Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1971-12-28 / 52. szám
10 AZ INFLUENZÁT IS LEGYŐZHETI A VÍRUSÖLŐ INTERFERON Az Egészségügyi Világszervezet Nemzetkö- li Inllnenzakntatő Központjának londoni főhadiszállásán ezekben a napokban is riadőké- szUItségben várják a világ minden tájáról érkező küldeményeket: az influenzában megbetegedett emberek torokváladékát. A fertőző vizsgálati anyagot nagy gondossággal csirke- tojásokba oltják, és a vírusok szerkezetét ta- nnlmányozva keresik a választ a nagy kérdésre: nem Jelentkezett-a valahol egy tj altípus, vagy az ismertektől eltérő változat? Ha n- gyanls ez derülne ki, akkor az influenzajárvány megfékezése érdekében a veszélyeztetett területeken meg kell változtatni az oltóanyagok összetételét, védekezni kell a fenyegető áj variáinssal szemben isi A londoni vizsgálatokkal párhuzamosan Budapesten az Országos Közegészségügyi Intézetben ngyancsak folynak a vizsgálatok, és az eredményektől függően történnek intézkedések, hogy az fíjabb inflnenzajárvány a lehetőségekhez képest a legkevesebb bajt okozza. Az influenza 1743 óta ismeretes, neve az influenza dl freddo, olasz kifejezésből szárma- afk, ami a hideg hatását jelenti, mivel ügy gondolták, hogy a megfázás okozza. Azóta neve lekopott és röviden influenza maradt. Valójában azonban csak 1933 óta ismerjük, akkor sikerült a kórokozó vfrnsát VI. Smith, C. H. Andrew és P. P. Laidlaw angol kutatóknak kimutatniuk. Azóta az influenzát okozó vírusokat szerkezeti tulajdonságaik szerint három típusba — A, B és C — osztják be. Az A típus az egész világra kiterjedő járványt, pandémiát idézhet elő; a B típusú — 1940-ben tedazték tel — csak kisebb területen, például egy községben okoz fertőzést; a C típus — 1949 óta ismeretes — soha nem terjed tál kisebb zárt közösségek, plédéül iskolák, munkásszállók határán. A típusokon beiül több altípust tartanak számon például az Ao, Ai ^ az A2 altípust. TOBB ÁLDOZATA VOLT, MINT AZ ELSŐ VILÁGHÁBORONAK A járványok krónikái csak a múlt század vége óta jegyzik M az influenza pusztítását, mert korábban nem volt ez olyan megrázó hatású, mint a milliókat megölő pandémiák. A Boccaccio által is leírt 1384. évi pestis Európa százmillióra becsült lakosságának egynegyedét kiirtotta, a spanyol hódítók által Peruba behurcolt himlő a XVI. század közepén három és félmillió áldozatot követelt. Ki figyelt akkor oda az influenzára, bár nem is volt az olyan veszélytelen... Az első, orvosi szempontokból viszonylag pontosan leírt influenzajárvány Európában 1889—1890-ben tombolt, a második, a hírhedt, „spanyol nátha“ 1918—1919-ben húszmillió áldozatot követelt. (Az első világháború négy éve alatt 12 millió ember vesztette el az életét.) De az influenzajárvány nemcsak a betegek szervezetét; hanem a vírusok szerkezetét is megváltoztatta. A 2—3 évenként támadó „spanyol“, amely az A« altípus nevet kapta, mindig változott egy keveset. Az ezáltal előidézett betegség az előbbieknél kevésbé volt veszélyes ugyan, de más volt. A változás mind nagyabb lett, míg végül 1948-ban nemzetközi megegyezés alapján az akkori influenzavirust már az Ai altípusnak nevezték el. Ezzel az altípussal sem volt nagyobb baj 1957-ig. Akkor azonban már olyan új tulajdonságokkal rendelkezett az influenza vírusa, hogy az eddigiek elleni természetes védelem kevésnek bizonyult, és így-az „ázsiai influenza“, vagyis az Az altípus végigsöpört a világon. Bár az 1968. évi változat, a „hongkongi“ felvetette az Aj elnevezés szükségességét, de különböző járványtan! megfontolás alapján megmaradt az Az név. MEGVÄLTOZTATTA AZ DTODOK KÉPMÁSÁT Az orvostudomány a fertőző betegségek elleni