Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1972-03-28 / 13. szám

10 új ifjúság (Folytatás az 1. oldalról) Hová lett a polgármseter? De hogyan Juthatok oda? A repülőjegyre csak az indulás napját írták rá, az órát nem, és első alkalommal háromórás várakozás után közölték, hogy „maöana“, vagyis „holnap“, a- mi Dél-Amerikában holnaputánt Is jelenthet... Végül 23 órás késéssel emelkedett fel a Boe­ing 707-es a felhőkkel borított Santiago-Puda- huel-i repülőtérről... A repülőgépnek legkésőbb délután három kor le kell szállnia a szigeten, hogy még vi­lágoson tovább repülhessen a Tahitire. A hús- vét-szigeti Mataveri repülőtérnek ugyanis nincs világítása. öt és félórás repülés után gépünk balra fordult, s az ablakból feltűnt Mataveri rozs­dásbarna kifutópályája, Zanzfbáron láttam ha­sonló rövid leszállóhelyet, de ott nem lan­doltak olyan nagy gépek, mint a mi négy hajtóműves Boeing 707-esünk. A kifutópályára ereszkedtünk már, amikor a kapitány hirtelen felkapta a gépet és egy újabb kört irtunk le a Hűsvét-sziget délnyu­gati része, a Rano Kau vulkán és a tenger felett, örültem, hogy „madártávlatból“ néhány felvételt készíthettem a szigetről, mégis nyug­talanított, ha a rövid leszállópályára gondol­tam... Aztán végre landoltunk. A gép egy bor­dólemezekből tákolt építmény elé gördült, e- lőtte deszkákból ácsolt kapu állt, valamiféle üdvözlő felirattal és a chilei nemzeti zászló­val. Hiába fizettem 69 dollárt Santlagóban előre a húsvét-szigeti vendéglátásért, s hiába eskü- dözött az Airtur utazási társaság igazgatója, hogy ezért az 1599 lakosú szigeten maga a polgármester, Alfonso Rapu vár majd, s az ő házában kapok szállást... A polgármestert sehol sem találták! Ha a hatfőnyi rendőrség egyik oszlopos altisztje nem siet segítségemre, magam kereshettem volna szállást. Szerencsémre Húsvét-sziget rendjé­nek őre beajánlott az egyik jómódú polgár­hoz, Martin Rapu Puához. Hosszüfülűek és rövidfülűek 'A legutóbbi időkig kevés munka akadt e­zen a napsütötte vulkán szigeten, a „Világ köl­Mikor tudjuk meg e hatalmas köszobrok tit­kát? SEBES TIBOR RIPORTJA A HÚSVÉT -SZIGETEKRŐL dökén“. Ezt a minden más lakott helytől és kontinenstől legtávolabb fekvő szigetet évszá­zadokkal ezelőtt — még az inkák legdicsőbb korszakát megelőzően, — a mai Peru terüle­téről érkezett indiánok foglalták el. Ök vol­tak az úgynevezett „hosszüfülűek“, akik, akár­csak a szigeten látható hatalmas kőszobrok, mesterségesen nyújtott fülkagylóval és fül­cimpával jelezték kiváltságos helyzetüket. Vagyis az inka nemességhez tartozhattak, hi­szen azoknál dívott a fülnyújtás. Ezért nevez­ték őket — mármint az inkákat — a spanyo­lok „orejonek“-nak, azaz „hosszúfülűeknek“. Erre főként Heyerdahl talált számos bizonyíté­kot, balsafa-tutajos útjával is, állítván, hogy először egy titokzatos dél-amerikai nép szállt partra a Húsvét-szigeten. őket követték — vagy megelőzték? — a Húsvét-szigeten a polinéziaiak, akiket „rövid- fülűeknek“ neveztek, s akik fokozatosan a „hosszüfülűek“ szolgáivá lettek. Ök faragták a hatalmas kőszobrokat, amíg — körülbelül háromszáz évvel ezelőtt — a rövidfülűek fel­lázadtak uraik ellen. Állítólag egyetlenegy hosszúfülfl nemes élte túl azt a véres polgár- háborút, amely nemcsak a szigetlakókat ti­zedelte meg, hanem a kőszobrok többségét is ledöntötte. Amikor 1722 húsvétján — éppen 250 évvel ezelőtt — a holland Roggeveen partra szállt az alvó vulkánok kúpjaival tűzdelt szigeten, persze már béke honolt, s ő akkor mit sem tudott arról, hogy fél évszázaddal előtte itt dúlt Óceánia egyik legkíméletlenebb polgár- háborúja. A szigetlakók akkor még meztele­nül Jártak, asszonyaikat azonban az idegenek elől a barlangokba rejtették el. Húsvét lévén, a holland hajós a húsvét nevet adta a szi­getnek. Chile 1888-ban annektálta a Húsvét- szigetet. Ennyit dióhéjban a Húsvét-sziget könyvre való újkori történelméről, amely most nyitott új fejezetet. Hiszen a rendszeres légijárat meg­indulásával a sziget bekapcsolódik a nemzet­közi forgalomba és talán már a következő é- vekben a turizmus egyik fontos útvonalának állomása lesz. ’ ' Ingyen lakoma — veremből A szigetre érkezők ma még csupán vala­melyik jobb módú családnál szállhatnak megj ahol elfogadható áron — 6-8 dollárért — tel­jes ellátást kaphatnak. A repülőtér közelében vízvezetékes kis házikóban élő vendéglátóm igyekezett kitenni magáért. Délben és este egy egész langusztát kaptam előételként, azután csirke-, sertés- és báránysült következett, sok­féle salátával, pálmalevéllel. A legfinomabb a vasárnapi „ingyen“ ebéd volt. Márla-búcsú lé­vén, már szombaton mázsányl édesburgonyát (maniókát), banánt és húst helyeztek egy ha­talmas verembe — forró kövek és pálmaleve­lek közéi Ezt vasárnapig két rendőr őrizte, az­után mindenki lakmározhatott a pecsenyéből... Vendéglőt, mozit vagy áruházat hiába ke­restem a 117 négyzetkilométernyi szigeten. A két kis bazár, amelynek polcai csak a ritka hajókíkötés után, vagy a repülőgép érkezésé­nek napján telnek meg néhány órára áruval, legtöbbször zárva tartja ajtaját. Azért a ci­vilizáció néhány áldása mégis eljutott ide. Hangaroa, a sziget egyetlen faluja és egyben székhelye (néhány utcával) s néhány tucat házzal meg villanyteleppel), például egy fagy Ialtos üzlettel büszkélkedhetl A fagylalt mel lett pulóvereket árul a cukrász. Talán azért, hogy aki a trópusi szigeten fázni kezd a fagy­lalttól, rögtön felöltözhessen?! Az Iskolában közel 500 gyerek tanul, ti­zennyolc tanító felügyelete alatt. Még labda? rúgópálya is van meg egy templom és kerítés­sel körülvett sátortábor. Ezt ugyan nem kerü­lik el a skorpiók, a turisták annál inkább... Mert, aki sátorban kíván lakni a Húsvét-szi- geten, az nem ad ezért napi 15 dollárt, ha­nem saját sátrát üti fel a sziget legszebb ré­szein, a kőszobroknál, a vulkánok tavat rejtő krátereiben vagy a tengerparton. Tulajdonképpen olcsó itt az élet, s egyhan­gú. Nébányan a villanytelepen meg az építke­zésen dolgoznak, tucatnyi európai és chilei pe­dig farmerkodik. A hangaroaíak halásznak, so­kan pedig birkát tenyésztenek. Negyvenezer birka pusztítja a sziget maradék növényzetét... Hárman — egy római és egy frankfurti fia­talember és én — terepjáró Land-Rover gép­kocsit béreltünk, és vele jártuk a szigetet be­hálózó keréknyomokat. Napkeltétől napnyugtá­ig 81 kilométer volt a legnagyobb napi telje­sítményünk. Pedig akadt olyan hely, ahová kétszer is elkocsikázturik, hogy kedvező nap­állásban készíthessünk felvételeket. Ha a suhogó pálmás óceániai paradicsomot riem is találhattam meg a Húsvét-szigeten — hiszen az erdőtlen vulkán-szigeten mindösz- sze három (I) pálmafa áll — a közel félezer koszobor látványa, a barlangok hűvös levegő­je és a szígetlakók vendégszeretete azonban olyan élményt nyújtott, amihez hasonlóban a világnak kevés részén részesülhetünk. Kőóriások és atomfelhők 'A hat-nyolc méteres, sót nagyobb „hosszú­fülű“ kőszobrokról Inkább a képek beszélje­nek. A kialudt Rano Raraku vulkán oldalában látni a moaik — így nevezik a kőszobrokat — műhelyét Is, egy félbemaradt óriás szobor­ral. Itt ma is úgy sorakoznak a földbe fúró­dott kőemberek, mint három évszázaddal ez­előtt, amikor a hosszüfülűek és a rövidfülűek háborúja véget vetett a békés korszaknak, a- mely a titokzatös kultúrát megteremtette. Né­hány szobrot visszaállítottak régi vagy vélt helyére, de azt máig sem sikerült megfejte­ni, hogy kiket ábrázolnak ezek a hosszúfülü kőőriások?... És az orongői sziklákba vésett madáremberek rajzai?... Csupán a legendákat ismerjük. Például Ana o Kérőről, a „fehér szüzek barlangjáról“, a- hová az uralkodó világos bőrű hosszüfülűek azokat a rövidfülű barna bőrű lányokat zár­ták, akiket szolgájukká vagy feleségükké a- kartak tenni. A sötét barlangban a népfény­től elzárva megfehéredett a szüzek bőre. Va­jon így volt? A csend szigete hallgat. Nem adja ki köny- nyen titkait. És ha megindul a turisták ára­data, a kőszobrok Is veszélybe kerülhetnek... A csend szigetéből a lárma szigete lesz, amit csak fokozhatnak a Húsvét-szigettől néhány órás repülőtávolságra levő, Tahitihez tartozó Muroroán megismétlődő francia atombomba­robbantások. Az atomfelhőket a Húsvét-sziget felé sodorja a légáramlat. A szigetlakók tran­zisztoros rádióikon Idegesen hallgatják a fran­cia atomrobbantásokról érkező híreket, és le­sik a szürke felhőket, amelyek rádioaktív ha­muval szennyezik kertjeiket levegőjüket... Ma is a 16 a legfőbb közlekedési eszköz a Húsvét-szigeten A szerző felvételei legvalósulás előtt a fogbeültetés A fogbeültetés problémáját valószínűleg mégis sikerül meg­oldaniuk a kutatóknak. Nem emberi szervezetből vett fog át­ültetéséről van szó, hiszen bebizonyosodott, hogy az éppúgy kilökődik, mint a többi testidegen szerv vagy szövet. Amerikai kutatók 80 százalék semleges műanyag (poiimeta- krilát) és 20 százalék megfelelően kezelt csontanyag keveré­kéből mesterséges fogat készítettek, amelyet az üres fog­helybe helyeztek és a környező egészséges fogakhoz erősí­tettek (a „támasztó“ kapcsokat később eltávolították). Meg­lepetéssel tapasztalták, hogy néhány hét elteltével az íny kö­rülnőtte a mesterséges fogat, pár hónap leforgása alatt pe­dig természetes kötőszövetek épültek a csontanyag helyére, aminek következtében a müfog éppoly erősen rögzítődött, mint természetes társai. Ha 20 százaléknál több volt a csont­anyag a műfogban, a beültetett fogat a szervezet rövid időn belül kilökte. Az állatkísérletek szerint mesterséges fog legalább tíz é- ven át helyén marad anélkül, hogy gyulladást vagy mérgezést okozna. Az ember vonatkozásában Ilyen sokéves tapasztala­tunk még nincs. i ■ i .....■ • << A kutatok úgy vélik, hogy a jelzett összetételű anyagkeve­réket később nemcsak fogak készítésére, hanem csonthiá­nyok pótlására Is fel lehet használni (főként koponyacsont­sérüléseknél). JÄTÉKVÁROS Japán a világ legnagyobb játékszerszállítója. Tavaly 168 millió dollár értékű játékszert exportált. Ezzel szemben a já­tékipart kétezer, átlag tíz embert foglalkoztató kisüzem kéo- viseli, amely száz ország keresletét igyekszik kielégíteni. B kisüzemek zöme valójában a teng er szintnél alacsonyabban fekvő tokiói szegénynegyedek barlanglakásaiban működik. Az Ara folyó szennyes hullámai rendszerint szeptemberben, a- mikorra a karácsonyt piacra szánt játékszerek elkészülnek és szállításra készen állnak, elárasztják a műhelyeket. A közelmúltban Tokiótól 60 mérföldnyire Játékváros szü­letett — műhelyek, nagyáruházak és gyermekjászóterek komplexuma. Több mint 30 társaság telepedett itt le. A fel­tevések szerint a Játékváros a hetvenes években a japán já­tékipar központjává válik. A GYÓGYÍTÓ ARAM Régóta ismeretes, hogy az egyenáram sokféle beteg­ség gyógyítására alkalmas a szövetek ion egyensúlyá­nak megváltoztatásával. Moszkvában az orvosi mű­szerek tudományos kutatóintézetében újfajta készülé­ket dolgoztak ki, amellyel ideglájdalmak. ideggyuiladá- sok, néhány érinegbetegedés. továbbá izületi gyulladás és bizonyos bénulások kezelhetők. Egy svájci cég ilyennek képzeli el a jövő sícipőjét. A normális bőrlábbelit, amelyben szabadon lélegezhet a láb, könnyűszerrel le- és felcsatolható műanyag burkolja. A szakértők szerint az új lábbeli teljesen kizárja a végtagok megfagyásának lehetőségét. A Hangaroa melletti kis halászfaluban alkonyaikor patra vontatják a csónakokat I W » > • a • I v ' A hosszúfülűek szigetén

Next

/
Thumbnails
Contents