Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1971-08-31 / 35. szám
Szopt©»“?* ^ € h pifii Jjí Szivet szorító esték! Gyönyörű Izgalom! Az arcom is tüzes még, ha végiggondolom: ..Holnap a vonat sípol... s én utazom megint. Dj, Ismeretien sik szól felém... fij város int.“ Hányszor? — De jó volt! — Hányszor feküdtem így le már? „Holnap, távol hazámitBI Bécs... Prága... Moszkva vár; avagy a tenger kékes, sziklás partjain fogom levetni tiz-húsz éves lappangó bánatom,“ És szétnéztem az éjjel milliárd csillagán. ,. — Holnap ott szállók én el. az égbolt lesz hazám.,.“ és ízlelgetem félve a mongol szavakat, s Ázsia messzisége ijesztőn rámszakadt. Mert jó is messze menni, de rossz is hirtelen. Jó más tájakon lenni, de minden idegen. E furcsa izgatiíttság, mitől dobol a vér, nem ismeretlen, ez már gyermekkortól kísér. A szeptemberi, fényes, naptól alig meleg és gyümölcsöktől édes, sugárzó reggelek ugyanezt árasztották, e friss, de oly csodás érzést, mit meghatottság járt át: az utazás. Hisz uttizás volt nékem minden tanév, miben eszemfaragta gépen, titkok erdeiben, szép szavak dzsungelén át, számok ösvényein jártam, habár elém állt a vágyon túl, a kin; a fáradtság, meg aztán sokszor a szürke goad. De győztem! S fme, aézz rám! Itt állok gazdagon! S most már akármi érhet', enyém a föld s az ég, bejártam messzlség^ mélyét és rejtekétl Szeptember! Máris érzem az utazás meleg izgalmát. Dj tanév jön, új, fényes reggelek. Röpítsd messzebbre nálam azt, ki szárnyadra ül, higgyen egy új világban, legyőzhetetlenUI. A SZOCIALISTA i IFJÚSÁGI i SZÖVETSÉG SZLOVÁKIÁI _ XX. évf. 1971 KÖZPONTI Augusztus 31. tizoiisAganak lapja Ara 1.— Kős Az álszerénység a niusag legnagyobb ravaszsága: azt éri el, hogy a hiú ember nem látszik annak; sőt, ellenkezőleg, azzal az erénnyel érvényesül, amely éppen az ellentéte a jellemét alkotó hibának. Másszóval: hazugság. La Bruyére ünnepnap van; szeptember elseje. Ünnepnap ez, mert tíz kerek hönapig tartó országom munka kezdete. A legnemesebb, a legkomolyabb és legfele- lősségteljesebb szándékok ünnepnapja, megvalósításának kezdete. De a tudáshoz kevés a szándék. Akarat, kötelesség és persze lehetőség az alapja. Szocialista iskolarendszerünk olyan alapokat teremtett és olyan perspektívákban él, hogy az lehetőségnek gazdagon megfelel. Oktatásunk eddigi eredményeit naponta, óránként, másodpercenként, kifejezhetetlen időegységeken belül építjük bele társadalmunkba, önmagunkba. A jelent a tudás tartja fent, a jövőt ugyanaz ígéri, annak sokszorosa biztosítja, űrökké aktuális feladata tehát az embernek a legismertebb lenini idézet.. A Szlovák Szocialista Köztársaság Iskolaügyi Minisztériuma, annak vezető dolgozói évi rendszerességgel tanév- nyitás előtti sajtótájékoztatót tartanak. Az idei is lezajlott már — kezdődik a tanév. Természetesen arról volt szó, milyen lesz a tanév, milyen feladatok, nehézségek, lehetőségek állnak a tanulók, pedagógusok és szülők előtt. Röviden összefoglalva úgy is mondhatnánk, specifikusak. Köztudott, dolog ugyanis, hogy Iskolarendszerünk, oktatásügyünk a nem kis eredmények mellett is mennyi kívánnivalót hagyott a múltban s hagy még ma is maga után. A jobboldali erők romboló igyekezete a tanulóifjúságra, az iskolaügy területére is rendkívül károsan hatott. Ezek a tényezők részben továbbra is determinálják az oktatásügy feladatait, növelik a felelősséget az ifjúság egészséges^ szocialista nevelésével szemben. Stefan Chocbol elvtárs a Szlovák Szocialista Köztársaság iskolaügyi minisztere az Uhersky Brod-i Komensky-napokon tartott beszédében egyértelműen rá is mutatott arra, mennyire kedvezőtlen, káros kihatású a reál tantárgyakat tanító pedagógusok népes rétegének az Ideológiai, politikai neveléstől, a társadalmi problémák marxista értékelésétől, megoldásától való távolmaradása — amely mindenekelőtt az ala* csony ideológiai színvonalnak, az elégtelen felkészültségnek tudható be. Az eltelt Iskolai szünetben ezért a kerületi pedagógiai Intézetek ideológiai-politikai iskolázásain megkezdték a helyzet javítására irányuló szándék megvalósítását. Oktatásügyünk további égető problémája a szakképzet- len pedagógusok gárdájának nehezen csökkenő száma, ami nem egészen egyértelmű és általános probléma, mert bár egyes járásokban harminc-negyven százalék körül mozog a szakképzetlen pedagógusok száma, egyes városokban, mindenekelőtt Bratlslavában viszont hétszáz szakképzett pedagógus kérvényezi elhelyezését. Ha ők nem ragaszkodnának ennyire a fővároshoz, hanem a vidék felé gravltál- nának, e kevésbé örvendetes százalékarány erősen megcsappanna. Itt kell megemlíteni, hogy az új tanévben 1235 új, szakképzett pedagógus kezdi meg a tanítást Szlovákiában. Lapunk korábbi számainak egyikéből már tudhatjuk, hogy több mint félszáz az idén Nyltrán végzett magyar pedagógusok száma. A pedagógusprobléma diákproblémában tükröződik, méghozzá elég sajnálatos irányban, mert Szlovákiában jelenleg minden ötödik tanuló nem fejezi be az alapfokú iskola kilencedik évfolyamát. Ezek elsősorban a cigány származású gyerekek, akiknek évi igazolatlan hiányzást átlaga meghaladja a százhatvan órát. A probléma megoldásához vezető korábbi intézkedések még új tételekkel szaporodnak, szigorodnak, reméljük, hatékonyan. (Befejezés az S. oldalon) MOZSI FERENC: BOLDOG ÜJ TANEVET ! Ismét felharsant az iskolák szeptemberi bivó szava, és Szlovákiában több mint egymillié tanuló indul az iskolába. Ezek közt hazánkban több mint százezer tanuló a magyar nyelvű iskolák padjaiban anyanyelvén tanul, akárcsak tavaly. De minden év áj, az előzőhöz képest több munkát igényel. A tavalyi elsős ma már másodikos, és a tavaly még alapiskolás már középiskolás. Minden új év, minden új hónap, minden nap többet és többet kíván. Az egyre „gyorsuló idővel való verseny“ — korunk legjellemzőbb vonása — rányomja bélyegéi az új tanévre, a korszerű tanításra, tanulásra. A tanulás az első osztályban kezdődik, de nem fejeződik be sem az alapiskola, sem a középiskola, de még a főiskola elvégzésével sem. A permanens tanulás korát éljük, melyben vannak ugyan vakációk, de a tanulás nem szünetel. Mert a szocialista ember műveltségi színvonalát nem az elsajátított ismeretek mennyisége határozza meg, hanem az, hogy mennyire igyekszik állandóan újabb ée újabb ismereteket szerezni. Az állandó önképzésre való ösztönzés az új iskola egyik legfontosabb nevelési feladata. Megtanulni a gazdaságos tanulás csínját-bínját, rájönni a feladatmegoldó gondolkodás ízére, s fellelni az értelmi munka örömét, hogy aztán ezt az iskolából kikerült ifjú a mindennapi gyakorlatban sikeresen alkalmazhassa és kamatoztathassa mind a társadalom javára, mind a saját hasznára. A termelés egyre igényesebb, gyorsan változó, és sokrétű munkafeladatai új problémák elé állítják a pedagógusokat oktató-nevelői tevékenységükben. Kérem a tanulóifjúságot, hogy az új tanévben szorgalmával és törekvésével segítse tanítóinak, tanárainak feielösség- teljes munkáját. Legyenek szorgalmas, hálás tanítványok. Az új tanévi jókívánság helyett hadd szóljak — befejezésül - legutóbbi könyvélményemről, Heller Agnes: Mindennapi élet c. filozófiai-szociológiai tárgyú monográfiájáról, melynek befejező részében a szerző a mindennapi elégedettség összetevőivel foglalkozik: a kellemességgel a hasznossággal. A mindennapok tényállását, normáit, törvényeit felismerhetővé teszi számunkra és gyakorlattá váltja. A szerző ezt számunkra — valóságnak nevezi, és megállapítja két lehetséges típusát: a boldogságot és az értelmes életet. A „boldogság — írja — a mindennapi élet számunkra valósága a bárgyú beteljesülés értelmében“. júzsef Attilával szólva: „...Láttam a boldogságot én, lágy volt, szőke és másfél mázsa...“ A boldogság a modern ember életében negatív értéktartalmú kategória is, eltekintve az élet nagy ünnepeitől, az „adott pillanat számunkra valóságától“ (pl. a szép szemléletétől, a szerelemtől, a hősi helytállástól stb.). De az élet nem az ünnepi nagy események láncszemeinek véges sora. „Az értelmes élet a mindennapi élet számunkravalósá- ga egy nyitott világban, melyre a végtelen feHődés lehetősége a jellemző.“ Az értelmes életet élő egyén nem szorítja személyiségét korlátok közé, és maga választja — az adott lehetőségek között — értékeit, világát, mindazt, amellyel önmagát Biemzi, értékeli és nézi. S ennek eredményeként: cselekvőén formálja önmagát. A bárgyú és tétlen boldogság pillanatát, vagy az élet minden percét a többé, szebbé, jobbá válás érdekében felhasználó értelmes élet tartalmasságát választja a csehszlovákiai magyar tanulóifjúság az 1971— 72-es tanévben?... A kérdés nyilvánvalóan csak költői kérdés, a válasz egyértelmű. Éppen ezért kívánok mindnyájuknak (a szó hétköznapi és nem filozófiai értelmébeni): Boldog ú] tanévet! EGY FALU kulturális ÉLETE „Nemcsak kitűnő beat-zenekarral dicsekedhet a falu, hanem ének- és táncegyüttesük is van a kolóniáknak. De ez még nem minden: egy hónappal ezelőtt „Koloni Visszhang“ címmel községi újságot jelentettek meg. A lap a hét eseményeivel, főleg a sporttal foglalkozik, s hamarosan megjelenik a következő szám.“ Kolon kulturális életéről szól riportunk a 3. oldalon. Ililliliilllllllllll ... A kollégiumban való borfogyasztásnak volt még egy másik alapja is, nevezetesen azt hogy ebben az időben szinte minden kollégium rendelkezett valamilyen szőlőbirtokkal, továbbá szüretelés idején az iskolák tanulói felkeresték a partikulájuk alá tartozó területen levő szőlőkerteket, ahol tekintélyes boralamizsnát gyűjtöttek... A régi diákélet érdekességeiről olvashatnak lapunk negyedik oldalán. ^ «H s h « Ä ÖS 05 2 >« 5*“ — S O'« s , iS 3 cg s O 3 r- _ w 3- g, |il ^ M S3 C/5 O N fi • '0) Cö S fi CO N ^ N 05
