Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1971-07-27 / 30. szám

FJODOR TYUTCSEV: W Lustán piheg a páratelt hő, lustán hömpölyög a folyam, lustán ringva olvad a felhő a dél lángsugaraiban. A lét elszenderíUt, a vad Természet mély álomba ernyed ; barlangjában maga a nagy Pán is alszik nimfái mellett. / 30 — A ^/OGIALISTA ífjOsAgi SZÖvElSÉG SZLOVÁKIAI XX. évf. 1971 KÜZPGNTI ' július 27. BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Ara 1.— Kös AhíjoZ; h^y megértsünk egy művet, tekin­tetbe kell vennünk a népet, ajnely alkotta, az erkölcsöket, amel^^ sugallták, és a környe­zetet, amelybeh született. Taine r" KRISTINA ZYWULSKA: Szerelem az első pillantásra Az időjárás azon a nyáron nagyon változékony volt. Amikor a hőmérő higanyszála egy napon elérte a 25 Celsius-fokot, Irénke felismerte, hogy ki kell mennie a városba. Felvette hát az új kosztümjét és könnyű lép­tekkel elindult a parkba. Leült az egyik padra, szemét lehúnyta, fejét hátravetette, megszűnt gondolkodni — ami egyébként sem esett túlságosan nehezére — és egész lényével átadta magát a napsugarak élvezetének. Ekkor ütötte meg a fülét a fojtott férfihang; „Bocsásson meg, kisasszony...“ Megremegett, de természetesen csak belülről. Kifelé mozdulatlan maradt. Ki lehet az? Es mit akar tulajdon­képpen... 0, hogy kételkedhet benne ilyen gyermete­gen. Mit akarhat vajon egy ilyen csodálatos napsütéses időben egy férfi? Megtetszett neki, és fgy akar vele megismerkedni. Inkább csukva tartja a szemét és ki­vár. „Bocsásson meg, kisasszony...“ ismételte meg a most már egy kissé sürgetőbbnek tűnő bársonyos meleg férfihang. Hogy néz ki vajon? A hangjáról Ítélve barna hajú le­het, habár ki tudja, miért ne lehetne egy szőkének is ilyen kellemes hangja? Biztosan úgy néz ki, mint Jean Marais... egy kis idő múlva már meghívja egy közös sétára, mert — mi mást is javasolhatna ilyen gyönyörű meleg napon... Es tulajdonképpen miért is utasítaná vissza? A társadalmi konvenciók ilyen esetekben már hallatlanul elavultak... Mi van abban, hogy előzőleg senki se mutatta be neki ezt a kedves fiút? Bizonyára nagyon aranyos és illedelmes, milyen finoman is szúlí- totta meg... Már miért ne válthatna vele szét? Es aztán ha ez a beszélgetés ismeretséggé mélyül, igazán nevet­séges lenne ellene védekezni... Bizonyára észrevette az új kosztümjét is. A férfiak ugyan ebből a szempontból nagyon szórakozottak szoktak lenni, és nem figyelnek ' a részletekre, de az egész sohasem kerüli el a figyel­müket... Egy kis idő múlva csodálattal mondja majd: „MUyen gyönyörű a kosztümje...“, és ő erre azt feleli: „Igazán ügy gondolja, hogy csinos? Apukám egyik öreg kabátjából varrtam“. Mindig ezt szokta mondani, miért vallaná pont' most be: „Tegnap hoztam haza a szabó­tól, rengeteg pénzbe került, kölcsönt vettem fel rá, és több mint egy fél évig fogom törleszteni...“ Ilyen, vagy ehhez hasonló dolgot egyetlen okos asszony sem ismer be. Osszeszoritja a fogait, és fizet... Mit számit az a kis áldozat... a nyár... oltárára helyezve. Ha csak ek­kora áldozatok lennének... Aztán a férfi megkérdi: „Mit csinál ma este?“, és ő azt feleli: „Ma estére már eli- gérkeztem, de holnap ráérek“. A legmodernebb elveket valló nőnek sem szabad mindjárt elsőre igent monda­nia, azért, mert a férfit meg kell hagyni abban a hité­ben, hogy ő a hódító... Akkor holnap... Holnap a Vislá- hoz megyek... A víz csillog majd a holdfényben, és mi ketten a jázminok illatától kábultan, messziről egy hangot hallunk... „Kisasszony“ — hallotta közvetlenül a feje felett. Hirtelen felegyenesedett és — meglátta az öregecs- ke nagyapót, akit azt mondta neki; — Kisasszony, hiszen ez a pad frissen van mázolva“.-tó- fordítása GERSTNER ISTVÁN: Hét esztendő telt el az utolsó választásoktól ha­zánkban. Most közel kétmil­lió fiatal nevével szaporo­dott a választásra jogosul­tak névsora. Ez év novem­ber 26—27-én életükben elő­ször lépnek az urnákhoz. Döntésüktől emberi sorsok, egy ország jövője függ. 1968- ban többnyire 15—16 évesek voltak. A majdnem tragé­diával végződő zűrzavart a legjobb meglátások alapján is csak nehezen tudták meg­érteni. A jobboldal nem egy esetben az ő tisztasá­gukkal, tapasztalatlanságuk­kal élt vissza, kezdve a kü­lönböző ellenforradalmi jel­szavak mázoltatásátől egész a testvérharc, az erőszak, a vérengzés közeiébe kerülő tömegpszichózisig, amely a- kárcsak 1956-ban Magyaror­szágon, nálunk is a fiatalok tömeges pusztulását hozhat­ta volna. Szerencsére, s a baráti országok megfontolt, de nagyon is indokolt köz­belépésére, nem így történt. Azóta három esztendő telt el. Valamennyi igen jelentős politikai, társadalmi és gaz­dasági változásokat hozott. A munkásosztály és vezető ereje, a CSKP legnagyobb eredményei közé tartozik ta­lán az a győzelem, hogy Csehszlovákia mint szabad és önálló szocialista állam továbbra is szerves része maradt a népek szocialista — Kérem a jogosftvSőyát! Kezébe veszi, megvizsgálja, majd negyven koronára bírságolja a mellette állót. Az ötven körüli férfi szem­rebbenés nélkül kifizeti a kért összeget... ... Egy pillanat — mondja Jozef Baliá törzsőrmester, — készítsen el még kétszázkilenc koronát. Ennyi a bün­tetés, ha a kocsi gazdája visszaérkezik, mielőtt elszál­lítanák a járművet.“ A bratislavai autóelvontató szolgálatról szól ripor- tunk a negyedik oldalon. ___________________________ ,,Alihoz, hogy a lakás teljesítse küldetését, szükség van az ,.üzemben tartásra“, ide sorolhatnánk a fűtést, karbantartást, a lakötömbök környezetének kultürált elrendezését stb. Mind­ez a házkezelőlség feladata...* Egy j61 (Jelgozó házkezelőségről Írunk lapunk 5. oldalán. HÄROM LÁNY — HAROM GOND „űk hárman a szövetkezet női alkalmazottainak nem egészen az egy százalékát képviselik. Általánosításhoz lehed, hogy kevés, lehet, hogy elegendő ez a bárom lány. De nem általánosítani akarok. Személyesen róluk akarok beszélni.“ Ki ez a három lány? Es milyen gondjaik vannak? I Erről szól Keszeli Ferenc riportja lapunk harmadik oldalán. Kétmillió fiatal az urnák előtt közösségének, a KGST-nek és a Varsói Szerződésnek. Fegyveres erőink zömét és az építők legproduktívabb erejét fiataljaink képezik. S ahogy ez dr. Gnstáv Hnsák elvtársnak a XIV. pártkon­gresszuson elhangzott beszá­molójából is kiderül, a CSKP bízik fiataljainkban. Nyújt­sunk tehát lehetőséget és helyet a fiatalok érvényesü­lésének. De ugyanakkor ne­kik is meg kell érteniük, hogy 8 társadalmi haladást nemcsak a foci és a beat­zene jelenti, s ezzel kapcso­latban azt is, hogy áz idő­sebb és nagyobb tapasztalat­tal rendelkező „mester“ vagy „főnök“ szava szakmai téren még a szocializmusban is „szentirást“ jelent. Az ifjú munkásból vagy fiatal or­vosból csakis akkor lehet társadalmunk értékes, jó szakembere, ha tiszteletben tartja mindazt, amiért már valaki előtte megküzdött. Ma már túl vagyunk a kőtelező iskolai brigádok korszakán. Ha csak feltét­lenül nem akar egy főisko­lás a vakáció alatt némi pénzt keresni — a fizikai munka nem kötelező. Tég­lát vagonba rakni, követ hordani, vagy cséplőgépet „etetni“ kora hajnaltól késő estig, már nem „kötelező“. Ma mégis azt mondjuk, mindez jó volt valamire. Volt benne valami nagysze­rű, ami számunkra élmény maradt. Magával hozta a megbecsülést, a munka örö­mét, s talán apránként az élettapasztalatot is. Ha kel­lett, tudtunk dönteni, nyíl­tan és korunkhoz képest megfontoltan. A választások alatt, de már jóval előtte, s majd utána is, erre lesz szükség. A bizalom nagy szó. Módunkban áll, éljünk vele! A választottak 15 száza­léka fiatal lesz. Nem kis fel­adat vár rájuk, közvetlen irányitásuktől, odaadó mun­kájuktól függ majd hazánk gazdasági és a CSKP nagy­vonalú terveinek megvaló­sítása, ami a rátermettsé­gen, adottságon kívül mást is megkövetel: politikai meg­győződést, társadalmilag tiszta, morális etikai arcu­latot és nem utolsósorban bazaszeretetet. Mindez lé­nyeges előfeltétel, bár nem jelenti azt, hogy csak olyan fiatal szavazhat, vagy mint Jelölt kaphat szavazatot, aki már tagja a CSKP-nak. Na­gyon sok pártonkívüli él eb­ben az országban, aki min­dennapi munkájával és po­litikai nézeteivel egyformán jól megállja a helyét. Szo­cialista társadalmunk az em­ber tehetségét figyelembe vé­ve, megadja államunk min­den tisztességes polgárának a boldogulás és becsületas megélhetés lehetőségét. Épp ezért ítélünk el minden olyan kispolgári megnyilvá­nulást, amikor az egyén kü­lönböző spekulációra, kor­rupcióra, esetleg „megfúrás­ra“ kívánja alapozni jele­nét vagy további társadalmi érvényesülését Az élethez való ilyen hozzáállás vala­milyen formában mindig megbosszulta magát Vagya társadalom fizetett rá, vagy pedig maga az egyén. (Befejezés a 2. oldalon] Filmszínházaink a napokban mutatták be a iegendáshlrü kubai, majd bolíviai i^izánvezér, Emesto Guevara életéről szélé Che Guevara című olasz filmet. Képünkön jelenet a film­ből, középen a címszerepet alaklté Francisco Rabat Olvassák el recenziónkat a 7. oldalon. Egyúttal felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy a közeljövőben érdekes írást közlünk Guevara ugyancsak legendás hírű bajtársnőjéről, Tanjárél.

Next

/
Thumbnails
Contents