Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1972-02-29 / 9. szám
7 M o* kv* Ordŕhonikidŕf Pasanauri Mtsklieta • s. Tskhaltuko / Kutaisi ' Bor/honi i Bakuriani Batumi Egy régi legenda szerint Grúzia királya Vahtang Gorgassali a hősip- kás kaukázusi hegyek tövében vadászott valaha régen. Íjával célba vett egy fácánt — és el is találta. A fácán azonban egy patakba hullott. A király kísérete a madár keresésére Indult és meg is találta. De milyen állapotban? A fácán megfőtt. Meleg vízbe esett. A király körülnézett — A Rusztaveli sugárút forgatagában nagyon szép, szubtropikus vidékre jutottt. Itt alapítok új fővárost — döntött a király, s így lett Tbiliszi az ország fővárosa a régi Mchete helyett. Tbili — grúz nyelven meleget jelent. érdeklődőket, pompás kilátója van, melyről a szép város még szebbnek látszik. Az egyik felvonó a földön kúszik, akár nálunk a Hrebienokon, a másik pedig függő kötélpályán közlekedik, akár nálunk Lomnicán. Még a kabin színe is piros. A grúzok büszkén emlegették, hogy az ő terepszinti drótkötélvasútjuk a legmeredekebb a világon. Sétáltam az ódon épületek között. Megnéztem az ősi várat, a Metahit, mely a VI. században épült, a Nari- kala erődöt, mely már a IV. században is állt, de később a VI. században építettek, jártam a VI. századbeli Ancsijhati bazilikában (a grúzok korán felvették a kereszténységet) és ellátogattam a közeli Mche- tébe (ott van eltemetve Vahtang Gorgassali) megtekintettem a hegyen álló ó-grúz stílusban épült Ozvari kolostort. De megnéztem azt a villamos mozdonyt is, amelyet Tbilisziben gyártanak, a Kolhída gépjármüvet, melyet a szomszédos Kutaiszi- ben készítenek. A mai Grúzia 70 országba szállítja ipari cikkeit. A Mtacminda hegýen kis temető van. Itt nyugszik a grúz nép „barátja“ (felesége grúz nő volt) Gri- bojedov orosz író, akit Teheránban meggyilkoltak. Grúziát sok megpróbáltatás érte a századok során. Európa és Ázsia ke- resztútján (a szomszédos Azerbajd- zsáni már Ázsiához tartozik) megszenvedte a magáét. Hol a tatár, hol a török gyötörte, míg segítséget nem talált az oroszokban, 1921-ben leszámolt a kapitalizmussal, Ma a Szovjetunió államaként éli egyre virágzóbb életét. Megtekintettem az állami múzeumot, valóban megérte. Történelmi, etnográfiai, sőt színházi múzeuma is van. A Szuliko szerző — Akaky Ce- relelli vagy a festő Pirosmanisvili nevét talán nem kell külön kiemelnem. A szállodában grúz nemzeti ételeket kaptunk. Nagyon ízlettek. Kitűnő volt a pisztráng a bazsa nevű diómártással, vagy a csirkehúsból készült „sacivi“. No és azok a pompás boroki Grúzia már a görög mitológiában szerepelt. A Kaukázusban ma is megtekinthető az a szikla, ahová állítólag Zeus láncolta Prométheuszt, a- ki az embereknek elárulta a tűz titkát. Aztán az argonauták is Colchis földjére jöttek, hogy megszerezzék a híres kincseket, melyeket a zöld fogú sárkány őrzött. Elmondhatjuk, hogy szép Grúzia múltja, de még CÍOhK O iftlnnft A«-« n iklfüin I Márlonvölgyi László Igazán jól választott a király — gondoltam, mikor kiléptem a repülőgépből. Valóban találóan mondják a grúzok, amikor azt állítják, hogy itt a tél kezet fogott a nyárral. Körülöttünk a Kaukázus hófedte csúcsai meredtek az égnek, itt pedig épp érett a gránátalma, mandarin és a füge. Mikor aztán a Rusztaveli „Prosz- pekten“ kibontottam az úti málhámat az Inturist-hotelben (Rusztaveli a grúzok híres költője volt, „A tigrisbőrű lovag“ című nagy számok szerzője a XIII-ik században) — megállapítottam, hogy ezek az ellentétek nemcsak a természetre vonatkoznak. Tbiliszi igen régi város a Kura partján, ősi vára ott áll ma is a folyó melletti meredek sziklafalon — alatta azonban modern nagyváros élete buzog, sok szép új épülettel, és a város alatt Moszkvára emlékeztető „metró" fut. A város fölött emelkedő ritka szép Mtacminda hegyre két felvonó viszi fel az Az Állami Cirkusz épülete ás pompás környéke Egy háborús történet vége Ha Ostman von der Leye, a bonni parlament szociáldemokrata képviselője nem olyan megá- talkndottan kitartó, mint amilyen, ha ugyanez a képviselő nem lapozgatja a Quick című nyugatnémet hetilapot, és végül, de nem utolsósorban, ha Ostman nem lenne meggyőződése« antifasiszta, akkor talán — az egész ügyre nem derült volna fény. Mármint arra, hogy miként is halt meg 1941 nyarán Josef Schultz , a német Wehrmacht őrvezetője. így, ha u- tólag is, de kitudódott, és ha jelképesen is — post mortem — e- légtétel szolgáltatott Josef Schultz huszonhárom éves fiatalembernek. És — ez sem mellékes szempont — még egyszer, ki tudja hányadszor betekintést nyertünk a náci Josef Schulz barbárság sötét birodalmába. Pergessük hát vissza az eseményeket. Josef Schultzot már 1939- ben behívták katonának, és 1941 elején hadosztályát átvezényelték Jugoszláviába. Itt a „belső front“ ellen vetették be őket, a „banditák“ ellen —, ahogy a náci hadijelentések írták, vagyis magyarán szólva Tito partizánjai ellen folytattak véres-kegyetlen irtóhadjáratot Schultz édesanyja csak annyit tudott fiáról, hogy valahol Keleten harcol. Augusztus végén azt a megrázó hírt kapta, hogy „Josef Schultz őrvezető a jugoszláv kommunistákkal vívott hősi harcban elesett.“ Az orvosi látlelet — ahogy azt Gollub főhadnagy tudatta Schultz édesanyjával — megállapította, hogy az ellenség halálos golyója jobb tüdejébe hatolt, és már nem lehetett megmenteni az életnek. És mivel Gollub főhadnagy igen rendszereid ember hírében állott, ezúttal sem cáfolta meg ezt: elküldte Schultz édesanyjának — emlékül — az őrvezető személyes 1 holmiját, azaz pontosabban: két kulcsot, egy szemüveget, egy száj- harmonikát, egy karórát, egy fésűt és tizenkét birodalmi márkát. Bertha Schultz asszony megsl- ratta fiát, mint annyi szenvedő édesanya, és híven ápolta a halott emlékét, Ezzel a régi háborús történet be is fejeződött volna, ha... Mint ismeretes, a Quick című nagy pédányszámban megjelenő nyugatnémet hetilap bőven közöl régi háborús képeket, — foto-do- kumentumokkal illusztrálja cikkeit, megemlékezéseit. Egy Jugoszláviáról szóló riportban például közöltek egy eredeti felvételt arról, hogy a német megszállók hogyan végeztek ki egy csoport partizánt. A kép közvetlenül a kivégzés előtti pillanatot örökítette meg. Valószínűleg egy námet katona, lehet, hogy épp a kivégző osztag egyik tagja készítette a képet. Azt viszont nem tudták megállapítani, hogy miként került haza ez a felvétel, amelyet a Quick riportere felhasznált. Nos, ezt a nyilvánvalóan hiteles képet pillantotta meg Ostman von der Leye a lap hasábjain. — Előbb semmi feltűnőt nem vettem észre a képen — mesélte a képviselő — aztán, amikor jobban megnéztem, felfedeztem a civilek között egy katonát. Méghozzá német, Wehrmacht egyenruhában. Ellenőriztem az eredeti képet is. Nem tévedtem: — a kivégzettek között egy német katona is volt. Ki lehetett? És miért végeztek vele társai? Ezeket a kérdéseket Ostman kerek öt esztendővel ezelőtt tette fel magának. És nem nyugodott, amíg nem kapott rá kielégítő választ. Mindenáron fel akarta fedni az igazságot. „Tudni akartam, hogy mi történhetett ott“ — mesélte. Valóságos magánnyomozást végzett. Ezernyi akadályon keresztül szívós makacssággal haladt az i- gazság felé. „Nem csak azért folytattam ezt az egyéni vizsgálatot, hogy annyi esztendő után a bűnösök megbűnhődjenek, hanem a- zért is, hogy felszínre kerüljön az igazság, és hogy tanuljuk meg tisztelni, becsülni azt a bátor és nagyon fiatal férfit, aki a náci hatalom tetőfokán ellenállt a fasizmusnak és ezért életével kellett hogy fizessen.,.“ Mert ez történt. Kiderült, hogy Josef Schultz megtagadta a parancsot, nem volt hajlandó részt venni a kegyetlen tömegmészárlásban, s ezért állította őt is a kivégző osztag elé az oly pedáns és az utólagos részvétét oly udvarias formában kifejező Gollub főhadnagy. Dortmundban most utcát neveztek el Josef Schultzról, DÁNOS MIKLÓS* Az elmúlt ev végén korszerűJ“ÍSgi~jármÜvéí“' gyarapodott a Csehszlovák Légiforgalmi Társaság gépeinek népes családja. A Prágá-Bra- ,tislava vonalon megkezdte rendszeres járatát a TU—134 A típusú szovjet sugárhajtású gép. 1 A Tupoljev tervező irodájában született gép 76 személyt szállíthat 850—900 kilométeres utazósebességgel. A pilóta munkáját meglehetősen megkönnyíti a teljesen automatizált irányítás. Tavasszal további öt ilyen típusú gépet 'kapunk a Szovjetuniótól, amelyek rendszeresen közlekednek majd Rómába, Frankfurtba, Londonba, Amszterdamba, Párizsba és Észak- Afrikába. Nem- garázs, nem is alagút, hanem egy 2,5 méter átmérőjű betoncső. Egy nyugatnémet gyár ilyen csöveket készít a Szibéria-Bajorország között létesítendő gázvezetékhez. A kis Volkswagen, a közismert „cserebogár“ egész kényelmesen elfér benne. A gázvezetéken évente fél milliárd köbméter szovjet földgáz ömlik majd a Német Szövetségi Köztársaságba. A terv szerint 1978-ig ezt a mennyiséget 3 milliárd köbméterre fokozzák. SZEMÉLYI IGAZOLVÁNY HELYETT — HANG A számítástechnika fejlődésével napirendre került egy olyan gép megalkotása is, amely emberi hangon elmondott parancsokat érthet' meg. Számos, tisztán technikai jellegű előnyökön kívül ez jelentősen megkönnyítené a nagy elektronikus számológépek programozását is. A' feladat megoldásához különleges készülékeket, beszédanalizátorokat terveztek, amelyeknek segítségével a szavak spekt- programjait, vagyis a hangerőnek a frekvencia függvényében való változását feltüntető görbét tanulmányozzák. Kiderült, hogy ugyanaz a sző, ha azt különböző emberek mondják ki, különböző spektprogramokat ad. Mindez jelentősen bonyolultabbá tetté a hanggal való programozás feladatát, ugyanakkor viszont váratlan alkalmazásra talált a kriminalisztikában. Javasolták', hogy a személyek azonosítását a hangspektrogramok alapján végezzék. Ez a módszer nem kevésbé fontos, mint a személyleírás vagy az ujjlenyomat alapján való azonosítás módszerei. A hangerő frekvencia szerinti változása ugyanis a garatüreg alakjától és méretétől, a gégefő, az orr alakjától függ, ezek pedig minden egyes embernél kifejezetten egyedi jellegűek. vízben oldódik az arany? Szovjet vegyészek megállapították, hogy a nemesfémek: az arany, az ezüst és a platina az eddigi hiedelemmel ellentétben oldódnak a vízben. Az említett fémeket por, alakban vízben 75 fokra melegítették, majd néhány érával később az oldatot sűrű szűrőn át leszűrték. Az átszűrt vízben mikroszkópikus fémtestecskéket találtak. Ez a felfedezés óriási jelentőségű, hiszen eddig ágy tudták, hogy a nemesfémek csak bizonyos savak keverékében oldódnak.
