Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1971-12-28 / 52. szám

fiiifiÚSBg 5 VOX HUMANA Szalay Pál karnagy Száz évvel ezelőtt a' ült meg Levice (Léva) városában Közép-Szlovákia egyik legré­gibb énekkara, az akkori Vá­rosi Dalárda. Első karnagya Pazár Károly tanltóképezdei tanár volt. Az énekkar a szá­zadforduló éveiben, majd az első Csehszlovák Köztársaság idején is gyakran hallatott ma­gáról. Legnagyobb hírnévre a húszas-harmincas években tett szert, amikor Heckmann Istváti karnagy vezetésével Szlovákia egyik legrangosabb énekkarává fejlődött. A felszabadulás után az öt­venes évek derekán a CSEMA- DOK helyi szervezete mellett alakult énekkar néhány évi si­keres ténykedés után feloszlott. Ez év februárjában azonban a CSEMADOK helyi szervezete kezdeményezésére — jórészt a régi énekkari tagokból — si­került újjáalakítani a kórust, amely ma mintegy 40 tagit számiál és a FÄKLYA nevet vi­seli. Az énekkar élére Szalay Pál tanító személyében fiatal, tehetséges karnagy került, ki a CSMTKÉ tagjaként is keliö biztosítéka a kórus további fej­lődésének. Hogy már eddig Is szép munkát végzett, az ének­kar eddig betanult műsorszá­mat igazolják. A Városi Dalárda megalaku­lásának 100. évfordulója és a FÁKLYA énekkarának első le- vlcei bemutatkozása alkalmá­ból a CSEMADOK helyi szerve­zete december 4-én a városi színházban VOX HUMANA 71 címen ünnepi estet rendezett, melyen az újjáalakult énekka­ron kívül több énekkar is fel­lépett. így a Zellezovcei (Zss Ifi) Magyar Tannyelvű Gimná­zium lánykórusa Molnár And­rás vezetésével, és a DOMO- VINA járási tanítói énekkar, amely Grébner Gyuláné és Frantiäek Zborovjan vezetésé­vel igazolta eddigi jó hírnevét. Mind a szlovák szerzők (Cikker, Suchoií, Lichard), mind a töb­bi bemutatott mű, többek kö­zött Bárdos Tábortűznél c. kompozíciójának átérzett, fe­gyelmezett előadásmódja nagy mértékben hozzájárult az est sikeréhez. Az újjáalakult FÁK­LYA bemutatkozásáról csak a legnagyobb elismerés és a jo­gos várakozás hangján szólha­tunk. A műsorukban szereplő nyolc kórusmű közül az éret­tebbek (Giardini: Éljenek a víg nők. Bárdos: János bácsi) ar­ra engednek következtetni, hogy ha a CSEMADOK, de a járási és városi szervek is megadnak az énekkarnak és Szalay Pál karnagynak minden támogatást, a jövőben még so­kat hallat majd magáról. . A FAkLYA sikeres bemutat­kozása mellett legmaradandóbb élményem a Levicei Pedagógiai Iskola magyar énekkarának szerepléséhez fűződik. Nem is maga a műsor lepett meg, hi­szen azt már a júniusban le­zajlott Nővé Zámky-i (Érsek­újvár) ifjúsági énekkari feszti­válról Ismertem (bár a Magos a rutafa c. Bárdos-mű előadá­sa minden énekkar számára komoly teljesítményi), hanem elsősorban az a lelkesedés, ügyszeretet, amellyel a fellé­pésre készültek. Amikor a vá­rosba érkeztünk, a CSEM.ADOK járási titkárságán úgy tájékoz­tattak bennünket hogy elma­rad a két Iskolai énekkar, mi­vel a nathaláz miatt néhány napra bezárták az iskolát. An­nál nagyobb volt mindnyájunk meglepetése, amikor híre ment, hogy a 34 lány — akik melles­leg mindnyájan az idén érett­ségiző'IV. C osztály tanulói — már szombaton, két nappal a tanítás megkezdése előtt visz- szautazott, hogy próbálhassa­nak, felléphessenek — s mind­ezt teljesen .