Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1971-08-03 / 31. szám
„A vágyak szintézise“ (AZ IDEI NYIT ALKALMÁBÓL) Két könyv, két dátum és e- zek kapcsán két földrajzi név ötlött az eszembe, amikor az Idei nyári ifjúsági táborozás programja a kezembe került. A két könyv: Balogh Edgár Hét próbája és Veres Péter Szárszója. A két hely: Gombaszög és Balatonszárszó. A két dátum: 1928 és 1943 A képzettársítás formális a- lapja, hogy mindkét alkalomhoz nevezetes táborozás emléke kötődik, s ma Körtvélyes is táborozókat köszönt. Ennek az asszociációnak azonban fontosabb, tartalmi alapja is van: mindhárom találkozó jellegzetesen ifjúsági rendezvény. A gombaszögi az első köztársaság magyar értelmiségi fiatalságának, főként az egyetemi hallgatóság mozgalmának indulását jelzi; a szárszói már a munkás-, paraszt- és értelmiségi ifjúság találkozójává szélesedett, a körtvélyesi pedig már egy határozott eszmei-politikai töltésű Szocialista Ifjúsági Szövetség platformján tömörülő fiatal nemzedék „okos gyülekezete“. Természetes, hogy a három megmozdulás sok külső és belső hasonlósága mellett sok a különbözőség is, hisz más-más történelmi, társadalmi, gazdasági és földrajzi helyzet determinálta. A közös vagy egymáshoz közel álló tartalmi vonásokra azonban Illendő emlékeztetőén odafigyelnünk. Legjobb, ha erre az említett szerzőket kérjük meg. BALOGH EDGÁR; „A kisebbségi géniusz Gombaszög lankáin nemcsak hogy népivé é- rett, hanem távlatai is konkretizálódtak kelet-európai kitekintésünkben.“ „A vágyak szintézise, az álmok harmóniája, ez volt fejlődésünkben Gombaszög. Osszeszedődött benne alkotó életakaratunk, eltakarítván ntunkból a titkosok irredenta összeesküvését, a szűk klikkmagyarkodást, úri körök poshadt műkedvelő- és kaszinókultúráját, s megnyitván a néppel való azonosulásunk egyelőre derengő látóbatárát... A narodnyikizmus bövUletébóI viszontagságos kerülőkön át munkások és parasztok harcos tömegébe vezérelte el kis csapatunkat, s alkalmat adott vágyaink és álmaink újrafogalmazására a történelem szükségeinek és lehetőségeinek teljes felismerése és vállalása szerint.“ VERES PETER: „A (szárszói) konferencia általános tanulsága, hogy a közös szellemi munka, bár erős fegyelmet követel, de nagy feszültséget is teremt a lelkekben. Előadók és hallgatók kölcsönösen hatnak egymásra...“ A konferencia tárgyi részét tekintve a következő okulásokat vonta le: „Ha valóban a népet szereted, és nem csupán a benne levő n- ralmi lehetőséget, akkor a szolgálatára tedd fel az életedet, még akkor is, ha nem ért meg a nép, sőt még akkor is, ha megkövez érte... Hiszen nekünk aztán igazán nincs egyebünk, mint ez a nép, és e népben megszerzett becsületünk... Megmaradni. Ahogy lehet. S hogy lehet? Ogy, hogy a nép nagy többsége hiszi, hogy lehet. Hogyan fogalmazzák meg a körtvélyesi találkozó résztvevői a ma és a holnap feladatait, ezt ők tudják. A toborzási felhívás és a program azonban már sejteti, hogy mind a gombaszögi, mind a szárszói következtetéstől határozottabb, egyértelműbb és előremutatóbb álláspontra jutnak. A CSKP és a Csehszlovák Komszomol megalakulásának 50. évfordulójára való hivatkozásuk, s az a tény, hogy a táborozásra a párt XIV. kongresszusa utáni tlsztultabb időszakban kerül sor, arra a reményre jogosít, hogy az idei NYIT hozzásegíti a hazai magyar ifjúságot a kollektív e- gyuttlét, a közösségi élet ö- römeinek élvezéséhez és értékeléséhez, társadalmi és morális elkötelezettségük mélyebb tudatosításához, a korszerű ifjúsági munka feltételeinek és a SZISZ „sokrétű egységének“ megteremtéséhez, egész tevékenysége szellemének, stílusának és módszereinek megújhodásához, s végeredményben álmaik harmóniájának és vágyaik szintézisének az eléréséhez. • TOLVAJ BERTALAN 99 NEM VETTÉK FEL A A napokban véget értek a főiskoiai fölvételi vizsgák. Csak a Szlovák Szocialista Köztársaságban 3000 érdeklődővel több jelentkezett az adott lehetőségeknél — a társadalmi kelletnél. E 3000 java része orvos vagy jogász szeretne lenni. Van köztük nagyon sok o- lyan, aki a választott pályát valóban szívügyének tekinti, de akad bőven olyan fiatal is, akinek fogalma sincs, mit jelent az, hogy orvosi hivatás, vérbeli jogász, szakmai elkötelezettség stb. Egyszerűen úgy érzik vagy gondolják, hogy nekik ehhez a pályához joguk van, illetve az egyetlen megélhetési lehetőséget.,, nálunk az orvosi vagy jogi diploma jelenti. Nincs kizárva az sem, hogy mindössze a hiúság motiválja törekvésüket. Egy elkeseredett apával utaztam a minap. Valahol Prága környékén dolgozik, és Brnótól Bratislaváig azon kesergett, hogy nem vették fel a kisebbik fiát a bratislavai e- gyetemre. Pedig hát ő munkásember, és ha senki más, ö i- gazán rászolgál arra, hogy a fiának, mint mondja, jobb sorsa legyen. „De hát úgy látszik, nincs igazság a földön, bármennyit is dolgozom, nem vették fel a fiamat.“ Az elkeseredett ember arról, hogy az e- gyetemen nemcsak orvosi, jogászdiplomát lehet szerezni, hanem fiából lehetne matematikus, fizikus, vegyészmérnök is, tudomást sem akar venni. De hát nem is erről van szó. Szeget ütött a fejembe, hogy miért pont jogász vagy orvos akar lenni a gyerek. Két válasz lehetséges: vagy más hivatást, pályát nem ismer eléggé, vagy pedig az tartja visz- sza, hogy egy számtantanár fizetése és az ezzel járó élet- színvonal még a mi társadalmunkban sem érte el a kívánt anyagi szintet és erkölcsi megbecsülést. Egy fiatal képzelt tanár még öt év múlva is csak kezdő tanár marad. De egy n- gyanabban az esztendőben végzett fiatal orvos öt év múlva, ha „jó fészekbe kerül“ és ü- gyesen mozog, már régen megkereste azt, amit szülei a hat esztendő alatt ráköltöttek. Ebből következtetve tehát elsősorban az anyagi érdekeltség az, ami vonzza a fiatalokat. Nem beszélve arról, hogy a kispolgár szemében az orvos vagy a jogász még a síron túl is doktor úr, a tanárember pedig ha lelkét teszi is ki a havi fixért, „csak tanító“ marad (aki szabad idejében méhész- kedik, pecázik vagy esetleg plakátot fest.). Eltekintve attól, hogy a tanító még nem is o- lyan régen a falu mindenese volt, kezdve a baromfi-összeírástól egészen a harangozásig. (Ma erre a feladatra már csak nyugdíjas pedagógusok vállalkoznak.) De inkább térjünk vissza a lényegre. Valóban képtelenség minden 17-lB éves fiatalnak a kedvében járni. Mint minden országnak, Csehszlovákiának is megvannak a maga maximális lehetőségei. Rengeteg olyan szakma van nálunk, amely valóban szakembert követel, akár középszinten, akár iparos minősítésben. Ma szinte közismert dolog, hogy városon is, vidéken is aranyat ér egy bádogos vagy vízvezeték-szereFIAMAT” lő, hogy a maszek kőműves különösebb megerőltetés nélkül lassan napi SOO koronát keres, de nem panaszkodik a fodrász és az asztalos sem, (A mészárosokról meg a vendéglátóipar dolgozóiról taktikai okokból szándékosan nem szóltam.) Mindennek ellenére akármilyen furcsán hangzik, itt is még nagy a szakember hiány. Sokan szinte elképzelhetetlennek tartják, hogy középiskolai végzettséggel a pnlt mögé álljanak vagy traktorra üljenek. Pedig szocialista társadalmunknak a képzett emberre egyforma szüksége van minden munkahelyen. Mindaz, amit az imént elmondtunk, talán nem enyhíti eléggé azok fájdalmát, akik valóban már az idén főiskolások szerettek volna len ni. Ha valóban életcéljuknak tekintik a választott pályát, azt mondjuk, ne csüggedjenek. Szeptember elején lesz még lehetőségük. És ha mindenáron még az ősszel meg szeretnék ízlelni a diákkosztot, azt tanácsoljuk, kérvényezzék felvételüket a Szlovák Műszaki Főiskola vegyi vagy más iiiányzatú karára, akiket pedig a gépek, a kohászat érdekelne, forduljanak ugy^csak a bratislavai vagy kassai főiskolák illetékes karához. Elkeseredett útitársamnak pedig azt tanácsolom, hogy ha az idén nem veszik fel a kisebbik fiát, ne búsúljon. Dolgozzon a gyerek egy évig, aztán döntsön és próbálja meg újra. Tizenkét hónap halasztás nem a világ, és talán egy év múlva a fiú jobban megbacsUli apja munkáját is. GERSTNER ISTVÁN Most jelent meg a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság közötti közös könyvkiadási egyezmény keretében MOLDOVA GYÖRGY: SÖTÉT ANGYAL című regényének második kiadása. A harmlnc-egyné- hány esztendős szerző több mint másfél évtizede robbant be, az ötvenes évek közepén az akkori fiatal — s azóta már középkorú — magyar írók (Sánta Ferenc, Fejes Endre, Hernádi Gyula, Csurka István) legelső vonalába. Moldova azóta rendszeresen ír, s egyike a legnépszerűbb magyar szerzőknek. A Sötét angyal 1984- ben Jelent meg először, s azóta sem szürkült mondanivalója. Hőse, Válent Csaba 17 éves fejjel éli át az 56- os eseményeket, a regény tulajdonképpen az 6 „bfln- hödésének“ a története 1957 novemberétől 1960 áprilisáig. Ugyancsak most Jelent meg egy másik, nagyon népszerű mai magyar író, a televízióból is jól Ismert (Kicsoda-micsoda ) KARINTHY FERENC: HAROM HUSZAR című gyűjteményes kötete, amely keresztmetszetben mutatja be a szerző szinte egész eddigi életútját, az 1947- ben írt „A kentaur“ című kisregényétől a legfrissebb írásokig. Olyan kitűnő, részben már kötetekben is megjelent, részben csak folyóiratokból ismert írásokkal találkozunk újra e válogatásban, mint az Irodalmi történetek legjava, a Hátország, a Ferencvárosi szív, az A- ranyldő vagy az Utolsó Kolonlts című elbeszélések. A világirodalom klasszikusaitól szintén sok érdekességet találhat a kíváncsi olvasó könyvesboltjaink polcain. Említsük meg elsőnek BALZAC: ELVESZETT ILLOZIOK Című halhatatlan nagy regénytrllóglájának legújabb kiadását az Olcsó Könyvtárban. Az „Emberi színjáték“ című, majd száz kötetet tartalmazó, hatalmas regény- ciklusnak talán a legmaradandóbb kötete a vidéki származású s felfelé törekvő Lucien Rubempré története. Tulajdonképpen Itt, ebben a regénytrilógiában kezdődik az ő nevezetes életútja, amely egyike a XIX. század legismertebbjeinek. A világirodalom kedvelőinek szerez majd nagy örömet TURGENYEV: A PUSZTA LEAR KIRALYA című gyönyörű kisregényének ízléses új kiadása is, a Magyar Helikon kiadó gondozásában. Tnrgenyevet aligha kell bemutatni olvasóinknak. Az „Egy vadász feljegyzései“, az „Apák és fiúk“, a „Füst“ és más örökbecsű regények, elbeszélések szerzőjének ez a most kiadott kötete Is ugyanolyan élményt nyújt, mint bármely más Turgenyev-írás. A XX. századi világirodalomból pedig a francia ROMAIN GARY: LADY L. című, Sophia Loren főszereplésével filmen is nagy sikert aratott regényének a kiadására szeretnénk felhívni olvasóink figyelmét. A klasszikus magyar Irodalom köréből KRODY GYULA: A SZAZGALLEROS Című, elsősorban az Ifjúság számára írt történelmi elbeszéléseinek a kötetét említjük meg ezúttal. Ha már a történelemnél tartunk, semmiképpen ne hagyjuk ki az egyik legnépszerűbb magyar regényíró, PASSUTH LÁSZLÓ: HETSZER VAGOTT MEZŐ című kétkötetes, pompás kiállításban megjelent, hatalmas történelmi freskóját II. Endre király korából. S ha a népszerűségről esett sző, ki ne feledjük BERKESI ANDRÁS: SELLŰ A PECSÉTGYŰRŰN című, annak Idején fergeteges sikert aratott bűnügyi regényének új kiadását, amelyet ugyancsak e hetekben kaptak meg könyvesboltjaink. Végezetül egy-két gyerekkönyvre, a legifjabb olvasóknak szánt érdekességre hívjuk tel a figyelmet. Leg- elsősorban a „Harmadik meséskönyvem“ című gyűjteményt, továbbá Szécsl Margit: Eszem a gesztenyét című gyerekverseket tartalmazó kötetét és Csukás István: Vidám állatkert című leporellóját. Az idegen szavak Az idegen szavak gyakran okoznak gondot használóiknak, nem véletlen hát, hogy sok szó esett már róluk. Nem célunk most, hogy az idegen szavak nyelvünkbe kerülésének útjáról szóljunk; a gyakorlat számára fontos problémákat említjük csupán meg. A nyelvtudományt szakirodalomban is, a gyakorlati é- letben is akörül folyt és folyik a legtöbb vita, hogy milyen Idegen szavakat kell befogadni nyelvünkbe, s milyeneket szükséges magyar szavakkal felváltani. Az, idegen szavak felhasználásáról évszázadok óta folytatott, megmegújuló viták tanulságai alapján az idegen szavak kérdésében mai nyelvművelésünk a kővetkező elveket vallja. Köztudomású, hogy a világ egyetlen népe sem önellátó szavak tekintetében. A népek átadják egymásnak isniere- telket, tapasztalataikat, felfedezéseiket, s ezzel együtt a szavak is átkerülnek az egyik nyelvből a másikba. Vannak olyan szavak, amelyek szinte az egész világot bejárják, amilyen a mi nyelvünkben is meglevő rádió, atom, óceán, fjord, lagúna stb.; -tlletbleg a ml kocsi szdvunk az európai nyelvekben (németül Kutsche, angolul coach; vagy származéka a kocsis, franciául cocher, olaszul cocchierej. , Legalább ennyire ismeretes azonban az előbbivel ellentétes törekvés is: az idegen szavak helyett a nyelvek, illetőleg a nyelvet beszélő közösségek megpróbálnak saját szavakat létrehozni. Ezért mond a rádió helyett az angol broadeast-ot, wireless-t; a német Rundfunk-ot; ezért van az oroszban az „akkumulaclja“ (lat. accumulatloj mellett a „nakoplenyie" (felhalmozás], mint a magyarban is. Ez a törekvés abból ered, hogy a nyelv és a gondolkozás állandó kölcsönhatásban van: jól értett szavakkal a gondolkozás sima, zökkenésmentes folyamat; nem, vagy rosszul értett szavak viszont gátolják a közlést és a megértést egyaránt. Mindennapos tapasztalati tény az, hogy az idegen szavakat általában kevesebben és nehezebben értik meg, mint a nemzett nyelvűeket, tehát természetes dolog, hogy a ml nyelvünk is szívesen fogadta egykor a főnév, csontváz, látvány, állam, perc, ügyvéd, vonat, mozdony stb. szót a nőmén, scheletrum, spectaculum, status, minutum, prókátor. Zug, lokomotív stb. helyett, s hogy nemrég létrejött a repülőgép, gépkocsi, távirat, társadal- masít stb. a Flugzeug, telegram, szocializál stb. helyett, s hogy napjainkban megszületett — egyebek között — pl. a műhold szó ts. A magunk nyelvén való kifejezés Igénye mindenkor érvényes nyelvi törvény volt, és az is marad, azonban ereje nem mindig állandó. Hatékonysága társadalmi feltételektől függ. Nyelvünknek (és más nyelveknek) az élete azt mutatja, hogy általában nagy társadalmi-gazdasági átalakulások idején születnek tömegesen új szavak. A nemzeti nyelvű szavak teremtésére Irányüló nyelvi törvény hatását az ilyen társadalmi helyzet rendkívüli módon felfokozza, s az eredmény a nemzett nyelvű szavak szaporodása, s az Idegen szavak fogyása lesz. Ez az oka annak, hogy a múlt század elején, a magyar polgárság kialakulása Idején az irodalom, egyetem, anyag, zongora stb. szó nemcsak megszületett, hanem el is terjedt a literatúra, univerzitás, matéria, planó stb. helyett. Es ma is társadalmi, mégpedig Igen egészséges és örvendetes társadalmi változások eredményeképpen hajlik egyre jobban a szó- használat a magyarosság Irányába (főképpen Magyarországon), akárhová nézünk. A társadalom, a gondolkozás és a nyelv kölcsönhatásaképpen terjed napjainkban egyre gyorsabban a magyar szó, például az építőiparban: a habarcs, segédmunkás, alapkitűzés stb. a malter, culáger, an- légolás stb. helyetti a nyelvtudományban: a nyelvjárás, zárhang, réshang stb. a dialektus, explozíva, spiráns stb. helyett. Társadalmi okai vannak a sportnyelvújitás óriási sikerének is. Hogy a labdarúgás, vízilabda, lelátó, rajt, les, szorító, pást stb. szinte teljesen kiszorította a futball-t, waterpoló-t, trtbün-t, start-ot, offszájd-ot, ring-et, planche- ot stb., annak az az oka, hogy a sport ma már nem kevesek kiváltsága, hanem nagy tömegeket mozgat meg. Más példák ts bőven akadnak! Ma már inkább és egyre inkább lemezjátszót, gyógyszertárat mondunk és írunk, nem pedig gramofont, patikát. S nem véletlen az sem, hogy a tűzhely, vízvezeték, éjjeliszekrény stb. szóval szemben a sparherd, vasszerlejtung, nahztastkll stb. ma már csak bizalmas, a kOznyelv alatti társalgási nyelv szavaként él. A ktnemaszkóp szót a szélesvásznú hihetetlenül gyorsan kiszorította. Hogy ma ez a folyamat az általános, ez a nyelvfejlődés iránya, ezen nem változtat az, hogy egyes esetekben — úgy látszik — az Idegen szó erősebb, mint a magyar; a telefon, cigaretta, televízió stb. mellett a távbeszélő, szi- varka, képrádió stb. nem látszik életképesnek. Feltétlenül azok járnak tehát a helyes, a társadalmi és nyelvi fejlődésnek megfelelő, korszerű, haladó úton, akik minden túlzástól óvakodva — a magyar szavakat részesítik előnyben az idegenekkel szemben, ha erre mód nyílik. PAZDERÄK BERTALAN 1 V