Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1972-03-28 / 13. szám

Anélkül, hogy megvárta volna a választ, rohanni kezdett a terasz leié. Kiélt csak nehezen tudott lépést tartani vele.

— Gyorsan, gyorsan — hadarta a kis detektív — azt hiszem, nyomon vagyok. Magának fogalma sincs róla, milyen gonosztevővel állunk szemben. Egyetlen bizonyítékra van csak szükségem. Melyik szobában lakik signor Biaggl?

— Az első emeleten, jobbra a második szoba — válaszolta fújtatva az őrmester.

— Tartsa lent együtt ez egész társaságot.

Szuszogva érkeztek a teraszhoz. Poirot azonnal eltűnt az e- meloten.

— Senki se hagyja el az előcsarnokot!

— Ezt tesszük már régen — fakadt ki Sinclair.

Néhány perc múlva Poirot megjelent a lépcsőkön. Arcáról megelégedés sugárzott.

— Hölgyeim és uraim — kiáltotta — közeledünk a fináléhoz!

— Már itt az ideje — mormogta a milliomos — megengedi, hogy lefényképezzem a gyilkost?

— Ha a gyilkosnak nem lesz ellene kifogása, megteheti.

Poirot Kleffhez lépett:

— jöjjön a könyvtárba. Hozza magával Mossnét.

Kleft csodálkozott ugyan, de bahívta a milliomos feleségét. De nem fogta fel a beszélgetés értelmét. Poirot bókokkal halmozta el a nőt, ós mindenáron meg akarta nyerni rokonszenvót. Közben állandóan visszatért egy jelentéktelen mozzanathoz, amely három nappal ezelőtt történt:

— Ön a szomszéd szobában lakik ós nagyon kifinomult a hallása, mondja, mit hallott a falon keresztül?

— Man Dieu! De szívesen meg- innák egy konyakot!

— Azt hiszem, Howard kisasszony könnyen teljesíthetné a

kívánságát.

— Erre még van idő, mademoiselle — mondta Poirot mosolyogva, miközben Violához hajolva mély lélegzetet vett. Az arcán csodálkozás látszott.

— Mademoiselle — folytatta — önnek csodálatosan szép haja van.

Viola büszke volt sűrű, lágy, gesztenyebarna hajára. Ezért a kis detektív bókját természetesnek találta.

— Parfümje viszont kifinomult ízlésről tanúskodik. Schiaparelli! Ez önmagáért beszéli — És ismét a lányhoz hajolva nagyot szippantott a levegőből, majd hirtelen megkérdezte:

— Nagyon szerette Jim Harlowt?

— Udvarlóm volt —- válaszolta a lány hűvösen.

— Ö, milyen romantikus — kiáltott fel a detektív, és színpadi gesztussal a szívár« tett« kezét.

— Ne túlozzon!

— Hát nem volt nagy szerelem?

— Az én részemről semmi fisét re sem.

Minden gátlás nélkül mondta, és Poirot arca elvörösödött. Mélyen felháborította a fiatalok cinizmusa.

— Köszönöm, kisasszony, azt hiszem, még látjuk egymást.

Bárki mést vérig sértett volna az a hang, amelyet Poirot használt. De Viola Benson uralkodni tudott magán. Mosolyogva hagyta el a szobát.

Amikor a lány kiment, Kleff szorongva kérdezte:

— Ezt a lányt gyanúsítja, Poirot űr?

— Isten ments — válaszolta a kis belga — ez nagyon egyszerű lenne. Mindenesetre a szimpátiám

megszűnt iránta. Nagyon húvöt teremtés.

Az előcsarnokban Howard kisasszonyhoz fordult Poirot:

— Milyen gyönyörű este van, nincs kedve egy kis friss levegőt szippantani?

— Örömmel — válaszolta a panzió tnlajdonosnője — sétáljunk egyet.

Hármasban kimentek a kertbe. Elől Poirot haladt Howard kisasszonnyal, mögöttük Kleft bandukolt.

— Miéta ismeri Viola Beosont? — tette fel a kérdést Poirot.

— Körülbelül öt éve. Viola mindig nyáron szokott a vendégünk lenni. Nagyon vonzó teremtés, ugye?

— 0 igen. De nem gondolja, hogy a lány tálzásba viszi a flör- tölést?

— Az ö korában már így szokták csinálni.

— A Benson kisasszony és jim Howard közti kapcsolat, hogy úgy mondjam, teljesen normális volt?

Howard kisasszony felnevetett!:

— Dehogyis. Egyáltalán nem mondhatnánk normálisnak. Szegény Jim bele volt bolondulva a lányba, ő viszont élig méltatta figyelemre.

— No, ez tetszik nekem — és közben letépett egy rózsát. Howard kisasszony teddőn nézett rá, de Poirot nem tudatosította cselekedetének bűnös voltál. Megszagolta a rózsát:

— Bódító. Az illat a vesszőparipám.

— Minden rózsának egyforma az illata — mormogta Kleff.

Poirot hirtelen megállt. Arca elfehéredett és feszültséget sugárzott.

— Mon Dióul — kiáltott fal. — Nem szabad elvesztegetni az időnket. Bocsáson meg, mademoiselle, de hív a kötelesség. —

— De ennek nincs semmi jelentősége — válaszolta az asszony. Azt mondta, elego van belőle és elmegy. „Nem mész sehová” — volt rá a mérges válasz. Megszokott szóváltás két szerelmes között. Reggel megint minden visz- szatért a normális kerékvágásba.

— Mit ért a normális kerékvágás alatt?

— Nézze, mindketten ismerjük

az életet. Szükséges ezt tovább magyarázni?

— De tudja-e ön. hogy már össze volt csomagolva a pogy- gyásza?

— Nem. Erről nem tudok — válaszolta meglepetten Mossné.

— A gyilkost lelepleztük. Készüljön el a legrosszabbra, őrmesterem — mondta Poirot, ami- kor Mossné elhagyta a könyvtárat.

A kristálycsillár lágy lénnyel á- resztotta el az előcsarnokot, Poirot a jelenlévőkhöz fordult:

— Kérem, foglaljanak helyet. Kötelességemnek tartom, hogy mindent megmagyarázzak.

A jelenlevők csendben ültek. A levegőt feszültség telítette.

— Amikor még kisfiú voltam kazdte Poirot — nagyon szerettem a virágokat. Semmi sem okozott akkora boldogságot, mint a virágok illata. Bár Angliában utolérhetetlen a virágok illata, ne tartsák szerénytelenségnek, ha azt állítom: az én kis hazámban is 'sodálatos illatú virágok vannak. A illatok iránti szeretet vesszőparipámmá lett, és szerény tehetségem mellett segített abban, hogy leleplezzem a gyilkost. Bocsánat, mademoiselle Viola, de megkérném ne sustorogtassa a bonbonjai papírjait.

— jim Harlow egy nagyon rendes, szimpatikus fiatalember volt. Itt mindenki szerette. De ő csak egy személyt látott. Ezen nem is lehet csodálkozni, mert ez a személy mindenképpen megérdemli a

figyelmet. Poirot meghajolt Viola Benson falé.

— Bevallom, jim halála rejtély volt «lőttem. De tudják, mit találtam, amikor a holttest fölé hajoltam? Egy szép gesztenyebarna hajszálat. Benson kisasszony hajszála veit. Kleft barátunk messzemenő következtetéseket akart levonni ebből a tényből. De ón lebeszéltem. Ez így túl egyszerű lett volna.

— Köszönöm, hogy védelmébe vett — szólalt meg Benson kisasszony.

— Szolgálatára — válaszolta Poirot mosolyogva — csak kérem, tegye el azokat a bonbonokat. Egy kicsit jobban kellene ü- gyelnie az alakjára. Szóval, hogy folytassam, ez az egy hajszál letérített a nyomról. De a végén ismét megtaláltam a helyes utat. Bensőn kisasszony drága parfümöket használ. Sohiaparellit! Micsoda márka. Amint ebbe a helyiségbe léptem, megéreztem illatét. De nem Benson kisasszonytól jött az illat, hanem valaki mástól. Ez gondolkodóba ejtett. Főleg azért, mert Jim Harlow ingén egészen más illat érződött. Yasmin Yardley. Aki kiismeri magát az illatokban, tudja, ml a különbség a Schiaparelli és a Yasmin Yardley között. Én mégis érzem itt a közelben ezt a Schiapa- rellit.

Ebben a pillanatban valaki felsóhajtott.

— Mi történik itt? — kérdezte Mossné.

— Semmi — válaszolta Poirot sokat sejtető hangon — nemsokára nemcsak a gyilkos sóhajtását, hanem a kiáltását Is meghallják. Egy szép fiatal lány egy szép fiatalembert szeretett. Itt ebben a panzióban romantikus napokat éltek At. Do mint minden ezen a világon, a romantikus napok is elmúltak. A fiú betelt a szerelemmel, véget akart vetni mindennek, és el akart menni. Nem titkolta szándékát. Egy napon megmondta a szerelmének, hogy elhagyja. Mossné kifinomult hallásának köszönjük hogy ez> megtudtuk. És ekkor a lény elhatározta, hogy bosszút ill. Apropos! Biaggl úr, azt ajánlanám, ne egye azokat a bonbonokat.

— Ez vádaskodás — kiáltott fel Bensőn kisasszony halálsápadt arccal.

— Nem kisasszony, ez a teljes igazság, ön meg akara gyilkolni Biaggl urat. Sót még most is azt akarja tenni. Őrmester, vegye magéhoz azokat a bonbonokat és küldje a laboratóriumba. Megesküdnék, begy az egyikben töltelék helyett ciánkálit találnak. Ezt Biaggi úrnak szánták.

— Ez rettenetes — kiáltott fel Howard kisasszony, és eldobta a bonbont, amit éppen a szájéba a- kart tenni.

— Egészen nyngodt lehet, mademoiselle. Benson kisasszony gondoskodott róla, hogy most az egyszer ne tévedjen. A Biaggi úrnak szánt bonbon biztos helyen van, hogy alkalmas pillanatban csak ó kaphassa meg.

— Mag állat — ordított fel Benson kisasszony, és lenyelt egy kék papírba csomagolt bonbont. A következő pillanatban a földre zuhant. Néhány másodperc múlva halott volt.

— Hogyan jött rá « rejtélyre — kérdésié Moss. miközben rágyújtott egy vastag szivarra.

— Egészen egyszerűen. A Schiaparelli illata elárulta, hogy Benson Viola és Biaggi úr között kapcsolat van. Mossné néhány érdekes mozzanatról beszélt. Már korábban sejtettem, hogy Jim Hsrlow-t tévedésből gyilkolták mag. A Yasmin Yardley valahogyan nem illett ebba a gyikosságba. Kleff őrmester akaratlanul vezetett nyomra. Azt mondta a kertben, begy minden rúzsa egyforma. Ez talán igaz. De akkor jutott az eszembe, hogy nem minden ing egyforma. Az az ing, amely Jim Harlow-n volt, amikor meggyilkolták, elég szokatlan mintájú. Alapszíne narancssárga, mintázása zöld. Ez az ing sem illett a gyilkosságba, akárcsak a Yasmin Yardley. Viola Beosonnak nem volt semmi oka jim Harlow meggyilkolására. Mégis megtaláltam a holttesten a baját. Amikor átnéztem Biaggi úr szobáját (nyilván megbocs&tja uram, de a kötelességemnek tettem eleget) éppoly narancssárga, zöldmintás inget fedeztem fel. Ekkor már minden világos volt. Viola Benson tizenegy tizenötre az előcsarnokba hívta Biaggi urat. Bosszút akart állni, amiért szakítani kíván vele. A véletlen műve volt, hogy ebben az időben megjelent Jim Harlow is az előcsarnokban, mégpedig u- gyanoiyan ingben, mint amilyent Biaggl úr is viselt. Kérem, gondoljanak arra, hogy a függönyök be voltak húzva, és az előcsarnokban félhomály volt. Jim Harlow és Biaggi úr termete körülbelül egyforma. Viola pontosan a meghatározott időbon lépett az előcsarnokba. A kés a kezében volt. Jim Harlow háttal állt, csak termetéről és az ingről ismerhette fel. Nyilván akart még neki mondani valamit, de abban a pillanatban lépések zaja hallatszott. Ekkor jött ön, Biaggi úr, egy kicsit megkésve. Ezért Viola minden teketória nélkül Harlow hátába döfte a kést, és elfutott. Ebben a pillanatban lépett ön az e- iócsarnokba, és meglátta a holttestet. A többit már önök is tudják. jim Harlow tehát ön helyett balt meg, monsieur Biaggi.