önállóan, taníri utasítás és segítség nélkül. Sőt, arra Is képesek voltak, hogy karnagyukat. Halász Ti­bor tanárt is saját soraikból pótolják: a lányokat osztály­társuk, Wlesner Mária vezé­nyelte, hibátlanul, szinte ta­pasztalt karmester biztonságá­val. Csak azt kívánhatjuk, hogy ezek a néhány hónap múlva érettségiző lányok majd falujukban vagy új munkahe­lyükön is ilyen sikeresen sza­valjanak, daloljanak, vagy az irodalmi színpadi mozgalom ^e- rén tevékenykedjenek, mint azt az iskolában tették. A hangverseny befejező ré­szében a Csehszlovákiai Ma­gyar Tanítók Központi Énekka­ra lépett fel Ag Tibor és Vass Lajos Erkel-díjas zeneszerző, állandó vendégkarnagy vezeté­sével. Műsorában elsősorban az idei írországi kórusfesztlvál győztes számai hangzottak el, majd a FAKLYA kórusával e- gyütt Vass Lajosnak erre az al­kalomra Irt és az újjáalakult kórusnak ajánlott „Aki száz é- vig énekel“ c. kórusművét mu­tatta be. A dalostalálkozó a CSMTKÉ fellépésein immár ha­gyományossá vált közös ének­léssel ért véget. Reméljük, hogy ezt a tartal­mas és színvonalas rendez­vényt az újjáalakult FÁKLYA énekkarának a régi dalárda hagyományaihoz méltó sikerei követik. KULCSÁR TIBOR A lévai FAKLYA énekkar ÉRDEMES LENNE MEGVITATNI: Mit olvas az ifjúság? Lapunk 49. számában behatóan foglalkoztunk Miroslav VÁLEKNAK, a Szlovák Szo­cialista Köztársaság kulturálísügyl miniszterének november 9-én, a bratislaval PRAV- DÁban megjelent eszmei, távlati Jelentőségű cikkével. Már akkor Is megállapítottuk, hogy komoly hiányosságok mutatkoznak az ifjúság olvasottsága, az Ifjúságnak kiadott irodalom eszmei tartalma s az ifjúság Irodalomszeretete terén. Alábbi cikkünkben e- zekre az igen fontos kérdésekre térünk ki részletesen. Kérjük az iskolák irodalomta­nárait, a szülőket, nevelőket, könyvtárosokat és az Ifjúsági- funkcionáriusokat, hogy írják meg az ezzel kapcsolatos személyes tapasztalataikat. Minden konstruktív szán­dékú véleményt szívesen fogadunk és lapunkban közlünk. Az utóbbi években megsukszoruzódtak a- zok a vizsgálódások, amelyek az olvasás, esetleg a nem olvasás okait elemezték. E- zeknek a vizsgálódásoknak köszönhető, hogy a kiadók mindent elkövettek az ol- vasótohorzá.s érdekében, és a gazdasági szempont sok esetben háttérbe szorította az eszmei, minőségi és pedagógiai szem­pontokat. Ennek tudható talán be, hogy az a figyelem, amely kezdetben a könyvbará­tok körének könyveit és a versbarátok kö­rének köteteit kísérte, megtört, erősen a- lábbhagyott. Talán ennek kapcsán muta­tott rá néhány újságcikk, hogy nem va­gyunk olvasó nép. nem igényeljük az ol­vasást. söl a fiatalok nivasókedvével meg egyenesen baj van. Kétségtelen, hogy a fiatalok olvasási fo­gyatékosságai néhány vonatkozásban a szü­lői ház magatartásával, a családi nevelés- .sel függnek ö.ssze, és ezért nem érdekte­len ezekről a dolgukról bővebben is szól­ni. A