Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1972-03-28 / 13. szám

A HAZA VÉDELMÉRE TAPASZTALATOK AZ EGYSÉGES HONVÉDELMI RENDSZER ÉRVÉNYESÍTÉSÉRŐL E gy éve már, hogy a CSKP KB határozatában az alábbi mondatot fe- dezhettük tel: a CSSZSZK lakosainak egységes hon­védelmi rendszere. A honvé­delem kérdései tehát társadal­mi hangsúlyt és jelentőséget kaptak, ahogy az régen megil­leti őket. A terv megvalósítá­sa persze nagymértékben függ a tanítóktól, edzőktől, szerve­zőktől, s nem utolsósorban a lakosság hozzáállásától is. Hogy az első tizenkét hőnap eltelte után milyen a helyzet e területen, arról Miroslav No­vák alezredest, a Nemzetvédel­mi Minisztérium dolgozóját kérdeztük meg. — Szabadságunk és szocia­lista vívmányaink védelme nem csupán a hadsereg, de az egész társadalom feladata is egyben. Éppen ezért pártunk vezetősé­ge 1971. március 19-én elfo­gadta a lakosság s főképp az ifjúság honvédelmi nevelésére vonatkozó intézkedéseket. Kér­jük, jellemezze az eltelt egyé­ves időszak eredményeit. — Pártunk vezetősége nem­csak elfogadta a honvédelmi nevelés új rendszerét, de meg­szabta megvalósítása folyama­tát is. Az eltelt időszakban a fő súlyt a honvédelmi nevelés új koncepciós elveinek köztu­datba való átvitelére helyez­tük. Ennek az Időszaknak fel­adatait teljesítettük, s ma el­mondhatjuk, hogy a honvéde­lem jelentőségének és külde­tésének értelmezésében jelen­tős, pozitív fordulat állt be, a- mely lehetővé teszi az új rend­szer teljes realizálását. A kö­vetkező időszak legfőbb fela­data az elvek és intézkedések következetes megvalósítása a honvédelem minden területén — Mi az iskolai honvédelmi nevelés lényege? — Mindez a tanulóifjúság szocialista nevelésének alapve­tő része. Amíg a világ osztá­lyokra oszlik, s amíg az impe­rialista hatalmak agresszióval, háborúval fenyegethetik a vi­lág népeit, addig iskoláinknak alapvető feladata lesz a fiatal generáció honvédelmi neveié se. Felelőtlenség lenne ifjúsá gunkat védtelenül és felkészü letlenül hagyni, mikor tudjuk, hogy a háború veszélyét mind máig nem tudtuk megszüntet ni. Az iskolai honvédelmi neve lés lényege, hogy fiataljainkat mindarra megtanítsuk, amire szabadságunk és függetlensé­günk megvédése esetén szük­ségük lehet. A döntő, az ifjú­ság és a szocialista haza közti viszony, amelyből az imperia­lista agresszió elleni védeke­zés elszántsága származik. — A honvédelmi nevelésben az utóbbi évek folyamán ko­moly mulasztások mutatkoznak. — A honvédelem éppúgy, mint a szocialista haza általá­nos védelmezése. társadalmunk minden szervének és szerveze­tének állandó feladata. Az egy séges honvédelmi rendszerről hozott párthatározat pontosan kitűzte a társadalmi szervek és szervezetek feladatait, felelős­ségét és hatáskörét. Persze minden közös folyamat irá­nyítása rendkívül összetett do­log, és teljes fordulatot nem lehet egyik napról a másikra elérni. Á honvédelmi feladatok és formák oktatása a funkcio­náriusok képességeitől, isme­reteik fokától függ. — Mi a lakosság egységes honvédelmi nevelésére kidol­gozott rendszer lényege? — A honvédelem lényege már céljával adott, amelyről így szól a párthatározat: „Szüksé­ges elérni, hogy hazánk min­den polgára felelősséget érez- zen a szocialista haza sorsa iránt, hogy állandóan kész le­gyen annak megvédéséért, sza­badságáért, függetlenségéért és a kommunizmus győzelméért önfeláldozóan harcolni.