Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1972-04-11 / 15. szám
10 fa ff»» N em véletlenül született Cipruson a közmondás, hogy a tojás látja kárát, ha kő esik rá, és akkor Is, ha a tojás esik a köre. Hat évezrede — amióta ember lakja a Földközi-tengerben fekvő 9009 négyzetkilométer és jelenleg mintegy 600 000 lakosú szigetet — nemcsak a tenger hullámai verték partjait, de a néphullámok is átcsaptak rajta. Az Európa, Ázsia és Afrika közelében levő sziget mindig a hadak útján feküdt, és ezért időről időre majd minden ókori hatalom kezén megfordult. Különös fontossága volt a XII. században, amikor a kereszteshadjáratok útvonalába esett, majd a XIX. században, amikor a Szuezi-csatorna megnyitása után az angolok kerítették hatalmukba — elvették a törököktől —, hogy Indiába vezető kereskedelmi útjuk védelmét szolgálja. A három földrész útkereszteződésén fekvő Ciprus népe látja kárát, hogy szigethazáját nem kellemes éghajlata, hanem stratégiai jelentősége miatt kívánták meg a jelenkori hatalmak is. Az utóbbi időben kiéleződött a „ciprusi kérdés“ a zűrzavaros közel-keleti helyzet következménye. AZ ALKOTMÁNY BÉKLYÓJÁBAN Az 1960-ban szuverén állammá nyilvánított Ciprus alkotmányának gyors elemzése egymagában is rávilágít a szigetország felemás önállóságára és helyzetére. Az alkotmányok torzszülöttjének nevezhetjük a cipriótákra kényszeritett alaptörvényt, amelyet Anglia, Görögország és Törökország — az Atlanti Szövetség jegyében alkudott ki egymás között 1959-ben Zürichben és Londonban — a ciprusi nép akaratának mellőzésével. Az alkotmány nem az angol gyarmaturalom alól szabadulni akaró nép kívánságát fejezi ki, hanem az atlanti tömb érdekében folyt titkos tárgyalások és egyezkedések vetülete. Az alkotmány említést sem tesz a népről. Ciprus függetlensége és szuverenitása majdhogynem névleges, mert Angliának, Görögországnak és Törökországnak beavatkozási joga van az ország belügyeibe, ami a rossz hirú protektorátusok korára emlékeztet. Az alkotmány tiltja, hogy a szigetország más országgal egyesüljön — ami Görögország szándéka volt és maradt —, tiltja a sziget kettésza- kítását is, ami Törökország célja volt és maradt. Ä Londonban készült alkotmányt kiegészíti az úgynevezett Szövetségi Szerződés, amelyet Görögország, Törökország és Ciprus írt alá. és az előbbi két államot feljogosítja arra, hogy csapatokat tartson a szigeten. Emellett Anglia két katonai körzetet tartott meg szuverenitása alatt, valamint 42 kisebb támaszpontot a szigeten. Az úgynevezett Szavatossági Szerződéssel Anglia, Görögország és Törökország kifejezetten is jogot szerzett a beavatkozásra „ha szükség mutatkozik a status quo helyreállítására". Sziget a hadak útján A ciprusi események előzménye és háttere Területe: 9251 km2. Fővárosa: Nicosia (106 000). Lakossága: 622 000 (1968). Államformája: Köztársaság. MAKARIOS A hatalmi érdekek ellentétéből és összefonódásából született alkotmány mégis bizonyos függetlenséget ad Ciprusnak. Anglia viszont régi és bevált oszd meg és uralkodj elvét követve, időnként egymásnak ugratja a lakosság 82 százalékban görög és 18 százalékban török lakosságát, és ezért 1964 óta az ENSZ kéksisakos katonái tartózkodnak a szigeten. Útját állják a két népcsoport összecsapásának, ami 1963-ban. de később is, vérengzésekben nyilvánult meg. a- melyeket a szigeten állomásozó idegen hatalmak szították. MAKARIOSZ A SZIGET FÜGGETLENSÉGÉNEK SZIMBÓLUMA Makariosz érsek, a szigetköztársaság elnöke, menekülne az Atlanti Egyezmény szoros öleléséből és az Egyesült Nemzetek karjára kivan támaszkodni. Az ENSZ alapokmánya ugyanis szöges ellentétben van a Ciprusra kényszeritett alkotmánnyal. Az Egyesült Nemzetek közgyűlése 1965. december 18-án határozatot is hozott, a- melyben a zürichi és londoni tételekkel szemben megtiltotta a külföldi beavatkozást, és felhívással fordult a tagállamokhoz, hogy tartsák tiszteletben Ciprus Köztársaság szuverenitását, egységét, függetlenségét és területi épségét. Ez a döntés és felhívás írott malaszt maradt. További furcsasága a ciprusi alkotmánynak az, hogy a görög köztársasági elnöknek és a min denkori török alelnöknek vétójogot engedélyezett a parlament törvényei és a kormány dönté sei ellen. Nem kevésbé furcsa, hogy Cipruson Makariosz érsek kezében összpontosul a világi és egyházi hatalom, amely a messzi középkorból hozza eredetét. Ciprus ugyanis már 431-ben az ephézusi zsinaton önálló egyház lett, és a görögkeleti főpapok voltak a sziget kormányzói és legfelsőbb bírái. Makariosz pátriárka a sziget szellemi vezéreként küldött az angol megszállás ellen és a Görögországhoz való csatolásért. Az utóbbi időben viszont Ciprus függetlenségéért hadakozik. el nem kötelezett politikájáért küzd, egy új alkotmányért és a sziget demilitarizálásáért fiiggetlenítéséért az atlanti tömbből. Ezért for dúlt most ellen az athéni világi hatalom, az ezredesek kormánya, és lázltotta fel a szent szinódust, amely Makariosz lemondását követelte. ATHÉNI ULTIMÁTUM A nyílt támadás február 11-én kezdődött a szigetország függetlensége és a függetlenséget megtestesítő Makariosz érsek, köztársasági elnök ellen. Panajotakosz görög nagykövet aznap búcsúlátogatást tett Makariosz elnöknél. Minthogy néhány nappal korábban külügyminiszterhelyettessé léptették elő Athénben. Nem tisztelegni kívánt távozása előtt, ultimátumszerű jegyzéket nyújtott át az érseknek, amelyben Athén megvádolta Makarioszt, hogy a rendőrség számára fegyvereket vásárolt, hogy megtagadta a fegyverek átadását a nemzeti gárdának — amely görögországi tisztek vezetése alatt áll —, és ily módon veszélybe hozta Ciprus biztonságát, amely terén Athénnek „különleges felelőssége van“. A jegyzék továbbá „nemzeti egységkormány“ alakítását követelte a baloldal kizárásával, jóllehet a kommunisták a szavazatok 40 százalékát szerezték meg a legutóbbi választásokon. A jegyzék ezenfelül a szocialisták és a demokrata párt többségének a kizárását is követelte. Lassan kéthónapos távolságból tekintve a jegyzékátadásra — amelyet Athén nyilvánosságra hozott — egyáltalán nem kétséges, hogy a görög kormány puccsot akar kirobbantani Makariosz ellen, amit a „nemzeti erőik" a szigeten állomásozó görög tisztek vezetésével, esetleg a görög katonaság beavatkozásával hajtottak volna végre. Ismeretes, hogy Grivasz tábornok szeptember óta illegalitásban — feltehetően a görög csapatok kaszárnyáiban rejtőzve — Cipruson tartózkodik, és az sem kétséges, hogy a görög kormányelnök áldásával és megbízatásából szervezi az enóziszt, azaz Ciprus Görögországhoz való csatolását. Makarioszt. akit 1968. februárjában a ciprló- ták 95.45 százaléka újra elnöknek választott, ezúttal is a nép túlnyomó többségére támaszkodva, visszautasította, illetve nem teljesítette az ultimátum követeléseit, és nem vonta be személyes ellenségét, Grivasz tábornokot a kormányba. Az erőpróba ezzel azonban nem fejeződött be és a harc tovább tart a szigetország birtoklásáért. A stratégiailag fontos sziget jelentősége tovább nőtt azóta, hogy a Közel-Keleten tartóssá vált a feszültség, azóta, hogy a Földközi-tenger partvidékén az arab országok önállósultak, hogy Líbia kiebrudálta az amerikai támaszpontokat, hogy a máltai angol kikötők bizonytalanná váltak, és az amerikai VI. flotta Nápoly mellett a keletebbre fekvő görögországi Pireuszban kapott elszállásolást. PAROLÄZ1K A KÉT EGYKORI ELLENFÉL A sziget birtoklásáért, illetve felosztásáért, é- vek óta egymással szembenállva harcolt a görög és a török kormányzat, jóllehet mindkét ország az Atlanti Szövetséghez tartozik és a katonai tömb délkeleti szárnyát képezi. Az egyesült Államok erőfeszítése mindenekelőtt arra i- rányult, hogy megakadályozza két szövetségesének háborúját, ami a múltban két ízben majdhogynem kitört. Az amerikai közvetítésből született meg, hosszú egyezkedés után Ciprus felemás függetlensége, mert Páris almáján nem tudtak másként megosztozni. Az atlanti tömb a- zonban hatalmába akarja keríteni a szigetet, ezért a kulisszák mögött tovább folyt az e- gyezkedés. A zárt ajtók mögött folytatott alkudozásokról nem szivárgott ki semmi, azonban bizonyos dolgok mégis a felszínre kerültek, amiből következtetni lehet arra, meddig jutottak a tömb keretében vezetett tárgyalások. Papadopulosz, az athéni katonai kormány al- elnöke, a múlt év júniusában interjút adott a Milliyet című török napilapnak, amelyben a görög-török szövetség fontosságát Ciprus jelentősége fölé helyezte. Kijelentette, hogy Athén és Ankara megegyezésével kell megoldani a cipru sí kérdést, és hogy kormánya szükség esetén erőszakkal is kénysezriteni fogja Nikóziát a megállapodás teljesítésére. Mindenkinek feltűnt, hogy a ciprusi bonyodalmak közepette Ankarából nem hangzott el tiltakozás sem, holott a korábbi esetekben nyomban mozgósították a török flottát és a repülőgépek legalább felderítést végeztek. Ebből arra lehet következtetni, hogy megegyezés jött létre a két kormány között. Kártyáikra persze nem láthatunk be, de a jelenségekből arra következtetünk, hogy Athén és Ankara megegyezett, hogy Ciprust Görögországhoz csatolják, a törökök viszont engedélyt kapnak' 'állandó katonai támaszpont tartására a szigeten. Az Egyesült Államok ezzel egy csapással két legyet ütne: kibékítené két szövetségesét és Ciprust bevonná az atlanti tömbbe. Kifelejtették azonban a harmadik felet, a ciprusi népet, amely minden hellenizmusa mellett, nem akar görög provinciává süllyedni, meg a- karja őrizni országa függetlenségét és önállóságát. különösen azóta, amióta katonai junta kormányoz Athénban. A ciprusi nép szabadságaka rata és ellenálló készsége dönti majd el végső fokon a nagyhatalmi játékot. Makariosz érsek, aki valaha tálcári akarta felkínálni Ciprust az „anyaországnak", ma inkább a Ciprusi Köztársaság elnöke kíván maradni, semmim nemzeti hősként ünnepeltetni magát Athénben. A kiváló politikai érzékkel megáldott főpap ügyesen lavíroz a Földközi-tenger zavaros vizein. Az ultimátumot visszautasította és a ciprusi tömegtüntetések arra mutatnak, hogy a sziget görög lakosságának óriási többsége a köztársaság szuverenitásának politikáját támogatja. A kockázatok így is óriásiak. Nem vitás, hogy Makariosz érsek-elnök (mint már annyiszor), most is fizikailag veszélyben van! Az ő személyének erőszakos kikapcsolása pedig eltűntetne azt a politikai és pszichológiai stabilizáló erőt, amely az adott helyzetben az egységes köztársasági ellenállás egyik biztosítéka. A ciprusi köztársaság természetesen nincs e- gyedül. Jelentősen megváltoztatta az erőviszonyokat a Földközi-tenger térségében a szovjet flottila jelenléte. Megszüntette az amerikaiak monopolhelyzctét és teljes akciószabadságát. A mediterrán medencében kialakult helyzetben a Szovjetunió már többször leszögezte, hogy feltétlenül szükségesnek tartja a sziget-köztársaság önállóságának és függetlenségének megóvását. Ez a szovjet álláspont még élesebb körvonalat kapott, amióta világossá vált a görögamerikai szerződés és az új ciprusi válság közötti kapcsolat. A döntés végső soron az amerikaiak kezében van: Washingtonnak kell határoznia: meghüzza-e a kantárt és lelassítja a Ciprus elleni athéni offenzivát — vagy vállalja a független, szuverén ciprusi állami összezú- zását követő láncreakció kockázatát. S. T. Növekszik a KGST — országok, mezőgazdasági termelése Az európai szocialista országokban az utóbbi években ösztönző intézkedéseket hoztak a mezőgazdasági termelés fejlesztésére, amelyek eredményessége máris mutatkozik. A mezőgazdasági termelés átlagos évi növekedési üteme az 19B1—1965 évi 2,2 százalékról 1966— 1970-re 3,4 százalékkal