szülök körében az egyik legtöbbet vi­tatott kérdés, hogy mennyit olvasson a gye­rek. Pontosabban: mennyit olvashat a ta­nuló fiatal annak a veszélye nélkül, hogy az a tanulás rovására menne. Nos. erre a kérdésre eléggé egyértelmű választ adnak a szakemberek, amikor megállapítják, hogy a rendszeresen és sokat olvasó diákok kö­zött van a legtöbb jó tanuló. Okosan teszik tehát a szülök, ha ■ ta­nulásra hivatkozva nem tiltják el gyerekei­ket az olvasástól. Beavatkozásra csak ak­kor van szükség, ha a tanulást teljesen olvasással cseréli fel a gyerek, bár ilyen esetben is nagy körültekintéssel kell meg­vizsgálni tettének okait, mert egyáltalán nem biztos, hogy csupán az olvasás von­ja el a gyermek figyelmét ez iskolai köte­lezettségektől. Sőt, az esetek többségében jó eredménnyel jár, ha a szülők magok ösztönzik olvasásra gyermekeiket, mert a könyvek jelentősen hozzájárulnak a gyer­mekek érzelmi életének, szépérzékének, ér­telmi képességeinek fejlesztéséhez. De mi­vel, hogyan ösztönözhetnek több olvasásra a szülők? Elsősorban azzal és ágy, hogy gyermekeik kezébe adják a könyveket. A felmérések azt is kimutatták, hogy nem csupán a tanulás és az olvasás kö­zött van szoros kapcsolat, hanem az olva­sás és a családi könyvtárak, könyvespol­cok, valamint a könyvtárlátogatások között is. Az irodalom után rendszeresen érdeklő­dök ugyanis elsősorban azok közül kerül­nek ki, akiknek a szülei aránylag sok könyvvel rendelkeznek, tehát ha a szülök maguk is szeretnek olvasni. Ez pedig a példamutatás nagy jelentőségére hívja fel a figyelmet. A gyerekek, az ifjúság érdeke tehát, hogy a szülök áldozzanak könyvre, mert az olvasást csak könyvekkol, értékes, jö köny­vekkel lehet megszerettetni. Ahol ez hiány­zik, ahol nincs a diák közelében olvasniva­ló. ott általában ki sem alakul az olvasási igény. (Sajnos akadnak még az „értelmi­ségiek“ közölt is olyanok — mérnökök csupán a szakirodalmat olvas.sák, tanfték, újeágirók stb, —, akik amilyen hosszá az év, olyan ritkán vagy egyáltalán nem ve­tődnek el a könyvesboltok tájékára.) Az olvasási igény nélkül pedig a könyvtárakat sem nagyon látogatják. Márpedig ez isko­lai és a közkönyvtárak renökfvUl fontos szerepet töltenek be a fiatalok olvasóvá érlelésében. A sokat és rendszeresen olva­sók között például kétszer annyi a könyv­tári tagok száma, mint a csupán saját erő­ből könyveket vásárlék között. Aki egy­szer megszerette a könyvet, nem elégszik meg csak a sajátjaival. Az se mindegy persze, hogy mit olvas­nak a fiatalok: olyan könyveket-e, ame­lyek egész személyiségüket fejlesztik, a- vagy olyanokat, amelyek csak az idejüket kötik le. kalandvágynkat. Izgaloméhségüket elégítik ki. Mindenekelőtt az tűnik szembe, hogy' a fiatalok többsége egyoldalúan csak a ezép- irodalmat szereti. Aránylag kévét tudomá­nyos és műszaki ismeretterjesztő könyvet olvasnak. A szépirodalmon belül pedig mintegy egyharmad részben a könnyű mű­fajt — a bestseller irodalmat kedvelik. Ez pedig azt bizonyltja, hogy szülőii támoga­tás vagy kellő szakismeret hiányában a ta­nári befolyásolás, irányítás nem felesle­ges még középiskolás korban sem. Érdekes képet kapunk akkor is. ha azt vizsgáljuk, hogy kikat, milyen Írókat ol­vasnak újabban a fiatalok. Jókai még min­dig szilárdan őrzi előkelő helyét, mintegy jelezve az ifjúság romantika iránái hűsé­gét. Elsők közt szerepelnek a kritskai rea­listák is — Móricz, Mikszáth, Tolsztoj, Dosztojevszkij. Az utóbbi időben előretört a könnyű műfaj (Berkesi, Rejtő Jenő). Eb­ben kétségkivUI szerepe van a könyvkia­dásnak. a könyvkiadók gazdasági szem­pontjainak. hiszen az utóbbi években sza­porodtak el a csupán „szórakoztató“ köny­vek, sőt a közönséges krimik is. Abban, hogy ez (gy történhetett, az iskola ót a szülői ház izlésfurmálö gyakorlatának a gyengeségeit is látnunk kell. Az iskolának, az ifjúsági szövetségnek és a szülőknek szorosabban együtt kellene működniük, hogy a fiatalok ulvasásigényét az igazi ér­tékekre fordítsák, irányítsák. Jó lenne, ha napjainknak ezt a témáját mind az általános, mind pedig a középis­kolákban a szülői értekezletek napirendjé­re tűznék, megvitatnák. Az olvasó ifjúság — tehát a fiatalok értelmi és érzelmi gaz­dagodása —, nem csupán az olvasott köny­vek számától, hanem azok milyenségétől is függ. Az pedig, hogy fiatalságunk mivé ne­velődik, mindannyiiink közös Ugye. Beszél­jünk hát rólal KEDVES OLV.4SÖINK! Az Üj Ifjúság szerkesztősége a SZISZ ér­dektevékenységi osztályával együttműködve novellapályázatot hirdet. Célunk e pályázattal is segíteni á fiatal tehetségek szárnybontoga­tását és fiatal csehszlovákiai magyar irodal­munk erősödését. A PÁLYÁZAT FELTÉTELEI: Pályázatunkon részt vehet minden csehszlo­vákiai magyar fiatal, akinek írásai nyomtatás­ban eddig nem jelentek meg. Minden pályázó egy novellával pályázik, melynek terjedelme nem lehet nagyobb 8 (nyolc) gépelt oldalnál. A novellák témájukban szocialista valósá­gunkat tükrözzék. A pályázat január 1-éveI indul és március 31-ével zárul. A beérkezett müveket bíráló bizottság ér­tékeli, és május 15-én hozza meg döntését. A pályázat jeligés. A pályázók egy zárt bo­rítékban mellékeljék teljes nevüket és címü­ket. I. díj 500,— Kcs DÍJAK; JI. díj 300,— Kcs III. díj 200.— Kcs A szerkesztőség természetesen a díjnyertes írásokat közli és az érvényben levő díjszabás érteimében honorálja. Továbbá közli az arra érdemes további öt írást is honorárium elle­nében. A szerkesztőség már most üdvözöl minden kedves pályázót! Jó témát és sok sikert kíván­va nekik. A csehszlovákiai magyar irodalom­nak pedig mind írókban, mind irodalmi érté­kekben gazdagodást kívánunk. Az Üj Ifjúság szerkesztősége HAZAJÖTT AZ IFID SZIVEK Feledhetetlen szép külföl­di túrán vettek részt az If ­jú Szívek dalosai, táncosai és muzsikusai. Viszonzásul azért a vendéglátásért, a- melyben a berlini Szabad Német Szakszervezetek He'’- mann Duncker Művésze­gyüttesét részesítették, ok­tóber utolsó hetében a Né­met Demokratikus Köztár­saságban tölthettek hét na­pot. öt napon keresztül Berlinnel ismerkedhettek, egy napra a közeli Rudes- dorfba rándultak át, haza­felé Jövet pedig Drezda szépségeiben gyönyörköd­hettek. A 105 tagú csoport részére a legnagyobb örö­möt azonban az jelentette, hogy művészi tudásukat Is bemutathatták a német kö­zönség előtt. A gyermekkórussal, ba­lettkarral, népi tánccsoport­tal és felnőttkórussal ren­delkező Hermann Duncker Ég 'ütteshez régi barátság fűzi az Ifjú Sziveket. Idén például másodszor látták vendégül Bratislavában ezt a több díjjal kitüntetett né­met együttest, és az Ifjú Szívek is másodszor vendé­geskedett a Német Demok­ratikus Köztársaságban. Érthető tellát, hogy a leg­nagyobb szívélyességgel fo­gadták együttesünk tagjait Berlinben. Megjelentek fo­gadtatásukon a német e- gyüttes vezetői, többek kö­zött Walter Igazgató, Otto Hllliger karnaev. valamint Willy Hinzert, a tánccsopo'T vezetője és koreográfusa. .A- mi azonban még ennél is Jobban bizonyította a néme­tek kedvességét, ez az a gondoskodás volt, amellyel biztosítani akarták, hogy mindenki Jól érezze magát. A szakszervezetek kényel­mes szállodájában helyeztek el, és gondoskodtak szóra­koztatásunkról is. Három autóbusz állt a rendelkező sünkre, bejárhattuk egész Berlint, megtekinthettük a csodálatosan szép főváros nevezetességeit. Felvlttek Németország legmagasabb tornyába, a Fernsehturmba (a tv-toronybaj, ahol a for­gó kávéliázból egy órán át gyönyörködhettünk Berlin panorámájában. Láttuk a berlini revüszínház színvo­nalas műsorát, a berlini Szabad Német Szakszerve­zetek Központi Bizottsága székházában vidám banket­ten vettünk részt és haz.t- nienet megtekintettük a vi­lághírű drezdai képtárat, a Zwinglert. Igen sok szabad Időt is hagytak vendéglátó­ink, aminek különösen a szép holmikat kedvelő, az üzletek kincseiben turkálni szerető lányok és asszonyok örültek a legjobban. Hadd szóljak az adott élményekről is. Arról a ké művészi műsorról, amellyel az Ifjú Szívek kedveskedett házigazdáinak. Először Ber­linben, a Vllks Bühne ne­vű színházban mutatkoztak be a brattsiavaiak. Kétórás színes műsorukkal fergete­ges sikert arattak. Különö­sen a színes, magyaros ru­hákba öltözött táncosok temperamentumos tánca, a Kucko-KvoCák rezgős csár­dása váltott ki nagy tet­szést. De hatalmas, szinte percekig dübörgő tapsot ka­pott Dobi-Kvoóákné üveges­tánca is. A sikernek termé­szetesen osztatlan részese volt a 40 Uigú énekkar, va- '.amiiit a 22 tagú zenékar is Másodszor, november 23- án egy Berlin közelében fekvő kisvárosban, a mint­egy tízezer lakosú Rudes- dorfban lépett fel az együt­tes. Ennek az előadásnak az volt az érdekessége, hogy többnyire fiatalok — még pionírok isi — töltöt­ték meg a gyönyörű kultúr- báz tágas nézőterét. S talán erre lehet legbüszkébb a bratislaval együttes — e fiatalok elragadtatva tap­solták végig a műsort. Még a legkisebbek sem moco­rogtak a több mint kétórás előadás alatt, s úgy ünne­pelték előadás utáp a szr»- replőket, hogy «zlnte le .sem akarták engeófii őket a színpadról. (n —111 „Jaj, de szép ez a Berlin! ' Makranyi Zsuzsa, .Neszinéiy Ilonka és Szabó Jolán énekesek városnézés közben. í\

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents