Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1972-01-11 / 2. szám
E lenyésző azok száma, akik nem élték át az első munkanap izgalmát, azon napét, amikor pénzért dolgoztak, és a munkaidő letelte után nem mulasztották el megjegyezni — én is munkával keresem a kenyerem. Ha nem volt kinek, akkor csak úgy, saját maguknak. Ma már mindenki dolgozhat, államunknak szüksége van minden dolgos kézre, mindenki érvényesítheti tudását, tehetségét abban a szakmában, amely legközelebb áll hozzá. Csalt néha sokáig tart a szakma megválasztása vagy a munkahely keresés, és ez nagyon sok fiatalnak kedvét szegi... Sokan fordulnak szerkesztőségünkhöz álláskeresési problémával. Fiatalok, gimnáziumok friss végzettjei, akik nem tudnak mit kezdeni é- rettségi bizonyítványukkal. Róluk, és nekik szól az alábbi riport. A riportalany: Zsuzsika, egy Kamenný Most-i (Kőhídgyarmat) kislány és szülei. — A gimnáziumban közepes tanuló voltam, de ez nem szépséghiba, mert hiszen minden munkahelyen csak akkor néznek a bizonyítványba, amikor már biztos a felvétel. Tudtam, hogy főiskolára nem megyek — nincs hozzá képességem. Dolgozni akartam. Zzsuzsika akart dolgozni. Ezt azért hangsúlyozzuk, mert egy édesanya — nagy kár, hogy névtelenül írta levelét — arról panaszkodik, hogy kamasz fia naphosszat a magnóját nyúzza és hiába „szerezték be“ Őt eddig több munkahelyre is, csak pár napig bírta a rendszeres munkába Járást. — Tudok gépen Imi, imádom a kémiát, a laboratóriumi munkát, utálom az egy helyben ülést, az egyhangú irodai munkát, a rengeteg számot. Igényes vagyok? Nem is, csak elejét akarom venni a havonkénti munkacserének. És a suliban is mondták, mindenki olyan munka után nézzen, amilyet szeret. Z suzsika kapaszkodott és keresett is, végül egy štúrovói (Párkány) zöldségesbódé elárusítójaként kötött ki. Édesanyja erről a következőket mondotta: — A lányka egész nyáron otthon volt, nem tudtunk neki megfelelő állást találni. Minden széken ült valaki. Hiábavaló volt az apja közbenjárása a vasútállomáson, — ott dolgozik — az enyém a postánál, munkaadómnál, a papírgyárnál, ahol é- vente több száz fiatal jut munkához, mindenütt ugyanazt a választ kaptuk: adják be a kérvényt, majd értesítjük. A „zelovocos“ bódéhoz is kellett valaki, aki egyengeti útját az igazgatóságnál... Zsuzsikából elárusítónó lett, mérte a paradicsomot, paprikát, citromot, de nem tartotta kényszermegoldásnak munkahelyét. Volt úgy, hogy szombaton is beutazott Stürovóra, és takarította, mosta, szépítgette a bó- décskát. Az volt az ő birodalma, és már-már úgy gondolta, királyságot is alapíthat, de egyszerre csak jött a fejléces papiros, hogy a Zelenina Nové Zámky október elsejétől a 08- 81-es számú zöldségesbődé vezetőjéül K. elvtársnőt nevezi ki. — Te erre mit tettél? — Azt hittem, a munkámmal elégedetlenek, de mint később kiderült, erről sző sem volt. Otthon elmondtam, hogy kiadták az utam. — Ez volt minden? — Nem. Megszerettem azt a bődét, és ott akartam maradni. Másnap elmentünk apával az igazgatóságra, és akkor esett le az állam, amikor elém tették a szerződést, amely szerint csak szeptember 5 — október 15 közötti időszakra biztosított a munkám. Apám széttárta a karját, és azt mondta, itt már semmit sem tehetünk, lányom. Zsuzsika nem tudta, mikor és hol Irta alá a munkaszerződést. Ügy látszik, vakot! hjtt és bízott a felnőttekben, akik olyan magabiztosan mozogtak körülötte, és félrevezették, he nem is tudatosan, ugyanis itt csakis szerencsétlen véletlenről lehetett szó. Mert bizonyos vagyok benne, ha Zsuzsika előre tudja, hogy még egy hónapnyi Időre sem biztosítja jövőjét, eszébe sem Jut, hogy szabad t- dejét is a bódéban töltse, sőt, hogy egyáltalán belépjen ilyen munkahelyre. Mellette szól az a tény Is, hogy szeptember 27-re hívták őt a papír- és eellulőzégyárba felvételi megbeszélésre, Persze hogy nem ment. Akkor még nem tudta, hogy pár nap múlva állás nélkül marad. — Nagy adag idealizmussal vágtam neki az életnek én is, mint minden iskolából kikerült fiatal, de hamarósan kiábrándultam. Igazságtalanság történt, mégsem volt Igazam. A papír ellenem beszélt. A Zelenina a megszabott idő letelte után sem bocsátotta őt el. Felajánlott neki egy hasonló jellegű állást Svodínban (Sző- gyén), amelyet Zsuzsi visszautasított. — Semmi kedvem sem volt ahhoz, hogy hajnalaim és estéim autóbuszokban töltsem. Ugyanis másképp nem tudtam volna megoldani a közlekedést. Rossz a csatlakozás. A történetnek azonban nincs vége. Hogy valahol azért mégiscsak dolgozzon, egy raktárba helyezték őí, brigádosnak, gyümölcsöt Válogatni. De Itt Is eljött áz Idő, amikor választania kellett: vagy elmegy, vagy felveszik raktármunkásnak. — Elmentem. Szeretek dolgozni, bármily munkát elvégzek, de nem a zért tanultam négy évig, hogy egy nedves raktárban az almát válogassam egy életen át. Munkatársaim kö zött olyanok is voltak, akik még a hetedik osztályt sem végezték el. Azóta otthon van. Kézimunkázik, olvas, és álmodik a sz£p Jövőről. Nem az iskolát szidja, amelyet elvégzett, azokat az éveket nem sajnálja. Hogy valami összetört benne? Kit érdekel az? így születnek a pesz- szimtsták, a cinikusok. Zsuzsika e- gyelőre vár. Három helyen is vezetik kérvényét — megígérték, 1972-ben biztosan lesz valamilyen üresedés. — És ha nem lesz? — Akkor nem tudom. u i la módomban állna, a legszíveI I sebben felkínálnám Zsuzsikának álmai munkahelyét. De csak vele együtt remélhetek, hogy sikerül olyan álláshoz jutnia, amilyet szerény mondataival körülírt. Beszélgetésünk során felmerült az a kérdés is, nem jellemző-e Zsuzsika esete a štúrovói járásra. Elmesélte néhány barátnője történetét, én egv nánát riportalanyom példáját hoztam fel, aki hasonló kéréssel fordult szerkesztőségünkhöz. Mindenesetre elgondolkoztató, nem lenne-e helyénvaló egy pályaválasztási tanácsadó létrehozása Štúrovôn, lllétve Nové Zám- kyban vagy akár Komáméban Is, a mely legalább azokban a hőnapokban működne, amikor a diákok a nagy kérdés előtt állnak, hová tovább. Fő küldetése mellett tájékoztathatná a diákokat megüresedett munkahelyekről. nyári brigádmunkákrő! stb. Hatásköre esetleg kiterjedhetne egész Dél-Szlovákia területére. Ml ezúttal is megígérjük olvasóinknak, hogy következő számunk egyikében az illetékesekkel elbeszélgetünk erről a kérdésről. Más lapra tartozik Zsuzsika jóhiszeműsége, járatlansága, határozatlansága. Bizonyára sokan gondolták a riport olvasása közben, miért nem volt körültekintőbb, figyelmesebb, miért nem kérdezősködött bővebben a körülmények Iránt. Vagy: miért nem keres más városban állást? Fél az idegen környezettől? Nem. Hallgat szüleire, és a falusi anyák sze rint egy lány ne kószáljon a világban, mert elromlik. Ml most nem ezt firtatjuk, csak észrevételeinket szeretnénk közölni fiatal olvasóinkkal. Meglepően kevés az önbizalmuk a frissen érettségizetteknek. Pedig erre nincs okuk. Sokszor magasabb elméleti ismeretekkel rendelkeznek, mint akik öt-hat éve dolgoznak! a szak mában. Hiányzik belőlük egy kis leleményesség, életképesség, természetes hozzáállás, egy kis élettudomány. Mindez arra kell, hogy be ne csapják őket, hogy ne érezzék megalázva magukat, hogy álljanak ki ha úgy érzik, a jog és az igazság az ő oldalukon van. ZÁCSEK ERZSÉBET Negyvenöt perc boldogság Minden évben, úgy október-november tálán, tanúi vagyunk a diákszerelmek .Jcitörésének", hogy egyik kétségbeesett levélírónk kifejezésével éljünk. Az iskolákra új tanárok kerülnek, vagy a régiek kapnak új diákokat, és csak néhány félreértett mosoly, kedves szó kell ahhoz, hogy a diáklányok szíve lángra lobbanjon. A pszichológia egy nagyon érdekes adattal szolgál ezt a témát illetően: a diákszerelmek 95 százaléka tanárok és diáklányok szerelme és csak elenyésző száma diákok (fiúk) tanárnők iránt érzett vonzalma. Ennek egyszerű a magyarázata: a legfiatalabb tanárnő is legalább huszonnégy éves, tehát már jóval meghaladta a diákok korát, míg egy huszonnégy éves tanár ideális partner még a tizenhét-tizennyolc éves lányok szemében ts. i Amint már említettük, szerkesztőségünk minden évben tanúja a dramattkus diákszerelmek születésének. Igen, csak születésének, mert az iskolaév végeztével ez a levéláradat nem ismétlődik meg. Tapasztalataink azt mutatják, hogy a diákszerelmek első és utolsó 6rája egyazon napra esik, és rendszerint anélkül történik minden, hogy az egyik fél azt komolyabban tudatosítaná. Hiszen azért diákszerelem a neve ennek a kapcsolatnak... Persze, olyan házasságokra, amikor a tanár feleségül vette volt tanítványát, nem kell a történelemből példát vennünk, viszont sze retnénk, ha diáklányaink tudatosítanák, hogy nem ez a törvényszerű. A leghelyesebb azonban talán mégiscsak az lenne, ha mindenki, akinek a témával kapcsolatban van valamilyen mondanivalója, írna „Diákszemmel“ című rovatunknak. így sem olvasóink, sem a felhasznált levelek írói nem vádolhatnák az Űj Ifjúságot elzárkózottsággal és régimódisággal. Most pedig a három, „halálosan“ szerelmes lány leveleiből idézünk néhány mondatot. Egy tizenhét éves diáklány harminc év körüli ta nárt szeret szenvedélyesen“. Egyetlen problémája, hogy ezt nem tudja a tanár tudtára adni. „Biztosan ő is szeret, de nem mond semmit. Meddig várjak? És ha ö soha nem nyilatkozik erről, akkor mi lesz?“ Lépten- nyomon a tanár kedvében jár, édességet hord neki, csak azért, hogy beszéljen vele. A tanár egy alkalommal azt ajánlotta, hogy szerelmi kérdésekben forduljon hozzá bizalommal. „Akkor a szívem a torkomban vett." levele további részében leírja, miként „fakult ki barátságból szerelem köztük.“ Egy másik levélírónk is tizenhét éves, tapasztaltabb, mint írja, nem először szerelmes. Levelében is inkább tanácsot kér, mert nem a- kar két széken ülni. Választania kell osztályfőnöke és egy srác között. Mindkettőjükkel már csökolódzott.sőt osztályfőnökéről azt írja, nem tud tőle szabadulni, mindig „bámul rá, mintha a szemével fel akarná falni.“ Harmadik levélírónk levelének lényege az, hogy a diáklány bárhogy is igyekszik szabadulni a gondolattól, hogy szereti tanárát, ez sehogy sem sikerül. Már többször adott alkalmat tanárának arra, hogy megpofozza, de ô ezt eddig nem tette meg. Számára a szombat-vasárnapok a legször- nyübbek, mert nem láthatja őt. Ennyi talán elég is ahhoz, hogy következtethessünk a három leány jellemére. Leveleikben sok az azonos vonás. A legjellemzőbb talán az, hogy egy valójában egy oldalú szerelemről úgy írnak, mint vlszonzott, komoly fellángolásról. Fölösleges boncolgatnunk, menynyire igaz állításunk, tény, hogy egy tizenhét éves diáklány, akt ráadásul egy mondatot sem tud leírni helyesírást hiba nélkül, nem lobbanthatja lángra huszonhat éves magyar szakos tanára szivét. Kedves diáklányok, ereznetek kell, mennyire felet tetek állnak tanáraitok minden téren: korban, tudásban, gyakorlatban, sőt nem egyszer még a főzésben is. Ezt be kell látnotok. Szép, szép a diákszerelem, és azt szokták mondani, az