Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1971-08-24 / 34. szám

újitiíiság 4

I

gen különös faluról lesz most szó, Nyitrátől é- szaknyugatra, érdekes nevű hegyek alatt egy még érdekesebb falucskáról. Hogy mért érdekes? Ez mindjárt kiderül.

narancsa, Zsibrica — erdőkkel borított, festői szépségű hegyek. Több apró dombocska is van a környéken, amelyeket talán csak a helyi lakosok nyilvánítottak heggyé. Aki ismerős ezen a környéken, már tudja, aki még nem járt errefelé, annak elárulhatjuk, hogy a esitári hegyek alatt vagyunk. Itt született az ismert népdal, még a török megszállás idején:

....kitörted a kezedet,

mivel ölelsz engemet?

Így hát kedves kis angyalom nem lehetek a tied.“

Talán mostanában is időszerű ez a dal? Ezt nem tudni. Annyi azonban biztos, hogy a falu lakosainak száma állandóan csökken. Házból viszont egyre több épül. Tehát nem arról van szó, hogy az emberek elköltöznek Csitár- ról (Dőlné Stitáre).

— Ezerkilencszázötvenhatban hatszáztizennyolc lakosa t volt a községünknek, holott a lakóházak száma mindösz ^ sze százötven volt. Az ezerkilencszázhetvenben tartott népszámlálás alkalmával kiderült, hogy falunknak már csak ötszáznyolcvan hét lakosa van, a lakóházak száma viszont százkilencvenhétre emelkedett — mondja Dolinszky Rezső, a helyi nemzeti bizottság titkára.

Rezső bácsival egyébként mindenről el lehet beszélgetni. Tud a falu minden ügyes-bajos dolgáról. Nemcsak a hnb titkára — akit a lakosok éjfélkor vagy hajnalban is fölkeresnek, ha valami problémájuk adódik — hanem titkára a helyi kertészszövetségnek is, sőt ő a falu eper fölvásárlója is.

— Mivel foglalkozik a falu lakossága?

— A lakosság nagyobb része ipari dolgozó. Földműve léssel csak az idősebb emberek foglalkoznak.

— Ügy hallottuk, a községben fölbomlott az egységes földművesszövetkezet. Mi volt ennek az oka?

— A háború után falunk az elsők között volt, ahol megalakult a szövetkezet. Később azonban községünk gazdasági területének túlnyomó része átesett a Malántai Állami

wwmmrnm

HEGYEK AŰf|ti@

5 Dolinszky Rezső — a hnb titkára

*' Gazdaságba, s a megmaradt kis területen már nem volt , kifizetődő a gazdálkodás.

— A falu földművelő lakossága tehát egyéni gazdálko- ^ dó.

y

; — Igen. Fő jövedelmük az epertermesztés. Ebből körül^ belül félmillió korona jön be évente a községbe. Méhészet- i- tel is sokan foglalkoznak. Sehol a környéken nincs annyi

' méhész, mint Csitáron.

•— Pontosan hányán foglalkoznak itt méhészettel?

— Huszonnégyen.

— Ez körülbelül a lakosság öt százaléka.

— Hozzá kell még tennem, bogy az itteni méhészek igen szép sikereket érnek el, ugyanis a falu körül akácerdők vannak. Ha az akác kivirágzik, egy-egy méhcsalád naponta hat-hét kilogramm mézet is termel, s a faluban két száz méhcsalád van.

— Hogyan zajlott le itt az aratás?

— Mivel a községben csak egyéni gazdálkodók, úgyne vezeti magángazdák vannak, az aratá.snál a régi gazdasági eszközöket használják: kézi kaszával aratnak, s a csép- lést sem kombájnnak végzik, hanem régimódi cséplőgéppel. A hektáronkénti terméshozammal sem nagyon dicsekedhetünk, mert a gabonatermesztésre csak silány, homokos földterületünk maradt. Ami azt illeti, az idén még ez a silány talaj is aránylag jó termést hozott, ezt csak azzal tudom magyarázni, hogy az 1971-es év igen csapadékos volt.

— A falóban nincs földművesszövetkezet, van viszont kertészet. Más falvakban a kertészet a szövetkezeten belül működik. Hogy van ez Csitáron?

— Csitáron a Kertészszövetség (Zvöz záhradkárov) tulajdonában van a kertészet. Különben a tagok most, augusztus huszonkettedikén mennek kirándulni a Balatonra és Budapestre.

M

ikorra ezek a sorok napvilágot látnak, a esitári kertészei tagjai már Magyarországon pihennek majd. Rezső bácsi is velük megy?

— Nekem arra nincs időm. A kirándulást én intéztem el, de jómagam nem mehetek.

— Mivel foglalkoznak a kertészet tagjai, milyen növényfajtákat termesztenek?

— Már említettem, hogy a falu fő megélhetési forrása az eper. A kertészet tagjai az epertermesztésen kívül sző lészettel is foglalkoznak. Több mint nyolcvan százalékban nemesített oltványszőlőket termesztenek. Ezeknek a szőlő fajtáknak igen magas a cnkdrtartalmok, ezért a esitári bor is kitűnő. Gyümölcs csak saját szükségletre terem. Próbálkoztunk burgonyatermesztéssel is, de ez sem fize tödik ki, ugyanis többet kell fizetni a rovarirtó szerekért, mint amennyit az egész termés ér. A kukorica is csak bizonyos dűlőkben terem meg, mert a megfelelő földterületek átestek az állami gazdaságba. Ami azt illeti, a kertészet taglétszáma ezerkilencszázbatvankilenctől igen megcsökkent, habár a vezetőség mindent megtesz a tagok érdekében, most is lehetőséget ad nekik arra, hogy kirándulni mehessenek.

— Az utakat kó- és kavicsrakások szegélyezik. Otépí- tésre készülnek?

— Igen, az utcákat aszfaltozzuk majd. Erre a célra ai államtól kétszázezer koronát kaptunk. Ez az öeszeg természetesen nem lesz elég, a helyi nemzeti bizottság saját költségvetéséből pótolja a többit. Szeretnénk rendbehozni a községet, s ehhez a lakosság segítségére is szükség van.

— Az ifjűság is bekapcsoilódik a közös munkába?

— Sajnos, fiataljaink a brigádmunkába egyáltalán nem kapcsolódnak be. A helyi nemzeti bizottságnak ez is nehézségeket okoz.

— Ennek úgy hisszük csak az lehet az oka, hogy a faluban még nem alakult meg az ifjúsági szervezet. Nincs aki egy kicsit megmozgatná a fiatalokat. Csitáron hogyan készülnek a választásokra? Vannak fiatal jelöltjeik?

— A helyi nemzeti bizottság szorosan együttműködik a helyi pártszervezettel. Arra törekszünk, hogy a novemberi választások révén megfelelő, kezdeményező, fiatal káderek kerüljenek a község élére. Sajnos, az eddigi vezetőség nem törődött kellőképpen a falu ügyeivel. Bizony, szükség is van már az új, fiatalabb vezetőségre, amely minden téren eredményesebben dolgozna. Mert — ha hihetetlen is, de így van — a községben még mozi sincs. A lakosság a kocsmába jár szórakozni, ott tárgyalják meg az emberek ügyes-bajos dolgaikat, azt is mondhatnánk, hogy a helyi kisvendéglő Csitár Fehér Háza“

— Ebbe a faluba még az Oj Ifjúság is csak csütörtökön érkezik meg — mondja egy fiatal kislány. Molnár Rózsi. — Mindössze három jár a faluba, de azt is lemondjuk, inkább megvesszük Nyitrán, mert ott már szerdán kapható.

E

z természetesen a posta hibája, ugyanis Bratisla- vában már kedden délután kapható lapunk. Most már csak azt kellene kideríteni, hogy miért éppen az Dj Ifjúságot kapják Csitáron kétnapos késéssel. Mert például a Vasárnapi Oj Szó már pénteken megérkezik.

A kérdést föltettük. Nem tudjuk, kitől kell választ várnunk. A probléma mindenesetre elgondolkoztató.

Alkonyodik. A nap lassan eltűnik a esitári hegyek mögött. Utolsó sugaraival még megkapaszkodik egy-egy akácfába, aztán lenyugszik. Mi is elbúcsűzunk Csitártól. Magunk mögött hagyjuk a falu közepén álló közös kutat, ahol még mosnak a szorgos kezű asszonyok. Itt van tulajdonképpen a falu központja. Ide járnak vízért az emberek, itt itatják az állatokat, a gyerekek is ide járnak „fürdeni“. Nem messze innen állnak meg az autóbuszok, amelyek Nyitrára viszik a község lakosait. Most, estefelé azonban csak néhány ember utazik. Még egyszer visszanézünk Csitár sötéten, mozdulatlanul álló hegyeire, s búcsút iutUnk a falunak: „Viszontlátásra!“.

VARGA ER/tíFBET

Csitári lányok népviseletben

n

Kék Duna-kanyargó"

Mint minden folyó, néha a Duna is nagyobb kanyart vesz a kelleténél, megbontja sa.ját partját, megtépázza önmagát. Mint minden folyó, néha a Du> na is több vizet kénytelen szállítani a kelleténél, többet medrének befogadóképességénél — és ü,yenkor bekövetkeznek, legalábbis bekövetkezhetnek a komoly tragédiák.

Nálunk legutoljára 106S-ben történt így.

A borzalmas csallóközi árvízre valamennyien nagyon jól emléke/ünk. hiszen az úiláépíaz illetékesek, s röviddel azután létrehoztak egy vállalatot, amel.y munkájával azóta s ezentúl is garantálja, hogy hatvanöt többé nem ismétlődhet meg. Azóta a Duna hazai szakaszának karbantartására évi hatvanmillió koronát fordítottak, s ha szükséges, a további évek folyamán ez a beruházás állandóan növekedhet, mert minden cél. minden szándék arra irányul, hogy a Duna mentét többé ne károsíthassa a víz. £s persze arra is, hogy ugyanez a víz csak hasznot, minél több

...............

ÚJ PARTOK...

^ lésben úgymond az egész or^ szág részt vett, s mondhatni.

^ csodával volt egyenlő az az

V. építkezési tempó, amely az elmosott Csallóközt ismét talpra- * állította.

T- S hogy mindez ne ismétlődjék meg, azóta nagyon sokat í tettek az arra hivatottak. Sőt

■ mi több. s ami a leglényege^ sebb: a hatvanötös árvíz nemcsak pusztított, hanem figyol- L meztetett is. mondhatnánk

E vészjelzett. Ennek többé nem

szabad előfordulnia — mondták

hasznot hajtson ezen a területen.

A réginél sokkal tudományosabb módon, mondhatni, nagyvonalúbban és hatékonyabban végzik a mederszabályozást, az új gátak építését, a régiek megerősítését.

A hatvanötös árvízből leszűrt tapasztalatok és a szükségszerűség alapján nemcsak vállalat, hanem a vállalaton belül három hosszú lejárató tervidőszak is létrejött. Ez alatt teljesen be akarják fejezni a

Duna medrének és árterületének szükségszerű átépítését. Mert ma már a folyó csak akkor folyó, akkor jó, ha ar- vtzbíztosnak is mondható. A terv megvalósítása folyik. Aggodalomra már ma sincs ok. Jelenleg a második tervidőszak befejezésénél tartanak, s a mögöttük hagyott munka elegendő ahhoz, hogy népgazdaságunk és a Duna mentén élő, dolgozó emberek nyugodtan vegyék tudomásul a folyót.

Hazánk területén a Duna nem kis mezőgazdasági területet kísér végig, s ebbel két tényt kell tudatosítani: a vizet ki

kell használni, de védekezni is kell ellene.

A Duna árterületét gondozó vállalat az utóbbi öt esztendő alatt nem keveset tett e cél érdekében.

Az árvíz előtti időkben a folyó medre és gátszakaszai azon falvak helyi nemzeti bizottságaira tartoztak elsősorban, a- melyeknek határát maga a Duna húzta meg. Az árvíz jó tanulság volt.

A Duna-szabályozó és -karbantartó Vállalat méltán nevezhető nagyvállalatnak, s mint olyan, természetesen nem is apró munkákat végez. Elsősorban karbantartja a folyómedret. Teszi ezt a hajózás érdekében, az 1948-as keltezésű belgrádi egyezmény értelmében, miszerint a Duna hajózhatóságát biztosító munkálatok és tennivalók azokra az országokra tartoznak, amelyeken keresztülfolyik, vagy amelyek határát alkotja.

A hajózás alapszempontjainak betartása külön népes munkabrigád ügye. Jelölik a hajóutat, leállítják a bójákat, figyelik, kotorják a medret, törődnek a parti forgalom irányításával. A szóban forgó vállalatra tartozik a víz tisztaságára való felügyelet i$. A Duna tisztaságát naponta többször vizsgálják, szükség esetén megfékezik. korlátozzák és bírságolják is a folyót szennyező vállalatokat. leszi ezt természetes és köztudott, de sokszor általunk nem is feltételezett okokból. Budapest kétmillió lakosa és ipara számára például csakis a Dunából nyeri az ivó- és használati vizet. Nem mindegy tehát, hogy nálunk milyen mért^ű a folyó szennyezettsége. Ha hazánk területén már megakadá- lyozhatatian. normán felüli szennyeződés történt. vagy Ausztria irányából szennyezett hullám vonul át — azonnal jelenteni kell Budapestnek, nehogy a kétmilliós város órákig, esetleg napokig Ivóvíz nélkül maradjon.

Az egész folyó területére érvényes az a törvény, hogy minden folyami munkát, beavatkozást a Duna menti országok — minden esetben a felső szakasz menti ország — a mi esetünkben tehát Ausztria beleegyezésével lehet csak elvégezni. A vállalat gondjaira tartoznak a Duna hazai mellékfolyói, az átömlesztő állomások, a töltések, a mezőgazdaság vízellátása s a regulációs munkák, a teljes árvízvédelem s még tucatnyi specifikus feladat.

A víz és a vízzel összefüggő problémák egyre inkább bekerülnek a köztudatba, foglalkoztatják az embereket, törvényszerűen a kulturális es technikai fejlődés egyik komoly tényezőjének számít.

S még többet jelent a víz a városi ember életében, aki hét végén, ha teheti, menekül a betonrengetegből, keresi a zöldet, a természetet, a vizet.

A víz a történelem folyamán minden fejlődést erősen meghatározott. Szerepe egyre nő. Köztudott, hogy nem csupán kispolgári luxusszándékok, hanem természetes, a munka után joggal kijáró pihenési szándék viszi az embereket elsősorban a víz mellé. A Duna ebből a szempontból Is nagy jehetósé- get jelent. Ha csak a hazai parton az utóbbi években kiépült. ma már civilizáltnak mondható üdülőtelepek számát vesszük sorra, az sem kevés. Ezek: Gútor (Hamuliakovo),

Körtvélyes (Hrusov). Kolozsné...ÚJ HÍD A DUNAn

ma (Kliíská Nemá), Orsújfalu (.Nová Strá2) és Kovácspatak (Kováéov). A felsorolt víz menti üdülőtelepeken kívül természetesen épülőben van már egynéhány. nem beszélve a további lehetőségekről.

De hát azt Is kénytelen megemlíteni az ember, hogy Szlovákia fővárosában a dunai fürdésnek csak minimális feltételei vannak meg. Ennek érdekében mielőbb tenni kéne valamit. Remélünk.

A szakemberek szerint a Duna hazai szakaszának vize a mezőgazdaságot, az ipart és a turisztikát, a vízisportokat korlátlanul ki tudja szolgálni*. Annak ellenére is. hogy a Duna közvetlenül hazánk területére lépésének pontján felveszi a rendkívül szennyezett Morava vizét — a víz aránylag tiszta.

Igen ám. de szerintünk. fUr- dőzők szerint nem is mindig, de főleg a part menti sávokon nem tiszta, ahol a fürdö- zők szempontjából a legfontosabb lenne. A vállalat szakembereinek prognózisa szerint viszont megnyugodhatunk: a Duna vizét állandóan tisztítani kell, ennek érdekében szigorú intézkedéseket vezetnek be. Remélhetőleg eredményesen. Tény viszont, hogy a Bratislava alatti üdülőközpontok lakói már nem érzik ezt a szennyezö'dést. ott kifogástalanul tiszta a Duna \dze.

Persze a legnagyobb probléma még mindig és mlndenüt* az árvíz kérdése, az embereket ez foglalkoztatja, erre várnak választ. Ml történne, ha ismét kíöntene a Duna?

A vállalat szakembere! egyértelműen azt válaszolják, nem ismétlődhet meg. Öt esztendő komoly árvízvédelmi munkája, a komolv beruházások és a további tervek, feladatok garan- táliák.-el-