Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1972-04-11 / 15. szám

6 HANKA Az édesapja pincér a prágai Párizs szállóban, az édesanyja háziasszony, egy a sok milió közül a világ­ban. Mašková asszony nem szerette a fekete színt, most mégis kénytelen hordani. Mašek fir évtizedek óta feke­tében jár, de sohasem érezte ilyen borzalmasnak mint most, mert mindig Hankára gondol. Hankára, aki pöt­töm kora óta járt a jégre, ötkor kelt és sokszor este tizenegykor jött haza, míg országos bajnok és Európa legjobbja lett belőle. Eleinte egyikük sem támogatta a javaslatot: hogy a lányuk revühöz szerződjön. Egyik szülő sem szereti, ha gyermeke messzire kerül a ház­tól, méghozzá külföldre, revühöz, ahol sokat kell gya­korolni és szinte naponta fellépni. Naponta utazni, leg­többször repülővel, és egyik szülő sem szereti, ha a gyermeke sokat repül. Dehát elment más is, és nem bánta meg, miért ne próbálná szerencsét Hana? Már itthon is volt egy kis FIAT-ja, azt a revünél egy sok­kal gyorsabb kocsira cserélte és kevés szabad idejét ennek volánjánál töltötte. így indult el, saját kocsiján az utolsó fellépésére is, de az indulás pillanatában még nem tudta, hogy a jégtükörben sohasem pillantja meg többé magát. Egy franciaországi sugárút betonján fe­jezte be rövid életét: az édesanyja talán éppen levelét olvasgatta a prágai házban, az édesapja talán éppen egy vendégnek vitte ki az fijabb adag pilzenit. Hana Mašková kellemes interjú-alany volt. Kétszer beszélgettem vele, nem pózolt, nem akart más lenni, mint amilyen valójában volt. Szerette a bifszteket, ak­kor is azt rendelt, amikor először nyilatkozott az Üj Ifjúságnak, öt évvel ezelőtt. Kreol volt, fekete szemű. Sok férfinek tetszett. Ö végül is egy Staidl nevű prágai táncdal-szerzőre szavazott. Staidl várta a repülőtéren, a pályaudvarokon, a főutak kereszteződésein, mert Hana mindig utazott, mindig kevés ideje volt, de mindig jó­kedvű. Most már egyik irányból sem érkezik haza. Aki szereli a szépet, az megrendült Mašková halálá­nak napján. Hanka egyéniség volt, atmoszférát terem­tett a jégen, jellegzetes stílust alkotott. Különb volt mint, Beatrix Schuba, pedig sohasem nyert olimpiai és világbajnokságot. Gyönyörű, fiatal, tehetséges lány volt. Milyen kegyetlen játéka a sorsnak: tavasszal halt meg, az élet megújulásának idején. Az édesanyja most már mindig feketében jár majd, az édesapja, a Párizs pincére úgyszintén, és nemcsak szolgálatban. (bt) ■cuabziiMn Rövidesen sorra kerülnek a labdarúgó Eu- rópa-bajnokság küzdelmeinek zárómérkőzései. Mint ismeretes, Magyarország Romániával, Csehszlovákia legyőzőjével mérkőzik. Képün­kön a román csapat erőssége, Satmareánu (Szatmári) látható. A jobbhátvéd a Steaua Bu­karest kapitánya, aki már a mexikói világbaj­nokságon kitűnt korszerű, jó játékával. OTT LESZ TOOMEY MÜNCHENBEN? Toomey és felesége, a szép Mary Rand T okióban ismerkedtek meg: Mary Rand, a tá­volugrás angol női vi- lágcsficstartója és o- limpiai bajnoka, meg Bili Toomey, a tíztusa világcsúcstartója és későbbi — mexikói — bajnoka. Mary Rand, akit a világ legcsinosabb atlé­tanőjének tartottak, egy brit üzletember felesége volt. Bele­szeretett az amerikai atlétába, elvált és férjhez ment hozzá. Fekete parókában és fekete szemüvegben hagyta el Angliát a csinos atlétanő. Nem szerette volna, ha felismerik. Az ango­lok bizonyos árulásnak tartot­ták tettét. Ok azonban boldo­gan élnek abban az amerikai városban, amely arról neveze­tes, hogy a második világhábo­rúban találatot kapott. Goleta eszményi éghajlati feltételeket biztosít a sportolóknak. Toomey házában és kertjében készül Münchenre például Jim Ryun is. Toomey körül az utóbbi idő­ben sok a vita. A tíztusa vi­lágcsúcstartója reklámügynök. Emiatt meggyűlt a baja a kon­zervatív vezetőkkel. Jelenleg az a helyzet, hogy nem biztos, megvédheti-e Münchenben olim­piai bajnoki címét. 0 remény­kedik, hogy rajthoz engedik. „Rendszeresen edzem. Nyolc­ezer pont körüli teljesítményre bármikor képesnek tartom ma­gam. Rengeteget edzem. Kali­forniában az edzések királyá­nak hívnak. A szövetség kon­zervatív. £n reklámügynök va­gyok. Ez a foglalkozásom, ebből tartom el a családomat. Ha diá- koskodnék, kevesebb lenne a pénzünk, nem tudnám a család anyagi egyensúlyát megteremte­ni. A főiskolán reklámpszicho­lógiát tanultam. Csak azért, mert az amerikai szövetség vas- kalapos, nem lehetek egyik nap­ról a másikra repülőgép-mér­nök! Bízom benne, hogy kegyelmet kapok. Amerikában nincs olyan sok tíztusázó, hogy a müncheni esélyek szempontjából mindegy lenne, ki utazik az olimpiára. Az olimpián egyébként hatal­mas lesz a harc. Erősen készül­nek az NDK, az NSZK és a Szovjetunió versenyzői. Bízom a szövetség józan eszében és abban, hogy a müncheni tarta­non én is rajthoz állhatok. Ezért edzem olyan sokat. Ezért készülök úgy, mint eddig még soha.“ (klochan) A szót már sokszor leírták és számtalanszor ejtet­ték ki. Az elcsépelt kifejezések közé sorolhatnánk — ha nem töltenénk meg újabb és újabb tarta­lommal. A tömegsportolás szükségességét régen hangoztatják. „Nemcsak élsportolókra van szük­ségünk. Jó dolog, hasznos dolog és szép dolog, ha az olimpiákon aranyérmeket szerzünk és Csehszlová­kia nevét megismeri a világ, de ne felejtsük, hogy nem mindenkiből lesz olimpiai bajnok. A mozgásra, sportolásra mindenkinek Joga és szüksége van, mert érdekünk, hogy erős, egészséges, kiegyensúlyozott emberek alkossák tár­sadalmunkat. Meg kell tehát teremteni azokat a feltétele­ket, amelyek lehetővé teszik, hogy a tömegek is sportol­hassanak.“ Mindez a gyakorlatban persze nem megy mindig simán. Hány község van még Csehszlovákiában, ahol nincsen tor­naterem! Hány kisváros, ahol nincsen úszó-medence, de még folyó sincsen. És hány olyan helység, ahol lenne u- gyan sportlétesítmény, de a kulcsot két lakat alatt tart­ják, és a költségesen felépített gyakorlóhely kihasználat­lan marad. Az Űj Ifjúság sportrovata céljául tűzte ki, hogy segíti a nemes értelemben vett tömegsportolás eszméjének ter­jesztését, teret ad azoknak, akik egy-egy Jól sikerült ren­dezvényről tudósítanak, vagy valódi problémáikat felve­tik. Mit jelent ez a gyakorlatban? 1. Szívesen közlünk olyan írásokat, amelyek arról szá­molnak be, hogy egy-egy falu, község vagy város SZISZ- szervezete elhatározta: tesz valamit a tömegsportért. Ha bebizonyosodik, hogy a rendező és szervező szerv nem­csak azért hozta létre asztalitenisz vagy sakk-versenyét, hogy „egy ilyen akció is legyen“, hanem azért, mert ki akarta elégíteni a tagok igényét, vagy fel akarta kelteni érdeklődésüket a sport lránt — örömmel közöljük a tu­dósítást. 2. Támogatjuk egy-egy SZISZ-szervezet azon törekvését, amely arra irányul, hogy helységükben sportlétesítmény Ml A „TÖMEGSPORT“? építése kezdődjön. Ma már a tömegsport sem képzelhető el tornaterem nélkül, és sok ifjúsági szervezet éppen az­ért nem tud megfelelő munkát kifejteni, mert télen nincs módja tevékenykedni. Jő volna, ha mozgalommá válna az uszodák építése, vagy legalábbis megfelelő fürdési lehető­ség biztosítása. Sok helyen minimális anyagi befektetés­sel egészen korszerű és higiénikus strandot lehetne létre­hozni, mert forrás ugyan van, de nincs egy leleményes szervező, aki „mozgatná az ügyet“. Ilyen helyen sokat te­het az ifjúsági szervezet. Javaslatának lapunk hasábjain teret biztosítunk! 3. Szívesen közlünk olyan portrékat, amelyek egy-egy tehetséges fiatal sportolóról, vagy a sportot őszintén sze­rető SZISZ-funkcíonáriusról szólnak. A jó példa mindig hatásos, éljünk vele ml is. 4. Rendkívüli módon örülnénk az olyan hangvételű írá­soknak, amelyekből kiderülne, hogy a tömegsport igazi él­ményt nyújtó tevékenység, ha nem formálisan, kényszer­ből, muszájból közeledünk hozzá. Ha azért csináljuk, mert szeretjük a mozgást, a sportolást. Meggyőződésünk, hogy mindez a szervezők hozzáállásán, őszinteségén és lelke­sedésén múlik. A jövőben rendszeresen tájékoztatjuk olvasóinkat a köz­zétett témáról. Célunk, hogy nemcsak a híres, országszer­te ismert sportolókat mutassuk be, hanem azokat is, akik egy-egy kis faluban, üzemben vagy iskolában szolgálják az egészség, a sport ügyét. Írunk azokról, akik a HESZ- ben tevékenykednek, és olyan sportágakat űznek, mint az ejtőernyős ugrás, repülés, céllövészet. Várjuk tudósításaitokat, beszámolóitokat! (btl ÜJABB HÁZASSÁG? REZKOVÁ - HÜBNER UTÁN- PLISCHKE? |ól tudjuk, hogy Milena Rez- ková, a mexikói olimpia női magasugró-versenyének győz­tese, férjhez ment edzőjéhez, Rudolf Hübnerhez. Az edző az­óta férj is. Most arról szerez­tünk tudomást, hogy Alena Prosková, a csehszlovák atléti ka nagy reménysége és jelen légi legjobb női magasugrója hasonló lépésre szánta el ma­gát: házasságot köt edzőjével, Ľubomír Plischke-vel. Ľubomír Plischke mondta el, hogy Alena tizennégy eszten­dős korában árulta el először tehetségét, 114 cm-t ugrott ma­gasba. Plzeňben aztán 167 cm- íg vitte, majd Kováinál, az egy­kori magasugrónái 176-ig ju tott. Ekkor ismerkedett meg mostani edzőjével és jelenleg 184 cm-nél tart, de 188-íg sze retne jutni. „Rólam most azt mondják, hogy nagyszerű edző vagyok, mert Alena két esztendő alatt nyolc centiméterrel többet ugrott. Az igazság viszont az, hogy könnyű vele dolgoznom, mert szívós és céltudatos lány, nekem csak irányítanom kell.“ Közben befutott Prosková. „Műkorcsolyázással kezdtem, de hamar rájöttem, hogy dara­bos a mozgásom. Ügy nézhet­tem ki a jégen, mint szabadon- választott gyakorlata bemutatá­sakor Schuba. Az atlétikában több lehetőségem volt, tizenhat éves korom óta specializálom magam“. Hol ismerte meg vőlegényét? „Még Plzeňben, tizenhat éves koromban. Ö is ugrált, nem túl­ságosan magasra, de nagyon szépen. Eleinte a stílusa tet­szett meg, később ő maga is.“ PROSKOVÁ Olyan régen járnak együtt? „Hat éve. Amikor az építé­szeti ipariskolában leérettségiz­tem, Prágába kerültem, ott ta­nult Luba is. A Sparta színei­ben versenyeztem, de nem ment valami fényesen. Luba azt mondta, hogy csiszolni kell a technikámon, és akkor 180-ig is eljuthatok. Erre én azt vála­szoltam, hogy próbáljuk meg együtt. így lett az edzőm“. Milyen típusú ember az edző­je? „Hallgatag. Keveset beszél, de amit mond, annak aztán van sava-borsa! Ha szembeszegülök vele, legtöbbször azzal szerel le. hogy kijelenti: „Ne az érzéseid befolyása alatt gondolkodj. Fe­lejtsd el érzéseidet és összpon­tosíts az ugrásra!“ Be kell lát­nom, hogy az élet őt igazolja.“ Szoktak veszekedni is? „Néha, mert a férfiak időn­ként az ember „idegeire men­nek“, de vele nehéz összekap­ni, mert borzasztó kiegyensú­lyozott, nyugodt ember“. Mint a versenyeken? „Ezt azért nem mondanám, mert ilyenkor talán jobban !z gul mint én, csak uralkodik ma­gán. Én többnyire csak az ugrásra gondolok, az első lépé­sekre, ő viszont már a nekifu­tás ritmusából rájön, sikerül-e az ugrás, vagy sem. Nagyszerű­en meg tudja különböztetni a hibásat a jótól, már menetköz ben. Persze csak a verseny után mondja el észrevételeit.“ Osszeszidja? „Nem, nagyon emberi módon viselkedik. Ha győzök és a la­pok megdicsérnek, az ő célja, hogy ne szálljon fejembe a di­csőség. Ilyenkor többnyire azt mondja, hogy még nagyobbat ugorhattam voljia. Ha viszont kikaptam és kritizálnak az új­ságokban, vigasztal: sebaj, leg­közelebb jobban megy majd, és megmagyarázza, hol követtem el hibát.“ Megértő? „Igen. Elsősorban azért, mert ő maga is ugrált és jól tudja, müven bonyolult dolog ez. Rá­adásul a nőknek lélektanilag még nehezebb a dolguk, vala­hogy inkább férfi sportág — nézetem szerint — a magas­ugrás. Ö kiegyensúlyozott, nvn godt, én meg borzasztóan hul­lámzó hangulatú alkat vagyok. Sokszor „kiborulok“, de ö min­dig megnyugtat.“ Mint például? — Mint például a jabloneci verseny után, ahol ötödik let­tem és vissza akartam lépni a prágai küzdelmektől. Luba meg­győzött, és igaza lett: győz­tem“. Közös tervek? „Vannak. Szeretnék kijutni Münchenbe és jól szerepelni. Szeretnék 188 cm-t ugrani. A vőlegényem ennyire volt képes versenyző korában. Ősszel lesz az esküvőnk.“ Továbbra is ő marad az edző­je? „Természetesen". Kép: - Prosková és edzője

Next

/
Thumbnails
Contents