“ Mind­annak ellenére, hogy hazánk külpolitikája a nemzetek közti barátság és béke érdekeit kép­viseli —, nem becsüli le a ve­szélyt, amelyet a kalandor és agresszor imperialista hatal­mak képviselnek. A béke meg­őrzésének Jelentős tényezője a mi felkészültségünk, politikai, gazdasági és katonai erőnk. — Mit tart a honvédelmi ne vetésben döntő fontosságúnak? — Annak erkölcsi és politi­kai összetevőit. A hazáját csak az védheti, akt őszintén szere­ti is. A haza védelmezőjének tisztáznia kell önmaga előtt a szövetségeseinkhez, mindenek­előtt a Szovjetunióhoz való vi­szonyát. Tudnia kell, honnét fenyegetik szabadságunkat és függetlenségünket. Meg kel! értenie az osztályokra oszlott világ fő problémáit és a ka­pitalista társadalmi rend osz­tálylényegét. S vonatkozik ez főleg Ifjúságunkra, mert szo­cialista hazánk megbízható vé­delme az ifjúságtól függ. A SZOCIALIZMUS GAZDASÁGI JELLEMZŐI A szocializmust, mint a termelőmód fejlődésének egyik szakaszát, úgy jellemezhetjük, hogy megvizsgáljuk a ter­melési viszonyok és termelőerők fejlődési fokát. Ma már több országban létezik, vagy az építés szaka­szában van a szocializmus. A minőségi változások alapját a termelőeszközök társadalmi tulajdonba való átmenete képezi. Ez a kiindulópont olyan új termelési viszonyok kialakulásához, melyek mind a kommunista, mind a szo­cialista termelési módra Jellemzők. A szocialista termelési mód létrejöttének alapfeltétele a termelőeszközök kisajá­títása, társadalmi tulajdonba való jutása. A társadalmi tulajdon létrejöttével új viszonyok fejlőd­nek ki a társadalom tagjai között. A szocialista társada­lomban a társadalom minden tagjának egyforma a viszo­nya a termelőeszközökhöz. Mindenkinek egyformán van joga a termelőeszközöket életszükségletei biztosítására ki­használni. De ezt csak társtulajdonosként teheti, együtt a társadalom többi tagjával, azokon a szervezeteken ke­resztül, melyeket a társadalom erre a célra létrehoz. A termelőeszközök nem Idegen, kizsákmányoló tárgyai töb­bé a dolgozóknak. Megszűnik a társadalom tagjainak tu­lajdonosokra és proletárokra, kizsákmányolókra és kizsák- mányoltakra való tagozódása. A termelőeszköz és a mun­kaerő kapcsolata nem a munkaerő eladásán keresztül jön létre. A dolgozó valamelyik szocialista termelő kollektí­vába kapcsolódik be, és közösen használja a társadalmi termelőeszközök egy részét. A termelőeszközök szocialista birtoklásának két for­mája van: állami és csoportos (szövetkezeti). Lényegében mindkét forma egyenlő. Mindkettő egyenlő viszonyt fejez ki a termelőeszközökhöz. A különbség csak annyi, hogy míg az állami birtoklási formánál a tulajdonos az egész társadalom, addig a szövetkezeteknél csak a társadalom egy része. Az állami birtoklási forma egy magasabb tí­pust képez, mert jobban megfelel a termelési eszközök fej­lődési fokának. Lehetővé teszi, hogy a termelési eszközö­ket az egész társadalom szükségleteinek szemszögéből irá­nyítsák, hogy össztársadalmi célokat tűzzenek ki, és olyan forrásokat teremtsenek meg, melyek kihasználásánál nem­csak a gazdasági