Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1972-03-14 / 11. szám

NÄMEIH ISTVÁN: Körtudott, hogy Iskolai SZISZ szervezeteink a legjobban működd szervezetek közé tartoznak. Nem érdektelen megvizsgálni közelebb­ről is ezt a tényt, mert hiszen sem mindegy, milyen véleménnyel vannak a szervezetről maguk a di­ákok. hogyan szolgálja igényeiket. A šahyi iskolán megoszlanak a vélemények. Vannak, akik kerek perec kijelentik: „Szerintem nem működik jól.“ Másoknak is ez a véleményük, de kommentálják meg­állapításukat: „Sajnos, elég gyak­ran gyengén működik, de ez a diákoktól és tanároktól is liigg.“ Vannak, akik így vélekednek: „Is­kolánkon a SZISZ nem a legjob­ban működik, de ebben én is hi­bás vagyok.“ Egyesek az elmúlt évek tevékenységét jobbnak talál­ják: „Tavaly nagyon jól működött. Lukács István Idei tevékenysége viszont olyan, hogy nem tudom értékelni.“ A megkérdezettek zöme azonban megfelelőnek találja az ifjúsági szervezet tevékenységét. Ök így emlékeznek az elmúlt é- vek tevékenységére: „Voltak jó sportversenyeink, futballmérkőzé­seink, sikerült az esztrádműsorunk, színvonalas előadásokat produkált az irodalmi színpad, izgalmas volt az osztályok közötti művészeti ve­télkedő, jó volt brigádra járni." Az egyik diák arra a kérdésre, hogy mit tenne ő, ha az iskola if­júsági szervezetének elnökévé vá­lasztanák, így válaszolt: „Aktivi­tásra ösztönözném az iskola diák­jait." A sikeres rendezvények között sokan említik az ismerkedő estet. 6s persze, a legtöbben a szóra­koztató mösorok, iskolai ismerke­dők, táncmulatságok, teaestek hi­ányát teszik szóvá. Ha az iskola ifjúsági szerveze­tének elnökévé választanák őket, a legtöbben először a klubhelyisé­get hoznák rendbe. Sokan vannak viszont olyanok is, akik el sem vállalnák ezt a funkciót: „Nem vállalnám el a megbízatást — mondja az egyik —, mert ahol ennyire passzív tagság van, ott nem lehet jó a SZISZ szervezet." Főleg azok vélekednek így, akik közelebbről ismerik a szervezet munkáját. „Ismerem az elnököt, a barátom; ismerem a szervezet munkáját is és ezért nem is vállalnám el a vezetését; szemé­lyesen nem érzek magamban any- nyi erőt, hogy ezzel a szervezet­tel és passzív tagsággal valamit el is tudnék érni." Nem irigyeljük tehát Lukács Ist­vánt, a SZISZ iskolai szervezeté­nek elnökét, még akkor sem, ha ő az iskola legnépszerűbb diákja. Látszik, rengeteg munkába és bosszúságba kerül ez a népszerű­ség. Ezzel észrevétlen átsiklottunk egy másik, s egyben utolsó téma­körre. Ez pedig az iskola diák­sága. — Milyen gondjai vannak egy elnöknek — kérdezzük tehát Lu­kács Istvánt, a sokat bírált, de mindamellett tisztelt ifjúsági ve­zetőt. — Tudom, nagyon jól tudom, hogy elsősorban teadélutánokat, magnózásokat kíván a tagság. De pénteken nem lehet ilyesmit ren­dezni. mert mindenki siet haza. Hét közben egész négy óráig van tanítás, és hatkor már mennek az utolsó autóbuszok. Mikor rendez­Ozatik Mária zünk hát valamit? Harmadikos. Másfél évvel eze­lőtt bízták meg ezzel a tisztség­gel. Ha minden jól megy, akkor még vagy egy évig lesz a szer­vezet elnöke... Kitüntetett tanuló. Aztán megemlít egy esetet. Va­lahogy nem értjük a dolgot. 0- lyasmiről van szó, hogy egy ren­dezvény elmaradt. — Miért? — Az emberek nem teljesítik vállalt feladataikat! Megfeledkez­nek róluk, nincs bennük fegye­lem. — ő személy szerint úgy van ezekkel a dolgokkal, hogy amit egyszer megmond, azt nem szere­ti ismételgetni. Nem az a típus, aki, ha kidobnak az ajtón, vissza­megy az ablakon. Vallomását Így folytatja: — Ha nincs ott az ember, ak­kor vége. Mindig és mindenkinek rágni kell a fülét — mondja ízes diákszólással. — Nem bírom azt, ha az emberek nem tartják be a szavukat. Mondják, hogy nincs kel­lő szervező készségem. Pedig nincs G.yurgyík László ez egészen Így! Mert ha olyan em­berek vannak körülöttem, akikre támaszkodhatom, akkor szervezni is tudok. És sok múlik az osztá­lyokon is. Közöttük is nagyok a különbségek. A mi osztályunkban, ha megígérünk valamit, akkor meg is tesszük, de vannak osztályok, ahol nincs ez Így. Ozank Mária az iskola falain túl is megállta a helyét. A kiejtési verseny II. évfolyamának ő lett a győztese. — Számomra nagyon izgalmas volt ez a verseny. Köztudott, hogy híres palóc vidékről va­gyunk. Ha más vidékre megyünk, kigúnyolnak kiejtésünkl miatt. A- mikor az első alkalommal nyolca­dik lettem, megfogadtam, hogy megpróbálok magasabbra jutni, és jól figyeltem, milyen szempontok alapján dolgozik a bíráló bizott­ság. Nem az „előadást“, hanem a szép és jó kiejtést értékelte. Si­került elérnem célomat. Ozank Mária tanulmányi eredmé­nye 1,30. Nemcsak a gimnázium, hanem az alapfokú iskola is büsz­ke lehet rá. Aztán itt egy tudós vagy tudós­jelölt, Györgyik László. Tudós mi­voltára utal egy kicsit a külseje is. Szemüveges, komoly, halk sza­vú, de öntudatos fiatalember. Több intézménnyel is levelez, ha szük­sége van valamilyen fizikai vagy matematikai szakkönyvre, s ügy ér­zi, meg tudják neki küldeni, ir nekik. — Számomra a fizika és mate­matika és minden, ami ezekkel a tantárgyakkal összefügg, érdekes, először csak az elektromosság ér­dekelt, volt benne valami titokza­tosság, de aztán megszerettem az egész fizikát. Deák Teréz régi ismerősünk. R8­Ruzsík Zoltán Deák Teréz Tanulmányi átlaga sem rossz: 1,5 százalék. Újságíró szeretne lenni. Olyan kevés a jó újságírónő, e- gyike lehet a legjobbaknak... És Ruzsik Zoltán. Kis túlzással azt is mondhat­nánk róla, hogy életfilozófus. Közkedvelt, népszerű az iskolában. Az ember így vagy úgy lehet nép­szerű, kivívhatja magának az elis­merést tudásával, beosztásával, de igazán közkedvelt talán sohasem lesz. Ruzsik Zoltán viszont az. Ő az az ember, akire sokan és so­káig emlékeznek. — Nem veszem az életet tragi- j kusan — mondja —, aztán mulat- I ságosan is végződik sok minden j körülöttem. A gondolatok embere ' vagyok és a megfigyelésé. Sokat figyelem az embereket, és mula­tok rajtuk. Először úgy gondoltam, tanár leszek. Később politikus sze­rettem volna lenni. Úgy látszik, ez sem leszek. Inkább tanító. Szür­ke kis ember vagyok és az is sze­retnék maradni... Sokat fogok foglalkozni a diákokkal és megva­lósítom titkos álmom, színdarabo­kat fogok rendezni. Befejezésül még annyit, hogy' az ilyen sok témáról szóló írásnak több tanulsága is van és lehet. De nem ez a fontos. A lényeges az, hogy az iskola dolgozik, hogy tel­jesíti hivatását. Érvényesülnek di­ákjai, ott látjuk őket a legkülön­bözőbb beosztásokban, a legkülön­bözőbb munkaterületen. Ez tehát a lényeg. , A TÉNYEK AZ ANYÁKRÓL ÉS GYERMEKEKRŐL VALÓ GONDOSKODÁS NÁLUNK ÉS FRANCIAORSZÁGBAN Közvetlenül az első világháború előtt Franciaországban roha­mosan csökkent a népszaporulat. A helyzet a két világháború között odáig romlott, hogy egyes években a születések száma alacsonyabb volt a halálesetek számánál. A gazdasági válság idején hasonló hanyatlás állt be Európa többi országában is, de csak a francia burzsoázia vonta le ebből a megfelelő tanulságot. Ennek köszönhető, hogy a tókés világ­ban Franciaországban a legfejlettebb a családról, az anyáról és a gyermekekről való szociális gondoskodás. Éppen azért választottuk Franciaországot, hogy összehasonlít­suk a náluk és nálunk uralkodó helyzetet. Mindjárt az elején le kell szögeznünk, hogy nálunk a gyerekes családokról való szociális gondoskodás annak idején nem a sza- messzemenö szociális gondoskodás részeként. Amikor a szoeializ- messzemenö szociális gondoskodás részeként. Amikír a szocializ­mus építésének kezdeti időszakában az erre vonatkozó rendele­teket törvénybe iktattuk, a szaporulat, a születések száma ma­gas és kielégítő volt. A rendelettel a gyermekes és gyermekte­len családok közötti életszínvonalkülönbséget kívántunk kiegyen­líteni, mivel a munka minősége és mennyisége után járó jutal­mazásban ezt megvalósítani lehetetlenség volt. A családok támogatására fordított alapvető juttatás Francia- országban — akárcsak nálunk — a családi pótlék. Franciaország­ban azonban csak két és több gyereknél folyósítják. A családi pótlék nagyságát bizonyos fiktív átlagbér alapján számítják ki meghatározott százalék szerint. Két gyerekre jelenleg a fiktív átlagbér — amely ma 400—450 frank között mozog — 22 száza­lékát folyósítják. A ma alapul vett fiktív átlagbér azonban még a fele sem a tényleges átlagbérnek. Ettől eltekintve két gyerekre havonta 90—100 frank családi pótlékot fizetnek ki — nálunk 330 koronát. A két gyéreikre fo­lyósított családi pótlék eszerint Franciaországban a tényleges átlagbér 10 százalékát teszi ki — nálunk 16 százalékát. Három gyermek esetében az arány 23:34 százalék — természetesen a mi javunkra. Ha a gyermek az általános iskola elvégzése után is folytatja tanulmányait, nálunk 26. életévéig folyósítják a családi pótlékot, Franciaországban csak 21 éves korig. Franciaországban a 10 évnél idősebb gyerek családi pótlékát bizonyos összeggel egészítik ki. Tizenöt éves korig a fiktív átlagbér 9 százalékával, tizenöt éves koron túl a 16 százalékával. A mi gyermekgondozási segélyünkhöz hasonlóan Franciaország­ban is járadékot fizetnek ki, ha csak egy családfenntartó van. Ennek az összege nem egészen 100 frank havonta. Egy gyermek­re kétéves koráig folyósítják. Kétéves koron túl már csak havi 40 frankot fizetnek, illetve két gyermekre 80 frankot stb. A két­évesnél fiatalabb gyermeket nevelő anya eszerint a tényleges átlagkereset 10 százalékát kapja, nálunk körülbelül a 25 száza­lékát. A gyermek megszületése előtt az anya szülés előtti segély cí­men, kilenc hónapon át havi 80 frank támogatásra tarthat jogot abban az esetben, ha rendszeres orvosi ellenőrzésnek veti alá magát. Ez a segély az anya és a gyermek egészségének megó­vását hivatott elősegíteni, részben pedig az orvosi kezelés költ­ségeinek fedezésére szolgál, mivel az orvosi kezelés Franciaor­szágban nem teljesen díjmentes. Az anyasági pótlék megfelel a gyermek születésénél nálunk kifizetett hozzájárulásnak. A nagysága alig valamivel több egy tényleges átlagbérnél. A nálunk minden esetben kifizetendő 2090 koronával szemben folyósítása további feltételekhez van kötve, így például csak a házasság megkötése után számított két éven belül született gyermekre, vagy a 25 évnél fiatalabb anyáknak, illetve azoknak fizetik ki, akik három év leforgása alatt újra szültek. A lakáspótlék, mely Franciaországban a gyakran hihetetlen nagyságú lakbérek ellensúlyozására szolgál, a családfenntartó ke­resete szerint bonyolult, áttekinthetetlen tarifa szerint alakul. A nálunk érvényes egységes és alacsony lakbéreknél ez a pótlék teljesen felesleges és nem is létezik, nem beszélve arról, hogy a lakbér nagysága a gyermekek számának arányában csökken Ellenben mindkét államban jóformán egyforma feltételek mel­lett lehet hitelt felvenni a szövetkezeti vagy családi ház építési költségeinek fedezésére, mindkét országban ingyenes oktatás és tanszerellátás van, megközelítőleg az ösztöndíjak nagysága és az adókedvezmények tarifája is megegyeznek. A fizetett anyasági szabadság Franciaországban 14 hét, amely idő alatt az anya az átlagkeresete 90 százalékát kapja, álunk a fizetett szülési szabadság tartama 26 hónap, és az anya havi átlagkeresetének 90 százalékát kapja. E rövid összehasonlítás élesen bizonyítja, hogy a családról, az anyáról és a gyermekről való gondoskodás terén hazánk az e tekintetben legfejlettebb tőkés államon is túltesz. Olyan jutta­tásokat is tartalmaz, amelyek gyakran nincsenek a „borítékban“. Legalábbis nem az elvégzett munkából erednek. P. L. 259. Csetli Liduska 260. Oravec Milenka 261. Procháska Pétiké 262. Setusek Palika 263. Kardos Zolika Ingrid 258. Dolán Matyi 265. Lacika 266. Tóth Tibiké 287. Molnár Lacika 288. Both Éviké 269. Domonkos Zolika 270. Moravics Claudia 271. Csizmadia Zsuzsika 272. Kirth Attila 273. Hudec Imike 274. Kiss Szilvik«

Next

/
Thumbnails
Contents