Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1971-12-14 / 50. szám

■

y

üjiljüsag 5

Ha a gyerek beteg

Nem tudom pontosan, hány millió korona értékű az a segítség, amellyel államunk támogatta mindazt, amit röviden a populáció szóval fejezhetünk ki. Tíz év ilyen jellegű intézkedései közül az idei októberieket mondhatjuk a legnagyobb méretűeknek, hiszen úgyszólván minden o- lyan családot érintenek, a- hol kisgyermekek vannak.

Nagyon nagy segítség ez éppen akkor, amikor a gyerekeknek arra a legnagyobb szükségük van. Marnunk legmesszebb menő támogatása nyilvánult meg a rendelkezésekben, sőt azt Is mondhatnám, hogy a világon egyedülálló az a segítség, amelyet a szocialista államok nyújtanak a Sok- gyermekes családoknak és egyáltalán a gyermekek neveléséhez, taníttatásához.

A gyermeknevelésnek mégis vannak olyan területei, ahol még nem sikerült megoldást találni, amikor az anyák magukra vannak- u- talva. Ilyen terület például ■ a „ha a gyerek beteg és dz anya alkalmazásban van." .

Komoly lecke ez, megoldatlan, amelyet az élet bizony sajnos éléo gyakran ad fel. A gyerek szenved, mert beteg. Igen, 6 szenved a leginkább, de nem egyedül.

Az anya otthon marad,; aggódik munkáfá miatt, vé-; gézéiül Itt a munkahely, ű- hol nem könnyű megoldani a hiányzó munkaerő problémát, de megoldfák, és amikor pár nap után az anya visszatér, mérges hav'ulnt fogadja, megnő haragosai száma, mert 0 az, akt helyett mindig „húzni“ kell...

A közelmúltban olvastam egy budapesti gyár kezdeményezéséről, pontosan ezt az ügyet próbálják megoldani úgy, hogy a kecske iS jóllakjék, és a káposzta is megmaradjon. A gyár alkalmazottai túlnyomórészt nők.

A vezetőség nyugdíjasaik-: I hoz fordult: tudnák-e vállalni óvodás- és kisiskolás j korú beteg gyerekek gondo- i zását. Természetesen nem súlyos betegekről van szó, . hanem inkább az őszt, tavaszt évszakokkal kapcsolatos átmeneti hűléses megbetegedésekről, amikor a gyerek nem mehet társaságba, viszont nem feltétlenül szükséges az anya felenlé- te a kezelés alatt. A gondozási költségeket természetesen a gyár viselné. A nyugdffások ezzel egy kis mellékkeresethez jutnának, a gyárban megszűnnének a munkaerőhiánygondok, és at anya nyugodt lenne, mert hiszen a gyerek jó helyen van, és ő Is megúszná lényegesebb jövedelem kiesés nélkül.

Kísérletről van szó, ami nem biztos, hogy beválik. Viszont követendő kezdeményezésnek tartom, amit meg kellene rágnunk és főleg a feminlzált foglalkozások mi- nisztériumainák vagy egyenesen a túlnyomórészt nő két alkalmazó gyárak, válla- • latok figyelmébe ajánlani.

ló lenne megmutatni, hagy nemcsak pártunk és a központi szervek szívügye a jövő generáció nevelése, hanem mindnyájunké. Méghozzá konkrét tettekkel megmutatni!

A gyerek felnő és keresi a hasonlóságét srillei külseje és saját vonásai között. A legtöbbször meg is találja, és ha nem, akkor sem esik kétségbe. Éli tovább életét, ha csak...

Ha csak egy jótékony lélek közbe nem lép és nem ülteti fejébe a bogarat: akiknél élsz, azok nem is a te szüleid, haha. Szerencsére nem az az eset a jellegzetes, amikor a tinédzserkorú leány vagy fiú tágra nyílt szemmel bámul az incselkedő ábrázatába, hanem az, amikor ez a megjegyzés annyira hidegen hagyja, mint az időjósok napi jelentései.

Az újságíró azonban mindig a különlegeset keresi, az egyedülállót, mert az olvasó is ezt olvassa szivesebben. Riportunk is egy olyan örökbe fogadott fiú sorsát boncolgatja, akinek egyenes élete egy véletlen folytán paragrafusba kanyarodott.

etem c bratislavai Praiská tti gvermakatthonbaa kezdődött. Egy orra bukáasal. Ugyanit minden láto^td csak rongypapuMban lépheti át az otthon küszöbét, és azokat bizony nem az én lábamra méretezték. Az ott- ' hon egy kastélyszerü kétemeletes épületben van, télzott tisztaság, rend mindenütt. Kit mennyország.

Mint éjségirét nem téiékoztathatnak, csak a kreméroi egészaégUgyi intézet — amelyhez az otthon logilag éa gazdaságilag tartostk — téorro- sénak ongodélyérol. Kis gondolkodás ntén azonban gyorsan. felooapok egyéni érdeklődőnek.

— Az mér eleve más — mondta az egyik nővérke.

— BratislaTéban két gyermekotthonba vannak osstva a gyerekok, akik közül vélaozthatnak az érdeklődő szülők. A Krésna Horka-iban egyéves korig, a mienkben pedig hároméves korig ner^jUk a gyerekeket. Innen vitték el Gabit ia a szUM. gendolom magamban, miközben az egyik ajtón ét látom, hogy logalébb tizenegy gyerek ül a bilin, az egyik énekel, a másik veszekszik a szomszédjával, szórakoznak a magnk módján, a bili érdekli őket a legkevésbé.

— A szülök többsége hénapokig jár hozzánk, míg válaoit. Megtörtént már az is, hogy visszahozták a gyereket, másikkel prőbálkoztak.

Gabi nevető szülei is hónapokig Jártak az otthonba, nézegették o gyer> kőcöket, nem tndtak választani, míg egyszer Kassa3rné szeme megakadt a mindig egyedül játszogató csendes tiáeskán. Gabi akkor mástól óvna volt. Nem akartak nagyobbat. Féltek, hogy nem tnd majd alkalmazkodni az áj környezethez. Eleinte csak vasárnapokra hordták basa a gyereket, később hosszabb időre, kót-bárom nepra U, ét pár hónap mélvt határoztak: Gabi lösz az ő fink.

Annak rendjo és mádjs szertat elintéztek minden formeHtáet e bíróságon, nezMetiUnt^ Matary Gabiból Keteaj Onbike lett

■ -.7

► ^

fi

^ntéky , '0 áx/ij^á^ nélkül W mMqfy éúfclagMmlí:

/SrV v'i- '--i

ÍQM- -V;

mtM^m

TARTOZZAM

— Amikor itthagyott banniinket, férjem megijedt 6s azt mondta, bizonyára hlbáztnnk valahol a gyerek nevelésében. De hol, az isten szerelmére, hol? Mindont megadtnnk neki, sokkal többet, mint bármely gyerek kap az ő korában, és olyan nagy baj volt, hogy elhallgattuk, nem ml vagyunk az igazi szülei? Azok nem törődtek vele, mig mi dédelgettük, úgy bántunk vtae, mint a sajátunkkal.

— Elslnt« sirtam. és fájt a idvtin, hogy asért mégsem a ed fiunk, d« ha a sors egyszer olyan kegyetlen volt hozzám, és nem ajindékesott meg annyi öröm eredőjével — gyerekkel...

KasMyné ül az asztal egyik végén, én a másikon. Férje a díványra húzódott, kezébe újságot vett, mintha olvasna. Péntek délután van.

— Sokáig jártam az orvosokat, eredmény nélkül, éa egy kétségbeesett ^'aaámap határoztunk; nem várjuk meg életünk delét, még fiatalok vagyunk, erősek egy gyerek felneveléséhez, addig vállalkozunk rá.

N'égy hónap múlva az asztal mellett ott csücsült az dj caaládtsg.

Ksssayné fényképeket hoz elő: Gabika a keresztmaméval, Gabika bintalovon. Gabika labdával, és isten tudja még mivel.

— Mbidesit megadtunk neki, ugye apu? — sót három óv mdlva Oalántára kW- tőztUak. Nem a jobb keretet után mentünk, inkább. annak akartuk elejét venni, hogy valaki kikotyogja Gabi származáaát. Ott mindesiki a ml gyerekünknek tartotta, éf aenkinek le mondtunk mást.

Hát óppen ez az a pont. amelyben a szülők jőhiazénstiséga, határtalan bnfelál- doZása visazalitütt. A. kültőzkbdés. az azzpl járó dj baráti fcapcaőlatok szKvődése.

.A gyerekek könnyen barátkoznak, és Kasaayék sem nsgyeei csodálkoztak, amikor egy este az elsős GaM új barátjával tért haza. Azt mondta. Iminek hívják, és két emelettel fölöttük laknak. A gyerekek barátsága hozta össze a szülőket is. de a tttők így is sokáig tabu maradt. .Azokról az évekről röviden csak annyit; Gabi kitünően tanult, magaviseletére sem volt panasz, egy gyermek zenekar veze- tö.ie lett. táncolt az iskoli tánccsoportjiban és egiy kerülati atlétikai versenyben a második lett.

— Apu, eredj, mutasd meg a szobiját! tn addig... ‘

Kassayné.azt akarta mondani, me^ózl a kivét, de én inkább érzem, mint tudom. hogy stml fog. Férje lasMn feláll a diványiól, nem néz felém, utána bandukolok. mi mást ia tehetnék. Nyomaaztó a hangulat, óa ha akarnám, sem tudnám megvigasztalni a két szülőt. ’7

A két emeléttel feljebb lakó szomszédasszony;

— Kassaynésiek van egy gyöngédje, de Isten őrizz, hogy ezt rossz néven vegye. Pohár mellett még azt is elmondja, titkolózva, ami nem is igaz. vagy amit már a verebek is rég csM^Inek. így tudtam meg azt is, hogy a Gabi gyerek intézeti. Nem tudakolóztam utána, tudjae vagy sem, de Inkább abban voltam, hogy igen. Az éa Imim meg kikotyogta. Szegények, mi lesz velük így gyerek nélkül...?

A Mkotyogáa egy karácsonyestén történt. Mig á felnőttek iszogattak, beszélgettek. addig a két suhanc magnózott.

— Te, még mindig nem tudod, kik 1 azUleld? — kérdezte ártatlan arccal,

izinte segitőkéazséggel Imi. . . ,

Kassayné: ,

— Aztán bejöttek ide a szobUM mind a ketten, egészen csendben, vártak egy keveset, egyszerre csak Gabi megkérdezte. Igaz-e. hogy nem ml vagyunk a szülei. Mit mondhattunk?

Akkor Kassayné azt mondta, amit Gablnak már évekkel ezelőtt tudnia kellett volna. Sokkal hamarább, mint a szomszédasszonynak.

—O—

Éjszaka hiába várták haza. Másnap délelőtt megjött, lázasan, áttázva. Nem mondott köszönetét nevelőszUleinek tizennégy év láradalmaiért. Követelte, vigyék vissza igazi szüleihez, akiktől „elrabolták“.

— Rettentőn ideges volt, és amikor az apja próbált vele szót érteni, a „kls- fiamn“ felpattant, néhány ruhadarabot dobott az iskolatáskájába és elment. Nem álltuk útját, tudtuk, estére visszajön.

De nem jött. Kassayék másnap munkába mentek és elhatározták, ha a gyerek estére nem jön meg, az ügyet jelentik a csendőrségnek. Este aztán jártak Gabi minden barátjánál — eredménytelenül. Otthon további meglepetés várt rájuk; a szekrényből hiányzott a takarékbetétkönyvük, amelyben 4300 kmkma volt és 2000 korona készpénz. Mint később kiderült, míg el voltak, Gabi hazalátogatott.

t-ii

Gabi nzabá|n magán viaali a tizanöt óveMk mentalltáeiiiek, idaáljóiiak, gomdoIkodáamódjAnak minden nyomót. A fal azinét alig lehet mególta- pitani a reá ragasztott plakátoktól, újságkivágásaktól. Cnakeaek, sportolók, zenekarok, színészek, színésznők képei, magnó, gitár, bicikli a falhoz támasztva, egy csomó diploma, apró emléktárgyak a vitrinben, mindez Gabire emlékeztetett. Egy hatalmas Ray Cfaarles-fénykép aarkában alig észrevehetően egy egészen kit képecske, családi, mintha már az előbb láttam Volna Kassayné kezében. A szobában semmi olyat nem fedeztem fel, amiről arra következtethettem volna, hogy Gabi valamit hiányolt. Valamit, talán ő sem tndta, mit. Mindenesetre, ha Így lett volna, bizonyára megpróbálta volna kifejezésre juttatni kuckójában. De eemnu. Sőt, a családi fénykép egy kiegyensályozott, megelégedett lélekről tanáskodik. Vagy nem?

— Ilyenek a mai fiatalok. — Kaasay szinte beeaánaUcéröen bontja meg a GMndet.

— Hát igen — válaszolok saokrányouaB, mert semmi okosabb nem }nt az eezembe.-0ViMzamegyiinlc a konyhába.

— Megnézi a ruháit is? Ha akarja, megmutatom. Voltek itt a gyermak- ntthonból, és csodálkoztak hogyan hagyhatta itt ezt a bőséget te jólétet.

Nem vagyok kiváncsi egy tizenöt éves gyerek ruhatárára, inkább • két szülővel beszélgetek.

— Mire vitted a

— Intelmnl szántam annak, aki majd igazi szüleim nyomára vezet.

Ezt mondta a rendőridnek, és lehet hinni a szavainak, mert a 2000

körönéből csak a legszükségesebb kiadásokra költött, Bratislavába utazott, éjszakáit az állomáson töltötte, pór koronás menetjeggyel a zsebében, amit aztán minden reggel eldobott. A bankbetétkönyvnek nyoma veszett; míg éjjel aindt a véröteremben, valaki elcsente a táskájával együtt.

Nem tndta biztosan, mit akar. Ha az utcán szembejövő házaspárok bár- melyike azt mondta volna, mi vagyunk a szüleid, elhiszi. Tudta, hogy egy bratislavai gyermekotthonból vitték el, de hogyan kérdezősködjön múltja felól ő, aki ha egy ntcát keres, inkább bebolyongja a fél várost, minthogy a száját kinyissa te valakit megkérdezzen. £s a válasz? Ki tadja, milyen lenne a válasz...

— Most mi lesz veled?

— Miért kérdi, ágyis tudja. Hat hónapig itt ebben a szürke javítóintézetben fogok csücsülni. Addigra megjön az eszem. Azt mondták. Hát majd meglátjuk. Én nem akarok többó Kassay lenni. Hazudtak. Engem lopásért hat hónapra javítóintézetbe dugtak, őket nem. Pedig megloptak. Tizennégy évig megállás nélkül loptak és hazudtak. Most mennyivel gazdagabb lehetnék. Elegem volt a fenékig tejfelből, a „Gabika lelkem“-böl, a „kis- tiam“-bél meg abból a mézzel teli fazékból, ürülök, hogy kimásztam belőle. Naivan apukáztam, anynkáztam őket... Szörnyű ez a megaláztatás. De egyszer majd csak megtalálom az igazi szüléimet. Egyedül, segítség nélkül.

Az újságíró helyzete valóban reménytelen; ezért nem is vitatkozom vele. Különben Is: veiében megbántották, úgyszólván jóvátehetetlenül.-0Gabi Igari szüleit keresi.

Máig nem tudja, hogy hivatalos helyeken csak az édesanya nevét isme^ rlk, aki jeleotog másfél éves büntetését tölti Szlovákia valamelyik ilyen jellegű intézetében. A nevelőszülők sokat várnak a pillanattól, amikor ez a tény már nem lesz titok Gabi előtt sem. Azért jó, ha inkább egyedül fedezi fel. Az idő talán segít fiatalos daca leküzdésben, és pár hónap múlva már bizonyára nem szülőkről és „szülőkről“ fog beszélni. A vá- lesstásl Jog egyedül az övé.

Zácsek Erzsébet