Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1972-02-29 / 9. szám

y 9 72 A SZOCIALISTA IFJCSÄGI SZÖVETSÉG SZLOVÁKIÁI KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXI. évi. 1972 Február 29. Am 1.— Kis Távlati szempontból a kádermunkát döntő módon ágy kell irányítani, hogy gondot fordítson a fiatal dolgozókra, akiket egyre nagyobb mértékben kell megbízni felelősségteljes mun­kával. G. Busák A LEGJOBB POLITIKA A CSKP KB és az SZLKP KB legutóbbi, gazdasági kérdések­kel foglalkozó plenáris ülései még hosszú ideig társadalmunk érdeklődésének középpontjában állnak majd. Érthető dolog ez, hiszen az igen fontos határo­zatok gyakorlati életbe való átvitele nem könnyű és nem is rövid távú feladat. Olyan igé­nyes és fontos dolgokról van szó, amelyeket nem lehet egy akcióra vagy kampányra leszű­kíteni. Aki áttanulmányozta már a plenáris ülések anya­gát, valószínűleg igazat ad ne­künk, ha azt állítjuk, hogy népgazdaságunk területén nagy hatású változásokról, a szocia­lista gazdaság további fejlesz­téséről, a CSKP XIV. kongresz- szusa irányelveinek gyakorlati megvalósításáról van szó. Feltehető a kérdés, hogyan értelmezzük a legutóbbi plená­ris ülések eredményeit a nép­gazdaság-fejlesztés vezérvonala szempontjából, hiszen ezt 10 hónappal ezelőtt a CSKP kong­resszusa világosan meghatároz­ta. A kérdésre maga a plená­ris ülés adja meg a választ, hogy míg a kongresszus irány­vonala stratégiai elvnek tekint­hető, a KB határozatai ennek a stratégiának a taktikai meg­oldását jelentik. Tudjuk, hogy a legjobb stratégia sikere is a helyes taktikai lépések megvá­lasztásán múlik. Ogy gondoljuk, hogy a párt plenáris ülésein igen alaposan tárgyalták meg az egész nép­gazdaság problémáit, a sikere­ket és fogyatékosságokat egy­aránt. Most majd az egyes ipa­ri ágazatok vezető tényezői, a párt, gazdasági és társadalmi szervezeteken múlik a határo­zatoknak az egyes vállalatok és üzemek területén történő további konkretizálása. A leg­fontosabb most a következetes­ség, a fegyelem éa a felelős­ségtudat mindenki részéről. E cikkünkben nem kívánunk részletesebben foglalkozni a határozat egyes pontjaival, vi­szont hangsúlyozni akarjuk a legfontosabbat, s ez pedig a munka hatékonyságának növe­lése, minden korona takarékos kihasználása, függetlenül attól, hogy ez a korona a termelő- eszközökben, nyersanyagban vagy másutt van befektetve. Is­mét hangsúlyozni kell azt a ré­gi elvet, hogy mindenki legyen igazi szociaüsta gazda a saját munkahelyén. Amikor mindezekről beszé­lünk, a fiatalokra is gondo­lunk. Husák elvtárs beszámo­lójában a fiatalok címére mon­dotta ezeket a szavakat: „Az ifjúsági szövetségnek többet kell foglalkoznia a terv telje­sítésével, a hatékonyság foko­zásával. Az ifjúságra jellem­ző a problémák újszerű meg­közelítése, a modern módsze­rek alkalmazása, a hanyagság elítélése. A fiatal munkások és szakemberek kezdeményezöleg léphetnek fel. Meg kell őket bízni igényesebb feladatok tel­jesítésével, és lehetővé kell tenni számukra erejük, tudásuk kipróbálását. Mind a termelés, mind a SZISZ hasznára válik, ha e feladat teljesítését magu­kévá teszik.“ Azt mondjuk, hogy az igazi munka próbára teszi az em­bert. De azt is tudjuk, hogy a szocialista tulajdon iránti he­lyes viszonyra is oktatja őket és ennek eredményeképp a szo­cializmushoz, a társadalomhoz fűződő kapcsolatuk is elmélyül. Ebből a tényből indult ki már Lenin is, amikor a gazda­ságpolitikát a „legjobb politi­kának“ nevezte. Mi a munkát a haladás for­rásának tekintjük. Es a tény kötelez is.-S­A SZÜLŐI TISZTELEIRÖl Helena Vondráčková — Öregem, fogalmad sincs, micsoda nagyszerű érzés, ha az embernek egyszer csak van néhány szabad napja. Nincs semmi dolga, minden idejét magának szentelheti. Azelőtt én sem tudtam ezt kellőképpen becsülni, unos- untalan rohantam valahová, de ma...? Legszívesebben ott­hon ülök, és hallgatom a lemezeket. Elhiszed, hogy van egy csomó külföldről hozott lemezem, amelyeket még nem is hallottam? Olvasgatok vagy csak úgy gondolkodom. Mindenről és semmiről. £s remekül érzem magam. Talán öregszem vagy mi — mosolygott el ez utóbbi kijelentés után. De ami azt illeti, Helena Vondráčková az utóbbi időben, „Erő é« egészség e ml életünk teremtő munka és tudatos harc a mi mozdulatunk és mégis 6 mégis mennyi cseréppel és eleven tüskével bevetett az út amelyen járunk". (K®'«k: Fiatal munkásokkal barátkozom) Kitka az olyan nap, amikor a szerkesztőségi posta nam tartalmaz valami meglepőt vagy érdekeset. Fiata­lok és idősebbek ügyes-bajos dolgait hozzák a levelek, s a szerkesztőnek, ha csak a nagyon fontosakat vála­szolja is meg, nem irigylésre méltó a helyzete. Egy-egy probléma megválaszolásakor ugyanis csak a levélíró őszinteségére építhet. S mivel őszinteséget öszintesség- gel illik viszonozni, a szakmai tanácsokon túl a válasz­nak tehát ezt is tartalmaznia kell. Csakhogy ez a leg­többször nem olyan egyszerű... A közelmúltban levelet kaptnnk egy tizennyolc diák­lánytál. Szerelmes. Ez eddig sablonos, mindennapi tör­ténet csupán. Foglalkozni se nagyon kellene vele, ha a levél nem tartalmazna egy olyan mondatot, amely egyedivé és különössé teszi. Nézzük csak: „Mikor ha­zajött katonáéktól szabadságra, eljött rögtön hozzám, szóval egymásba szerettünk... Nem is lett volna semmi probléma, ha a szüleim nem kifogásolnák azt, hogy a fiú szülei nagy kommunisták.“ Mit tegyen, kérdi tő­lünk, egyedül nem tud dönteni. A válasz nyilvánvaló volt: nem érthetünk egyet szülei álláspontjával. S itt érkeztünk el tulajdonképpen a címben felvetett gon­dolathoz. Tudtuk, hogy. ha őszinték leszünk, akadnak majd egyesek, akik szándékosan vagy anélkül félreér­tik válaszunkat. Nem veszik figyelembe, hogy az csak egyetlen, konkrét személynek szól. Hogy mégis vállal­tuk e népszerűtlen szerepet, több oka is van. Vegyük talán sorjában. Szocialista hazánknak egészséges lelkületű, becsüle­tes, egészséges gondolkodású fiatalokra van szüksége,. Ma, amikor pártunk és kormányunk politikájában egy­re inkább számol a fiatalokkal, nem engedhetjük meg magunknak, hogy fiataljainkat kétarcúságra neveljük. Nem engedhetjük meg, hogy pedagógiának vélt kispol­gári vakbuzgóságra, a „mindenáron tisztelni“ gondola­tára szorítsuk őket. Hanem igenis, elvárjuk tőlük, hogy tiszteljék, becsüljék, ami tiszteletet és megbecsülést érdemel, és szálljanak szembe minden olyan vélemény- nyél, magatartással, amely nem őszinte, nem igaz, csu­pán a látszat megőrzésére irányul. Az Oj Ifjúság mindig fontosnak tartotta, hogy isko­láink pedagógiai elveivel egyetértésben — igazságsze- retetre, bátorságra, becsületességre neveljen. Húszéves múltja is erre kötelezi. Ggy hisszük, olvasóink lepőd­nének meg a legjobban, ha ezeket az elveinket feladva, hirdetnénk az „igét“. Mert szerintünk a szülő is csak ember. Tévedhet, lehetnek furcsa véleményei, elképze­lései. A konzervatív beállítottságú szülő a régi, polgári elvek alapján jogot formál arra, hogy gyermekét önös módon befolyásolja, vezesse. Ggy hisszük, közel járunk az igazsághoz, amikor azt mondjuk, ez a szülői „tar­tás“ ma már helytelen. Az erőszak, az önzés ugyanis csak látszat-tiszteletet, látszat-megbecsülést szülhet. A fiataloktól mi is elvárjuk, hogy szeressék, becsül­jék szüleiket. Ugyanakkor elvárjuk a szülőktől is, hogy a gyermeki tiszteletet ne erőszakkal kényszerítsék ki. Hanem azzal, hogy mindig mindenben példaképül szol­gálnak gyermekeiknek, hogy társak, vitapartnerek, ta­nácsadók, barátok tudnak lenni. Az ilyen szülőt mindig tisztelni fogja a gyermeke. Szocialista hazánknak egészséges lelkületű, becsüle­tes, egészséges gondolkodású fiatalokra van szüksége — írtuk le fentebb. Egészítsük ezt ki még azzal, hogy fiataljainkat olyan felnőttekké kell nevelnünk, akiknek szocialista céljaik vannak, akiknek világnézetét, erköl­csét a marxizmus-leninizmus egyre elmélyültebb isme­rete határozza meg, akik hazafiak és internacionalis­ták, s akik erkölcsösnek, becsületesnek és igaznak tart­ják mindazt, ami hazánkban a haladás, a szocializmus ügyét előreviszi. Azon kell hót fáradoznunk pedagógu­soknak, szülőknek, újságíróknak, hogy ilyen fiatalokat neveljünk. sőt az utóbbi esztendőben valóban alaposan be volt fogva, szinte „ki sem szállt a játékból“. Alig érkezett haza a tokiói dalfesztiválról, máris újabb fesztiválon lépett fel, a romániai Brassóból Ezüst Szarvast hozott, két hónapig turnézott a Szovjetunióban, közben elkészült egy Supraphon nagylemeze is, egy hónapig Bá­zelben és Zürichben énekelt, majd szerepelt az athéni fesztiválon. Josef Läufer oldalán ő volt a csillaga a svéd televízió show műsorának, amely csehszlovák művészeket mutatott be. Ugyancsak televíziós felvételt készített az NDK-ban, részt vett a belgrádi fesztiválon, és szerepelt az NSZK televíziójának népszerű Studio B műsorában. Dió­héjban ez lenne Helena tavalyi programja. Közben a csehszlovák sajtó sem jutott hozzá, hogy hosz- szabb, kimerítő beszélgetésre bírja az énekesnőt. Pedig bizonyára összegyülemlett elég sok mondanivalója. Lássuk! (Folytatás a 7. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents