Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1971-08-17 / 33. szám

2 Ötvennyolc év telt el azóta, ami­kor Vlagyimir Iljlcs Lenin egy au­gusztusi napon barátai társaságában a lengyelországi Zakopanéból Indulva legyőzte a Magas-Tátra egyik leg­szebb csúcsát, a 2503 méter magas Rysyt. Negyvenhárom évvel később, 1956- ban a Star^ Smokovec-i CSISZ-szer- vezet tagjai elhatározták, hogy Le­nin tiszteletére felmásznak a Rysy re. Bár első ízben csak néhány ember vállalkozott az útra, a következő év­ben már a lengyel fiatalokkal közö­sen szervezték meg. Idén, a nemzetközi tátrai ifjúsági találkozó jubileumi 15. évfolyamén több mint háromezer fiatal és öt szo­cialista ország Ifjúságának küldött­sége (a Szovjetunió, Magyarország, Lengyelország, Bulgária és az NDK) vett részt. —0— Pénteken, augusztus 5-én már kora reggeltől hangos a Tátra alatti Strba Lieskovecnek nevezett rét. Autóbusz autóbusz után érkezik az egyes kerületek köldöttségeivel. , Beszéd, nevetés, kalapácsok csat­togása tölti be a smaragdzöld feny­vesek gyönyörű koszorújába ágyazott rétet. Délig sok színű és formájú sátrak százai élénkítik az amúgy is színpompás környezet összhatását. A háttérben a Tátra felhőkbe vesző or­mai monumentális kulisszaként egé­szítik ki a látványt. Mire elkészülnek a „lakosztályok“, beköltöznek lakói, és eljön a hivata­los megnyitás ideje, a sátortábor e- gyik szögletéből ínycsiklandozó il­latok kezdenek szállingózni. Itt ütöt­ték fel tanyájukat néphadseregünk tagjai a tábori konyhával. Az ö fel­adatuk a táborozók részére főzni. Feladatukat kiválóan és közmege­légedésre látják el! —0— Pénteken reggel Indulnak el az el­ső csoportok a Rysy csúcsára. Ezen a napon ezerötszáz ember teszi meg a fárasztó, de gyönyörű utat a Csor­ba-tótól a csúcsra. Az út a fenyvesekkel övezett Men- guszfalvi-völgyön át bár állandóan emelkedik, még csak sétaszámba megy. Az embert lenyűgözi a völgy felé emelkedő sziklafalak és tornyok változó csoportjának fenséges látvá­nya. Lassan elmaradnak a fák, és az út a sziklákon kúszó törpefenyők kö­zött kanyarodik tovább. Mire az ember eléri a sziklaten- be ágyazott Béka-tavakat (Zabie ple- sáj, bizony már vizes az inge. Itt végződik a növényvilág. Az utat már csak sziklák szegélyezik. Helyenként olyan szűk az ösvény, hogy csak a sziklafalba erősített láncba kapasz­kodva jutunk tovább. A 2200 méter magasságban fekvő Mérleg-nyeregben épített turistaház­nál a vándor kifújja magát, szíve­sen megiszik egy korty forró teát, hogy erőt gyűjtsön a csúcs ostrom­lásának utolsó szakaszára. A gyönyörű kilátás a csúcsról, a természet felett aratott győzelem fel­emelő érzése elfeledteti a fáradtsá­got, kárpótlást ad mindenért. Két nap alatt több mint háromezer fiatal ismerkedik meg ezzel az ér­zéssel. Bizonyára soká nem is felej­tik el. Akik a völgyben maradtak, azok sem tétlenkednek. Az akció hagyo­mányához híven, társadalmi munká­val járulnak hozzá a Tátrai Nemzeti Park szépítéséhez. Idén a viharok által kidöntött fák eltakarításában segítkeznek. A ledolgozott munka összértéke ötvenezer korona! —0— Pénteken délután zajlott le az if­júsági találkozó egyik legjelentősebb eseménye. A iieskovecl tábort pár­tunk és kormányunk küldöttsége tisz­telte meg látogatásával. A küldött­ség összetétele világosan bizonyítja, hogy politikai vezetésünk miiyen fi­gyelmet szentel Ifjúságunknak. A küldöttséget Ludvik Svoboda köztár­sasági elnök vezette, tagjai Jozef Lé- nárt, a CSKP KB elnökségének tag­ja, az SZLKP KB első titkára, Radko Kaska, a szövetségi kormány belügy­minisztere, Václav VaCok, a CSKP KB titkára, továbbá politikai és társadal­mi életünk több jelentős személyisé­ge. A fiatalok kitörő tapssal üdvözöl­ték a küldöttséget, főleg köztársasá­gi elnökünket részesítették szívélyes és hosszan tartó üdvözlésben. A küldöttséget Otto Moncman, a SZISZ SZKB elnöke fogadta, majd Ludvik Svoboda lépett a mikrofonhoz. Az ifjúsághoz intézett szavai nem annyira a jeles államférfi, mint in­kább a tapasztalt, idősebb társ sza­vat voltak. —■ Jómagam már több mint tizen­ötször felmentem a Rysyre. Szerat- ném elmondani, hogy ezt a ma már hagyományos túrát a fiatalság gaz­dag munkaprogramjának egyik legfi­gyelemreméltóbb pontjának tartom. Mély Ideológiai tartalommal köti egybe a gyönyörű tátrai környezet­ben való tartózkodást. Egybeköti a sportot és turisztikát a szocialista országok internacionalista barátságá­val. Egybeköti a szórakozást és a kulturális tevékenységet a hasznos társadalmi munkával — mondotta beszédében Ludvik Svoboda. A fiatalok, köztük a NYIT tagjai is ütemes tapssal köszönték meg a meleg, szívből jövő szavakat. A bensőséges ünnepséget színes kuitúrmüsor követte. A műsorban a sSilinai Stavbár és a dubnicai Vréa- tec együttesek színpompás népművé­szeti fellépésében gyönyörködhettünk. A műsort Elena Galanová, a Brati­slava! Televízió szimpatikus bemon- dónöje konferálta. A sátrakat Ismét felszedték, el­csendesedtek a csodálatosan szép tátrai völgyek, a fiatalok — élmé­nyekkel tele és új barátokkal gazda­godva — szétszéledtek a szélrózsa minden irányában. Viszontlátásra egy év múlva! —hr— A CSEMADOK KB mellett működő Csehszlovákiai Ma­gyar Tanítók Központi É- nekkpra — sikeres írorszá­gi szereplése után és a jö­vő évi bulgáriai hangver- senykörút előtt r­FELVÉTELI PÁLYÁ­ZATOT hirdet az énekkar összes női és férfi szólamaiba. A felvételi megbeszéléseket 1971. szeptember 4-én és 11- én (szombaton) tartjuk 10.00—13.00 és 14.00—16.00 óráig a Bratislava! Magyar Gimnázium épületében (Du- najská 33. sz.) A felvétele- zőknek az útiköltséget meg­térítjük. Oj Ifjúság, I Szocialista Ifjú­sági Szövetség Szlov. Központi Biznti Ságénak lapja 0 Kiadja ■ Smena kladövállalata A Szer- keszlöség és adnilnlsztráclö Bratislava. PraZská S. Telefon; 48S-4I-43. Postaflák 30 • Fő­szer kést tó: dr. STRAS- SER GYÖRGY. Nyomja: Západoslovenské tla- őlame 01 # Előfizetési dtj egész évre 32.- Kős, fél évre 26.- Kis # Terjeszti a Posta HIrlapszolgálata. előfizethető minden posTakézbesltőnél vagy postahivatalnál 0 Kéziratokat nem őrzőnk meg ás nem kül­dünk vissza 0 A lapot kül­földre a PNS7 Osiredná expe- dlcle tiaőe. Bratislava. Gott- waldovo nám. 6. 48 útján lehet megrendelni. A fiatalok együttműködésének további javítá­sa érdekében 1971. augusztus 9-én a Szocialista Ifjúsági Szövetség Szlovákiai Központi Bizottsá­gának elnöke, Otto Moncman, a Mezőgazdasági Dolgozók Szövetsége Központi Bizottságának el­nöke,. Pavol Jonks mérnök és a Szlovák Mezőgaz­dasági Dolgozók Szakszervezete Központi Bizott­ságának elnöke, Emil Chlebec aláírták az emlí­tett szervezetek együttműködési szerződését. A CSKP XIV. kongresszusa jelentős, igényes feladatokat tűzött a mezőgazdasági dolgozók elé. — A közös program elfogadásával ezeknek a feladatoknak a teljesítéséhez akarunk hozzájá­rulni. A szerződés annak bizonyítéka, hogy po­litikai fejlődésünk, sporttevékenységünk fejlesz­tése érdekében megfelelő munka- és életfelté­teleket akarunk biztosítani a mezőgazdaságban dolgozó vidéki fiatalok számára. És ez nem ma­rad csak „papíron“ — mondta meggyőződéssel a SZISZ SZKB elnöke, Otto Moncman. Egy üti működési szerződést írtak alá Mezőgazdasági dolgozóink rekordidő alatt tel­jesítették a felvásárlási tervet, mégpedig nehéz körülmények között. Hozzájárultak ehhez fiatal­jaink? És milyen mértékben? Nézzünk körül a mezőkön! A nyár legaktuálisabb munkájánál, az aratás­nál fiatalok dolgoznak. Fiatalok dolgoznak a ker­tészetekben, a gabonatisztításnál, a raktárokban is: a Szocialista Ifjúsági Szövetség tagjai. És va­lóban áldozatkészen végzik a rájuk bízott mun­kát. A most aláírt egyezmény még inkább hozzájá­rul ahhoz, hogy a CSKP XIV. kongresszusán a Tiezögazdasági dolgozók elé tűzött feladatok tel­jesítése érdekében áldozatkész munkájukkal a fiatalok is részt vegyenek a legfontosabb, leg­sürgősebb mezőgazdasági munkákban. A szerződés aláírói ezután szívélyes légkörben elbeszélgettek a szövetkezetekben és állami gaz­daságokban elért sikerekről, arról, milyen mér­tékben segítettek a lányok és fiúk ezekben az üzemekben, beszélgettek a mezőgazdasági dolgo­zók képzéséről, a távlatokról, tervekről, problé­mákról. Meggyőződéssel mondhatjuk, hogy a most alá­írt szerződés nagyban hozzájárul a fiatal nem­zedék mezőgazdasági munkára való felkészíté­séhez. —ve— Az élet szüntelen vita Korpás Gábor mérnök 1966-ban fejezte be tanulmányait Nyitrán (Nitra) a mezőgazdasági főiskola növénytermesztési szakán. Nagylót- ról származik, jelenleg a szomszé­dos Besenyő (Besehov) egységes földművesszövetkezetének az agro- nómusa. Most nyáron, aratáskor, de később is általában reggel ötkor kezdődik és este kilenckor fejeződik be a munkanapja. Ebédelni viszont nem mindig akkor szokott, amikor a leg - magasabban áll a nap. A munkát már délután szétosztja, hajnalban csak arra ügyel, hogy mindenki a helyén legyen. Az egyik emberhez szigorúan, a másikhoz komázva szól. Az egyik u- gyanis erre, a másik pedig arra a szóra hallgat. Ö természetesen azo­kat szereti, akik az egyenes szóból is értenek. Amikor idekerült, az év végén 7 korona osztalékot fizetett a gazda­ság. Tavaly 12 koronát osztottak munkaegységenként. Kukoricából az átlagtermés 25 má­zsa volt hektáronként. 1969-ben az­tán megpróbálta meggyőzni az em­bereket, hogy ne a régi szokás sze­rint, lépéstávolságnyira hagyják a kukoricatöveket, hanem harminc cm-re. Volt, aki megmosolyogta, megszidta, haragudott rá. Az egyik ember a vezetőség minden egyes tagjának egy liter bort ajánlott fel, ha igazuk lesz. A kukorica 54 má­zsát fizetett hektáronként. Aki nem fogadott szót, az „ritkább“ termést vitt haza. Tavaly a besenyői szövetkezet termelte a legjobb s legtöbb fűszer- paprikát az érsekújvári (Nővé Zám- ky) járásban. A járástól négyezer korona jutalmat kaptak. A szövetkezet színvonala lassan, de biztosan emelkedik. Korpás mér­nök mindent megtárgyal a vezető­séggel, nélkülük nem cselekszik. Azt tartja: az elnök az ö elnöke is, a vezetőség az ő vezetősége is, fele­lősséggel tartozik hát nekik s a tag­ságnak. Letelepszünk az árok partjára, s beszélgetünk. Azt mondja, az élet szüntelen vita. Még be sem fejezi a mondatot, máris megáll az egyik tag az út szélén, s szállítja a bizonyíté­kot. Répakapáláskor háromszáhahar- minc felé osztják a répatáblát. A rossz idő miatt nem tudták időben „megsarabolni,“ ezért javasolta, hogy a traktorok már ne is menje­nek a répába, hanem hogy helyet­te parcellánként fizessenek nagyobb bért, mivel nehezebb lesz a kapálás. Hisz a gépek nagyobb kárt okozná­nak, mint hasznot. A szövetkezet vezetősége jóváhagyta javaslatát. A háromszázharminc közül tizenhatan valamilyen okból nem tudták időben és rendesen elvégezni a kapálást. E- zeknek levontak a fizetésükből. Az említett tag a levont pénzét köve­telte. Kinek van igaza? Az élet szüntelen vita. És így vi­tázik naponta. Természetesen nem szavakkal, hanem cselekvéssel. Ez az, amiért sokan haragszanak is rá. Azt mondják, büszke. De vitatkozhat-e tulajdonképpen másképp ? Három kombájn kerülgeti az előt­tünk álló árpatáblát. Az egyik kom­bájn láthatólag gyorsabb, porzik a föld utána: a kombájnos hajtja a gé­pet, akár a rossz gazda a lovát. „Kiss kettessel!“ — mondta már neki többször, de ő nem, ö csak hajtja a gépet. Korpás Gabi tudja, hogy a gép­nek milyen a fordulatszáma, befo­gadóképessége és milyen a gabona nedvessége. Tudja, hogy lassabban kell most hajtani, hiszen a gabona még nem elég száraz. Ezt tanulta, ez a szakmája, és ö szereti is a szakmáját. A kombájnos viszont legénykedik, a maga feje szerint hajt. Amikor leszáll a gépről, a társa veszi át a kormánykereket, a gép láthatólag nyugodtabban, komóto- .sabban halad. Ez a kis kettes! Job­ban átveri a kalászokat, kevesebb szem marad a szalmában. Azt hiszem, ez a besenyőiek érde­ke is! —nth—

Next

/
Thumbnails
Contents