Kleff őrmester felnyitotta a szemeit. Éles szúrást érzett a fejében. Ez attúl volt, mert a feje a kemény széktámlfihoz támaszkodott. Kezében ezüst zsebóráját tartotta. Pontosan öt óra volt. E- zen nagyon elcsodálkozott. Pontosan emlékezett rá, hogy öt érakor csengett a telefon és egy titokzatos hang bejelentette a panzióban történt gyilkosságot.

Körülnézett, és visszanyerte jókedvét. Hiszen ott volt az Irodájában. csak egy pillanatra elszundított.

Fáradt vagyok — állapította meg.

Az úra elütötte az ötöt. és a derék őrmester, akit a detektív iránti vonzalma most így megtré- irodalom iránti vonzalma most Így megtréfált, lerázta magáról a kellemetlen álom emlékeit. De úgy é- rerte. hogy egy kicsit korán ébredt a büntályböl például Philo Van- co vagy Phil Marlow. Phil Marlow talán azt sütötte volna ki, hogy ő, az őrmester a gyilkos. Phil nem szereti a rendőröket. Vagy Marple kisasszony. Az a rettenetes nő legalább három gyilkost talált volna. És Philip Collin? Az a legügyesebb mind között. Valamilyen hamisított csekk vagy hamis maharadzsa lett volna az indítónk. Micsoda elképzeléseik vannak ezeknek a detektfvregény íróknak. Az életben viszont, szerencsére, minden egyszerűbb. Maradjunk az elgázolt bárányoknál. Az sokkal egyszerűbb ügy ogy rendőr részére.

Kletf elmosolyodott, és az érájára nézett, öt éra öt perc volt. Ebben a pillanatban megszólalt a telefon:

— Rendőrség, Kleff őrmester a telefonnál. Hallgatom.

A vonal másik végén egy ismerős hang szólalt meg:

—■ Szeretném bejelenteni, hogy a „Telivér lőhoz” címzett panzióban gyilkosság történt! Vége

• „Adrianna“: Ahhoz, hogy elfogadhatót alkothasson, még túlságosan fiatal. Élményvilága szegényes, gondolatai sekélyek. Tanulnia kell! Olvasson sokat, különösen verseket!

• „Közvetítő“: Versei magyar nóta ízűek — sziruposak. Egyelőre tanuljon, olvasson!

• „Steve Reveš“: „Itt küldöm néhány versemet. Kérem önöket, hogy minél hamarabb közöljék... Biztos vagyok abban, hogy közölni fogják“ — Írja levelében. Ritkán teszünk eleget ilyen kérésnek, de úgy érezzük, hogy most nem tehetünk mást — olvassák el elrettentő példaként az alábbi sorokat: / Fehéren habzó fogai kioperálták / a szerelem mosolygó görcseit / az emberiség katakombáiból / stb. / csókjainak szele felhangolta az öröm / levelinek hangszalagjait / gőzölgő testének idegfátyla / feltárta az élet olaj-mezőit / stb. Azt a- jánljuk, hogy egyelőre olvassa a verseket!

0 „Bilincs“: Verseiben e- gyelőre kevés a költői erő, a szín, íz. Kezdetlegesek, naivak — mind logikai, mind gondolati vonatkozásban. Csak a tanulást, az önművelést ajánlhatjuk!

• „Tamburmajor“: Verseiben nem látunk költői tehetséget. Tanuljonl És inkább olvassa, semhogy írja a verseket!

0 D. I. Kráľovský Chlmec (Királyhelmec): Azt ajánlanánk, hogy egyelőre az é- rettséginek szentelje minden idejét! A versei magukon viselik a kezdés minden hibáját. Tanuljon!

0 E. J. Marcelová (Mar- cellháza): Írása érdekes, de irodalomnak kevés.

0 B. K. Hubovo fHubó):

Versel kezdetlegesek, nyersek. Hiányzik belőlük a költészet. Verssé tördelt prózasorok csupán. Kevés bennük a gondolat is! Tanuljon! Olvasson verseket!

