kérték, hát most neveljék. Tegyük fel, hogy ezt mondta volna, ha találkozunk, ezt a számára elképzelhető legjobbat, de az is lehet, hogy mást. Mindegy. Mi egyelőre nem fűzünk kommen tárt az esethez, csak továbbítjuk kisleánya üzenetét. Ö nein pénzt akar és arra sem panaszkodik, hogy nincs trapéznadrágja; valamit, ami sokkal drágább a pénznél, megfizethetetlen: egy embert, akihez tartozni szeretne, apát. A riporthoz az Oj Ifjúság következő számai egyikében még visszatérünk, mivelhogy Julika ügyéről tájékoztattuk a levicei járási nemzeti bizottság gyermekvédelmi osztályát és várjuk a döntést. Reméljük, hogy a kisleány igaza megtalálja az összhangot társadalmunk erkölcsi törvényeivel. Ö apát szeretne, szülőket, és lehet, hogy üzenetét az is elolvassa, akinek Íródott. Lehet, és akkor máris elértünk valamit. A veszteség így is nagy, mert visszamenőleg csak pénzt lehet visszafizetni, szeretetet nem. ZÁCSEK ERZSÉBET Április, az erdűk honapja Az erdők nemcsak a fakitermelés szempontjából jelentenek felbecsülhetetlen értékű kincset. Az emberiség szempontjából sokkal fontosabb az erdők környezetvédelmi szerepe. A fák mérsékelik az Időjárás szélsőséges kilengéseit, szabályozzák a víz körforgását és a levegő tisztaságát. Szerencsére Szlovákia gazdag erdőkben, területének több mint felét erdők borítják. A legújabb adatok szerint az összes erdő kiterjedése 1 millió 850 557 hektár. Ezt a kincset azonban óvni és gyarapítani kell, erre szeretnénk most figyelmeztetni az erdők hónapja alkalmából. VÁLTÁS TUŠIM1CÉN A Tušimice II. hőerőmű építkezéséről az elmúlt napokban távozott a fiatal é- pltők egy része, azok, akik egy évvel ezelőtt jelentkeztek brigádra. Szép munkát, jó munkát hagytak maguk mögött. Pénzben kifejezve 252 millió korona értékű munkát végeztek. A napokban újabb brigádosok érkeznek Tugimicére, májusban 280 szovjet, bolgár, magyar, lengyel és NDK-bell fiatal siet továbbá a SZISZ tagok segítségére. FIATALOK A VÁLASZTÁSI PROGRAMÉRT A galántai járásban a Szocialista Ifjúsági Szövetség tagjai aktívan bekapcsolódnak a Nemzeti Front választási programjának megvalósításába. A SZISZ járási bizottsága az összes alapszervezet nevében kötelezettséget vállalt, hogy a fiatalok 50 ezer órát dolgoznak le társadalmi munkában a község és városfejlesztésben. ÜTÖK — MADE IN CZECHOSLOVAKIA 1950-et Írtak, amikor egy horaždovicei kis műhelyben elkészült az első jégkorongütő. A kis műhelyből azóta korszerű nagyüzem, valóságos gyár lett, amely évente 900 ezer ütőt dob piacra, húsz különböző változatban. Az élvonalbeli játékosoknak „testre szabják“ az ütőket. A horaždovicei gyár termékeit ezenkívül külföldön is kedvelik. A múlt év végén a Szovjetunió 8000 ütőt rendelt. Ezenkívül Kanadában, Svédországban, Norvégiában, Svájcban, Olaszországban és az NSZK-ban is horaždovicei ütővel űzik a népszerű sportágat. ÜJABB SZÁLLODA AZ ALMOK VÖLGYÉBEN A košicei Hutné stavby a Magas Tátrában, az álmok völgyében 100 millió korona beruházással megkezdte egy új szálloda építését. A 600 ágyas Patria szálloda jövőre készül el, berendezése valósággal fényűző lesz. ÍZLIK AZ ARANYFÄCÄN A hurbanovói (Ögyalla) Aranyfácán védjegyű sör rövid idő alatt rendkívül kedvelt lett itthon és külföldön egyaránt. Magyarországra az Idén 15 ezer hektoliter hordós tizenkettest szállítunk. Más országokban, például Ausztriában elsősorban a pléhdobozba töltött Aranyfácánt kedvelik. A gyár idei kapacitása 600 ezer hektoliter.