szempontokat kell figyelembe venni. A termelőeszközök állami birtoklása tehát olyan alap, amely lehetővé teszi az ískolaügy, az egészségügy, a kultúra és a szociális gondoskodás fejlesztését. A szövetkezeti birtoklási formánál a termelőeszköz a társadalom egy szőkébb csoportjának tulajdonában van. Itt is szocialista kapcsolatok fejlődnek ki a dolgozók kö­zött. Bizonyos vonatkozásban azonban eltér az állami bir­toklási formától. A szövetkezetek elsősorban saját tevé­kenységüktől függnek. Munkájuk eredményessége határoz­za meg a szövetkezetek akkumulációját és a jutalmazást. Ez a birtoklási forma szűkebb lehetőséget ad a termelő- eszközök fejlődésének. A közös termelés és a kitermelt javak közös felhaszná­lása tervezett irányítást igényel. Szükséges, hogy minden­ki a megfelelő helyen kapcsolódjon be a termelésbe és ezzel elősegítse az életszükségletek kielégítését. Ez vég­eredményben az érdekek egységéhez vezet, mert a közös tevékenység eredményességétől függ az egyén életszín­vonalának emelkedése. A szocializmusban a társadalmi termelés folyamatán ke­resztül tehát olyan kapcsolatok Jönnek létre az emberek között, melyek lehetővé teszik, hogy közös munkával, kö­zös termelőeszközökkel kielégítsék életszükségleteiket. Mindenki csak úgy szerezheti meg életszükségleteit, ha dolgozik. A munka tehát a társadalom minden tagja ré­szére gazdasági szükségszerűség. Csak az összes munka­képes ember közös munkájával lehet biztosítani az élet- szükségleteket. A termelőeszközök tulajdonközössége vi­szont mindenkinek biztosítja a munkalehetőséget. Ez per­sze semmi esetre sem jelentheti azt, hogy a társadalom mindenkinek ott biztosít munkalehetőséget, ahol ez az egyén szempontjából az adott pillanatban a legmegfelelőbb. Dol­gozni ott kell, ahol ezt a társadalom szükséglete meg­kívánja. A termelőeszközökhöz való egyenlő viszony és az ebből eredő termelési viszonyok visszatükröződnek a közös mun­ka eredményeinek elosztásánál is. Az elosztásnál .figye­lembe kell venni a munkaeredményességet, meg kell ál­lapítani a mennyiségét és minőségét annak a munkának, amellyel az egyén a társadalmi Javak kitermeléséhez hoz­zájárult. Ez érvényes az üzemekre is. Egy üzem dolgo- zőközössége is csak olyan mértékben részesülhet a tár­sadalmi javakból, amilyenben megteremtésükhöz hozzájá­rult. Ezért szükségesek az olyan törekvések, melyek az egyének és munkaközösségek munkatermelékenységét nö­velik. A dolgozók érdeklődését az össztársadalmi szem­pontból fontos munkaágazatokra kell irányítani. Nagyon lényeges dolog a dolgozók szakképzettségének növelése. A szocializmusban a munkához való viszonyt és az öntu­datos fegyelmet az anyagi érdekeltségen kívül erkölcsi eszközökkel, a munkaeredmények össztársadalmi értéke­lésével is fokozni kell. A szocialista termelési viszonyokat a társadalmi terme­lés céljának megváltoztatása jellemzi. Amíg a kapitalista társadalmi rendszerben a termelés célja a haszon, addig a szocializmusban a közvetlen termelési cél az emberek szükségleteinek kielégítése. A szocialista társadalom legfőbb törekvése a társadalom tagjai szükségleteinek a lehető legteljesebb kielégítése. Ez természetesen a termelőeszkö­zök állandó fejlesztését igényli. A termelőeszközök fej­lesztése a társadalmi érdek középpontjába kerül. Ez lehe­tővé teszi a termelőeszközök hatalmas méretű fejleszté­sét, és így a szocializmus teljesíteni tudja történelmi kül­detését: megteremti az anyagi-műszaki bázist a kommuniz­mus építéséhez. 0| Ifjúság, a Szocialista Ifjúsági Szövetség Szlovákiai Köz ponti Bizottságának lapja • Kiadja a Smena kiadóvállalata • Szerkesztőség és adminisztráció: Bratislava, Pražská 9. Telefon: 485-41-45. Postafiók 30 • Főszerkesztő: dr STRASSER GYÖRGY. Nyomja: Západoslovenské tlačiarne 01 • Előfizetési díj egész évre 52.— Kés, félévre 26.— Kés % Terjeszti a Pos­ta Hfrlapszolgálata, előfizethető minden postakézbesftönél vagy postahivatalnál % Kéziratokat nem őrzőnk meg és nem küldünk vissza # A lapot külföldre a PNS Ostredná expe­dícia tlaée, Bratislava, Gottwaldovn nám. £. 48 útján lehet megrendelni. Béke, szabadság, biztonság Nemzetközi kérdésekben nagy jelentőségű állásfoglalásra került sor a szovjet szakszervezetek XV. kongresszusán. Leo- nyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára felhasználta az alkal­mat arra, hogy a szovjet gazdasági feflödés értékelésén és a távlatok felvillantásán kívül felvázolja az egész nemzetközi helyzetet, és Ismét körvonalazza a Szovjetunió következetes külpolitikáját. Beszédében hangsúlyozta, hogy a szovjet ál­lam külpolitikája a XXIV. pártkongresszus által elfogadott Irányelveken alapul. Ennek koncepciója; „A békének, a sza­badságnak és a népek biztonságának aktív védelme." Ez a politika teljes összhangban áll a szocialista országok közös­ségének aktív célkitűzéseivel, az európai biztonság megvaló­sítására irányuló törekvések szempontjából ugyanúgy, mint a világ egyéb térségeiben a politikai, tehát a békés rendezés elérésével. Brezsnyev elvtárs külön hangsúlyozta az európai kapitalista államokkal folyamatban lévő, kölcsönösen előnyős kapcsola­tok fejlesztésének jelentőségét, kitért az NSZK-val kötött szer­ződések ratifikálásának problémáira és megállapította, hogy az NSZK ma olyan felelősségteljes válaszút előtt áll, amely hosszú évekre meghatározza népének sorsát, a más államok­hoz fűződő kapcsolatait. Választania kell az együttműködés és a konfrontáció, a feszültség enyhítése és felszttása között, végső soron a béke politikája és a háború politikája között. Ami a Szovjetuniót illeti, az NSZK-hoz fűződő kapcsolatait őszintén és komolyan közelíti meg. Ugyanakkor Brezsnyev elvtárs megállapította, hogy az európai helyzet tényleges normalizálására ntncs lehetőség, ha teljes mértékben nem számolnak a Német Demokratikus Köztársaságnak, mint füg­getlen, szuverén szocialista országnak helyzetével. Az SZKP főtitkára a továbbiakban szólt arról a szolidari­tásról, ami a Szovjetunió és a szocialista országok részéről megnyilvánul az indokínai népek felszabadítást harcával. Az indokínai háború — mondotta Brezsnyev — megmutatta, hogy az agresszió és a népek elnyomásának imperialista politikája teljesen tarthatatlan. Megállapította továbbá azt is, hogy a feszültség mind veszélyesebb tűzfészkévé válik a Közel-Ke­let. Az a körülmény, hogy Izrael makacsul megtagadja a ki­vonulást a megszállt arab területekről, az izraeli szoldateszka provokäclöt az