küzdelem során kevés eredményt ért el a vírusok megzaboiázásában. Az önálló anyagcsere-folyamatokra képes, aránylag könnyebben befolyásolható baktériumokkal szemiben eredményesebben lehetett harcolni. A baktériumok fénymikroszkópon láthatóvá tehetők, kísérletesen viszonylag könnyen átvihetők mesterséges táptalajokra, s ott elszaporíttaatök. Kémcsőben — szakszóval in vitro — és élőben — in vivő — közvetlenebben vizsgálhatók, és a vizsgálati e- redmények nem nagyon térnek el egymástól. Amióta ismeretesek az antibiotikumok és adott esetben az emberi vérből készíthető Hapcii A világ egyik legrégibb viriiskiitató laboratóriumában, a Budapesti Országos Közegészségügyi Intézetben dr. Takáts Gyula elektromikroszkóppal tanulmányozza a vírus tulajdonságait. gammaglobulin is felhasználható, azóta a baktériumok ellen hatványozott eredményességgel küzdhetnek az orvosok. A vírusok azonban nehezebben adják meg magukat. Nagyságrendjük miatt csak elektronmikroszkóppal vizsgálhatók, azokkal sem teljes bizonyossággal. Csak élöszérvezetben maradnak meg,, továbbtenyésztésUk igen bonyolult, csupán teljesen fertőzésmentes csirketojá- sokon tenyészthetők tovább. Ezek előállítása nem könnyű feladati NÉZZÜK TEHÁT A TÁMADÁS FOLYAMATÁT. A vírusok bekerülnek az élő sejtbe és annak fehérjeképző apparátusát arra kényszerítik, hogy ne az eddigi tevékenységét folytassa, ne a saját képmására alkossa az utódsejteket, hanem vírusokat állítson elő. Az így keletkezett újabb vírusok pedig újabb sejtekre kívánják rákényszeríteni akaratukat. (E fo'galmak ugyan csak átvitt értelemben reálisak, de lényegében ez a folyamat játszódik le a szervezetben a vírusok támadásakor). A ma ismert gyógyszerek csak nagyon jelentéktelen mértékben vetnek gátat a vírusok szaporodásának. Amelyik orvosság megölné a vírust,, elpusztítaná. a sejteket is. Az antibiotikumok nem gyógyítják a vírusbetegségeket, az influenzát sem! Az orvos ezeket a gyógyszereket az 1—3 százalékban fellépő társbetegségek, szövődmények ellen alkalmazza. Az orvosságok egy része kis mennyiségben növeli a baktériumok veszélyességét, nagymértékben pedig mérgező hatású. Ezért nem a- jániatos az öngyógyítás, mert a különben is legyengült szervezetet újabb veszélyeknek teheti ki. A védőoltások csak meghatározott vírusok ellen nyújtanak időleges, részleges védettséget. A Nemzetközi Influenzakutató Központ e- lőrejeizései arra is szolgálnak, hogy oltóanyagaink elkészítésénél a várható fertőző tényezőket figyelembe vegyük. Sajnos, a védőoltások a vírusok ellen nett nyújtanak megfelelő védelmet. Mint említet* tűk, az influenza vírusa is állandóan váltó« zik, és ezenkívül ma ismeretes még másfél száz vírusbetegség — és mennyiről még nem tudunk?! —, ezek ellen védőanyagokat készíteni és a lakosságot állandóan oltani meg« oldhatatlan feladatnak tűnik. A veszély legyőzését más oldalról kell megközelíteni. £• erre új lehetőség nyílt., A BETEG MAJMOK NEM KAPTAK SÁRGALÁZTl G. M. Findlay és munkatársai 1937-ben felfigyeltek arra, hogy a rift-valley vírussal megfertőzött majmok nem kaptak sárgalázt. A sárgaláztól védett állatok vérében viszont nem volt olyan ellenanyag, ami az addigi elmélet szerint szükséges lenne ahhoz, hogy a majmok védettek legyenek a sárgaláz fertőzéstől. Feltételezték, hogy Valami más védi meg ő- ket. De mi? A feltételezéshez 19S2-ben 0. C. Bruton, angol orvos is csatlakozott. 0 arra figyelt fel, hogy az is súlyos betegséget okozhat, ha a gyermekek véréből hiányzik a természetes gammaglobulin. Az ilyen betegségben szenvedők nem tudtak megbirkózui a baktériumok okozta fertőzésekkel, menthetetlenül elpusztultak. És bármennyire Is furcsának tűnt, az általában veszélyasebbnek tartott vírusos fertőzéseket viszont több esetben átvészelték. A feltételezés ismét az volt, hogy az ellenanyagokon kívül valami más is létezik, ami a vírusok ellen védettséget nyújt. A vírusok további tanulmányozása azt Is kiderítette, hogy a gazdaszervezetben, így az emberben is, egymásra is hatnak. Egyes vírusféleségekről kísérletileg is bebizonyosodott, hogy egymás hatékonyságát csökkenthetik. De miért? És hogyan? A választ 1957-ben adták meg éppen a sár- galázvírusok fertőzésével kapcsolatban I. Is- saacs és J. Lindemann angol orvoskutatók. Kimutatták, rogy a vírusok egymásrahatásáért, interferálásáért, egy fehérje felelős, az interferon, amely minden állatfajban más és más, de egy fajon belül minden vírusfertőzéssel szemben védelmet nyújt. Az elmélet után a gyakorlati megoldás következett. Hogyan lehetne nagy mennyiségű interferont előállítani? Mert ebből a rendkívül nehezen előállítható anyagból igen sok kellene, a szervezet ugyanis tíz percen belül már a beadott anyag felét elfogyasztja, de a hatás ettől még nem jelentkeziki Az interferon, noha természetes anyaga a sejteknek, eredeti mennyisége igen csekély. Ha külső hatásra sikerülne a mennyiséget fokozni, ezzel el lehetne érni, hogy semlegesítse a szervezetet megbetegítő vírusok hatását. M. R. Hillemannak ^ társainak 1983-ban sikerült csirke-interferont nyerniük. Emberi alkalmazásra ez nem felel meg. De azt megállapították, igen alapos kísérleteik során, hogy az, emberi interferont természetes úton vagy mesterségesen előállítani ma még megoldhatatlan feladat. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az interferon által nyújtott lehetőségeket feladtuk volna. Más irányból közelítik meg a tudósok az interferon igénybevételét. Olyan anyagokat próbálnak ki, amelyek kis mennyiségben a szervezetbe juttatva a sejtműködést nem zavarják, de ugyanakkor növelik az interferonmennyiséget. Ha a kísérletek sikerrel végződnek, a vírusok elleni harcban is új fejezet kezdődhet. A vírusölő interferon mozgósítása ma már nem tartozik a megoldhatatlan feladatok közé. És ezzel az influenza elleni küzdelem is nagyot lép majd előre. Dr. VERES PÁL HERERÁKOT OKOZ AZ LSD A rák egy nagyon ritkán előforduló formájára figyelt fel dr. Robert Klaus, a philadephial Albert Einstein Orvostudományi Intézet munkatársa. Alig egy hét leforgása alatt két fiaia'emberen állapított meg hererákot. Mind a kettő 18 évnél fiatalabb, pedig a ráknak ez a formája valamivel idősebb korban jelentkezik, s akkor is olyan ritkán, hogy a professzor tíz év alatt csak egy ízben találkozott vele. Mind a két fiatalról megállapította, hogy kábítószer-élvező, LSD-t szed. Noha a két esetből még nem következik az, hogy összefüggés van az LSD és a hererák között, mindenesetre felhívta rá a kollégái figyelmét. VÁROSI TEHERAUTÓ Nem termel égésgázokat és csaknem teljesen zajtalan az az új típusú városi teherszállító jármű, amelyet 11 éves munkával fejlesztettek ki a Német Szövetségi Köztársaságban. A beépített villanymotorokat akkumulátorok árama táplálja, egy-egy akkumulátor- feltöltés száz kilométeres útra elegendő. Az itt még felépítmény nélkül látható városi teherautó hasznos teherbírása ezer kilogramm. legnagyobb sebessége 80 km'óra. Alváza és vezetőfülkéje teljes egészében műanyagokból készült. A nagyvárosok levegőiének üsztátalansága már régen túllépi a megengedett határt és komoly veszélyt jelent az ember egészségére. Párizs lakói azonban rövidesen fellélegezhetnek. A város különböző pontjain 5 méter magas, „porszívó“ tornyokat szerelnek fel. A megelőző kísérletek nagyon jó eredménnyel zárultak.
