Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1971-08-03 / 31. szám
^u^krouJski: Medvebocsok (Folytatás az előző számból) Basia a pázsiton futkározott. Mulattatta, ha lábacskájával széttaposta a lehullott zörgö falevélréteget. Idánként meg- megállt és hallgatózott, mint térnek lassacskán téli álomra a felébresztett falevelek, mint ásítoznak, susognak, sziszegnek, megnyomorított oldalukat fáf- dítfák. A szél Osszehordta sűrű levél- szőnyeg vastag páncélján éles nyom rajzolódott. Abban a pillanatban az elhagyott mogyoróbokor csupasz vesszél közül egy seregély ugrott ki, s üldözőbe vette a gyereket. — Kerget a madárl — panaszkodott a kislány. S egyszeriben felettébb veszedelmesnek találta a seregélyt. A madár a legnytlvánválóbban fenyegetőzött, mikor fejét Ide-oda Ingatva bámulta a kislányt, fel- alá futkosott, és hallgatott, betartva azért a tisztes távolságot. Időnként, mikor a kislány meg-megállt, és nyugtalanul hátrafordult, látta, hogy a madár csőrével feltárja a faleveleket, a vörös és barna levél- szőnyeget, zörgött a száraz a- var, mintha valami teher esnék rá. — Ne Ijesztgesd a gyereket! — fenyegette meg a madarat a kislány. — Hallod? A gyereket nem szabad Ijesztgetni. A seregély gondosan átforgatta a leveleket, előhalászott valamilyen bogarat, élvezettel lenyelte, és megindult Basia felé, mintha csak önmagát biztatná: No, hát mire vársz még? Fogj hozzá, ásd magad keresztül ezen az Oszt nagy levélhalmon, kéne még valamit falatozni, mert közeledik az éjszaka... A madár egészen a park széléig kísérte őket, ott szétterjesztette szárnyát, s alacsonyan repülve elhúzott, eltűnt a szederfa összefonódott ágainak sűrűjében. A dermedt levelek peregtek. — Ugye, hogy szeret engem — mondta megnyugodva Basia, apjának nyújtva puha, meleg kezét. Lehúzott kesztyűje, mely zsinóron függött a nyakában s kilógott a kabátja ujjából, szabadon lengedezett. Alig tettek néhány lépést, hirtelen sűrű sötétség telepedett a fákra, s egy apró asszony, vállán hosz- szü rúddal, sorra gyúftogattaa zöldes fényű gázlámpákat. fan hallotta az asszony lépteinek dobogását a járdán, mint vonszolja magát a nehéz ne- mezcstzmában. A sötétségben nehezeri volt kivehető, de a felgyűlő lámpa fényében egy pillanatra feltűnt, ábrándósan, elgondolkozva állt a zúgó, sárgás fényű lángot fürkészve. ~ Olyan, akár a csizmás kandúr — suttogta fan kinyitva a kertajtót. A seregélyek vidáman dalol- , tak. Milyen jókedvüek. futott eszébe, s az ablakba pillantva összehúzta a szemét. A nap é- les fénye elvakltotta. Meglepet- 'jn hunyorgott. A madárházban a seregélyassznny ült. a viskót sepregette. A verébpár az ablakpárkányon ugrált. A verébférfi még meg-meglengette a szárnyát, oldalt csapott vele, mint akt mindenáron verekedést akar kezdeni, a ve- réhassznny viszont láthatóan cslllapítgatta. Elállta az útját, dicsérte a bátorságát, melléje telepedett, fejét alázatosan lehorgasztva. aduiról nézgtt fel párja sötét haragtól villogó szemébe. Hogy történt ez? Elbámészkodtam, elszalasztottam ezt az érdekességet. gondolta gúnyos mosollyal. Türelmetlenül félredobta a takarót. Nag'/okal szippantott a friss reggeli levegőből. Annyira beleéltem magam a téli este ábrándjába, hogy közben a derengésben elszalasztottam a tavaszt. Lám, az ablakon beárad a napfény, az almafán a házon civakodnak... A medvebocsokról kellett volna mesélned. Hiszen nem vagy hiányában a tapasztalatoknak. Dühösen a párnára csapott. Akkor hát mire vársz, rajta, kezdd ell Basia nem szerette a hosz- szan tartó sétákat. Alkalomadtán hallatlan határozottságot tanúsított. — Nem akarózik járkálni, most pihenni fogok -— és tüntetőén lecsücsült az utca kellős közepén. — A gyereknek kocsi kell — hajtogatta panaszosan Tereza, fan pedig a nyakába ültette a kicsit. — A gyereken nem lehet spórolni. — Hát miért nem veszel neki kocsit? Menj és vegyél, vagy én nem engedem? Hanem úgy látszott, ez nem is olyan egyszerű, mivel Tereza cseh gyerekkocsit akart. Egyszer érkezett Is Wroclawba egy szállítmány, de az emberek egy szempillantás alatt szétkapkodták. Tereza már egy éve vadászott Ilyen kocsira, sőt egyszer egy hirdetést olvasva, alig két órán belül odarohant, de elkésett, a kocsit az orra előtt vitték el. Ez a tény csak megerősítette már-már gyengülő reményét. Hiszen van kocsi, van, csak türelemmel kell lenni, és egy parányi szerencse Is kell hozzá. — Valóban jobbak azok a kocsik? — bátorkodott megkérdezni fan. Tereza úgy nézett rá, mint aki a legegyszerűbb dolgokat is képtelen felfogni. — Persze hogy, kényelmes, kitűnő kárpitosmunka. A gyerek ül benne. — Azt, hogy „ül“, olyan elnyújtva mondta, mintha a gyerek többnyire feküdne. — Es a kerekek! A legfontosabb, hogy a kerekek nem potyognak le — jött tűzbe Tereza. — A kerekek nagyszerűen vannak rászerelve — súgta bizalmasan, mintha ennek a hírnek fennhangon való közlése megkettőzhetné az érdekeltek számát, s végül Is meghiúsítaná az egy év óta tartó hajszát. Basia pedig az apja nyakában lovagolt, és lassan megbarátkozott a gondolattal, hogy a saját lábán kell járnia, fan megtalálta a módját, mivel csábítsa sétálni. Az állatkertbe vitte a gyereket. Rendkívül kíváncsi volt, milyen hatást tesznek a kislányra a hatalmas vadállatok, amikor — életében először — megpillantja őket. Azonpan mélységesen csalódott. Basia természetesnek találta az állatok robusztus testalkatát, valószínű így gondolkodott: Ezek egyszerűen Ilyenek, én már ekkorának ismertem meg őket. Egyedül a medvék okoztak neki meglepetést. Kiváltképpen a kis, kövér Stand, akinek a saját papája törte el a mancsát, mert ügyetlenül kergette el fiát attól az almától, amelyet a látogatók dobtak be a barlangba. A medvebocs, a szerencsétlen nyomorék, keservesen siratta szomorú sorsát, szánalomra méltó pofát vágott, igyekezett meglágyítani a sziveket, rég összeforrott mancsát kOrülhnr- dozta a sokaság előtt. Egész Wroclawot felkavarta az állat- kertbell hír. Mindenki Igyekezett mély együttérzéséről biztosítani a mackót. Agyonetették. A bocs hordóhoz kezdett hasonlítani. Olykor, mikor az odavetett kenyérdarab túl mesz- sztre gurult, négykézláb sietett utána, de pár pillanat múlva, lenyelve a csemegét, visszatért a maga csaló fondorlataihoz. Ez a medvebocs volt Basia kedvence. — Mackó! — Ismerte fel nyomban. — Apu, mackó! Apja kabátjának a szélét rángatva, ufjával a kis nyomorékra mutogatott őszinte elragadtatással, a bocs bámulatba ejtette. Hiszen otthon volt macija, ott kuporgott az ágyacs- kájában, tologatta a babakocsiban, barna plüssből készült, becsületes, kissé bárgyú képe volt. Fekete gombszemével bámult rá. Hány ízben játszottak együtt a legnagyobb megértésben: — A maci megeszi az ebédet, a maci á-t mond. A maci most aludni fog. Pszt! — Intette csendre szüleit ajkára tett uj- jával. Itt pedig futkos a mackó, kenyeret kér, mutogatja, mennyire fáj a mancsa, meghatja és jókedvre deríti az embert. A medvék lustán mászkáltak a rekeszben, Basia megkülönböztette őket a többi állattól. Egyszerűen azok voltak az állatok, Stand pedig a mackó. Attól a pillanattól kezdve a medvebocs bevonult Basia életébe, erőteljes tényező lett, a szülők részéről pedig zsarolás tárgya. Étkezésnél kezdődött az örökös alkudozás: „Ha megeszed, elmehetsz Standhoz, ha megeszed, vihetsz a mackónak sárgarépát. A gyerek arca kivörösödött, Izzadt, de lenyelte a spenótot. Stand elérte azt, amire a legszebb rtmánkodások Is képtelennek bizonyultak. Mikor Tereza unos-unta- lan azt Ismételgette, hogy „ezt a nagymama egészségére esz- szük meg, ezt pedig nagyapa egészségére, a nagyapa nagyon öreg“, Basia undorodva fordult el, eltolta a darakásával tetézett kanalat. Egyedül a Stan- cl veszélyben forgó egészsége bírta rá az evésre. Késő ősszel a medvék lustán heverésztek a napon, mancsukat nyalogatták, kelletlenül elfordultak a nézőktől, az odavetett kenyeret körülszaglászták, és esetlen mozdulatokkal próbálták eldugni. A fehér kövekből kirakott meredek fal, mely a kifutót rekesztette el, a lenyugvó nap fényében vakítóan világított, s a fémes csil- logású utolsó őszi legyek haragos szlszegéssel szédültek le róla. A medvék már puha, dús téli bundájukat viselték. Ha hívták őket, csak nagy sokára álltak fel, hunyorgó szemmel bámultak a látogatókra. Időnként felemelték pofájukat, nagy kortyokban szívták magukba és ízlelgették az ősz bódító illatát. A fákról sárgás vérszínű levelek peregtek, mindegyik levélben a halál pecsétje, az elmúlás fekete jele. — A medvék aludni akarnak — magyarázta fan a gyereknek —, egész nyáron ugrándoztak, így hát most lefeküsz- nek, alusznak, és majd csak tavasszal ébrednek fel... — Akkor alighanem valami szépet álmodnak, ha kedvük van olyan sokáig aludni — Irigykedett Basia, majd a jegesmedvére mutatott. — Apu, ez az angyalkájuk? Lehullott az első hó, fehér takaró borította a földet. A medvék barlangja előtt semmilyen nyomok nem voltak, a bejáratot eltorlaszoló faburkolat némán hallgatott. Az állatkertbell expedíciók egyre ritkábbak lettek, és egyre rövidebb ideig tartottak. A barlangok üresen ásltoztak, az állatokat fűtött pavilonokba helyezték át. Jan nem szívesen vitte oda a gyereket. A majmok ott ténferegtek a rácsok mögött, a papagájok rtkoltoz- tak, a ragadozók kellemetlen bűzt árasztottak. A tél Stand felébredését várva telt el. — Janek — mondogatta Tereza —, neked van fantáziád, meséld el a gyereknek, miről álmodnak a bocsok, mert engem halálra gyötör... fan leül a kislánya mellé, de nehezen éli magát bele a gyerek lelkületébe, ezért hát Óvatosan így kezdi: — A mackó OsszegOmbOlyOd- ve alszik, lábalt maga alá húzva, mancsát a feje alá teszt, befúrja magát a szénába... — Az ágyba — helyesbít Basia. — Az ágyba —. áll rá készségesen az apja —, és arról álmodik, hogy 6 tulajdonképpen egy... Kérdőn néz a kislányra, aki a felnőttek korlátoltságán enyhén megbotránkozva. gondolkodás nélkül súgja: — Gyűszű. A mackó Időnként gomba, kacsa vagy halacska lett: s akkor kezdődött a mese a gyűszQ- ről, a gombáról vagy a kacsáról, de mindenkinek tudnia kellett, hogy ez csupáncsak a mackó álma. — Erről álmodik a Stand — világosította fel Basia olykorolykor a szüleit. Az állatkertben járkálva fan megismerte a gondnokot, a takarítónőket s a szakácsnőt, a- kt tápláló eledelt készített a kicsinyüket szoptató nőstényeknek. A melléképületeket járva meg-megállt, s elbeszélgetett az Igazgatóval. Ebben a kiest világban nap mint nap drámai események zajlottak le, harag, sértődések, hirtelen kötött barátságok születtek, szerencsés kimenetelű születések, meglepetések, valamint dühítő ostobaságok. Az állatok viselkedésében emberi jellemvonások tükröződtek. Az állatok gyakran szokatlan megértési és bölcs türelmességet tanúsítottak a látogatók ostobaságai és bosszantásai láttán, s bizony nem ts ritkán, kimutatták 0- sztnte megvetésüket. (Befejezése következik) “k ir a hőtől válhatott Ilyen rideggé és- néptelenné a nyílt sugáröt ahol lányokkal rakott szánokra várok de autók suhannak és hókása csap lázvörös arcba mikor átkláltok ne hagyd el mit melyik tud]a még ★ ★ ★ hogy nem vagy más mint ami lehetsz azt régtől Jól tudom velő kezemben minden kis kavics és hiába doblak el magamtól egy rézklllncsben vagy két ujjal letört kenyérfalatban újra visszatérsz felmarkol kezem ★ ★ ★ romlásnak Indult Immár fogsorom mivel harapjak no mondd csakugyan mivel harapjak, új hitet beléd csavarhúzókkal a csavarokat a bádogot szögefccsel szögekkel a lécet de mindent de mindent de mindent rögzítettünk már csak a lányokkal nem tudunk és a gondolattal semmit kezdeni ★ ★ ★ átejtettek most már világos a vasmunkás ujjpörce klszálkásodhatlk te belülről keményedsz s csűrölve dobod szerelmed ugyan hányat pattan a víz lemezén aztán a végeredmény hogy alámerülsz ★ ★ ★ ha tudnátok lányok hogy láttam a csillagot és a karamazovok vére megindult mert gyilkolni nemzeni fájni nincs más ígéret és a szeneskanna a versbe belép ha csak tudnátok mert kis melleitek most még felbontatlan és lepecsételetlen sürgönyök ágyékotokban a keresett telefonszám mit fel nem tárcsázhatok azért hisz visszaléptem az ősállapotba barlangom a füst szagát még nem Ismerheti a szó értelme tőlem Idegen és úgy állok Itt figyelmen kívül hagyva az árucsereforgalom és az eszmenarkotlkumok duzzadásait mint a tengerek klnyújtőzva és elterülve hogy ne mérjék mélyt és magast mert nem szeretem a lehetőséget mikor a városi buszon csúcsforgalomban találkozhatunk s gyakorlott szemem megállapíthatja a melltartó hányás ha tudnátok csakugyan adnátok nekem lényegtelen mit mindenféleképp Jézus példáját követve klállhatnék az emberek elé hogy hangosan szóljak engessétek hozzám a lányokat de ti gondosan őrzltek a titkos számokat ott combjaitok remek bejáratánál mert gyilkolni nemzeni fájni minden mit tudunk. Xurcsao László illuszlcáciúja