növekedett. Jelentősen megnövekedett a mezőgazdasági munkák gépesítése. A KGST- országok mezőgazdaságában jelenleg 2,6 millió traktor dolgozik, az 1950. évi 720 ezerrel szemben. A műtrágyafelhasználás ez idő alatt hatszorosára emelkedett. A mezőgazdaság műszaki-anyagi bázisának megerősödése következtében a termelés magasabb fejlődési szakaszba lépett. Jelentősen növekedtek a gabonafélék terméshozamai és ennek eredményeképp több ország önellátóvá lett. A gabonafélék bruttó termelése a KGST- országokban az elmúlt ötéves időszakban átlagosan 227 millió tonna volt, a világtermelésnek mintegy egyötöde. Van-e értelme a holdkutatásnak? J Az új szovjet holdrakéta ahatását. A jelen és a jövő ku- Az amerikai űrhajók és a Luna—-20 sikeres útja is azt tatóira tehát sok munka vár. szovjet automaták azonban ed- bizonyltja: a Holdat még egyál- Nagy szenzációt keltettek az dig mindig az úgynevezett ten- talában nem fedeztük fel. első kőzetminták. Az Apolló—11 gerekben, a sík területeken A tudományos kutatómunka űs az Apolló—12 utasai, majd szálltak le.. Nyilvánvaló, hogy nem sportteljesítmény Az igazi a szovjet Luna—16 automatikus más a hegyes, kráteres vidék feladatok éppen azután jelent- űrállomás visszatérő egysége kőzetanyaga. Ezért nagy jelen- keztek hogy az első ember (1970-ben) egyaránt értékes a- tőségű a Luna—20 útja. Aszon- (Armstrong, az Apolló—11 pa- nyaggal érkeztek meg. Nagyon da a Mare Foecunditatis (Ter- rancsnoka 1969-ben) Földünk izgalmas, tizenegy hónapig tar- mékenység tengere) és a Mare égi kísérőjének sziklás talajára tó munkát végzett a Földről té- Crisíum (Válságok tengere) kötette lábát. A különféle önmű- vé-kamerák segítségével irányi- zötti hegyláncon landolt. Tech- ködő vagy emberek irányította tott szovjet Lunochod—1. Az nikailag is bravúros teljesít- műszerekkel a Hold mágneses els° emberkéz alkotta jármű, mény volt a sima leszállás — erőterét (elhanyagolhatóan ki- amely a Mare Imbrum vidéké- pár hónappal előbb a Luna-18 esi) felszíni formáit talajának r°l nemcsak panorámaképeket ugyanezen a különösen nehéz rétegezettségét alkotóelemeit közvetített, hanem talajminta- terepen fölborult, nem teljesí- vizsgállák ’ elemzéseket Is végzett, sokol- tette feladatát. 5 J ' dalű mozgó laboratóriumnak bi- A Hold kutatása tovább foA jövőben, az ezredforduló zonyult. lyik. Már szerelik az újabb tájékán a Holdon már állandó kutatóállomások lesznek, a telepesek hosszú hónapokat töltenek ott. Nincsen ugyanis légköre, ez kiváló csillagászati megfigyeléseket tesz lehetővé. A légkör — ős természetesen az eső — hiányában a felszín le- kopása, az erózió a holdfelszínen nagyon lassú. Furcsa, de éppen Földünkről tudunk meg többet a Holdon; ott a felszín évmilliók, sőt évmilliárdok előtti állapotában maradt meg érintetlenül. (Leszámítva a világűrből érkező meteorok és az úgynevezett napszél romboló holdjárót, a Luna—2-t, és április 16-án — háromszori halasztás után — elindul egy újabb amerikai űrhajó, az Apollo—15 is. Fedélzetén a tapasztalt Young a parancsnok, (Ö repült először a Gemini űrhajóval, Grissom társaságában, aki később az Apollo-kabín kipróbálásakor vesztette életét.) Holdra szálló társa, a geológus Charles Duke újonc, a parancsnoki kabin pilótája Thomas Mattingly pedig az Apollo—13 pilótája lett volna... ha skarlát gyanúja miatt nem a tartalék, Swingert indul helyette. így Mattingly kimaradt a szerencsétlenül járt, de a Földre szerencsésen visszatérő űrhajó drámai kalandjaiból. A szovjet tudósok a Hold kutatásának jelenlegi szakaszában az automatákat részesítik előnyben. Egy automata szerkezet hozzávetőleg hasonló feladatokat végez el, mint az ember, viszont húsz-ötvenszer olcsóbb, ráadásul egy esetleges baleset (Apollo—13, Luna—18) nem kockáztat emberéletet. Alaksza Tamás John Young, parancsnok Charles Duke, goelágns. Thomas Mattingly, pilóta
