Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1971-08-24 / 34. szám

2 új ifjúság

T

Százhetven évvel ezelőtt született Théophile Gautier a par- nassienek őse — Baudelaire szerint — a „poéte impeccable“, a tökéletes költő, a Tart pour fart esztétikai alapelvének meglogalmazója, aki azt hirdette, hogy; „Hisszük a művészet függetlenségében. A művészet számunkra nem eszköz, hanem cél.“

Számunkra természetesen ez az elv ma ellenszenves, tarthatatlan, könnyen megcáfolható, de helytelen lenne, ha mi a jelenben fölényesen elítélnénk a francia romantika öncélúsá- gát, ha mai tudásunk és világnézetünk birtokában pejoratív hangsúllyal nyilatkoznánk a ..művészet a művészetért" elvről, mert abban a korban az ÚJ cénacle Victor Hugo körül csoportosult és az trök között ott volt Deschamp. Vigny, Sain- te-Beuve, Dumas, Musset. Balzac, a festők közül Delacroix. Deveria és Boulanger, a grafikus Johannot és David d'An- gers, a szobrász.

Az utolsó cénacle volt a legradikálisabban polgárellenes, az, amelyik Théophile Gautier és Gérard de Nerval rjje du Doyn- né-bell műtermében gyülekezett.

Gyűlölték a polgárt, a pénzébe«. harácsoló, álszent bur- zsoát, X. Károly reakcióját, a fillsztereket, a szabályozott lélektelen polgári életet, a merev, bénító klaszicizmust.

A romantikus iskola herold- ja és történetírója kétségtelenül Théophile Gautier volt, a romantika külsőségeinek Is leg- eiszántabb védelmezője és népszerűsítő alkotója, a „rimes riche“, a termékeny rímek mestere.

Különös iskola volt ez, követőinek önelégültsége és hiúsága egyre nőtt: kezdetben a költőt Istenítették, később az istenből csináltak költőt. „Isten talán csak az első költője a világnak“ — jelentette ki Gautier.

Pedáns és tudálékos Irö volt. de a jelen számára inkább a jószemű újságírót igazoló útleírásai érdekesek, ábrázoló lírája az idők folyamán megkopott.

Gautier jelentőségét elsősorban az általa megfogalmazott esztétikai alapelv fokozza. Hangsúlyozni kell ismét, hogy Gautier. Stendhal és Mériméé a fart pour fart lobogója alatt a polgári értékrend ellen tiltakoztak, tehát pozitív értékelést érdemelnek, allesitétben a későbbi Vart pour fart-vei. amely tartózkodott minden politikai él társadalmi tevékenységtől, elefántcaonttoronyba zárkózott és eaze! a burzsoázia érdekeit segítette elő (mint pl. Flaubert vagy Baudelaire).

Gautier-nak, csakúg.v, mint a romantikus forradalom többi harcosának, legnagyobb érdeme a költői szókincs megújítása voH. „A francia irodalmi nyelv a XVII. ál a XVIII. század folyamán a megengedhető kifejezésekre éa a korrektként elli- mert stilusformákra vonatkozö szigorú konvenciók következtében elszegényedett és színtelenné vált.“ (A. Hauser).

Persze a romantika nem ekkor keletkezett, hiszen mint Irlésáramlat ekkor már régen meghódította a világot. Gautier és társai csak annyit tettek, hogy romantikát teljes mértékben pcriitizállák és egyesítették a liberalizmussal. Ez pedig a reakció korában a Ijala- dáat szolgálta. Ennek a haladó áramlatnak volt egyik legkiválóbb egyénisége Théophile Gautier.

Pét erf i Gyula

0) Ifjúság, a SzocialUta Ifjú- lágl Szövetség SzJov. KHzponii Bitoiiságának lapja # Kladts a Smena kiadóvállalata 0 Szer- kesztőiég és adn.lniszirácié Bratislavs Pralská 9. Telefon 4SS-ál-á3 Posiafiók 30 • Fő- Bterkeastó: dr. STRASSCB GYÖRGY.

Nyomja; Západoaloveaaké tla- dlarns 01 • Előfizetési dtj

egész évre SJ.- Kfa. fél évre 28 - Rés • TsrjesztI ■ Posta Hirlaps/olgálata. előfizethető minden postakézbesfiőnél vagz poatthlvstalnál # Kéziratokat nem őrzőnk meg és nem ktll- dUnk vissza # A lapot kUl- fjfldrr a PNS7 Ostredná expe- dlcia tiaét. Bratislava. Gott- svtldovo nim. fi. é< útján lehet oaegreodelnL

Lassan lépkedünk a község főutcáján. A hnb elnöke ki nem fogy a szóból, és én érdeklődve hallgatom.

— Nincs is a faluban család, amelyikből valaki nem járta volna meg Amerikát. Cs mégis, ml volt Itt negyvenötig?

Választ sem várva folytatja:

— Düledező viskók, sötét patkány lyukak, búkergető pá- linkagöz, csenevész gyermekek, gUmőkórtól, clrhózlstól összeszáradt, munkában összetört emberek...

— Ez mind a felszabadulás óta épült — mutatja széttárt karjával az út két oldalán sorakozó tágas, szellős családi házakat. — Nincs egy ház a faluban, amelyet ne tataroztak volna legalább.

Valóban szép, tiszta, takaros falu, mint az ünneplőbe öltözött ártatlan csikólány.

— Jól megy a szövetkezetünk. Havi két-háromezret Is megkeresnek a tagok. Az Iparosoknak sem kell Amerikába vándorolniuk. SplSská Nová Vesen annyi a munkalehetőség,

]án Nálepka százados, aki a csehszlovák állampolgárok közül elsőként kapta meg a Szovjetunió Hőse címet.

hogy mézzel csalogatják az embereket. Kassa (KoälceJ sincs messze.

Idős, hajlott hátú ember jön szembe az utcán. Szinte már csak a bot tartja a lábán.

— jö napot, Gavalec bácsi — köszön rá a hnb-elnök. — Hogy szolgál az egészsége?

— Eh, megeszi már a rosseb — legyint a jó öreg, és megpróbál kiegyenesedni, hogy a- hogy a tisztesség diktálja, szembenézhessen velünk.

— Ez Is Detroltban görbült meg — mondja a tovatotyogó bácsika után fordulva az elnök.

— Na, de most már elnézést kérek, egy kis dolgom van — nyújtja a kezét, — Addig megnézheti a százados szülőházát. Januárban emlékmúzeumot nyitottunk benne. A leírás alapján könnyen rátalál. A kulcs a lábtörlő alatt van.

Elindultam a megadott úton, és azon gondolkoztam, hogyan születnek a hősök. Milyen Ismérvek, tények, körülmények határozzák meg a hőst? Talán a kor, amelyben él? Nem, nem, vetettem el a feltevést, mert akkor egy bizonyos korban mindenki hőssé válna. A hőstetteket azonban nem az idő és a körülmények, hanem az emberek viselkedése, magatartása határozza meg. Ha valakinek a körülmények, a megfélemlítés és veszély dacára Is olyan egyenes marad a gerince, mint Ján Nálepka századosnak, abban tisztelhetjük a hőst.

A kulcs rossz falusi szokás szerint valóban a lábtörlő a- latt volt. Szinte áhítattal nyitottam ki a nehéz tölgyfa ajtót, bár megvallom ö.szlntén, inkább elkerülök minden sírT boltot és a holtak emlékét őrző helyet. Az enyészetet, az elmúlást, a hiábavalóságot vagy — mint a Jelen esetben — az értelmetlen öldöklést juttatják eszembe.

Az öreg szúette berendezést, az összegyűjtött használati tárgyakat, fegyvereket, dokumentumokat szemlélve megpróbáltam magam elé képzelni a legendás hírű Nálepka századost. Felidéztem egy régebbi tere- besl beszélgetés emlékeit.

Annak Idején puszta véletlenül találkoztam jura) Puchkji- val, aki a Nagy Honvédő Háborúban Ján Nálepka partizán- parancsnok oldalén harcolt.

Hadd mondja el. milyen ember volt a százados.

—0—

Nem voltam kezdettől fogva a szakaszában. Amikor oda kerültem, a fiúk olyan lelkesedéssel és őszinte odaadással beszéltek róla, hogy nagyon kíváncsi voltam rá. Nem csalódtam. Én Is nyílt, őszinte, kelélyes, bátor és Igazságos embernek Ismertem meg. Sohasem láttam indulatosnak, s ha néha talán az volt, akkor nagyon ügyesen tudta palástolni. Tudott velünk együtt vigadni, és mindenkihez volt egy-két biztató szava, ha úrrá lett rajtunk a csüggedés. MI úgyszólván mindannyian munkás, kétkezi emberek voltunk a osztagában. Sokat gondolkoztam rajta, hogy ö, az egyszerű tanító, aki származása ellenére sem nagyon szokott a kemény élethez, hogy Is bírja a sok nélkülözést, fagyoskodást, éhezést. Mert hogy mit szenvedtünk a belorusz mocsarakban, azt csak az tudhatja, aki átélte.

Élete utolsó perceire úgy emlékszem, mintha csak tegnap történt volna.

Kemény, néhány napos meg- eiöltetö meneteléssel csapatunk áthelyezkedett Ovrucs térségébe. Azt a parancsot kaptuk, hogy foglaljuk el a várost — a szovjet hadsereg egyszer már bevette, de a túlerővel szemben kénytelen volt feladni — és tartsuk a hadsereg érkezéséig.

Ovrucs fontos vasúti csomópont volt Kljev előtt. A németek számottevő erőt összpontosítottak a védelmére. A hajnali tüzérségi előkészület, vagy ahogy ml neveztük — a „partizán reggeli“ után elkeseredett harc kezdődött minden

ÉLETE HOSKÖITEMÉNY

házért, minden utcáért, minden talpalatnyi földért. Sikerült elfoglalnunk a hidat is, amely a hadművelet legfontosabb akciója volt. Estefelé már csak a vasútállomáson és környékén voltak fasiszták. A századosunkat azonban nem olyan fából faragták, hogy ezt csak any- nyiban hagyta volna.

— Fiúk — mondta —. ki jön velem? Kikergetjük a piszkos csürhét.

Mondanom sem kell, hogy valamennyien mentünk. Szlovák egyenruhában voltunk, s n százados cselhez folyamodntt. Felsorakozva vonultunk a vas útállomás elé. Amikor a német őrszem megállított bennünket és a jelszót kérte, a .százados tüzet vezényelt. Ez volt az ii- tolsó vezényszava. A következő pillanatban tizenhat génelsz- tolvgolyó fúródott a mellébe.

Egy pillanatra valamennyien kővé dermedtünk. Az esti homályban is láttam, velem e- gyütt társaimnak Is könny csillog a szemében. A következő percben azonban sebzett vari módjára csaptunk le a fasisztákra. Fűtött a bosszúvágy.

Azóta Is gyakran gondolkoztam rajta, ha nem következik be ez a helyrehozhatatlan és szomorú epizód, vajon sikerült volna-e a vasútállomás ostroma.

—0—

Nagyon magamba mélyülhettem, alig vettem észre, hogy bejött valaki. Egy töpörödött anyóka volt, kezében virágcsokorral. Csendesen köszönt, majd friss vizet öntött az asztalon álló csiszolt vázába, és

szik — folytatta az asszony, jára. Kicsi volt még, amikor az és köténye sarkával egy könny- kikerült a frontra, ahonnan so- cseppet törölt ki a szeme sár- hasem tért vissza. S talán épp kából. ez a legfájóbb benne.

— Gyakran eljövök Ide. Vi- Ml értelme a háborúnak, ha rágot hozok, meg líriádkozom elszakítja a testvért a testvérértük. Érte és Pista fiamért. töt, fiút az anyjától, férjet a

Összeszorult torokkal elkö hitvesétől, legényt a kedveséMegváltozott az élet Nálepka szülőhelyén. SmiZanyhan. A „patkánylyukak“ helyén korszerű családi és szövetkezeti lakások épUllek.

