Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1971-12-28 / 52. szám
Mind többen térnek el a hagyománytél, az új esztendő ottbon vagy szörakozfihalyen való köszöntésétől. Sokan — lőlag a fiatalok — hölepte turistaházakban, begyi szállodákban koccint[ák össze pobamkat, itt vigadnak, s emellett persze kihasználják a természet adta szórakozásokat, a sízést, szánkózást vagy legalábbis a kiadós sétákat a ropogó hóban. Éppen ezért az alkalmi rnba mellett a nem sportolóknak sem hiányozhat poggyászukból a sportos öltözék, a dnadrág, csizma vagy magas száré cipő, meleg kesztyű és sapka, esetleg szőrmekncsma, és természetesen a rövid bélelt ballonlűbát vagy — akik a legájabb divatot akarják követni — rövid teddyberkabátka. Említettük már, milyen divatos ez idén a teddyber. Az újdonság, hogy több színű, csikokbúl állítják össze a kabátot. A képünkön bemutatott lemberdzsek színösszeállítása pl. igen merész: az ujjak és a gallér lila, az eleje és hátarész pedig piros, középkék és lila csíkokból áll, mégpedig olyan arányban, hogy a piros esik 12 cm széles, a lila és kék 6-8 cm. A lemberdzsek alul lila műbőr pántba van foglalva, és kis pánt segítségével gombolódik; hasonló pánt fogja össze a gallér felső szélét is, úgyhogy teljesen „széimenles“. A lemberdzsek elöl taúzúzárral csukódik. A nadrág, a kötött kesztyű és sapka piros, a 12 cm széles műbőr öv középkék. [Külföldi modell) Veronika'freie azoklioz, akiknek nem'•álaszolt K edues hányok, Asszonyuk! Mindeddig azokhoz az olvasókhoz szóltam, akiknek — egyenként — választ adtam problémáikra. Ezúttal azokhoz szó 'Ok — közösed —, akiknek válaszolatlanul maradt hozzám intézett levele. Miért? — hallom a jogosan jeltett kérdést —, miért ./iont“ az én levelem maradt válasz nélkül? f hhez angytt fűzök hozzá — éspedig nem nyugta- tásképpeti, hanem ez a tényállás —, hogy a megválaszolatlan levelek száma messze túlszárnyalja ■j megvátaszóitokét. Higgyék el, kedves Lányok és Asz- izonyok, akik hiába vártak a válaszra, hogy a hozzám érkező leveleké: óriási száma mialt lehetetlen mindegyikre válaszolni. Éppen ezért ne érezzék magukat megsértve vagf megbántva, s ne gondoljanak valamt- tyen elsőbbségije sem, ami szerint a levelek sorra kerülnek. llyesm^Ol nincs szó — és nem is lehet, hiszen én nem ismere/Ot a levelek íróit, és mindenki tudja, akt nekem ír, hogf([ csak jeligét kell megadni, címet nem. M i az méMs, ami szerint a leveleket kiválogatom a megvámzolásra? Kizárólag a levelek tartalma. Természetesen mindenki a saját problémáját tartja a legéMtőbbnek, de ez az objektív megítéléstől — amely szedni én igazodom — nagyon ráessze van. Egy másik Ok, amiért válaszolatlanul marad a levél: olvasóink néha — habár fontos dolgokról — olyan későn írnak, hogy még ha azonnal válaszolnék Is (márpedig a sorrendtől csak valóban kivételes esetekben térek éli), akkpr is aktualitását vesztené a válasz, mire megjelenik. § ugyanakkor biztosítok minden levélírót, hogy e- U gyetlen hozzám intézeti levél sem marad olvasat- lanul, nem kerül fiókom legmélyére vagy a sze-- métkosárba. -Minden egyes levelet elolvasok és gondos mérlegelés Után sorolom a válaszra várók avagy a válaszolatlanul maradók közé. Sokan írnak, akik nem is várnak választ, csak kt akarják önteni bánatukat valakinek — éteket is megnyugtatom, hogy levelüket elolvasom. Végezéiül még két dolgot szeretnék tisztázni. Az egyik: olvasóink talán elvárnák, hogy legalább értesítsem őket: nem kapnak választ levelükre, ne várjanak hiába. Sajnos, ennek nem tudok eleget tenni, Egyrészt, mert a jeligéknek pusztán a felsorolása is igen sok helyet venne igénybe, másrészt olyan sok az egyforma jelige, hogy ezzel fölösleges zavart okoznék. W asonlóképpen nem tudok eleget tenni annak a szintén gyakori kérésnek, hogy ne csak a választ közöljem, hanem a tanácsot kérő levelet is. E- zek az olvasók azzal érvelnek, hogy a válasz néha megfejthetetlen rejtvénynek tűnik, nem értenek belőle semmit. Ehhez annyit, hogy ennek éppen így kell lennie. ■ Tanácsot kérő olvasóink kérik, ne közöljük leveleikét, mert nem akarják, hogy esetleg rájuk ismerjenek, sőt azt is kérik, hogy a válasz megformálásából se jöhessenek rá kiről van szó. Ezért „megfejthetetlen rejtvény" a válasz, V M ost már csak egy valami van hátra: jókívánságaim az olvasóknak. Kívánom, hogy az elkövetkező évben kevesebb legyen a szomorú problémát tartalmazó levél, de a problémák is mind megoldhatók legyenek, és megelégedés, boldogság költözzék a szívekbe. Őszintén kívánom, hogy így legyen! VERONIKA Éwégi „zárszámadás* KI A Jő FELESÉG? Xet'tnészeí'csen mindannyian, ehhez nem fér kétség. Mindannyian példamutató élettársak, háziasszonyok vagyunk, kételkedni ebben kimondottan nevetséges, nem is jut senkinek eszébe. Vagy talán mégis? Talán lelkünk egész legmélyén felmerül a gondolat, hogy esetleg mégsem vagyunk oiyan tökéletesek. Talán akad bennünk egy icipici hiba, valamicske pótoinívalö, hogy valóban olyan tökéletes feleségekké vállunk, mint amilyennek magunkat képzeljük?! Nos, meginogtunk egy kicsit? Nem baj, A hibákat száműzhetjük. És hogy megtudjuk, valóban van-e száműznivalónk és mennyi, válaszoljunk őszintén — de igazán őszintén! — az alábbi kérdésekre. Minden „igen“ féléiét egy pontnak számít, a „nem“ feleletek figyelmen kívül maradnak. A kérdések megválaszolása után adjuk össze a pontokat... és várjuk türelemmel — habár kíváncsian — az Üj Ifjúság 1972. évi első számát, amelyben megtaláljuk az eredmény „értékét“. Vagyis a mi értékünket. Addig is jó szórakozást! • Mindig a férje „mellett áll“, tekintet nélkül arra, miről van szó? • Százszázalékosan hű a férjéhez? • Szereti a gyerekeit, vagy ha nincsenek, szeretne-e gyerekeket? • Jól főz? • Szereti az állatokat? • Állítja-e néha annak az ellenkezőjét, mint a férje mond? • Panaszkodik, ha fogytán van a pénzük? • Kedveli a férje barátait? • Megértő a férje hobbyjával szemben? • Törődik a férje egészségével? • Csendben van, amikor a férje kocsit vezet, vagy folyton „utasításokat“ ad a vezetésre vonatkozóan? • Sajnálja a férjét, ha fáj a foga? • Gondoskodik róla, hogy férje jól és divatosan öltözködjék? • És ön mindig csinosan öltözött? • Természetesnek találja, hogy reggel ön kel fel előbb és elkészíti a reggelit? • Irigylik a barátnői a férjéért? • Természetesnek találja, ha néha a férje nélkül kell szabadságra utaznia? • Ha összevesznek, a végén mindig a férjének ad igazat? • Fél, ha egyedül van otthon? • Gondterhelt, ha a férje néha egy kicsivel később érkezik haza a megszokott időpontnál? • Helyesnek találja a saját akaratát mindig háttérbe szorítani? • Férjének mindig igaza van? • Minden héten végez nagytakarítást? • Ellenkezés nélkül tudomásul veszi, ha a férje nyilvánvalóan be akarja csapni? Mielőtt elhatározzuk, hogy vendégeket hívunk szilveszterre, ne feledkezzünk meg róla, hogy ez költséget és — bármilyen ügyesen oldjuk, meg — mifnkát is jelent. A költségeket lehet csökkenteni olymódon, hogy ki-ki alapon rendezzük a vendéglátást, vagyis minden meghívott hozzájárul valamivel a vendégséghez. A kl-ki alap nem szégyen, sőt nagyon is bevált vendéglátás! mód; az, hogy hol tartják, vagyis melyik család lesz a vendéglátó, többnyire azon múlik, hol a legmegfelelőbb a lakás. Tehát nyugodtan mondhatjuk barátainknak, ismerőseinknek a régi közmondást: „Ha jöttök lesztek, ha hoztok, esztek“. Ez mindMiesetre helyénvalóbb, mint ügy takarékoskodni, hogy falatra kiszámítjuk az eraii- és kortyra az innivalót. Estétől reggelig bizony sok étel s ital elfogy (persze a társaság száma a mérvadó), s ha ezt az anyagi megterhelést nem engedhetjük meg magunknak, vagy egyszerűen fölösleges kiadásnak tartjuk — akkor ne hívjunk vendégeket. Lássuk be azonban, milyen kellemetlen a háziasszony számára, ha még javában folyik a mulatság s már üresek a tálak s az Italosüvegek, vagy észrevesszük, hogy a vendégek még ennének-innának, de látják, hogy már mindenből fogytán van. (És itt egy közbeszólás a vendégekhez: együnk-igyunk, amennyi , Ízlik és jólesik, de azért nem annyit, hogy gyomorrontással kezdjük az új esztendőt, s ne tudjunk hazamenni a lábunkon!) Visszatérve a ki-kl alaphoz: ez Igen jé megoldás, de jöl meg kell „szervezni“. Vagyis, nem elég annyit mondani, hogy mindenki hozzon „valamit“, mert így könnyen előfordulhat, hogy túl sok lesz az édesség, de nem lesz elég szendvics vagy hidegtál-étel, ital stb. Tehát üljünk össze és ceruzával a kezünkben beszéljük meg. ki mit és milyen mennyiséget hoz a büféasztalra. A hIdegbUlé elkészítésére számtalan lehetőség vám készíthetünk' hidegtálaikat,' szehdvicielcet. OTTHON szilveszterezünk esetleg mindkettőt, de számoijunk azzal, h^y a hidegtál maradékBit — süTteícet, kastínótojást stb. — hűtőszekrénybe téve később is fel tudjuk használni, a szendvics viszont csak frissen ízletes, a zsúrkenyér vagy kifilalap. megszárad (hűtőszekrénybe tenni nem lehet) s kiszáradnak a rajtuk lévő finom falatok is. Ezzel kapcsolatban a ki-kl alaphoz megjegyezzük: a maradékok a vendéglátó háziasszonyt illetik. Ez a „fájdalomdíj“ a fáradságér, az ételek elrendeléséért, a mosogatásért és a lakásban okozott „rumli" helyreállításáért. A büfét a következőképpen oldjuk meg: eg.y nagy asztalt vagy több kis asztalt a szoba egyik sarkába egymás mellé helyezzük s letakarjuk. (Semmiesetre se legyen a szoba közepén!) Az asztal egyik felére (nagy asztal esetében) jönnek gúlákba rakva a tányérok, egy halomba a poharak a különböző italoikhoz, csoportokban (húanyag tégelyekbe is tehetjük) az evőeszközök. tartóban a papírszalvéta (elegendő!) ' és fogpiszkálö. Az asztal másik telére (vagy a ki s^bb asztalra) kerülnek az Italok (hátra), elör.’ a tálak, oldalt az édes és sós sütemények. Változatosságot jelentenek a talpas poharakba ad-a- golt krémek vagy pudingok, amelyeket az Utalok álé helyezünk, l^yen még az asztalon dugóhúzó, üvegnyitö, a tálakban szedő, evőeszközök, s a helyiségben több hamutartó és elegendő cigaretta. Végül még egy dologra hívjuk fel a figyelmet. A hidegbUfé előnye, hogy a vendégek „mozgékonyak“, nincsenek az asztal mellé kényszerítve, saját maguk veszik el a tányért, amelyről esznek. a poharat, amelyből isznak. És mivel nem ülnek asztal niallett, a tényért, a poharat oda teszik, ahová nekik tetszik, vagy ahol éppen hely van rá. Ez rendben is lenne, még az is., hogy elfelejtik hová tették. De ha ismét enni és inni akarnak? Nem vehetnek annyiszor tlszt'i tányért vagy poharat! (Kivéve, ha egyféle ételről vagy Italról van sző.) Nos, ha nem akerjuk. hogy vendégeink minduntalan tányérjaika; keressék, vagy egymás poharából igyanak — ami még akkor sem ajánlatos, ha nincs influenzajár- ‘ | vány —, jelöljük meg a tányérokat s a poharakat: a tányérok aljára kis színes papírjeleket ragaszthatunk, a poharakat pedig színes szalagokkal jelölhetjük meg. Hlgiénaszeretö vendégeink hálásak lesznek érte. Ezek után már csak az marad hátra, hogy a tálakat megrakjuk mindenféle jóval, a poharakat megtöltjük finom Italokkal és köszöntjük az . „ új esztendőt: bOÉK. ^ m BIBLIOTHECA I113NGAR1CA Rsmaria- Sonaorja-Samorl^ 2 UJ CQ UJ O UJ X UJ s CO m N C/i