arab államok ellen, mindez élezi a helyzetet, megteremti a háborús robbanás veszélyét. Az arab országok meggyőzösen bebizonyították, hogy készek a konfliktus po­litikai rendezésére, a Közel-Kelet tartós békéjének a megte­remtésére. A Szovjetunió mérsékletet és magas fokú éberségét tanú­sítva, határozott antllmperialísta irányvonalat követ a nem­zetközi színtéren, következetesen és szilárdan védelmezi a szocializmus érdekeit, a népek szabadságát, az egyetemes bé­ke ügyét. LELKES FIATALOK A televízió csődbe juttatta az öntevékeny kultúrmunkát. Hányszor hallottuk már ezt a panaszt, hányszor bújtak mö­géje az öntevékeny kultúrmun- káért felelős emberek, így ken­dőzve saját tehetetlenségüket vagy kényelmüket. Vajon igaz ez? Minden kétséget kizáróan a televízió az emberek nagy ré­szét bűvkörébe vonta és leköti szabad idejük jelentős hánya­dát. De nem állíthatjuk, hogy ezáltal megszüntette az érdek­lődést falvalnkon az öntevé­keny kultúrmunka iránt. A kép­ernyő ugyanis, bármilyen ma­gas színvonalú műsort sugá­rozzon, nem tudja pótolni a közvetlen emberi kapcsolat va­rázsát. Viszont az is igaz, hogy a képernyő fokozza az embe­rek igényét. Tehát nem a mű­kedvelő kultúra, hanem a színvonalatlan kultúra iránti érdeklődés szűnt meg. Ha a műsor színvonalas, nem hiány­zik a lelkes közönség sem. Íme egy tanúbizonyság. A Galántai Középiskola és Gimnázium SZISZ szervezete esztrádcsoportja meghívásának tettünk eleget. Kicsit szorong va álltunk a Horné Saliby-1 (Felsőszeli) kultúrház bejára­tánál. Hány ember lesz kíván esi egy iskolai esztrádcsoport fellépésére. Kellemesen csalód­tunk. A kultúrház nagyterme az utolsó helyig megtelt néző vei. A műsor Iránti nagyfokú érdeklődést akkor értettük meg. amikor szétnyílt a szín­pad függönye. Táncok, énekszölök, jelene­tek, énekkari művek, saját gyűjtésűn) népballadák, ver­sek, táncdalok színes, pergő sorozata árasztotta e) a néző­teret. Színvonalas, jól megszer­kesztett műsor — ez tehát a közönség érdeklődésének titka. A csoport nem először járt a faluban. Minden évben eljön­nek, a közönség Ismeri őket és ezért mindig megtelik a kul­túrház. A több mint hetven tagú cso­port már nyolc éve dolgozik. Természetesen, iskoláról lévén szó, tagjai szinte évente vál­toznak. Az Iskola minden „kor­osztálya“ megtalálható közöt­tük. Sőt az említett fellépésük­nél még egy „vendégszíné­szük is is akadt. Kedves volt a másodikos gimnazista Perlecz- ky Pál énekkettőse a kis má­sodikos húgával, Zsuzsikával A csoport szervezői Pukkai László, Bartalos Otmár, Mészá­ros István és Balog Gábor ta­nárok, valamint Csongár Éva, a SZISZ szervezetének elnök­nője. Minden iskolaévben új műsorral lépnek a közönség el és végiglátogatják a járás falvatt A fellépésekkel szer­zett pénzen az Iskolaév végén kirándulásra mennek. Tetszett a műsoruk, de még jobban odaadásuk, ügyszerete­tük. |ű tudni, hogy vannak ta­nárok, akik mindennapi mun­kájuk mellett találnak időt ar­ra, hogy tanítványaikba beojt- sák a kultúra, a szép Iránt! szeretetet, jó tudni, hogy van­nak diákjaink akik a tanulás és szórakozás mellett szívesen végeznek kultúrmunkát és vé­gül jő tudni, hogy ez az igye­kezet lelkesen tapsoló közön­ségre talál. -hr-

Next

/
Thumbnails
Contents