Is volt egy fiam. ö is ottveszett. Hírt sem hallottam felőle, azt sem tudom, hol nyug- szöntem a nénitől, aki összekulcsolt kézzel rebesgetett valamit. Nem akartam hogy könnyezni lásson.

—O—

.Miloä Marko Íróval estére hirdették a beszélgetést. Élve térek vissza (Vrátím sa ílvy) című regényében a legendás hírű Nálepka százados életét dolgozta fel.

A hnb díszterniélien ott kuporgott Smiííany apraja-nagyja.

töl? Mintha csak ezt kérdezné a meghatott asszony minden elhullajtott könnycseppé.

Az fró, aki hosszabb időt töltött Belorussziában és Ukrajnában, elmesélte, hogy a szovjet nép nemzeti hőseként tiszteli Nálepkát. Sokan élnek még azok közül, akiknek közvetlenül vagy közvetve megmentette az életét.

A közeljövőben belorusz szlovák együttműködéssel filmet készítenek róla. A belorusz és az ukrán gyerekek „nálepkás- dlt“ Játszanak.

—0—

Nálepka bajtársai körében a belorusz! erdőkben.

gondosan eligazította benne a virágot.

— Derék ember volt — mondta félhangon.

— Ismerte? — fordultam felé.

— Nem, nem emlékszem rá. Korán elkerült hazulról.

— De hát akkor honnan tudja, hogy derék ember volt?

— Tudom. Ismertem, az apját. Derék ember volt. Az anyját itt, a faluban lőtték agyon a németek. Meg aztán nekem

Aztán a rövid bevezető után záporoztak a kérdések. Mi késztette az Írót arra, hogy Nálepkát válassza regénye hőséül? Bizonyára járt a Szovjetunióban Is, a harcok színhelyén, miként vélekednek Nálepkáról? Tudják-e, honnan származik, melyik nemzet fia?

Az első sorban egy középkorú szőke asszony zsebkendőbe temetett arccal sír. ,

Nélepka százados húga. 0 sem nagyon emlékszik a bátyHaza felé jövet, megálltunk az író üdülőjében, a Sitno a- latt. Valamikor itl harcolt a Szlovák Nemzeti Felkelésben, szívéhez nőtt a hely. Üdülőt é- píttetett ide, és ide vonul visz- sza, hogy könyveivel emléket állítsou ellenállásunk hőseinek.

— Tudja — mondta —, az emberek nagyon hamar felejtenek. Elfelejtik, hogy mindössze néhány évvel ezelőtt még vérrel áldoztunk a szabadságért. Ezért Igyekszem fclrázni a közvélemény Inlkiismeretét.

Ez a szándék vezérelt engem is.

Emléket állítani a Szlovák Nemzeti Felkelés hőseinek.

Furcsa talán, hogy éppen Nálepkáról írtam, holott nem is harcolt a felkelésben. Nem véletlen azonban, hogy a felszabadulás után a Szlovák Nemzeti Felkelés Hőse cíipet adományozták neki.

Ovnicsnál Smlünnyért és Prágáért is harcolt...

Palágyt lafos

Megjöttem... jó volt

Ismerői fiatalember jött be a szerkesztőségünkbe. A losonci (Luőenec) táncdalfesztiválon ismerkedtünk meg vele közeiebbröl, bár az előbbi fesztiváloknak is részvevőé volt. Az utolsó fesztiválon, a losonoin ö nyerte meg az tJj Ifjúság szerkesztőségének díját, a kéthetes romániai, tengerparti üdülést.

Akkor megtapsoltuk, átadtuk neki a dijat, feltettünk neki néhány kérdést. Irtunk róla, s azóta nem találkoztunk. S most bekopogott a szerkesztőségünk ajtaján;

— Megjöttem Romániából, szeretném megköszönni...

Mit mondhattunk? Ne nekünk köszönje, inkább önmagának. Mert nemcsak mi. a közönség is tapssal nyilvánította ki tetszését.

A szóban forgö fiatalembert Németh Imrének hívják. Tizenhét éves, ki^magyari (Novy Zivot) születésű, a Bratislava! Magyar Tannyelvű Gimnázium másodikos diákja. Fomorján kezdett zeneiskolába járni, hegedülni tanult, s csak később tért át az énekre. Ott benevezett egy énekversenyre, megnyerte. Tanárai biztatták, tanuljon énekelni, érdemes lesz. Tanult. Azóta minden nagyobb és kisebb hasonló rendezvényen részt vett — természetesen kisebb-nagyobb sikerekkel. Az utolsó, a losonci volt a legnagyobb.

Elutazott hát az Ifjúsági Utazási Irodává! (CKM) Romániába, fürdőit a tengerben, amint mondja, remekül érezte magát. A tengerparton is rendeztek nemzetközi táncdalversenyt az ott nyaraló külföldi amatörök számára.

Németh Imre Is benevezett. Ugyanazt énekelte, amit Losoncon. S az eredmény? Megnyerte.

Mint díjnyertes utazott el, s újabb díjjal tért haza. Örül a sikernek. Néhány nap múlva megkezdődik ^ tanév. Imre belép, és tanulni fogja, amit a tanterv előír. És hetente kétszer továbbra is eljár majd a bratislavai táncdalénekesek stúdiójába.

Mi lesz az érettségi után?

Zenetanár szeretne lenni. Bár van egy merészebb álma Is: zenés színházba bekerülni. Ha ez teljesülne, még boldogabb lenne.

»■ —í—

STRÁfNICEVÜR

Egy esztendeje annak, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés évfordulójának napján megrendezték az első stráünicei ifjúsági találkozót. Eltelt egy esztendő, s most Itt állunk a második találkozó küszöbén, amely méreteiben, küldetésében felülmúlja majd a tavalyit. Rendezője a Szocialista ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága és Szlovákiai Központi Bizottsága. Résztvevői a cseh, szlovák, magyar, ukrán és lengyel fiatalok. Tízezer embert várnak a háromnapos eseménysorozatra. A program korántsem mondható szegényesnek, így minden biztosítéka megvan arra, hogy a fiatalok remekül érezzék magukat ezen a nagyméretű, országos találkozón. Nehéz felsorolni a három nap programját, de a fúvószenei hangversenyektől kezdve a kötélhúzásig — sok mindenre sor kerül. Sportesemények, szavazatok, népi együttesek fellépései, előadások, hangversenyek előzik meg az esti tábortüzeket. lesz légiparádé, lovasbemutató — egyszóval mindenki számára akad látnivaló.

.A résztvevők megkoszorúzzák a környék két hősi halált halt fiatal kommunistájának, Mirko Neäpornak és Marie Kudefíko- vának szülőházát, lerakjál emlékművük alapkövét. Az ünnepség legnagyobb eseményén a CSKP Központi Blzo-ttságának küldöttsége is részt vesz majd. A kerületek fiataljai motoros-stafétával küldik el kötelezettségvállalásaik eredményeit, hogy a manifesztáció vezetőinek, a pártküldöttségnek jelentést tegyenek róluk.

A Szocialista Ifjúsági Szövetség ide! négy legnagyobb akciójának egyike: a stráínicei ifjúsági találkozó. Három már lezajlott, a harmadik, a Rysy csúcsának megmászása éppen a közeli napokban mozgatta meg a a fiatalok népes tömegét. Mind a négy akció a CSKP és a Komszomol megalakulásának jubileumi esztendejében, a ,XIV. párt- kongresszust követő és a választásokat megelőző időszakban és természetesen annak jegyében is zajlik.

A stráínicei találkozó szervezői mindent megtettek annak érdekében, hogy az egész ország területéről odasereglő fiatalok jól szórakozzanak, méltán nevezhessék az akciót saját manlfesztáclőjuknak. Ml már előzetesen Is fjúságunk egységét, aktivitását jelképező és bizonyító seregszemlének nevezhetjük.

Viszontlátásra huszonötödiként Stráiiil- cénl-k-