Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1971-08-03 / 31. szám

i iiiPi 1 II II,. ■P.II JUAN RA.MÓN JIMÉNEZ: Dinnyecsősz jár Dinnyecsos^ jár, dönp a ré/lap Vadgalanib szökik zsibongva, mélysötét fenyö-sövényes konyhakertek letarolva. Nem megyünk már; visszatérünk. Fönt a hegy, zilált, mogorva fenyvesével a magánynak olyan, mint a holtak orma. Csepp az ember a mezón, s szomorú is. Füstben oldva kél az ö világa fenn: augusztusi dinnye-holdja. A Magyar Televízió szeptemberben rmnarla be a Móricz Zaigmond regénye alapján készült Rózsa Sándor című tévé­sorozatot. Ezenklvüi tubb klasszikus regény tévéfeldoigozasa készül még a televízió ..boszorkánykonyhájában“. Ezekről szá­molunk be olvasólnkrvak a 7. oldalon. Képünkön a Rózsa Sándort alakító Oszter Sándor, aki u- gyancsak'a lap 7. oldalán nyilatkozik. A SZOCIALISTA IFJÚSÁGI SZÖVETSÉG SZLOVÁKIAI ZZ. évf. 1971 KÖZPONTI Angusztus 3. ilZOTTSÁGÁNAK LAPJA Ara 1.— Kős Az Írók s főképpen a költők olyanok, mint a páva, amelynek fukarul odavetnek néhány s^em magol a ket­recébe, s olykor eloráncigálják, hogy Iá- 'k. amint ki- terjeszti a tarkát; ellenben a kakasok, a tyúkok, a ka­csák és a pulykák azabadon sétálgatnak a baromfiud­varon, és kedvükre megtöltik begyüket. ' CHAMFORT JANUSZ OSEKA: Okos kutylk Vonaton utazva alkalmam nyílt egy olyan beszélge­tést végighallgatni, amelynek a témáját érdekfeszttö- nek mondhatom. A kutyákról volt szó. — Nekem volt egyszer egy kutyám — mesélte az e- gyik úlitárs —, rendkívüli matematikai készségekkel megáldva. Ha vendéglőbe mentem, mindig magammal vittem őt is. A számlát ellenőrizte. Először megnézte az eljogyaszíott ételeket, majd összevetette az étlappal, és utána megállapította az árát. Ha a pincér becsapott, az okos jószág megfogta a lába szárát. Hiába kért bo­csánatot, hogy 8 is csak ember, hogy 8 sem tévedhe­tetlen. Ma ez a tehetséges barátom sajnos már a más­világon van. Es nekem azóta nagyok a veszteségeim azért, mert nem illik a számlát leellenőriznem és még kevésbé illik beleharapnom a pincérbe.-r- Egyszer a házat — kezdte egy másik utas —, az én aranyos kis ratleromra kellett bíznom. Éjszaka a házba tolvajok törtek be és kezdtek fosztogatni. A ku­tya, anélkül, hogy felhívta volna magára a figyelmet, szép csendesen kihúzódott, bezárta maga után az aj­tót, és bezörgetett a szomszédokhoz. Onnan felhívta a rendőrségei. Reggel a lakást a legnagyobb rendben ta­láltam; a tolvajok már a basziban ültek, a kutyám pe­dig éppen vallomást tett a rendőrségen. ~ Az én kutyám meg — mondta a harmadik utas —, gyönyörűen hegedült. Esténként szívesen üldögélt a vackán, kezébe vette a hegedűt,, meggyantázta a vo­nót, és egész lényét átadta a zene élvezetének. Isme- M rőselm közül, akik annak idején látogattak, senki sem akarta elhinni, hogy a négylábú virtuóz csupán közön­céges autodidakta, és sohasem tanult konzervatórium­ban. Sőt, felkérték, hogy koncertezzen a filharmóniá­ban, de ezt sajnos nem lehetett nyélbe ütni, mert a kutyám bizony sokra tartotta magát, és aránytalanul magas fellépti dijat követelt. — Vannak kutyák, akik kiváló katonák tulajdonságai­val bírnak — kezdte elbeszélését a soron következő. — A fronton láttam egy juhászkutyát, akt az elején ösz- szekOtöként szolgált a hadseregben, aztán tankot ve­zetett, később a telefonközpontban dolgozott, még ké­sőbb bemérő volt az egyik ágyúnál, míg végül is egy kompánia parancsnoka lett. Magam is szolgáltam a pa­rancsnoksága alatt, s nemegyszer álltam őrségben a bódéja előtt, amelyben a tanyáját felütötte. I A beszélgetés egy kis időre abbamaradt, és nekem is kedvem támadt egy kis felvágásra a hallgatóság előtt. Végtére is fogom volt hozzá. — Ha már erről beszélgetünk — mondtam —, bizo­nyára érdekelni fogja önöket, hogy a gazdám helyett én is humoreszkeket, tárcákat írok, és az 8 nevét írom alájuk. Az utasok kutatóan rám néztek, kissé talán bizalmat­lanul is. mintha azok után a szenzációk után, ame­lyekről itt szó eseti, furcsállanák, hogy kutya vagyok. — Tulajdonképpen szerzőt estre igyekszem most is — tettem még hozzá, mintha csak véletlenül, hogy meg­adjam nekik a kegyelemdöfést. Aztán magam alá húzva a farkamat, összegömbölyödtem és elaludtam. —tó— fordítása Viagyimir Rjics lénia, a vl- iák.' alaé prolatárillaminak ve- ZM nagy terméMtatbarát volt, ApiikAr csak ^toglaltsAga en- gaiüa^ mindig azivesen sétált a saAail' természetben, legjob­ban szerette azonban a begye­ket, ahol az Miber gondolatat s^^ta szárnyakat kapnak, a valami megfoghatatlan étsé« kdltözik szivébe, leikébe. alkalommal. 1913-bán a M^as-Xátrába is ellátogatott, és;Jcét Ízben ia megmáazta a Rj«y csúcsát. K — ma már kétaágkivUl történelmi jelentó- slgfi hegyi túra tiszteletére rendeaik meg hazánkban évről éyre az ifjúság nemzetközi tu- ristatatttlkozátál és a Rygy meg- máazőtil. ' Az id&i immár tizenötödször k^l sorra e taiálkozé, amely több egyszerű turiatatalálknzé- ntb szimbólum is. A ienini esz- nték követőinek harcos szim- bpliuná. Ifjúságunk ezzel a tet­tével la kifejezöare juttatja ál- lásfhgJeláaót. pártunk táraada- lamápltö politikájának feltétel nélküli támogatását. Az eddig laanjlon tizennégy taiálkozé ^ mindao szénái ékesebben hízón yltjtfci A legközelebbi találkozéra a napokban, anguaztus 5-9-e kö­zött kerül sor. A Szocialista Ifjúsági Szövetség Szlovákiai Központi Bizottsága, a nemzet­közi találkozó fö szervezője e- géaz sor akciót készített a ju­bileumi „Rysy“ részvevőinek. Körülbelül háromezer fiatal részvételére számítanak. Raj­tuk kívül jelen lesznek a sza- cialista tábor országainak kül­döttségei is. részvételükkel is demonstrálva az egyUvétarto- zást és a Lenin által hirdetett internacionalizmus eszméit. A múlt hét végén megnyílt VII, nyári ifjúsági találkoző részvevői pénteken csatlakoz­nak a tátrai találkozó fietal- jaihoz. Hadaeregunk katonáinak jé- voltáböl a csorbái réten már állnak a sátrak, várják ez ér­kezőket. A jobilálé találkozó felett pedig Lndvlk Svobodu köztársasági elnök vállalt véd­nökséget, aki maga is már 19 (zben mászta mag a Rysy ősé- csát. Párt,^.^s kormányküldött­ség is jelezte érkezését, leg­felsőbb szerveink képviselői ezzel is bizonyttják, hogy min­den téren gzSmftanak az if­júság támogaMteáca és fokosott bevonására társadalmi életünk irányitáséba. E bizalom' mindenesetre el- kötelezetfség is, hogy az adott lehetőségekkel élve erőnkhöz mérten a legjobban monkál- kodjunk szocialista társadal­munk felvirágoztatásán. Már annyiszor tanúbizonyságai ad­tuk, hogy őszintén szivünkön viseljük tórMdalmunk sorsát. Egy percig sem vonjuk kétség­be, hogy ifjúságunk zöme ezút­tal is kitart haladó hagyumá- nyaink mellett. Különösen szem előtt kell ezt tartanunk a vá­I I I I lásztást megelőző időszakbep. Nyilvánvaló, hogy fokozott a{c- tivitásuttkon saftm, mUyen kA>- vlseletünk lesz a legközeleWi években b választott szervi­ben. Pártunk és társadalmi ssor- veink már több ízben is han^- súlyozták, hogy támogatják, iHit egyenesen szorgalmazzák a fj- tslok bevonását. | Egy kicsit azonban elterülik a tárgytól. Oe nem vóletlanll. A tátrai nemzetközi turisUMá- lálkozó fontos esemény ifjús^. gi szervesetUnk életében. 4z eszme- és tapasztalatcserék b- gésa sorára nyújt lehetőséget. Ezenkívül színes ás váltoi- tos a táborozás műsora. Cgji- törtökön a HESZ (Zvőzaritt) ejtőernyőseinek a bemutatójá­val nyílik. A csúcs megmászá­sára szombaton és vasársgTp kerül sor. Délutáneoként. ifi. lelve esténként a legjobb ijf- júségi népművészeti egyűttfiMk bemutatójában gyönyörködieit- nek a jelenlévők. Naponta mintegy 500 fiatal segít majd a látral Nemzeti Park rmidhfe- hozásánál. Szombaton esía tartják a legjobb gitárosok fs énekesek vetélkedőjét. Az eA- Iftetteken kívül gazdag spoid- müsor várja még a iubilenmi tui'istatalálkozó részvevőit. T Az ifjúságra oly jellemző jő hangulathoz a jelek szeript semmi sem fog hiányozni. | 0! 'CB N 9) CB N I Äg ÍO ^ ti Í‘S vC £ .ti > f3 I CQ ' efi ^ £ Sá «.2'S ^ D) ^ >>_ a a 4> CB jd ;o íS D o S JZ 'Sí 5 4J Ä 5 í, e E 'S NEM ÜRES AZ ISZÄKOM Sok sértő jelzőt, mondást, ugra­tó tréfát kénytelenek elviselni á ha­lászok; pedig nincs igazuk a tréfá- mestereknek. A halászat nemcsak azt jelenti, amit egy kívülálló meg­lát, hanem sokkal mélyebb és szebb élményeket is, például pihenést, e- gészséget, nyugalmat és egy sajátos baráti közösséget. Azok, akik egy­szer is horgászbottal, hálóval lete­lepedtek a vizek partján, tudják ezt. A halászokról szól riportunk, ol­vassák el lapunk második oldalán.

Next

/
Thumbnails
Contents