A fiataloknak tehát számolniok kell azzal, hogy egyéb kUlső befolyások mellett két család vonzótérbe kerülnek, amely családok nemegyszer igen eltérő tradíciókkal, életstílussal, nevelési elvekkel rendelkeznek. Ha az ifjú pár bizonytalan vagy anyagilag nem teljesen független a szülőktől, akkor a szülők befolyása automatikusan megnövekszik. ilyenkor, ha az ifjú házaspár között konfliktus támad, szinte természetes, hogy mindegyik „az övéinek“ a védelmére kel. Ha valaki nem számol a szülői befolyással, és azt nem irányítja kellően, az katasztrofális következményekkel is járhat. Nem azért, mintha a szülők nem szeretnék a gyermekeiket, és nem a javukat akarnák. Ellenkezőleg, éppen azért, mert szeretik őket, a boldog családi életről vallott saját elképzeléseiket szeretnék az ifjú házaspár családi életébe is átültetni. Éppen azzal, hogy fokozni próbálják gondoskodásukat, megzavarják az ifjú pár kapcsolatát, mivel az önállóságra, szabad döntésjogra és intimitásra vágyik.

Másrészt viszont az a fiatal pár is hibát követ el, amely túlságosan igénybe veszi a szülők támogatását, mert előfordulhat, hogy a szülök mindent a saját belátásuk szerint rendeznek el az életükben. A fiataloknak tehát tud- niok kell, hogy házasságkötésük a szülők életét is „megzavarta“. Különösen Így van ez akkor, ha a fiatalok közös háztartásban maradnak a szülőkkel. Ezért helyes, ha már a jegyesség időszakában felkészülnek ezekre a gondokra, és rendezik viszonyukat a szélesebb családi körrel is.

12. HÄZASOK KÜLÖN LAKÄSOKBAN

Már említettük, hogy csak kevés fiatal kezdi külön lakásban a házaséletét. A legtöbbje arra kényszerül, hogy egy ideig együtt éljen a szülőkkel. Ez azonban rengeteg konfliktust, problémát

rejt magában. Nem irt, ha kissé részletesebben foglalkozunk egynémelylkével.

Lakásra az embernek majdnem olyan szüksége van, mint élelemre. Már az ősidőben, amikor a lakhely elsősorban arra szolgált, hogy védelmet nyújtson a vadállatok ellen, az ember arra törekedett, hogy minél kényelmesebbé és szebbé tegye a lakását. A barlangiaké ember formás szikladarabokat cipelt a barlangjába, hogy azokon kényelmesen ülhessen a tűz körül, és rajzokkal díszítette a falakat. A fejlődéssel természetesen megnövekedtek az igények is. A mai ember elsősorban nyugalmat keres a lakásában. Ezért a jó lakás jelentős feltétele személyes boldogságának. Sehol máshol nem érvényesül jobban az a megállapítás, hogy az ember formálja a környezetét és a környezet formálja az embert, mint a lakásban. Az ember a saját szükségletének megfelelően rendezi be lakását, és azt a jelenlétével, cselekedeteivel, élettel tölti meg. Ugyanakkor azonban maga is igazodik a környezetéhez, amelyet létrehozott. Bizonyos, hogy mindenki jobban érzi magát egy kényelmes, hangulatos lakásban, mint egy rideg raktárhelyiségben vagy irodában.

A lakás nyújtotta lehetőségek befolyásolják az ember életét. A valamikori tágas polgári lakás, amelyet teletömtek drága bútorokkal, mindenféle csecsebecsével, ahol az ablakokra vastag függönyöket aggattak, nemcsak fizikai értelemben volt levegőtlen *s sötét, de a lakóra is nyomasztóan hatott. Fojtott és fülledt volt benne a levegő és a családi élet is. Bizonyos, hogy a mai ember sokkal szabadabban lélegzik a lakásban, még akkor is, ha az kisebb, mert levegős, világos, fölöslegesen nem felclcomázott.

Mindezt azért említjük, mert a lakás nagy hatást gyakorol a fiatal házasok egész életére, hangulatukra, elképzeléseikre, sőt a szerelmi életükre is. Ezért mindazok a fiatalok, akik házasodni akarnak, és családot szándékoznak alapítani, nagy gondot kell hogy fordítsanak lakáskérdésük megoldására. Terveik között első helyen az önálló lakás megszerzése álljon. A lakás ugyanis nem csupán a testnek nyújt kényelmet, de a léleknek Is nyugalmat kölcsönöz. Lehetővé teszi, hogy az ember félretegye napi gondjait, és a hangulatának megfelelő kedvteléseinek élhessen: szórakozhasson és kikapcsolódhasson.

A jó lakás nemcsak tágas, levegős, világos és száraz, de hangulatos is. Kedvezően befolyásolja az ember idegrendszerének működését, nyugalmat, lelki és szellemi felüdülést nyújt. Ezért minden fáradozást és pénzt megér, hogy ilyen lakáshoz juthassunk. Mindenkiben azonban nincs meg a kellő képesség, hogy a lakását valóban otthonossá és hangulatossá tegye. Van, aki a legszerényebb körülmények közt is „paradicsomi* állapotokat teremt, és van. aki a legelőkelőbb palotát is rideg kaszárnyává változtatja. Elegendő, ha megnézünk két lakást, amely méretre,

építészeti megoldás szempontjából egyforma, rögtön szembeötlő különbségeket fedezünk fel.

Minden fiatal jó lakás után vágyik. De hogy miként juthat hozzá, azon nem nagyon töri a fejét. Erre mutat az a felmérés is, melyet házasulandó fiatalok közt végeztek. Arra a kérdésre, hogy mit tart a boldog családi élet legfontosabb anyagi feltételének, a megkérdezett fiúknak csak 7,7 százaléka, a lányoknak pedig 6 százaléka tette első helyre a saját lakást.

Továbbra is szívósan tartja magát a kispolgári rongyrázás. Sokan évekig gyűjtenek autóra csak azért, hogy aztán évente néhányszor beleülhessenek. Ugyanakkor végtelenségig takarékoskodnak, rendszertelenül étkeznek, nyomorult körülmények között laknak, nincs lehetőségük az intim családi életre. Sokan meg sem házasodnak, amíg autóra össze nem spóroltak, s azt már nem is említjük, hogy míg autó nincs, gyereket se akarnak.

A lakáskérdés társadalmunkban Is hosszú Ideig megoldatlan probléma marad. Az állam minden igyekezete ellenére és építőipar nem képes eleget tenni az igényeknek. A fiaitalok nagy többsége úgy köt házasságot, hogy nem rendelkezik saját lakással. Problémáikat úgy oldják meg, ahogy tudják.

Néha a házasság semmit sem változtat előző helyzetükön, kapcsolatukon. Mindkét fiatal máshol lakik, és csak látogatóba járnak egymáshoz. így pocsékolják el életüknek azt az időszakát, amikor a legkedvezőbbek a feltételei annak, hogy egymást megszokják és egyforma életstílust vehessenek fel. Egyszerűen nincs rá IehetőleégUk. hogy egymásra hatást gyakorolhassanak. Ezért igen gyakran közeledés helyett fokozatosan elidegenednek. Erről tanúskodik a következő levél is: „Mindketten a szüléinknél lakunk, mégpedig olyan körülmények között, hogy a kölcsönös látogatások is gondot okoznak. Most másállapotba kerültem, s ebben a szüleim a férjemet okolják, összevesztek, s azóta a férjem nem jön hozzánk."

A külön lakás megkönnyíti a hűtlenséget is. Azt mondják, hogy alkalom szüli a tolvajt. Ha a fiatal házasok egymástól külön élnek, a hűtlenségre nagyobb az alkalom és a lehetőség, annál is inkább, mivel a két fiatal kapcsolatai még meg sem szilárdulhattak. Ezért az ellenállás is kisebb, ha kísértésbe esnek. A gyermek nevelése is nagy károkat szenved, ha a házastársak nem élnek együtt, egy lakásban.

Ehhez hasonló helyzet áll elő akkor is. ha a fiatalok korán házasodnak, és a fiatal férj bevonul katonának, vagy ha a férj messze idegenben dolgozik, ahonnan csak ritkán látogat haza. Nem csoda, ha az ilyen házasságok idővel felbomlanak, csődbe jutnak.

(Folytat ju fi)