Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1972-04-11 / 15. szám
8 f • Ul MARTIN KRIŠŠ Két narancs mikor a reggeli nap besüA tött a laboratórium ablakán, dr. Veller felnyitotta a szemét, és akkorát nyújtózkodott, hogy szinte ropogtak a csontjai. Nem pihente ki magát az éjszaka. Megállt a tükör előtt, és csodálkozva nézte, hogy né- hánynapos szakálla tegnap óta egyszer akkorára nőtt. A sarok felé ment, ahol két fehér nyúl lapult a ketrecben. — Nos, kollégák, kezdjük a próbát? Az állatok felváltva néztek mindenható urukra, aztán egymásra, mintha abban egyezkedtek volna, melyikük legyen az első. A doktor kivette a ketrecből azt, amelyik a kezeügyébe került, és az asztalra ültette. Egy fecskendezőbe színtelen folyadékot szívatott, és a tűt olyan ügyes mozdulattal dugta a nyúl bőre alá, hogy az észre sem vette. Az állat néhány pillanat múlva görcsökben vonaglott, aztán élettelenül elnyújtózkodott az asztalon. Ugyanez történt a másikkal is. A fehérköpenyes férfi átlátszó papírba csomagolta a tudomány áldozatait, majd pléhdobozba zárva őket, a dobozt a kertben egy fa tövébe hántolta. Vagy két hét múlva kiásta a pléh- dobozt, és felboncolta a hullákat. Csodálkozva tapasztalta, hogy a méreg feloldódott a tetemekben, és csupán néhány utódelem jelezte nyomát. Ez volt a harmadik kísérlete ezzel az anyaggal, és mindig ugyanúgy végződött. Végül is el kellett hinnie, hogy ez így van. Hogy ez a méreg — 1- lyen... Bekapcsolta a rádiót, zenét keresett, és elhelyezkedett egy kényelmes fotelben. Gondolataiból egy gépkocsi fékcsikorgása rezzentette fel, amely éppen az ablak alatt állt meg. Dr. Veller kinézett, aztán unottan megjegyezte: —■ A híres szemfényvesztő. Beszélgetés tetszés szerinti tárgyról... Egy beteg szív érdekében. Az előszobában hamisítatlan szívélyességgel üdvözölte barátját, Ku- rucz doktort. — Üdvözöllek, doktorom. Nos, sétáltatjuk a szívecskét? — ö, kérlek, most kivételesen jól viselkedik. Azt sem tudom, hogy van szívem. — Azért csak foglal] helyet, pihenj le, mert amíg mi az ördögről beszélünk, lehet, hogy az az ajtó mögött hallgatózik. — Lehetetlen. Elvégre egy tudós dolgozószobájában vagyunk, ahol minden beteg szerv az ő akaratának engedelmeskedik. — Sunt certi denique fines... — Nem vagyok római polgár, de azért ismerem mindenben a mértéket. Csupán a gúnyolódásban és a jókedv perceiben vetem fel néha a sulykot, Nos, te hogy vagy kedves barátom? Veller doktor néhányszor végigsétált a szobán, aztán helyet foglalt a vendégével szemben. — Nem könnyű élni a halál után is. Nem egy esetben fel kell érte áldozni az egész életet. — Stanislav J. Lee. Dr. Veller elmosolyodott és elismerő szavakkal hízelgett vendégének. — Nem hiába mondják rólad, hogy egyformán képes vagy eszmecserét folytatni a lótenyésztésről és híres emberek mondásairól. De hát elvégre író vagy. Dr. Kurucz egy ideges mozdulatot tett a kezével, aztán gúnyosan megjegyezte: — Csak akkor szólj, ha mondanivalód értékesebb a hallgatásnál. A vendéglátó villámgyorsan reagált: — Szókratész! — No, láml — csodálkozott dr. Kurucz, s közben felemelte teáspoharát, és ivott néhány kortyot. — Ha az előbbi elismerés igaz, akkor a vitatársam alapos ellenfél. A vendéglátó nem fogta fel ezt a bókot, meredten nézett maga elé. — Szeretném tudni, barátom, min töröd a fejed? — zavarta meg dr. Kurucz gondolatmenetét. Dr. Veller felrezzent, aztán kitérően válaszolt: — Ügy látom, ízlik a teakeverékem. — Valóban nagyszerűi Megkaphatnám végre a receptjét? — Jómagam inkább lehörpintek egy Napóleont — folytatta dr. Veller a mellébeszélést, de aztán a tárgyra tért: — Szívesen odaadom, csak attól tartok, hogy többet aztán nem jössz hozzám látogatóba... indketten jóízűen nevettek. M — Az élet nem arra van, hogy élj, hanem arra, hogy érezd át az életet. Ügy látom, te átérzed — tréfálkozott dr. Veller. — Szeretsz filozófálni, ezt kedvelem benned. — Én viszont valamit nem kedve- lekü nálad. Nem vagy őszinte velem szemben. — Dr. Kurucz felpattant a székről. — Ülj csak, majd elmondom, ml bánt. — Vagy úgy! Szóval a succinül klór... Hogy állsz vele? — Hát igen... Furcsa dolgok vannak a világon. — Dr.. Veller megtörülte a homlokát. — Kutatómunkám célja az élet volt, mégis a fordítottjánál lyukadtam ki. — Ez mindenképpen nagyszerű, kolléga úr. Életünk két véglete az é- let és a halál. A pozitívum és a negatívum. Mindkettő hasznos lehet, ha bizonyos időben, kellő helyen érvényesülhet. A kígyóméreg öl, de gyógyíthat is... Hanem el kell mennem — csapott át dr. Kurucz más témára és felállt. — Maradjon meletted az áldott ihlet. — Ne siessl — kérlelte a vendéglátó. — Még be se fejzetem. Vagy talán nem érdekel? Vagy túlságosan leköt az utazás gondolata? Mert hallottam róla... — Hát igen, az én titkaim csak nekem szentek. Tudod, van egy befejezetlen könyvem... A vidéken talán elég nyugalmat találok... Nem szóltam róla, minek terheljelek saját problémáimmal... — Védekezett dr. Kurucz. — De kérlek, hiszen kollégák vagyunk, sőt barátok. — Ez igaz. Remélem, ez így is marad. Ha majd meglátogatsz, szívesen látott vendég leszel nálam. II. éhány nap múlva dr. KuN rucz feleségével, Valériával egy kisvárosba költözött, a- hol már régebben villát vásárolt. Ott keresett nyugalmat irodalmi munkájához, s egyben pihenést beteg szívének. A vonatban felesége váratlanul megkérdezte: — Miért is nem utazunk autóval? Talán kényelmesebb lett volna. — Tudod, nem szeretem a hosszú autóutat. Egyébként a kocsivezető várni fog bennünket az állomáson. Az asszony közelebb húzódott, és átölelte a férfi vállát. — Igazad van, kedves... Kölcsönzői nekem egy puszit? — Kölcsönözzek? Milyen kamatlábbal? — Kamat nélkül. Ezt a kölcsönt azonnal lefizetem — szorosan átölelte férjét. A fülkébe belépett a kalauz, és a menetjegyeket kérte. Az asszony nyugalmát színlelve új témába kezdett: — Mondd, kérlek, nálad a villakulcsok? Minden rendben van. Meg fogsz lepődni. Már arról Is gondoskodtam, hogy néhány nap múlva munkába léphess. — Milyen munkába? Hol? — érdeklődött Valériá. Valéria újra a férjéhez hajolt, és tekintete a kölcsönt követelte... A vonat fékezett. — Megérkeztünk, drágám — szólt dr. Kurucz, és megindult az ajtó felé. Az állomás előtt feketén fénylő luxuskocsi várt rájuk. Terebélyes hársfák alatt suhantak a lakásuk felé. A kandallóból hamarosan vidámító meleg áradt. Amíg Valéria a ruhákat rakosgatta a szekrényben, dr. Kurucz kényelmes fotelbe süppedve zenét hallgatott. Merengéséből a következő hirdetés zökkentette ki: — Kedves hallgatóink felolvassuk híreinket. Ma a reggeli órákban dr. Kurucz közismert hipnotizőr és jeles szakíró vidékre utazott, s ezzel egy időre félfogadása szünetelni fog. Elhatározását feltehetően gyakori szívbántalmai sürgették... Az orvos szokatlan fürgeséggel pattant fel ülőhelyéről. — Valéria, kinek az ötlete volt ez? — Látod, milyen híres vagy? — nevetett az asszony. — Hát itt sem lesz nyugtom? — Nyugalom, doktor úr, nyugalom. Hiszen észrevehette, hogy tartózkodási helyét nem közölte a bemondó. — Szóval a te műved? — kérdezte vádoló hangon. — Részben. Tegnapelőtt egy szerkesztő érdeklődött utánad, interjút akart kérni. Azzal ráztam le, hogy nem érsz rá, mert elutazol. — Nem kellett volna... — De hiszen, ha eltitkolom, hogy utazni készülsz, másnap újra zaklatott volna. Így legalább... — Igaz, igaz, nyugodott meg a férfi. — Bocsáss meg. Igazán gondos vagy, mint egy őrzőangyal. — Az asszonyhoz lépett és megsimogatta. Az előszobában megszólalt a telefon. — Ez meg vajon ki lehet? Ki tud róla, hogy itt vagyunk. Te talán szóltál valakinek? — kérdezte a férfi és felemelte a kagylót. — Jó napot, jó napot igazgató úr... Igen berobogtunk... Nagyszerű... Akár néhány évet is itt töltenék... Jöjjön csak... Természetesen... Tehát az első ultipartinál találkozunk. — Ki volt az? — kérdezte türelmetlenül Valéria. — Találd el... — Dr. Veller! — A férfi összehúzta a szemét. — Hallod, Valéria, féltékeny leszek. Ez az agglegény valahogy sokat jár az eszedben! — 0, kérlekl Semmiség! Annyi az egész, hogy tiszteletben tartom az o- lyan embert, aki kudarcai ellenére sem adja fel a harcot. Aztán végül is sikereket ér el... — Hát nem ö jön hozzánk, hanem dr. Velecky. — A gyárigazgató? Az orvos bólintott. — Akkor bizony gyorsan rendet kell itt csinálnom — szólt Valéria, és máris indult, hogy kitakarítsa a szobát. — Ne fáradj, reggel itt lesz a bejárónő, ő majd elvégzi a házi munkát. Róla is gondoskodtam, mert hiszen te munkába fogsz járni. Én e- gyedül hogy készítenék magamnak ebédet? — Az igaz, hogy nem vagy szakácsművész, viszont elismerem, hogy nagyszerű szervező vagy. Hát jó, nem takarítok, hanem készítek vacsorát, aztán pedig irány a tollasbál. eggel az orvos kábult f-ejR jel ébredt. — Tudod mi segít? — kedveskedett Valéria és egy kupica francia konyakot öntött a férjének. — Magad is azt tartod, hogy kis mennyiségben orvosság. Az orvos felhajtotta az italt, s úgy érezte, valóban felfrissült tőle. Ezt mondta a feleségének: — Ha majd a boltban jártok, hozzatok még néhány üveggel. Dr. Velecky is kedveli Napóleonnak ezt a változatát. (Folytatjuk) • „Edit-Kassa“: Versel egyelőre ziláltak, nyersek, logikailag zavarosak. Egyik versét így kezdi: / Indultam a Göncölszekérrel, / melyei a béke árnyéka húzott. / stb. Logikai bukfenc. Tanulnia kell — a nyelvet és a verstant isi önre is érvényes a mondás — sokat markol, keveset fog! Az úr című versében Ady reminiszcenciákat érzünk (A disznófejű nagy úr!). Tanuljon! • R. I. Maié Raíkovce: Még nagyon fiatal, hogy közölhető színvonalon foglalkozhasson a versírással. Azt ajánlanánk, hogy próbálkozásait egyelőre küldje a Tábortűz szerkesztőségébe. A fejlődése így sokkal egye- nesvonalúbb lehet! • „Boldogtalan leány“: Verse naiv, semmitmondó! Lebeszéljük! 0 „Kisasszonyok a magasban“: Próbálja megszerezni a bratislavai Magyar Könyvesbolton keresztül. A cím: Slovenská kniha — MAGYAR KÖNYVESBOLT, Bratislava, Michalská 6. Ha itt nem tudná megszerezni, forduljon a Magyar Területi Színházhoz (Komárno), ők ugyanis ezt a Gyárfás darabot már játszották. • Cs. Zs. Hroboöovo (Alistól ): Kérésének sajnos nem tehetünk eleget. Versel nyersek, naivak, semmitmondók! Sokat kellene tanulnia, ha verset, elfogadható verset akarna írni. Nézzük talán egyik versének néhány sorát: / Nincs egy nyugodt percem / nincs egy boldog órám, / és azon tű- nődözök / mikor lesz számomra újra szabadság. / stb. Lebeszéljük, de csak az írásról I • K. S. Matúškovn (Taksony): Zita című írása a- lapján úgy látjuk, hogy íráskészsége van. Kár, hogy elnagyolta, elsiette. Adós marad a belső ábrázolással is. Keveset lát, még kevesebbet láttat. Tanuljon, művelje magáti Idővel jelentkezzen újra! Az sem segít, ha a férj a feleség pártjára áll, védelmezi. Az örökös feszültség fennmarad, és együttélésük elveszti minden varázsát. Így aztán az ellentétek egyre növekednek, szaporodnak. A család tagjai meggyűlölik egymást. * 14. SZERETET HELYETT GYŰLÖLKÖDÉS Említettük, hogy a szülők és a fiatalok ellenségeskedése megmérgezi a fiatalok házasságát. A folytonos veszekedések kiblrhatatlanná teszik az életet. Ezek a veszekedések mindinkább eldurvulnak. A szülőik táplálják gyermekükben az élettárssal szembeni ellenszenvet. S erre a közös lakás mindinkább lehetőséget nyújt. Néha szinte hihetetlen helyzet áll elő. Ismerek egy öreg nénit, aki valósággal életfeladatának tekinti a menye gyalázását. Másról már nem is tud beszélni. Mindenkinek elmondja szinte beteges vádjait. Sőt az unokáit is az anyjuk ellen hecceli. Olyan dolgokat mond el a gyermekeknek, hogy azon még a felnőttek is megbotránkoznának. Nem törődik vele, hogy pletykái nem valók gyermekfülnek. Minden feladatot, parancsot, amit az anya ad a gyermekeinek — megmásít, megváltoztat. Máshol viszont a fiatalasszony használja fel a gyermekeit arra, hogy kibírhatatlanná tegye az anyósa életét, örömet okoz neki, ha a gyerekek kinevetik, kicsúfolják a nagyanyjukat. A legrosszabb azonban az, hogy ilyen körülmények között a gyermekiélek is sérüléseket szenved. Visszamarad érzelmi fejlődésében, helytelen elképzelése támad az emberek egymáshoz való viszonyáról, a szülői szeretetről. Kimondott ellenségeskedésre azonban csak ritkán kerül sor. De a sértegetések is mély sebeket ejthetnek, még akkor is, ha mézes-mázos szavak mögé rejtik. Egy esetben a szorgos és rendes feleség csak azért hagyta el az urát, mert nem volt képes megszokni az anyós sértegetéseit, gúnyos megjegyzéseit arra vonatkozólag, hogy „szegényebb“ családból származik. Néhány esetben, ha az ellenségeskedők jellembeli elfer- dülésben szenvednek, a lelki feszültség olyan formában robban ki, hogy azzal már a bíróság kénytelen foglalkozni. Üjságok is írtak arról az esetről, amikor a vő úgy fejbe vágta az anyósát egy lapáttal, hogy kórházba kellett szállítani. Mindezt csak azért, mert beleavatkozott a fiatal házasok veszekedésébe. Más esetben az anyós öntötte le forró vízzel a menyét, mert az nem akart aznap mosni. Az is megtörtént, hogy a feldühödött vő véresre verte az egész családot, összetörte a bútort, majd öngyilkosságot akart elkövetni, mert az anyósa rászólt, hogy „megint sáros cipővel“ lépett a szobába. Rengeteg ellenségeskedés támad a közös gazdálkodásból, a közös háztartásból. Könnyen támad olyan vélemény, hogy az egyik vagy a másik nem bánik elég takarékosan a másik által szerzett pénzzel, többet költ belőle, mint amennyit kellene. Az ilyen gyanűsítgatások ellen az a legjobb védekezés, ha minden kiadásról és bevételről pontos kimutatást vezetnek. Ennek a segítségével sok kellemetlen vádaskodást megelőzhetünk. Az egészséges együttélés érdekében legjobb, ha az öregek és fiatalok külön háztartást vezetnek. Még abban az esetben is meg kell állapodni a közös kiadásokban, — ki mennyit fizet belőlük — ha azt az öregek nem kívánják. Ilyen közös kiadás a lakbér, az étkezés, fűtés, világítás, adó stb. Az, aki mindent elfogad ás semmiért se fizet, függő helyzetbe kerül, elveszti a jogát, hogy bármibe is beleszólhasson. Olyan esetekben is támadnak ellentétek, amikor a fiatalok és az öregek külön háztartást vezetnek, de egy lakásban élnek. A már említett Fekete Gyula kisregényében erre Is találunk példát: „Persze megérdemelné a két öreg. De Imrus mit szólna, olyan nyugodtan éltek idáig, akkor zárkóztak be, amikor akarták, leengedték a redőnyt, idegen szem nem fért hozzájuk: fiatal házasoknak mindenki idegen. Más az, ahol gyerek van; legalább a gyereket van kire hagyni. De rajtuk mit lendítene a két öreg, semmit, szegények csak a gondot szaporítanák: Ha már úgy is bemész a városba, Ircsi, hozzál nekem is ezt, azt, amazt... Szóljál be Imrének, vágjon egy kis gyújtást nekünk is... £s ha... isten őrizz!... egyedül marad valamelyikük, talán betegen, magatehetetlenül, emberi kötelessége, hogy ápolja, főzzön, takarítson, mosson rá, ez természetes.“ Ha az ifjú házaspár együtt lakik a szülőkkel, az az unokák nevelése szempontjából egyrészt előnyös, másrészt hátrányos. Lehetővé teszi, hogy a fiatalasszony is dolgozzék és a hivatásának éljen. Köztudott, hogy nálunk a gyermekeknek több mint a felét a nagymamák nevelik, gondozzák. A fiatal pár szabadabban rendelkezhet a szabad idejével. Például este is elmehetnek szórakozni, mert van kire a gyereket bízni. Olyankor is kiderül a közös lakás előnye, ha a család valamely tagja megbetegszik. Természetesen hátrányok is származnak abból, ha nagyszülők nevelik a gyereket. Különösen akkor, ha a szülök a gyermeknevelésre nem szakítanak elegendő időt. A legnagyobb hiba benne, hogy a gyermekeket különböző befolyások érik. Mások a szülők, és mások a nagyszülők részéről. Az öregedéssel változik az ember, öregebb korban elnézőbb, engedékenyebb. A nagyszülők szeretetből hajlandók sok olyan „csinytevés“ fölött szemétbányái, a- milyeneket egykor a saját gyermekeiknél nem néztek el. Mindent elsimítanak. Takargatják az unokák komoly jellembeli hibáit is. Titokban azt is megengedik, amit a szülök megtiltottak. Megvédelmezik az unokákat a megszolgált büntetés elől is. Természetesen a gyakorlatban ezek az eltérő nevelési elvek sokféleképpen jelentkeznek. A gyermek egészséges nevelkedése érdekében azonban ezeket ki kell küszöbölni. A nagyszülőknek még akkor sem szabad eltérő magatartást tanúsítani, ha megvannak róla győződve, hogy a fiatalok helytelenül járnak el a gyermekeikkel szemben. A szülői tekintély fenntartása érdekében csupán gyöngédséggel ellensúlyozhatják a szülők keménységét. Megengedhetik, hogy az unokák kisírhassák bánatukat a keblükön, de a szülők magatartását, eljárását akkor sem szabad bírálníok vagy elítélniük. Folytatjuk
