Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1972-04-11 / 15. szám
6 HANKA Az édesapja pincér a prágai Párizs szállóban, az édesanyja háziasszony, egy a sok milió közül a világban. Mašková asszony nem szerette a fekete színt, most mégis kénytelen hordani. Mašek fir évtizedek óta feketében jár, de sohasem érezte ilyen borzalmasnak mint most, mert mindig Hankára gondol. Hankára, aki pöttöm kora óta járt a jégre, ötkor kelt és sokszor este tizenegykor jött haza, míg országos bajnok és Európa legjobbja lett belőle. Eleinte egyikük sem támogatta a javaslatot: hogy a lányuk revühöz szerződjön. Egyik szülő sem szereti, ha gyermeke messzire kerül a háztól, méghozzá külföldre, revühöz, ahol sokat kell gyakorolni és szinte naponta fellépni. Naponta utazni, legtöbbször repülővel, és egyik szülő sem szereti, ha a gyermeke sokat repül. Dehát elment más is, és nem bánta meg, miért ne próbálná szerencsét Hana? Már itthon is volt egy kis FIAT-ja, azt a revünél egy sokkal gyorsabb kocsira cserélte és kevés szabad idejét ennek volánjánál töltötte. így indult el, saját kocsiján az utolsó fellépésére is, de az indulás pillanatában még nem tudta, hogy a jégtükörben sohasem pillantja meg többé magát. Egy franciaországi sugárút betonján fejezte be rövid életét: az édesanyja talán éppen levelét olvasgatta a prágai házban, az édesapja talán éppen egy vendégnek vitte ki az fijabb adag pilzenit. Hana Mašková kellemes interjú-alany volt. Kétszer beszélgettem vele, nem pózolt, nem akart más lenni, mint amilyen valójában volt. Szerette a bifszteket, akkor is azt rendelt, amikor először nyilatkozott az Üj Ifjúságnak, öt évvel ezelőtt. Kreol volt, fekete szemű. Sok férfinek tetszett. Ö végül is egy Staidl nevű prágai táncdal-szerzőre szavazott. Staidl várta a repülőtéren, a pályaudvarokon, a főutak kereszteződésein, mert Hana mindig utazott, mindig kevés ideje volt, de mindig jókedvű. Most már egyik irányból sem érkezik haza. Aki szereli a szépet, az megrendült Mašková halálának napján. Hanka egyéniség volt, atmoszférát teremtett a jégen, jellegzetes stílust alkotott. Különb volt mint, Beatrix Schuba, pedig sohasem nyert olimpiai és világbajnokságot. Gyönyörű, fiatal, tehetséges lány volt. Milyen kegyetlen játéka a sorsnak: tavasszal halt meg, az élet megújulásának idején. Az édesanyja most már mindig feketében jár majd, az édesapja, a Párizs pincére úgyszintén, és nemcsak szolgálatban. (bt) ■cuabziiMn Rövidesen sorra kerülnek a labdarúgó Eu- rópa-bajnokság küzdelmeinek zárómérkőzései. Mint ismeretes, Magyarország Romániával, Csehszlovákia legyőzőjével mérkőzik. Képünkön a román csapat erőssége, Satmareánu (Szatmári) látható. A jobbhátvéd a Steaua Bukarest kapitánya, aki már a mexikói világbajnokságon kitűnt korszerű, jó játékával. OTT LESZ TOOMEY MÜNCHENBEN? Toomey és felesége, a szép Mary Rand T okióban ismerkedtek meg: Mary Rand, a távolugrás angol női vi- lágcsficstartója és o- limpiai bajnoka, meg Bili Toomey, a tíztusa világcsúcstartója és későbbi — mexikói — bajnoka. Mary Rand, akit a világ legcsinosabb atlétanőjének tartottak, egy brit üzletember felesége volt. Beleszeretett az amerikai atlétába, elvált és férjhez ment hozzá. Fekete parókában és fekete szemüvegben hagyta el Angliát a csinos atlétanő. Nem szerette volna, ha felismerik. Az angolok bizonyos árulásnak tartották tettét. Ok azonban boldogan élnek abban az amerikai városban, amely arról nevezetes, hogy a második világháborúban találatot kapott. Goleta eszményi éghajlati feltételeket biztosít a sportolóknak. Toomey házában és kertjében készül Münchenre például Jim Ryun is. Toomey körül az utóbbi időben sok a vita. A tíztusa világcsúcstartója reklámügynök. Emiatt meggyűlt a baja a konzervatív vezetőkkel. Jelenleg az a helyzet, hogy nem biztos, megvédheti-e Münchenben olimpiai bajnoki címét. 0 reménykedik, hogy rajthoz engedik. „Rendszeresen edzem. Nyolcezer pont körüli teljesítményre bármikor képesnek tartom magam. Rengeteget edzem. Kaliforniában az edzések királyának hívnak. A szövetség konzervatív. £n reklámügynök vagyok. Ez a foglalkozásom, ebből tartom el a családomat. Ha diá- koskodnék, kevesebb lenne a pénzünk, nem tudnám a család anyagi egyensúlyát megteremteni. A főiskolán reklámpszichológiát tanultam. Csak azért, mert az amerikai szövetség vas- kalapos, nem lehetek egyik napról a másikra repülőgép-mérnök! Bízom benne, hogy kegyelmet kapok. Amerikában nincs olyan sok tíztusázó, hogy a müncheni esélyek szempontjából mindegy lenne, ki utazik az olimpiára. Az olimpián egyébként hatalmas lesz a harc. Erősen készülnek az NDK, az NSZK és a Szovjetunió versenyzői. Bízom a szövetség józan eszében és abban, hogy a müncheni tartanon én is rajthoz állhatok. Ezért edzem olyan sokat. Ezért készülök úgy, mint eddig még soha.“ (klochan) A szót már sokszor leírták és számtalanszor ejtették ki. Az elcsépelt kifejezések közé sorolhatnánk — ha nem töltenénk meg újabb és újabb tartalommal. A tömegsportolás szükségességét régen hangoztatják. „Nemcsak élsportolókra van szükségünk. Jó dolog, hasznos dolog és szép dolog, ha az olimpiákon aranyérmeket szerzünk és Csehszlovákia nevét megismeri a világ, de ne felejtsük, hogy nem mindenkiből lesz olimpiai bajnok. A mozgásra, sportolásra mindenkinek Joga és szüksége van, mert érdekünk, hogy erős, egészséges, kiegyensúlyozott emberek alkossák társadalmunkat. Meg kell tehát teremteni azokat a feltételeket, amelyek lehetővé teszik, hogy a tömegek is sportolhassanak.“ Mindez a gyakorlatban persze nem megy mindig simán. Hány község van még Csehszlovákiában, ahol nincsen tornaterem! Hány kisváros, ahol nincsen úszó-medence, de még folyó sincsen. És hány olyan helység, ahol lenne u- gyan sportlétesítmény, de a kulcsot két lakat alatt tartják, és a költségesen felépített gyakorlóhely kihasználatlan marad. Az Űj Ifjúság sportrovata céljául tűzte ki, hogy segíti a nemes értelemben vett tömegsportolás eszméjének terjesztését, teret ad azoknak, akik egy-egy Jól sikerült rendezvényről tudósítanak, vagy valódi problémáikat felvetik. Mit jelent ez a gyakorlatban? 1. Szívesen közlünk olyan írásokat, amelyek arról számolnak be, hogy egy-egy falu, község vagy város SZISZ- szervezete elhatározta: tesz valamit a tömegsportért. Ha bebizonyosodik, hogy a rendező és szervező szerv nemcsak azért hozta létre asztalitenisz vagy sakk-versenyét, hogy „egy ilyen akció is legyen“, hanem azért, mert ki akarta elégíteni a tagok igényét, vagy fel akarta kelteni érdeklődésüket a sport lránt — örömmel közöljük a tudósítást. 2. Támogatjuk egy-egy SZISZ-szervezet azon törekvését, amely arra irányul, hogy helységükben sportlétesítmény Ml A „TÖMEGSPORT“? építése kezdődjön. Ma már a tömegsport sem képzelhető el tornaterem nélkül, és sok ifjúsági szervezet éppen azért nem tud megfelelő munkát kifejteni, mert télen nincs módja tevékenykedni. Jő volna, ha mozgalommá válna az uszodák építése, vagy legalábbis megfelelő fürdési lehetőség biztosítása. Sok helyen minimális anyagi befektetéssel egészen korszerű és higiénikus strandot lehetne létrehozni, mert forrás ugyan van, de nincs egy leleményes szervező, aki „mozgatná az ügyet“. Ilyen helyen sokat tehet az ifjúsági szervezet. Javaslatának lapunk hasábjain teret biztosítunk! 3. Szívesen közlünk olyan portrékat, amelyek egy-egy tehetséges fiatal sportolóról, vagy a sportot őszintén szerető SZISZ-funkcíonáriusról szólnak. A jó példa mindig hatásos, éljünk vele ml is. 4. Rendkívüli módon örülnénk az olyan hangvételű írásoknak, amelyekből kiderülne, hogy a tömegsport igazi élményt nyújtó tevékenység, ha nem formálisan, kényszerből, muszájból közeledünk hozzá. Ha azért csináljuk, mert szeretjük a mozgást, a sportolást. Meggyőződésünk, hogy mindez a szervezők hozzáállásán, őszinteségén és lelkesedésén múlik. A jövőben rendszeresen tájékoztatjuk olvasóinkat a közzétett témáról. Célunk, hogy nemcsak a híres, országszerte ismert sportolókat mutassuk be, hanem azokat is, akik egy-egy kis faluban, üzemben vagy iskolában szolgálják az egészség, a sport ügyét. Írunk azokról, akik a HESZ- ben tevékenykednek, és olyan sportágakat űznek, mint az ejtőernyős ugrás, repülés, céllövészet. Várjuk tudósításaitokat, beszámolóitokat! (btl ÜJABB HÁZASSÁG? REZKOVÁ - HÜBNER UTÁN- PLISCHKE? |ól tudjuk, hogy Milena Rez- ková, a mexikói olimpia női magasugró-versenyének győztese, férjhez ment edzőjéhez, Rudolf Hübnerhez. Az edző azóta férj is. Most arról szereztünk tudomást, hogy Alena Prosková, a csehszlovák atléti ka nagy reménysége és jelen légi legjobb női magasugrója hasonló lépésre szánta el magát: házasságot köt edzőjével, Ľubomír Plischke-vel. Ľubomír Plischke mondta el, hogy Alena tizennégy esztendős korában árulta el először tehetségét, 114 cm-t ugrott magasba. Plzeňben aztán 167 cm- íg vitte, majd Kováinál, az egykori magasugrónái 176-ig ju tott. Ekkor ismerkedett meg mostani edzőjével és jelenleg 184 cm-nél tart, de 188-íg sze retne jutni. „Rólam most azt mondják, hogy nagyszerű edző vagyok, mert Alena két esztendő alatt nyolc centiméterrel többet ugrott. Az igazság viszont az, hogy könnyű vele dolgoznom, mert szívós és céltudatos lány, nekem csak irányítanom kell.“ Közben befutott Prosková. „Műkorcsolyázással kezdtem, de hamar rájöttem, hogy darabos a mozgásom. Ügy nézhettem ki a jégen, mint szabadon- választott gyakorlata bemutatásakor Schuba. Az atlétikában több lehetőségem volt, tizenhat éves korom óta specializálom magam“. Hol ismerte meg vőlegényét? „Még Plzeňben, tizenhat éves koromban. Ö is ugrált, nem túlságosan magasra, de nagyon szépen. Eleinte a stílusa tetszett meg, később ő maga is.“ PROSKOVÁ Olyan régen járnak együtt? „Hat éve. Amikor az építészeti ipariskolában leérettségiztem, Prágába kerültem, ott tanult Luba is. A Sparta színeiben versenyeztem, de nem ment valami fényesen. Luba azt mondta, hogy csiszolni kell a technikámon, és akkor 180-ig is eljuthatok. Erre én azt válaszoltam, hogy próbáljuk meg együtt. így lett az edzőm“. Milyen típusú ember az edzője? „Hallgatag. Keveset beszél, de amit mond, annak aztán van sava-borsa! Ha szembeszegülök vele, legtöbbször azzal szerel le. hogy kijelenti: „Ne az érzéseid befolyása alatt gondolkodj. Felejtsd el érzéseidet és összpontosíts az ugrásra!“ Be kell látnom, hogy az élet őt igazolja.“ Szoktak veszekedni is? „Néha, mert a férfiak időnként az ember „idegeire mennek“, de vele nehéz összekapni, mert borzasztó kiegyensúlyozott, nyugodt ember“. Mint a versenyeken? „Ezt azért nem mondanám, mert ilyenkor talán jobban !z gul mint én, csak uralkodik magán. Én többnyire csak az ugrásra gondolok, az első lépésekre, ő viszont már a nekifutás ritmusából rájön, sikerül-e az ugrás, vagy sem. Nagyszerűen meg tudja különböztetni a hibásat a jótól, már menetköz ben. Persze csak a verseny után mondja el észrevételeit.“ Osszeszidja? „Nem, nagyon emberi módon viselkedik. Ha győzök és a lapok megdicsérnek, az ő célja, hogy ne szálljon fejembe a dicsőség. Ilyenkor többnyire azt mondja, hogy még nagyobbat ugorhattam voljia. Ha viszont kikaptam és kritizálnak az újságokban, vigasztal: sebaj, legközelebb jobban megy majd, és megmagyarázza, hol követtem el hibát.“ Megértő? „Igen. Elsősorban azért, mert ő maga is ugrált és jól tudja, müven bonyolult dolog ez. Ráadásul a nőknek lélektanilag még nehezebb a dolguk, valahogy inkább férfi sportág — nézetem szerint — a magasugrás. Ö kiegyensúlyozott, nvn godt, én meg borzasztóan hullámzó hangulatú alkat vagyok. Sokszor „kiborulok“, de ö mindig megnyugtat.“ Mint például? — Mint például a jabloneci verseny után, ahol ötödik lettem és vissza akartam lépni a prágai küzdelmektől. Luba meggyőzött, és igaza lett: győztem“. Közös tervek? „Vannak. Szeretnék kijutni Münchenbe és jól szerepelni. Szeretnék 188 cm-t ugrani. A vőlegényem ennyire volt képes versenyző korában. Ősszel lesz az esküvőnk.“ Továbbra is ő marad az edzője? „Természetesen". Kép: - Prosková és edzője