igazi diák mindig szerelmes valamelyik tanárába, de komoly érzéseket semmi esetre se tápláljatok tanítóitok iránt. Ez csak hátráltatna benneteket a tanulásban, elterelné figyelmeteket a komoly munkától, és az ilyesmi a zöld asztalnál szokott kicsúcsosodni. Nem a kitűnő e- lőmenetelben. Arról már nem beszélve, mennyire zavarólag hat ez az osztály, illetve Iskola er kölesére, és nem egyszer be folyásolja a tanár további életútfát ts. Soraink csak a középiskolás korú diákokra vonatkoznak, habár tudunk néhány olyan esetről, amikor a tanár az érettségi titán feleségül vette tanítványát. Rendszerint az egész iskola meglepetésére, mert a nagy szerelem sohasem akkor kezdődik, amikor leírjuk, szerelmes vagyok, és meg akarok halni. Az érzések érzése ennél sokkal több, mélyebb valami. Ti biztosak vagytok a dolgotokban, és egyenesen kérkedtek, dicsőségként, győzelemként könyvelitek el vonzódást okát, és elképzelhetetlennek tartjátok tanárotok természetes reakcióját az ügyre, ami nem több egy megértő mosolynál. Bánjátok módjával őszinte érzéseitekkel, még szűk ségtek lesz rájuk. A nagy szavakat is hagyogassátok arra az Időre, amikor majd eljön a „nagy Ö“. És rá még egy kicsit várnotok kell, kedves tizenhét éves diáklányok. , SabaJ Mária .pszichológus FÉNYPOMPÄBA ÖLTÖZTETIK A HIDAT A Nové Zámky-1 (Érsekújvár) Elektrosvít készíti a* új bratislavai Duna híd közvilágítő berendezését. \ 82 halogén fényszóró e- gyenként 2000 watt teljesít* ményű. Ez a legerősebb világító berendezés, amit a* Elektrosvít valaha is gyártott. Ugyancsak az Elektro- svitben készült a leendő hid 450 különleges izzólámpája. AZ UTOLSÖ FAZEKASMESTER Bardejovban a múltban virágzott a fazekasmester- ség. A bardejovl kisiparosok alkotásai messze földön híresek voltak. A modern ipar térhódításával azonban a kisiparosok kihaltak. A 68 éves Ján Frankovlí fazekasmester azok közé tartozik, akik ma is űzik a mesterséget. Frankoviő mester cserépedénye! művészi alkotások és a külföldi turisták nagy előszeretettel vásárolják. ÉPÜL A FELKELÉS KÖZPONTJA ján Hanzel műépítész, a Banská Bystrica-i Stavopro- jekt dolgozója elkészítette a • város keleti peremén épülő Rudlová-Sásová II. elnevezésű lakótelep tervét. A lakótelepen 2903 lakás épül, s a megfelelő üzlet, illetve szolgáltatási hálózat mellett két, egyenként 26 tantermes iskola is nyílik. A lakótelep közforgalmát Hanzel építészmérnök elképzelései szerint oldják meg. Az üzletek áruellátása kizárólag alagutakon történik. Minden második lakáshoz garázs is épül. A járművek számára egyébként annyi parkolóhelyet létesítenek, ahány lakás lesz a lakótelepen. Ez nagy szó, mert tervezőink erre eddig nem nagyon gondoltak. GÖMÖRI GALÉRIA Krasznahorka várának tövében, Krásnohorské Podhradie (Krasznahorkaváral- Ja) községben állt egykor az Andrássy család híres képtára. A képtár épületét a háború után különböző célokra használták, és lassan romlásnak indult. A Szlovák Műemlék- és Természetvédelmi Hivatal kezdeményezésére azonban megkezdték a képtár újjáépítését. Az újjáépített é- pületben rendezik be a gö- mört galériát, amelyben a Gömörből származó művészek állandó tárlatát nyitják meg. SPECIALIS ADTÖSZIFON A Dolné Hámre-i SandrU üzemben rövidesen megkezdik egy négyliteres, hordó alakú autószifon gyártását. A tetszetős külsejű autószifon több célra Is használható lesz. Természetesen elsősorban sződav«« készíthető benne, de sör, oor és egyéb ital tárolására is nagyszerűen alkalmas, mert a hordócskát övező müa- nyagburkolat egyenletes hőmérsékleten tartja az edény tartalmát. A hordócskának különösen az autósok, turisták veszik majd nagy hasznát. (P>J
