Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1971-08-10 / 32. szám

APRÓ - CSEPRŐ limmy Caldwell amerikai ökülvlvönak féktelen természete van, és ez főleg éjsza­ka, alvás közben mntatkozik meg; Caldwell rendszerint álmában szidja ellenfeleit, és erőteljesen hadonászik öklével. Ily médon törte el először jobb kezét, eltalálva ágya támláját, majd a bal kezét, amikor éjjeli­szekrényét érte a találat. Hogy mennyire peches ez a heves vérmérsékletű bokszoló, legntóbbi balesete is bizonyltja. Az egyik éjjel olyan erővel vágott bele a falba, hogy fejére esett ez ágya föirit függő berámá- zott arcképe. X Antonio Gomez argentin sakkozó két évig játszott egy partit levelezés útján a bra­zil Maria da Silvával. Amikor mattot ka­pott, a kiváló nőt sakkozónak táviratot kül­dött Rio de janeiróba: „Gratulálok, legyő­zött. Egyúttal megkérem a kezét.“ Gomez az esküvő után a következő magyarázatot adta barátainak: A jó ízlés, a kitartás, é- leseszűség és kifinomult gondolkodás — feleségemnek mindezek a jó tulajdonságai megmutatkoztak a két évig tartó sakkparti folyamán. Tehát egy rendkívüli vereségem­ről van szó, a matt ez esetben nem oko­zott csalódást, hanem a legnagyobb győ­zelmemet jelentette, mióta sakkozni tudok. —0­Angliában, amikor beköszönt a ködös idő­szak, kész szenvedés a futball mind a já­tékosoknak, mind a játékvezetőknek. Ilyen­kor nagyon sűrű ködlepel borítja a pályát és a lelátókat. Ez szinte lehetetlenné teszi a labdarúgást. Az egyik mérkőzés után, a- mely 3:3-ra végződött, George Old csatár így nyilatkozott: „Biztosan tndom, hogy öt gólt lőttem, csak abban nem vagyok biz­tos, hogy melyik kapuba... A játékvezető pedig, az említett mérkőzés után, nem kis meglepetésre a pályáról levonuló két csa­patban tizennégy-tizennégy labdarúgót szá­molt meg. X Atlétikában az egyik leghíresebb bázas- pár a Brigbtwell házaspár. Robert Bright- well a 4z400 méteres váltófutásban kitűnő teljesítményével biztosította Nagy-Britan- niának Tókióban az ezüstérmet. Felesége, Ann Packer pedig világcsúccsal szerezte meg az aranyérmet a nyolcszázméteres sík­futásban. jelenleg már nem sportolnak, és nemrég felfedték kiváló eredményeik egyik titkát: „Mindig a kutyánkkal edzettünk. Az igaz­ság az, hogy a kutya mindig jobb volt a fi­nisben, de mivel arra törekedtünk, hogy kisebb legyen a vereségünk, kiváló formá­ba lendültünk.“ K. M. 6 új ifjúság--------­Viktort tartják a legjobb csehszlo­vák kapusnak. De Vencel és Flesar egyenrangú partnerei! SZIKOBA GYÖRGY—BATTA GYÖRGY; PÉK MliECl PAlYAN CSÁSZÁR DEAFElESECiillEn OSEHplABDABA! II. Milyen kár, hogy az Oj Ifjúság nem napl- lapl Amikor az első részt nyomdába küldtük, újabb mérkőzést Játszott a brazil válogatott. És a második félidőben megjelent a csapatban Pelé Isi Az a Pelé, aki pár nappal azelőtt száz­negyvenezer néző előtt búcsúzott a váloga­tottól. Az olvasó bizonyára csettlntett volna egyet, mert bizonyos fokig megjósolta a Brazí­liát Járt Szlkora, hogy nem végleges a búcsú, és a szövetség mindent megtesz Pelé vissza­csalogatása érdekében. Hogy ezúttal ml ját­szott közre? Meglágyult Rosemary asszony szíve, vagy újabb dollárok hulltak a világ leg­jobb játékosának pénztárcájába? Lehet, hogy a megoldás két lehetőség középarányosából került ki. Tény viszont, hogy Pelé Ismét a bra­zil csapatban szerepelt. Beszéljünk most egy kicsit a csehszlovák válogatottról is. Mint említettük, Szikora hu­szadik meccsét játszotta a címeres mezben. Hosszabb szünet után került vissza. Mit ta­pasztalt vajon ez alatt a nagyon rövid idő alatt? — Én tulajdonképpen nem új emberek közé mentem, mert a kerettagokat nagyon jól Is­merem már régen. Novák és Kacsányl sem is­meretlen. Novákot szinte nem Is lehet kimon­dottan edzőnek vagy szövetségi kapitánynak nézni, hanem Inkább egy Idősebb játékosnak, úgy viselkedik velünk; és ez jó az ő szempont­jából is — mintha még ő Is játszana, és ez­ért a kerettagok bizalma és tekintélye övezi. Mint említettem, huszadszor játszottam a vá­logatottban, és így én is az „öregek“ közé tar­toztam már. Nekem általában mindig jól ment a játék Dél-Amerlkában, de most valahogy nem érez­tem magam bőrömben. Ezt — egyáltalán nem kibeszélésként — két okkal lehetne magya­rázni. Az egyik, hogy nem voltam éppen a leg­jobb formában, a másik pedig, hogy szokatlan szerepkört bíztak rám, és én nem szeretem ezt a feladatot végrehajtani. Balfedezetet ját- I szottam, védekeznem kellett, Illetve megza- J várni a brazilokat középen. Rusúák volt a p jobbhátvéd, DobiáS a balhátvéd. Hrlvnák söp- g rögetett, ő volt a „liberó“. Előtte Tömének és t Desiatnik helyezkedett, és ml ketten, Pollák és én voltunk a két fedezet. Én balfedezetet I soha életemben nem játszottam, és a két elő­készítőn sem szerepeltem ezen a poszton. Nekem a védekezés nem ízlik, nem lelek benne semmi gyönyörűséget. Rlvellnot és Ger- sont szerelgetnl különben sem valami nagy passzió. Nem féltem tőlük, de valahogy nem éreztem jól magam a balfedezet posztján, job­ban szeretem, ha nálam van a labda, és en­gem kergetnek az ellenfél hátvédei vagy fe­dezetei. Az első perctől kezdve nem éreztem jól magam. Volt két lövésem, amellyel meg voltam elégedve. Az egyik a huszadik perc­ben lehetett, egy beívelt labdát Ze Maria rosz- szul fejelt meg. Nekem pontosan kapásra jött, vagy húsz méterről találtam el. csak úgy su­hant a tű fölött. Félix szögletre ütötte. Az volt a szerencséje, hogy éppen abban a sa­rokban állt. Volt aztán egy másik lövésem, vagy négy-öt perccel a meccs vége előtt. A pálya hihetetlenül rossz volt. A fűcso­mókra pattanó labdát alig lehetett kezelni. Sok meccset játszottak a Maracanán, de a gyep ápolására nem fordítottak gondot. A közönség is meglepett. Pelé nélkül mint­ha nem tudnák elképzelni a csapatukat. O- lyan furcsák voltak, alig volt hangorkán, pe­dig a dél-amerikai közönséget nagyon tempe­ramentumosnak ismerem, olyannak, amely minópn szép akciót megtapsoll Most legfeljebb Rivelino vagy Gerson cseleire reagáltak, meg Félix védéseire. Hatodszor jártam Amerikában. De ez a mo» tani portya volt a legszürkébb. Sokat gondol* koztam rajta, hogy vajon megérl-e a felké* szülési Időszak kellős közepén kilencven per* végett átröppenni Brazíliába. Nem volt Időnll sem az országból látni különösebbet, sem ed* zeni. Az utazás pedig nagyon megviselt min* denkit; az akkllmatizácló is gondokat okoz, musból. Játsszunk egy kicsit, és képzeljük el, hogyan festene a csehszlovák válogatott, ha Pelé s.'bgerősltené. — Pelé az Pelé. Az utőbfei nz évsén senki sem közelítette meg, ás nélküle — mint már mondtam — jelentősen meggyengül a csapat. Ha például ez a brazil válogatott, amelyik el­lenünk Brazíliában szerepelt, ugyanebben a felállításban eljönne Bratislavába, kíkanna. Peléhez nehéz valakit hasbnlítanl. Egy Puskás Is nagyon nagy játékos volt, de 4 inkább a támadás-építés során alkotott a pályán, Pelé viszont az egész pályát belátja, a védelmat is bevonja a támadásvezetésbe, képes arra. hogv — mint Mexikóban tette — akár a jobbhát- véd Carlos Albertot hozza helyzetbe, amelyből csak gól lehet. Ha tehát 6 bekerülne a cseh­szlovák válogatottba, a csapat teljesítménye harminc-negyven százalékkal javulna. Pelével a világ legjobb csapatai közé sorolhatnánk a csehszlovák válogatottat Is. Sajnos csak té­vén láttam a legutóbbi világbajnokságot, de így Is össze hasonlíthattam, mit tesz Pelé sze­replése. Ez nem dicséret — csupán a való­ság, az Igazság.-0­Egyre több a meccs, egyre sűrűbbek az e- semények. Mire ez a cikk napvilágot lát, el­startol a liga. Már csak azért Is szurkolunk az Internek és Szlkorának, hogy a jövőben Is legyen tudósítónk a válogatottban. (Vége) Közben megérkezett szerkesztőségünkbe az a képeslap, amelyet Rio de Janeiróból küldött Szikora György. Mint látni, az üdvözletét alá­íratta válogatott társaival is. naa HIRÁIYNÖ Bizonyára mindenki előtt világos, hogy mi­lyen királynőről is van szó. A sportok király­nőjéről, az atlétikáról, amely nagy ünnepre készül: augusztus 10-én kezdődik a hajdani „csodafutó“ Nurmi hazájában a IX. Európa- bajnokság. A LEGIDŐSEBB SPORTÁG De miért is nevezik az atlétikát a sportok királynőjének? A válasz világszerte elfogadott: mert a legösszetettebb és a legklasszikusabb sportág. Szerepel benne gyaloglás, sík-, gát-, akadáljrfutás, többféle dobó- és ugrószám, öt­próba, tlzpróba stb. És az sem másodrendű, hogy az atlétika a legősibb mozgásokat foglal­ja magába; már az ősember Is futott, dobott és ugrott, bár nem versenyszerűen, csupán é- letszükségletből, hogy életben maradjon az el­lenséges természetben. I Valamikor az atlétika fogalma nemcsak az ugrást, futást és a dobást jelentette, hanem egy volt a „sport“ fogalmával. Később már csak a „könnyű atlétikát“, főként a futást, ugrást, dobást és gyaloglást értették az at­létikán, bár az első athéni olimpián például még a birkózás és a súlyemelés is az atlétikai versenyek számai közé tartozott, akárcsak a kötélhúzás is. Régebben az atlétikai versenye­ken szerepeltek a kétkezes dobások, helyből ugrás és más „mutatványok“ is. Aztán egy o- lyan fejlődés indult meg, hogy az értéktele­nebb és gyenge sportértékű számok kezdtek - kimaradozni az atlétikai versenyekről, majd teliesen „meghaltak“. Nem szarul különösebb magyarázatra, hogy I az atlétika milyen helyet foglal el a spor'rk között, hiszen tudjuk nagyon jól, az atlétikai győzelmeket magasan jegyzik szerte a világon.- Az atlétika nagyságát mi sem bizonyltja job- ; ban, mint az, hogy az olimpiai műsorok ge- g rincét alkotja. S ez a tény önmagáért beszél... I TORINÖTŐL BUDAPESTIG g Az Európa-bajnokságok jellemzése nagyon s egyszerű dolog: a legjelentősebb, legnagyobb I és legszínvonalasabb versenyek az olimpiai játékok után. A háború előtti szerény kezdet- tői egészen a mai modern korig az Európa­H[[SINKIß[N bajnokságok nagyban elősegítették az atlétika fejlődését kontinensünkön. A magyarok sok évtizedes kezdeményezése (Sztankovics) 37 évvel ezelőtt végre meghall­gatásra talált: 1934 szeptemberében 15 or­szág részvételével Torinóban megrendezték az első Európa-bajnokságot |a „nagyok“ közül hiányzott a Szovjetunió és Nagy-Britannia). Hat aranyérmet nyertek a németek, ötöt a finnek. A magyar Sir József dr. ezüstérmes lett 100 és 200 méteren. A legjobb csehszlovák, FrantiSek Douda volt, aki bronzérmet szerzett súlylökésben. Négy év múlva a férfiak Párizs­ban, a nők (először) Bécsben mérték össze tudásukat. Norvégia fővárosában, Oslóban kez­dődött az Európa-bajnokságok fejlődésének második szakasza: a küzdőtéren megjelentek a szovjet atléták, akik közül Karakulov és Szecsenova (vágtázók), továbbá Szevrjukova, Dumbadze és Majucsová (dobóatiéták) arat­ták az első nagy nemzetközi sikereket a Szov­jetuniónak, Egyébként 11 versenyszámban a háború által nem sújtott Svédország atlétái diadalmaskodtak. Brüsszelben (1950) Zátopek két aranyérme természetes volt, de az akadályfutó Rondny győzelme meglepte a szakembereket. A |p«~'si- keresebb egyéni versenyző a holland Blankers- koen volt: háromszor állt a dobogó legfelső fokán. 1954-ben, Bernben cúcsosodott ki az Európa-bajnokságok fejlődésének szakasza. Csehszlovákia itt érte el legnagyobb sikerét- négy győzelem (Zátopek és Zátopková, Skob- la és Doleüal), két ezüst és öt bronzérem je­lezte a csehszlovák eredményességet. A Szov­jetunió először végzett a nemzetek közötti nem hivatalos pontverseny élén. Bernben Vla­gyimir Kuc volt a legmarkánsabb egyéni győz­tes. Consolini (olasz) viszont itt szerezte har­madik aranyérmét a diszkoszvetésben. Az 1958. évi Európa-bajnokságon már meg­jelentek a modern versenyek jellegzetes voná­sai: kiegyensúlyozott küzdelem, az egyes szá­mokban az olimpiaihoz hasonló színvonal, a sportnagyhatalmak cóltndatoa felkészülése a nagy seregszemlékre stb. Ilyen „offenzlva“ u- tán Csehszlovákia „feladta“ berni előkelő he­lyezését. Nagy fejlődésről tett tanúságot a len­gyel atlétika: Lengyelország sportolói nyolc­szor végeztek az élen. Belgrádban és Buda­pesten Csehszlovákia már csak három érmet szerzett; Tomaáek ezüst (rúdugrás), Salinger bronz (1500 m), illetve Chmelková arany (400 m). Budapesten szerepelt először önálló csa­pattal az NDK, és nyolc Európa-bajnoki cím­mel rögtön meg is nyerte a nemzetek közötti pontversenyt. ATHÉN 1969 A görögországi kontinens-bajnokságot két évvel ezelőtt rendezték. Nézzük most meg kö­zelebbről ezt az Európa-bajnokságot, mert ha­sonló erőviszonyokra lehet számítani Helsin­kiben is. A nemzetek közötti összesített pontversenyt nagy fölénnyel, 299 ponttal az NDK nyerte (a 11 arany-, 7 ezüst- és 7 bronzérem — a pontszámba be vannak számítva a helyezések ért járó pontok is); 2. Szovjetunió 266,5 pont (9—7—8); 3. Nagy-Britannia 164 (6—4—7)... 6. Magyarország 55 (1—2—0), 7. Csehszlovákia 53,5 (2—1—2). Férfiak: 1. NDK 184 (7—4—5), 2. Szovjetunió 175,5 (7—5—8); 3. Nagy Bri­tannia 106 (4—4—4)...; 7. Magyarország 38 (0—1—0)...; 10. Csehszlovákia 25,5 (0—1—1). Nők: 1. NDK 115 (4—3—3); 2. Szovjetunió 91 (2—2—2);, 3. Nagy Britannia 58,5 (2—0—3)..., 6. Csehszlovákia 28 (2—0—1)...; 9. Magyaror­szág 19 (1—1—0). ÉS HELSINKI? Ez volt a helyzet Athénban. Az athéni szá­mok és az idei eredmények alapján nagy ál­talánosságban ki is lehet „bogozni“ a jelen­legi erőviszonyokat. Világos, hogy az idén is az NDK és a Szovjetunió vív majd nagy csa­tát az elsőségért. Csehszlovák remények? Talán a női magas­ugrók. Danék?, Plachy?, Nádeníőek? Amint látják, kérdőjelek. És a magyarok? Magyarsrszágon lassan fej­lődik az atlétika, és ez a lassú fejlődés vlsz- szaesésnek számit, ami magyarul annyit jelent, hogy lemaradás. Három érem Athénban (Né­meth Angéla arany, Vidasné ezüst és Cziffra áronz). Ez nagyon kevés. Talán a finn roko­nok hazájában? Lehet... TOMI VINCE iOVAGlAI

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents