Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1972-01-11 / 2. szám

QM 5 Harmadik esztendei» figye­lem és l) madik esztendeje te­szem fel újból és újból a kér­dést: Doktor Don Quijote? Vé­leményem elfogult lehet, ezért kérném mások hozzászólását is, ragadjanak tollat, megéri. A té­ma a bábszínház, a bábjátszó művészet. De ez csak ürügy. A lényeg olyan messzire gyűrű­zik, mint a vízbe dobott kő legtávolabbi karikája. x Dr. Szőke István az egész­ségügyi szakközépiskola igaz- gatóhelyetese Košicén (Kas­sa). Szereti a bábszínházát, maga is írogat vagy dramatt- zálgat darabokat, és mert o- lyan embertípus, aki sohasem tudott a „fióknak“ dolgozni, évek óta amatőr bábjátsző cso­portokat vezet. Legutóbb a ma­gyar tannyelvű gépészeti és e- lektrotechnikai ipariskola di­ákjaival próbált szerencsét. Kis csoportja, a Glóbusz 1969- ben jött létre az iskola tantes­tületének, a Thália Színpadnak és a CSEMAroK városi bizott­ságának támogatásával. A Gló­busz a semmiből kezdte, mint írtam, 1969-ben. És 1971 nyarán, a chrudimi versenyen, az amatőr bábosok országos seregszemléjén már nagydíjat nyert! A legjobb u- matőr bábjátszó csoportként tartják nyilván nyár óta a Gló­buszt. Csehszlovákia első szá­mú kisegyüttesévé lépett elő a gárdái Fel tudjuk-e mérni, mit jelent ez? Elképzeljük-e, lát- juk-e a szédületes ívet? Egy csoport, amely a semmiben gyökerezik, kétéves gyakorlás után maga mögött hagy fél évszázados hagyománnyal ren­delkező együtteseket! Idézzük a fődíjat osztó zsűri vélemé­nyét, már csak azért is, mert a megfogalmazás roppant 'a- nulságos és elgondolkoztató: „A bizottság különösen a Szé­kely balladákat értékelte nagy­ra. A színen rítusokat idéző, u- gyanakkor költőien forró han­gulat alakult ki,, és mivel a rendezés áttetsző és logikus volt, az sem számított, hogy nem értettük a magyar nyel­vet.“ A nagydíjat nyert Székely balladákat Kodály Zoltán mű­veinek felhasználásával dr. Szó ke István és Suba Emil álli tóttá össze. A rendező dr. Sző­ke István volt. Képzőművész Pogorielová, világosító Dulo D. Hang: Balogh M. A bábokat Bachorec Bán Z., Bodnár D., Cseri L., Dubány I., Halász L., Koós E., Lucskay J., Luzsica L., mozgatták. A szöveget a Thá­lia Színpad művészei mondták szalagra. Közreműködtek még: Dajka M., Hegedűs K„ Kosztyu M., Panyko J. Munkatárs Suba Emil volt. x Miután a chrudimi nagydíj a Glóbusz tulajdonába került. egyre-másra olvashattuk a di­csérő hangvételű cikkeket. kommentárokat, írásokat az or­szág szinte mindegyik lapjá­ban. A Szlovák Televízió két ízben is műsorába iktatta a Glóbusz produkcióját, külföldi meghívások érkeztek, egyszó­val: a szemlélőnek az a be­nyomása alakult ki, hogy most aztán olyan fellendülés követ­kezik majd, amilyen még nem volt. Reméltük, hogy a Glóbusz gyakrabban szerepel majd ez után Košicén és bejárja egy kicsit a környéket is. Legna­gyobb meglepetésemre nem így állnak a dolgok. Amikor dr Szőke Istvánt hallgatom, mo.i­csaknem minden esetben a ze­nét, a táncot, az irodalmat, a színjátszást értjük? Népművelő munkánk ugyanis főleg ezek ápolásában, oktatásában és szervezésében merült ki ez 1- dáig. 2. Kell-e gyerekeinknek ma­gyarul beszélő bábfigura? Szükséges-e. hogy érzelmi vi­lágunkra ilyképpen is hassunk? 3. Ha valaki bebizonyítja, hogy a semmiben is megfogan­nak a gyökerek, ha két év a- latt országos fénybe állítja kis csoportját, ha legyőzi a nyelvi akadályokat és baráti kézszo­rításra nyújtja kezét az arra érdemesek felé, azzal mit te­gyünk? Tapsoljuk meg és ve­gyük tudomásul, hogy „ez js van“, és tovább ne töpreng­jünk sorsa fölött? 4. Érdemes-e az utánpótlás­sal törődni? Érdemes lenne-e esetleg a Glóbusz vezetőjét mások tanítására beszervezni? Mozgalommá változtatni a rjiű- vészetnek ezt az ágát ná lünk is? datad úgy szúródtak belém mint a tüskék. „Sajnos elég nagy a közöny. Néhányan pél­dásan támogatnak, mint pél­dául Schulz György mérnök, az ipari igazgatója, de ez nem általánosítható. Lassan én is belefáradok a munkába, az örökös szervezésbe, a helyi­séghiányba, az érdektelenség­be. A bábszínházát, a bábját­szást imádom. Legközelebb oda megyek majd dolgozni, ahoi megbecsülnek és megteremtik a technikai feltételeket. Ha a Glóbusszal nem Is hagyom ab­ba, akkor is létesítek egy má sík csoportot az iskolámban, az egészségügyiben.“ Mindezek után gondolkod­junk együtt: 1. A bábjátszásnak a cseh­szlovákiai magyarok körében szinte semmilyen hagyománya nincsen. Elődeink nem nagyon művelték a művészet eme á- gát. Szükségünk van-e rá egy­általán, amikor mi kultúrán 5. Érdemes-e a szélmalom- harcot vívni? Áldozni a szabad időből, órákat, napokat venni el a családtól? Érdemes-e a semmibe magot hinteni és vár­ni, hogy kihajtson, kivirágoz­zék? Egyesek azt mondják, hogy dr. Szőke túl érzékeny em­ber. Lehet. Lehet, hogy ez az írás is eltúlzottnak, túlságosan megrajzoltnak mi­nősül majd. Nem baj. Ak­kor tárgyaljunk, amikor még lehet. Akkor, amikor még létezik az országos első G16 busz. Előadásaikat mindössze kétszer láttam. Nem vagyok a bábjátszás szakértője. De a kis társulat feloszlása még akkor is fájna, ha tagjai története­sen nem a magyar tannyelvű gépészeti és elektrotechnikai ipariskolából lennének. Mert igénylem és szeretem a szépet. BATTA GYÖRGY Eredményt hirdettek A CSKP megalakulásának 50. év­fordulója alkalmából a bratislavai OSVETOVÝ ÜSTAV nemzetiségi osz­tálya egész estét betöltő magyar színdarabok alkotására pályázatot írt ki. A pályázatra 1971. szeptember 15- ig a Jeltételeknek megfelelően 12 e- gész estét betöltő mű érkezett, ezek közül 5 színmű, 5 dráma, 2 vígjáték, 1 komédia és 1 paródia. A pályázatra beküldött műveket a pályázati feltételek figyelembevételé­vel öttagú, szakemberekből álló bi­zottság értékelte. Díjat nyertek: I. díjat — 5000 Kčs — „Időzített boldogság“ c. paródia — szer­ző Dávid Teréz író, Bratislava­II. díjra a bizottság színművet nem Javasolt, így nem lett kiadva; III. díjat — 2000 Kčs — „Tüleke- dők" c. vígjáték — szerző Si- poss Jenő, Komárno. Az értékelő bizottság javaslata a- lapján Klimits Lajos, Bratislava — „Szúnyogpuszta“ c. drámája 1000 Kčs és Vajányi Béla — Košice — „Út a Golgotára“ c. drámája 500 Kčs külön- jutalomban részesül. A pályázatra beérkezett, illetve dí­jazott és Jutalmazott művek műked­velő színjátszó csoportjaink reperto­árját gazdagítják, és ezáltal a szer­zők hozzájárultak szocialista kultú­ránk fejlesztéséhez. ÚJABB BEMUTATÓ A MATESZ THÄLIA SZÍNPADÁN Az újabb premier: Osztrovszkij Vihar c. darabja A posta keserves tréfát űzött szer­kesztőségünkkel az elmúlt esztendő vé­gén. Az ünnepek okozta torlódás során elkallódott az a küldemény, amelyben a Thália- Színpad újabb bemutatójának „előzetését“ küldtük. A tizenharmadikl bemutatóról most már csak annyit kö­zölhetünk, hogy Osztrovszkij Vihar c. darabja kerül színre, Beke Sándor ren­dezésében. Az újabb premier érdekessé­ge, hogy először mutatkozik be a kö­zönségnek a Thália Színpad két új, te­hetséges tagja, Tóth Erzsébet és Ku- sitzky Gyula. A bemutatóról részletes beszámolót közlünk lapunkban, (bt) ORDÖDY KATALIN: _____________I //—* ORDÖDY KATALIN: md® A KESKENYEBB ŰT „... nem ott volt hiba, hogy nem tértem le a saját utamról, Luci kedvéért, hanem ott, hogy nem értettem hozzá, miként vezessem őt is az én ntamra“ — ezekkel a szavakkal összegezi Dr. Cihák Dénes, az Ordódy Katalin most megjelent társadalmi regényében szereplő főhős há­zassága válságba jutásának okát. Valóban, a regényben kibontakozó konfliktus gyökere valahol a két, egymástól lényegesen eltérő világból érkező egyéniség találkozásá­ban rejlik. Dénest, a tehetséges falusi fiút, nemcsak szár­mazása különíti el Lucitől, az orvosprofesszor lányától, hanem egész világnézete, sőt nemzetisége is. Luci a pol­gári jólét és felemelkedés megvalósulását várja a tehet­séges, életerős orvostanhallgatótól, de helyette egy vidéki körorvos feleségének sorsát kapja. A dolog eleinte még tetszik is Luci romantikus természetének, de később, ami­kor rádöbben az eiszürkülés fenyegető veszélyére, kétség- beesett menekülési szándékában olyan fegyverhez folya­modik, amely elmérgesíti az örökségbe kapott ellentéte­ket, olyan helyzetet teremt, amelyből csak megalkuvások, az emberi méltóságot sértő kompromisszumok árán mene­külhet, ha nem akar végérvényesen elszakítani minden meglevő összekötő szálat férje és saját élete között. Ordódy Katalin „A keskenyebb út“ című regényében megpróbálja napjaink csehszlovákiai magyarsága életének legalább keresztmetszetét adni, A szándék megvalósításá­hoz csakúgy, mint főhőse, maga is a keskenyebb, tehát a nehezebb utat választotta. Hőse, Cibak Dénes határozottan szép, emberi vonásai ellenére sem tekinthető „korunk hő­sének“. Dénes azzal a tiszteletre méltó elhatározással ké­szül az életre, hogy minden tudásával azokat az embere­ket fa jelen esetben a falu népét) szolgálja majd, akik közül maga is „vétetett“. Tehetsége és igyekezete azonban arra predesztinálja, hogy az egész társadalom boldogulá­sát szem előtt tartva, erejéhez és képességéhez méltó posztot foglaljon el. így nemcsak egy kisebb közösség ja­vára hasznosíthatná vele született tehetségét. Lényegében a felesége is ezt várja tőle. Dénes azonban makacsul ha­lad a maga választotta úton, és akkor sem hajlandó letér­ni róla, amikor már felismeri annak buktatóit. Pedig él benne az a jogos igény, hogy beleszóljon a világ folyásá­ba. Erről tanúskodik publicisztikai tevékenysége is. Cibak Dénes tisztán látását, nemes szándékát azonban szinte törvényszerűen elhomályosítja a nemzetiségi kérdés. Nem ismeri fel. hogy a mesterségesen táplált — ezért eleve helytelen asszimilációs törekvések mellett — létezik egy természetes, megakadályozhatatlan asszimiláció is. Egyéb­ként ezt példázza Luci anyjának sorsa. Luci már asszony fejjel jön rá arra, hogy az anyját nagyon is erős 9Zálak AZ ÍJ IFJÚSÁGNAK NYILATKOZIK FELÍRSZ 1VAN0VICS CSUJOV Feliks* Ivanovícs Caujev *r ifjú szovjet kaitok lest* hotségesebbjei közé tartozik. 1 (Mi-ben született, 1964-ben szerzett diplomát a moszkvai Energeticscszkij Institúton 1956-tól • ..Mologyezs Moldavíi“ című lapban kezdte pub­likálni verseit. Azóta nemcsak a Szovjetunióban, hanem a szocialista országokban is megismerkedtek »evével. Feliks* Ivanoviccsa) a moszkvai csehszlovák nagykövet­ség klubjában tilálfcoetunk. és megkértük, válaszoljon •*- hány kérdésünkre. Kérésünknek örömmel tett eleget. Kedves Feliksz Ivanovícs. mit árulhatna ei életéről s eddigi pályafutásáról? — Mindent. Nincsenek titkaim- Ha életemről, pályafutásomr*l akarok beszélni, ott kell kezdenem, hogy repülős családból szár­mazom. Édesapám pilóta volt, s ezért sokszor költözködtünk. Jó­magam a Távol-Keleten születtem, majd onnan Moldáviába kerül­tünk. Tizenegy éves voltam, amikor édesapám meghalt, és egy évre rá meghalt az édesanyám is. Magunkra tnaradfunk három és fél éves kisöcsémmel. Először gyermekotthonban akartak ben­nünket elhelyezni, de én nem egyeztem bele. így aztán magam­nak kellett az öcskösömró! is gondoskodnom. Ő eleinte egész héten napköziben volt, csak vasárnaponként hoztam haza, és amikor már iskolás lett, állandóan együtt laktunk. így tehát már 12 éves koromban ..nagykorú“ lettem. Milyen tervei voltak s mi szeretett vidna lenni? — Pilóta, mint az édesapám. No, és ez nem sikerült? — De igen. csak éppen nem lettem hivatásos pilóta. Sport- pilóta vagyok. Van néhány tucat ejtőernyős ugrásom, es ugyan­így állok a repülési órák számával is. A hivatásom is összefügg a repüléssel: repülőgéptervezö mérnök vagyok. Hogyan lett mégis költő, kii tadezte fel? — Hogy lettem költő? Az irodalom mindig vonzott. Aztán egy­szer magam is verselgetni kezdtem. Első zsengéim a faliújságok­ban és középiskolánk lapjában jelentek meg. Egyszer iskolánk Kotnszomol szervezete irodalmi estet rendezett. Részt vett rajta Jaroszlav Szmeljakov. a neves költő is. Már éppen távozóban voltam, amikor kiáltották • nevemet, és fejhívtak az emelvényre. Kipirult arccal álltam Szméljakov előtt, aki a kezembe nyomta az egyik versemet, és rám szóit: olvasd: Én elkezdtem szavalni. Egyszer csak azt mondotta: elég! Én is így írtam volna meg. Aztán elvitte a versemet, amit hamarosan közölt a „Dnyeszti“ című moldavai folyóirat. Ezek szerint pályafutása kéadetét Jarosalav Szmeljakovnák kö­szönheti? — igen. De ezzel kapcsolatosan el keli mondanom egy epizó­dot. 1959-ben Moszkvába kerültem. A moszkvai Kotnszomoi VB irodaimi köre pályázatot hirdetett. Én is pályáztam. Késő este kerültem a zsűri elé. A versem elmondása után Makszmiov, a zsűri elnöke, neves Írónk a következőket mondotta: Micsoda pe­ches horgász vagyok én. Egész este csupa olyan halacskák akad­nak a horgomra, amiket vissza kell dohnom a vízbe. És a végén, lám. micsoda szép hal... — Gyere tüstént vetem bemutatlak az írószövetségben. Mindjárt * bejáratnál Saneljakovval találkoztunk, akinek párt­fogóm így mutatott be: tessék, ismerkedjetek meg, felfedeztem egy új. tehetséges költőt. Ezre Smeljakov: Te? Én már három eve felfedeztem öt Kisinyovban. Az írószövetség lapjai kezdték közölni a verseimet, és nemsokára az első verseskötetem ie megjelent. Eddig hány kötete jelent meg? — Összesen hat. Az elmúlt évben ,,Sz*H az ének sólymok szár­nyán" ohnú kötetem elnyerte a Kom*zomol KB ..Nyikoíaj Osztrov­szkij“ diját. Utolsó kötete Jussi Gagarmrói s*61. Mi ijeztönözíe neki szentelte ezt a művét? hogy — Jurij nagyon jé barátim volt. Kölcsönösén szerettük és becsültük egymást. — Sokat tett at emberiségért. • egy valódi hős. Ezért írtam róla ezt a poémát. Síit üzen az Oj ifjúság olvasóinak? — Az Oj Ifjúság olvasóinak és rajtuk keresztül a Csehszlová­kiában élő magyar fiataloknak, a szocialista Csehszlovákia összes fiataljának kívánok erőt, egészséget, azámtalan munkásaiért, es azt, hogy békés alkotómunkával teremtse meg saját boldog jö­vőjét, s járuljon hozzá közös boldogságunk megteremtéséhez Kedves Feliksz Ivánovies, az Ü,i Ifjúság olvasótábora nevében köszönjük a jókívánságokat. Reméljük, hegy a legközelebbi cseh­szlovákiai útja alkalmával olvasóink személyese* is tál «kozhat­nék majd Önnel. Beszélgetett: Magyart«* Vino« fűzik az itt élő magyarokhoz. Egyik alkalommal f«I 1« teszi édesanyjának a kérdést: — Mundd. mama, de őszintén — és mutatóujját a nyu- matékosság kedvéért felemelte —, magyarok voltatok ti? jalovecnénak emberemlékezet óta nem tették fel így ezt a kérdést. Nem is tudott rá egyszerűen igennel vagy nem­mel felelni. — Tudod, a nagyapa... hát nagyapa, azt hiszem, tulaj­donképpen magyar ember volt. A városból jött, a váró« magyar volt, de az anyum kedecsényi volt, az meg szlovák falu. Kár, hogy az író egy olya« jelenetet is beépített regény* szerkezetébe, amely idegen organizmusként csak rosszul illeszkedhetett a cselekménybe. Arra a vitára gondolok, amelyben Luci ki jelentet te, hogy amennyiben gyermekük lesz, azt szlovák iskolába járatja majd. Ennék a kérdés­nek a felvetés» nemcsak korai, bánéin kiásó vitatható is. Ugyanis a csehszlovákiai magyarok egyik fontos kérdéséről van szó, ezért nem ártott volna a problémát kissé hitele­sebb légkörben taglalni. Ordódy Katalin regénye az események egyetlen napba sűrített s ezért mindvégig friss hangú elbeszélésével rá­irányítja olvasói figyelmét korunk egy-egy olyan kérdé­sére, amelyek megoldása valamennyiünk közös feladata. Ez a könyv» is bizonyítja, hogy egyike legjobb prózaíťóirťk- nak. Sneti k Sándor DOKTOR DON QUIJOTE?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents