Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1971-08-31 / 35. szám

Egy falu kulturális élete Egy Nyltra (Nltra) melletti kis fa­luban találkoztam a következő feli­rattal: „A kolonl űzoltók szombaton tánc- mulatságot rendeznek, melyre szere­tettel elvárnak minden szórakozni vá­gyó fiatalt. A zenét a kolonl La Bosz- tella együttes szolgáltatja“. Kíváncsi lettem. S mert kíváncsi lettem, szombaton délután én Is el­indultam Kolonba (Kollfiany). Kíván­csi természetemnél fogva útközben sem maradtam nyugton: a falu kul­turális életéről kérdezősködtem. És nem hiába. Megtudtam, hogy nemcsak kitűnő beat-zenekarral dicsekedhet a falu, hanem ének- és táncegyüttesük is van a kolóniáknak. De ez még nem minden: egy hónappal ezelőtt „Kolo- ni Visszhang“ címmel községi újsá­got Jelentettek meg. A lap a hét ese­ményeivel, főleg a sporttal foglalko- zlk.s hamarosan megjelenik a követ­kező szám. Megígérték a kolóniák, hogy a lapot nem Is szűntetik be. Kicsi a falu, nem tartott sokáig, míg megtaláltam Balkó Rózsit, a tánc- és énekkar vezetőjét, aki tagja a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának Is. Mikor be­kopogtam hozzájuk, egy fiatal kis­lány nyitott ajtót. Először azt hittem, Rózsi húga, de aztán kiderült, hogy Balkó Rozália óvónő áll előttem, aki „már“ huszonkét éves. Kérdéseimre kezdetben kissé tétován válaszolga- tott, de aztán egyre jobban belejött a beszédbe: — Mikor alakult meg a kolonl tánccsoport? — Ezerkilencszázhetven áprilisá­ban, Ghymesen (Jelenec) épp készül­tek a CSEMADOK-napokra. A me­nyecskekórus Is tavaly tavasszal ala­kult meg, a „Tavaszi szél vizet áraszt“ népdalverseny előtt. A dön­tőbe ugyan nem kerültünk be, de semmit sem éreztünk veszve. A re­ményt nem adtuk fel. Elhatároztuk, hogy tovább dolgozunk. — Szóval több mint egy éve ala­kult a kórus, hol szerepelt azóta? — 1970, szeptember 10-án népmű­vészeti múzeumot nyitottak meg Ko- lonban. A múzeum megnyitó ünnepé­lyén mi Is felléptünk. Később Ma­gyarországon vendégszerepeltünk, a balatonlellel szövetkezeti fesztiválon. A karádi menyecskekőrus hívott meg bennünket, ők Intézték ©I azt Is, hogy felléphessünk ezen a fesztiválon. Ba­^latonlellén kívül még Karúdon szere­peltünk. Nagy sikerünk volt, nemcsak a műsorunk tetszett a közönségnek, hanem a népviseletünk Is. Rajtunk kívül még a lédeci (Ladlce) férfikó­rus és a menyhet (Mechenlce] me­nyecskekórus It ott volt a fesztivá­lon. Részt vettünk a zselfzl [Zelle­zovce) népművészeti fesztiválon — elsők lettünk; ezenkívül egyéb ki­sebb ünnepélyen Is fellépünk. — Milyen számokkal léptek fel? — Régi lakodalmas dalokkal. Há­rom részből áll a műsorunk: a duny- havlvésből, a menyasszony búcsúzta­tásából és az esküvőre menetelből. — Eddig a menyecskekórusről be­széltünk. Hogy áll a helyzet a tánc- csoporttal? — A tánccsoportot nagyon nehéz összetartani. Ezt úgy értem, hogy nehéz megfelelő időpontot találni a próbákra. Van, aki éjjeli műszakban dolgozik, de van olyan Is aki kirán­dulásra, vagy éppen akkor moziba akar menni. A tánccsoport utoljára Pogrányban (Pohranlce) a CSEMA- DOK-napokon lépett fel. De szeretnék még visszatérni a menyecskekórus­hoz. Hadd mondjam el, hogy a kórus tagjai részt vettek a népművészeti múzeum rendbehozásában Is: meszel­tek, súroltak ezek az asszonyok, nem sajnálták az Időt és a fáradságot. Va­lóban dicséretet érdemelnek. — Milyen szórakozási lehetőségei vannak a falu Ifjúságának? — A moziban mostanában Igen Jő filmeket játszanak, hetente három­szor: szerdán szombaton és vasár­nap. Gyakran van nálunk esztrádmű- sor, színdarabokat főleg télen szok­tak előadni a faluban. Ezen kívül bálokat rendezünk, igen népszerűek nálunk az úgynevezett népviseleti bá­lok. Ilyenkor lányok, fiúk népviselet­be öltöznek, és úgy táncolnak. Erről jut eszembe, hogy tulajdon­képpen én Is bálba készültem. Elbú­csúztam hát Rózslkától, és elindul­tam a kultúrház felé. Már messzlVől hallottam a zenét és egy kellemes férfihangot is: „Vannak olyan fények amik sosem gyúlnak fel. Vannak olyan álmok. miket sosem érhetsz el. de jól tudod, a hold után feljön majd a nap. Meglátod, a könnyeidnek híre sem marad...“ Beléptem. Az egész terem tele volt táncoló, vidám fiatalokkal. Látszott rajtuk, hogy jól érzik magukat. A zene valóban kitűnő volt. A rövid szünetet használtam ki, hogy néhány szót váltsak a kolonl La Bosztella együttes vezetőjével. A zenekar vezetője Brat László hu­szonnégy éves fiatalember, ő a szóló­énekes, rltmusgltáron játszik. — Bemutatnád a zenekar többi tag­ját? — Basszusgitárosunk és énekesünk a huszonegy éves Sándor János. Szó­lógitáron Chovancsek László játszik, ő az együttes legfiatalabb tagja: ti­zennyolc éves. A dobnál a huszonhat éves Balkó László ül. Altszaxofonon Bányl Antal, tenorszaxofonon — Balkó Ferenc játszik. — Mióta szerepeltek együtt? — 1988 novemberében kezdtünk, majdnem a semmiből. Nem támoga­tott bennünket senki. Lehet, hogy ne­vetséges, de kezdetben egy széken doboltunk, sípon, klarinéton, harmo­nikán játszottunk. Csupán egy rossz gitárunk volt. — Melyik falvakban, városokban léptetek fel? — A nyitral járás minden magyar falujában föllépünk. — Milyen számok szerepelnek a műsorotokban? — Többnyire magyar számok... Hadd áruljam el olvasóinknak. hogy Brat Laci olaszul és franciául is énekel. A szerény fiatalember ezt szerette volna elhallgatni. — Kik a kedvenc énekeseitek? Brat L.: Máté Péter és jimmy Hen­drix. A zenekarok közül az Illést és az Omegát kedvelem. Chovancsek L.: Koncz, Omega. Sándor J.: Zalatnay, Illés. — A szünet már végéhez, közele­dik. A közönség türelmetlenül várja a zenét. Még csak annyit szeretnénk kérdezni! milyen terveitek vannak. — Továbbra Is Jól szerepelnii — válaszolta mosolyogva Brat Laci, s már Indult Is gitárjával a mikrofon felé. Egyéni, magával ragadó senkié­hez sem hasonlítható hangja ismét megtöltötte a termet. A közönség tapsolt, 8 fiatalok táncolni kezdtek. Befejezésül még annyit: Brat Laci az Idén tavasszal a nyitral járási táncdalfesztiválon közönségdíjat ka­pott. .A zsűri döntése alapján azon­ban sajnos nem keriillielett be a táncdalfesztivál döntőjébe. Laci ezzel — talán — semmit sem vesztett. An­nál többet a közönség. És még valamit: mint később érte­sültem róla. Brat Laci augusztus 28- án megházasodott. Egy kissé megkés­ve én Is gratulálok neki, és további sok sikert kívánok a kolonl La Bosz­tella zenekarnak. Kénytelen vagyok leírni, mennyire gyanús nekem az a liberalizmus, amint az időseb­bek elnéző mosollyal, kézle­gyintéssel azt mondják a fia­talokra: olyanok, amilyenek. Azonkívül, hogy semmitmondó, azért is gyanús az ilyen véle­mény, mert módfelett kényel­mes. Márpedig hiteles, használ­ható véleményt mindig is a probléma nemzett, és soha nem a kényelem. Milliószám hangzanak el a fiatalokat korholó vádak, csu­pán azért, mert hát a korkü­lönbség feljogosít rá. Mondani sem kell, a vádak jogosak és jogtalanok, mert hiszen a fia­talok sem egyformák, mint ahogy a felnőttek ízlése, erköl­csi normája sem az. jók és rosszak a fiatalok, kedvesek és klállhatatlanok. Tudom, fele­lősség így általánosítani, és a két oldalt úgy szembehelyezni egymással, hogy az egyenlő számbeli megoszlást is jelez­zen. Mégis megteszem — bíz­ván a nem konzervatív, a ne­hezen meghatározható normá­lis, az objektív vélemények többségében, mert hiszem, hogy igazolják, nem kis tömeget al­kotnak azok a fiatalok, akikre társadalmi, mozgalmi, erkölcsi normáink alapján — kereset­lenül is azt kell mondanunk: klállhatatlanok, szemtelenek, pofont nekik, kettőt, hármat, hatot ha kell — méghozzá szi­gorúan atyait. Hadd áruljam el: magam is huszonöt éves vagyok, engem is jócskán érnek a rangidő tor­nyából kikiáltott vádak, s csu­pán azért, mert fiatal vagyok. S mégis, korholt létemreá is korholok — fiatal létemre fia­talokat. Mert ha az atyai po­fonra szorulók száma kisebb lenne, elnézőbb tudnék lenni, mondván: így teljes a fiatalság, velük a szerda, a délelőtt, az utca, az iskola és a villamos. De hát sokan vannak és sza­porodnak, közben őspéldányaik is, és egyre szemtelenebbek. Bátorkodom a divattal kez­deni — a férfidivattal. Ismer­jük be azt, ami különben is köztudott: a legújabb hazat di­vat a legújabb, legszélsősége­sebb külföldi divat utóhulláma csupán. Ez rendben is lenne. Am van a dolognak egy buk­tatója is. Nem kicsi. A külföldi divat és külföldi áru iránti őrület, úgy látszik, megállíthatatlan. Enné a fene — mondanám —, ha a problé­ma olyan egyszerű lenne. A külföldi ruházati cikkekhez nem áll módjában mindenkinek hoz­zájutnia, így hát azok hazai viselőinek nagy része a külföl­di áruval együtt magára ölti a megfellebbezhetetlen felsőbb­rendűséget is, s vele a jogos­nak vélt privilégiumokat. Nem szeretném túlmagyarázni állí­tásomat, mert gondolom, bizo­nyításul nem nehéz megfelelő példát találni a valóságban. Van a házunkban néhány ka­masz, vagy ha úgy tetszik: fia­talember. Van köztük két kü­lönleges is. Azt mondják rájuk, ficsúrok. Nemcsak azért, mert alkalmasint amerikai cigarettát szívnak, angol feliratú reklám- szatyrokkal „közlekednek“ — olasz lábbeliben és nyugatné­met pulóverben —, hanem mert öltözékük alapján nem tartják méltónak, hogy Ikszék Sanyijá­val szóbaálljanak, eldicseked­jék neki nőügyeiket. Mert hát Ikszék Sanyija meg a többiek nagyobb Ulepű priorbéli kon- fekciós nadrágban jönnek haza az inasiskolából. A Sanyiékat megvető ifjak fajtája természetesen idegen nyelveket tanul, de sajnos min­denekelőtt csak azért, mert az is külföldi — ugyebár. Bármennyire is groteszk, nem szánom viccnek ezt a vádat. Csupán a szaporodó jelenség egyik példájával, Sanyiék pél­dájával akarom érzékeltetjil, miként és miért érzek születő- félben levőnek egy új fogal­mat: „neoproll fiatalok“. Nem az egyik fél szegény­ségét, Hanem a másik fél ál- luxusából eredő privilégiumokat jelentse mindenekelőtt ez a fo­galom. Mert ennek láttán és kacér asszociációim révén sok­szor még a kamasz József At­tila is eszembe jut. Na és per­sze a relativitás. Bármennyi is a hazai kon­fekcióiparunkat elmarasztaló vélemény, hazai üzletből, hazai pénzen is öltözködhet a fiatal ízlésesen vagy ízléstelenül, mo­dernül vagy hagyományosan, ahogy éppen neki tetszik és zsebe engedi. Persze ha nem akar mindenáron nyugati mul­timilliomos unatkozó, ahogy mondani szokás: mindenre kö­pő, közönyös fiacskájának lát­szani. De hát sokan éppen ezt akarják. Az alábbihoz hasonló je­lenség is megtörténhet tucat­számra. Szombat van, csücsdélelőtt, a Tuzexban rengeteg ember áll sorban — példásan. Itt három­szor kell sorba állni: a kiszol­gáló, a pénztár és az árukiadó előtt. Beront az üzletbe négy pelyhes állú hazai legény meg egy lány. Mindenkin keresztül­néznek, mégis a nemlátottak előtt játsszák a modern ifjút, aki csakis a Tuzexban vásárol. Hajviseletüket és öltözetüket sokan botrányosnak mondhat­nák, de már a rajtuk feszülő, minden fürdőgatyánál apróbb fehér sortjukat sem veszi ész­re senki, még a hangosan csör­getett autókulcsot sem. Min­denkin keresztülnéznek, s így történik meg, hogy félórás vá­sárlóakciójuk alatt egyetlen­egyszer sem állnak sorba, fut­kosnak egyik pulttól a mási­kig, mindig eszükbe jut vala­mi, mindig meglátnak valamit, amit le is kérnek a polcról. Francia konyak, pezsgő, ciga­retta, „sósság“ és édesség, rá­gógumi gyűlik a kosarukba, miközben persze kérődzőnek, s az egyik pulttól a másikig kur­jongatják oda egymásnak vé­leményüket az áruellátásról, a- ml természetesen szerintük Tanganyikában is biztosan jobb, mint idehaza. Félórát mondtam, s valóban nem túlzók. Sport­szerűen kibabrálnak hát a vá­sárlótömeggel. Az akció har­mincadik percében emeli fel valaki a szavát e szemtelenség ellen. Es ekkor az egyik, a tizennyolc esztendővel koráb­ban már szerelmi óhajban is félresikerült ifjú védekezik, mégpedig úgy, hogy leparasz- tozza az ellenük fellépő koro­sabb asszonyt és más éghajlat­ra küldi. Erre aztán már több sorbanállól vélemény Is elhang­zik, de az ifjak nem veszítenek magabiztonságukból. Ilyeneket mondanak: „Parasztok. Figyeld, összekuporgatott három bont és beállt a sorba levestésztát ven­ni. Hogy oda ne rohanjak". De nem rohan oda egyikük sem. A sorból viszont kilép egy ismeretlen férfi, és minden kommentár nélkül, a legna-" gyobb nyugalommal, illetve jobb lábával úgy fenéken rúgja a leghangosabb ifjút, hogy az majdnem hasra vágódik. Az apró, feszülő sort nem reped szét a fenekén. Hogy is reped­ne, hiszen amerikai gyártmányl Kezdtem a divattal, s csak annyit tennék még hozzá, hogy ilyenkor aztán az idom-muto- gotó, a nőiesség felé irányuló férfidivat még a legliberálisab- bak szemében is ellenszenvessé válik, s sokan azt mondják, amit a tuzexbelt jelenetnél is mondtak: köpnivaló. Mert elh- ber az ilyen eset láttán auto­matikusan úgy gondolkodik, hogy klslegény ne fátszd a nagylegényt, s békésen, csönd­ben bonyolítsd csak le a bevá­sárlást. Tizenhét esztendős le­hetsz, a pénzt, amellyel hen­cegsz, biztosan nem te keres­ted meg, s ha igen, biztosan nem munkával, legfeljebb lop­tad. Ügy látszik, a nagylegények megértették, mit gondolnak bent a többiek, így hát cso­portba verődve, bátran megvár­ják a férfit az üzletajtóban, s „gentlemanek“ modorában hív­ják, menjen, üljön le velük „egy pohár Halra“, beszéljék meg a történteket, mert szerin­tük tisztázandó szabálysértést követett el a férfi. A férfi nem szól, hanem egyetlen markos pofonnal tisztázza a tisztázan- dót, aztán továbbmegy. útközben biztosan arra gon­dolt, kiféle-miféle alak lehet az ifjak édesapja, aki helyett kénytelen volt tisztázni vala­mit. A helyzet ügy hozta, hogy a pedagógiai módszernek egy fenékenrúgásnak meg egy po­fonnak kellett lennie. Az ifjak pedig kocsiba ültek és startoltak. Hogy mit mond­tak egymásnak? Nem tudom. Talán, hogy „oké“? Nem, azt biztosan nem. KESZELI Ferenc Új ifjúság 3 Zsebtükör SOMOSKÖ VARA Almágy (Gemersky Jablo­nec 1 közelében húzódik a Somoskő-hegv, amely oszlop" szerűen teltomyosuló ba- zaltszlklálról és a hegy or­mán található Somúskő vá­rának romjairól nevezetes. A .vár már régen romba dőlt, de három erős bástyája még áll. Robert Károly Idejében említik először az okleve­lek. Kezdetben a Szécsényi, majd a Losonczi és a gútl Országh család tulajdona volt. 1576-ban AU füleki bég vette ostrom alá s csak­hamar el ts foglalta, mert a vár kapitánya, Modoróczl Miklós gyáván megszökött a várból az őrséggel együtt. Török kézen maradt 1593-lg Később a Forgách, Ráday, Péterfy, majd Starhemberg család tulajdonába ment át. A közeljövőben rendbe hozzák a várromot és meg­nyitják a nyilvánosság előtt. HALASZÉTTEREM bratislavaban Rövidesen újabb létesít­ménnyel gazdagodik Brati­slava vendéglátóipara. A Jednota a vár alatt, az épü­lő új bid közelében halász­éttermet nyit. E célra a ha­lászok céhjének egykori he­lyiségeit alakítják át. BANYASZ-SKANZEN 1735-bem alapították Ban- ská Bystricán az első bá­nyásziskolát és 1763-ban a világ első bányászati főisko­láját amelyet Európa külön­böző országainak diákjai lá­togatták. A városhoz kap­csolódik a XVIII. századi hí­res feltaláló. josef Karol Hédi neve is. Egyik legje­lentősebb találmánya a víz- sugárral hajtott bányagép. A város aranybetüvel Irta be nevét a bányatörténelem­be, amikor 1741-ben felta­lálták és először alkalmaz­ták a harántfúrási módszert, amelyet a bányászatban a mai napig alkalmaznak. Ezek a történeti emlékek és a környék természeti szép­sége sugallta a gondolatot, hogy bányászati múzeumot létesítsenek a szabad ég a- latt. Nemcsak ritka, eredeti gépeket helyeznek Itt el, ha­nem felállítják a régi be­rendezések másolatait az akkori tervrajzok és doku­mentumok alapján. A láto­gatók megtekinthetik majd a bánya föld feletti és föld alatti részében az elmúlt századok bányatechnikáját és a fejlődés érdekesebb szakaszait. ÉPÜL AZ ALDLJArO Az egyre fokozódó jármű- és gyalogosforgalom Brati­slava városatyáinak mind nagyobb gondot okoz. Ezért a város legfontosabb közúti gócpontján, a központi piac­téren megkezdték a gyalo­gos-aluljáró épftését. A Já­rókelők egyelőre csak a nagy felfordulásnak lehet­nem szemtanúi. 1974-re el­készül azonban Bratislava első gyalogos-aluljárója, a- mely kétségkívül megköny- nyítl a közlekedést Oj AÜTOSAMPON-A trnaval Tatrachema osztrák szabadalom alapján rövidesen megkezdi egy spe­ciális autósampőn gyártását. Az új autómosószer, a Fix 1—Auto pollsch egyaránt használható a karosszéria ás a krómozott részek, illetve az ablak tisztítására. A ka­rosszéria lakkozott felüle­tén összefüggő réteget ké­pez, így védi azt a külső vlszontagsá,»októl. CPU

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents