Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1971-12-07 / 49. szám
u| ifjúság 9 Konsztantyln Pausztovszkij (Moszkva, 1192. V. 31 — Moszkva, 1988. VII. U) szovjetorosz regényirö elbeszélő. Íróvá érése előtt sokféle foglalkozást 1<ipróbált; volt vasmunkás, tengerész, s közben bej&rta hazája legtávolabbi vidékeit is. 1925-tői rendszeresen publikálta müveit. írói nevét a szovjet valóságról szóló Kara-Bugaz című regényével alapozta meg. Konsztantyin Pausztovszkij: A nyúl lába Ványa Maljauln az Urzsen-tó mellől Jött be a ml falunk állatorvosához, rongyos vattakabátba bugyolálva egy lázas testű kisnyulat hozott. Sírt a nyúl. és könnyektől vörös két szentével szaporán pislogott. — Hát te meggárgyultál — rikkantott az állatorvos. — Maholnap egereket cipelsz ide nekem, hékásl — Már ne haragudjék, de ez nem akármiféle nyúlt — szólalt meg Ványa rekedten. — Nagyapám küldött vele, tessék meggyógyítani. — Mitől gyógyítsam meg? — Osszeégett a lába. Az állatorvos arccal az ajtónak fordította Ványát, hátba lódította és utánaktáltott: — Eredf csak, eredjl Nem tudok segíteni rajta. Süsd meg hagymásán, jó étel lesz nagyapádnak! Ványa egy szót sem szólt. Kilépett a tornácra, pislogott, szipogott és nektdölt a gerendafának. Ott potyogtak végig könnyei a falon. Némán reszketett a nyúl a zsírpecsétes kabát alatt. — Néked meg ml bajod, gyerek? — kérdezte Anyiszja néni Ványától részvéttel; 6 az egy szem kecskéjével jött az állatorvoshoz. — Ugyan már, minek hullajtjátók itt ketten is a könnyeiteket? faj. csak nem történt valami? — Megégette magát, 0, a nagyapám nyula — felelt Ványa halkan. — Az erdőtűzben égette össze a lábát, mozgatni sem bírja. Nézd csak, nézd: meg jog halni! — Dehogy ha! meg, gyerekem — dünnyögött Anyiszja. — Mondd meg nagyapádnak, ha oly nagy benne a kívánság, hogy lábra álljon a nyula, vigye a városba, Kari Petrovics- hoz. Ványa megtörölte könnyes szemét, és az erdőn át haza- índult, az Urzsen-tóhoz. Nem is ment: futott, mezítláb az út forró homokján. Nemrég vonult át az erdőtűz az északi oldalon, közvetlenül a tó mellett. Égésszag és megfonnyadt szegfű illata úszott a levegőben. Hatalmas táblákban szegfű tenyészett a tisztásokon. A nyúl nyöszörgőit. Ványa útközben ezüstszín bolyhokkal borított puha lombra akadt, szakított belőlük, letette egy fenyőcsemete alá, és ktpólyálta a nyalat. Az csak nézett a levelekre, s csöndesen rájuk hajtotta fejéi. — Mi bajod, kis szürke? — kérdezte Ványa halkan. — Edd csak meg! A nyúl hallgatott. — Edd meg — mondta megint Ványa, a hangja megremegett. — Vagy tán inni szeretnél? A nyúl megmozdította tépett fülét, szeme becsukódott. Ványa kézbe vette, futásnak eredt vele amúgy toronyiránt: minél hamarább innia kell a nyúlnak a tó vizéből. Ezen a nyáron rekkenő forróság lepte az erdőt. Reggel csapatokba gyűlt a sok sűrű, fehér felhő. Délben fölszakadtak sebesen, megindultak az ég magasában és eltűntek valahol. Forró szél fújt szakadatlan, már két hete. A fenyők törzsén lecsorgó gyanta borostyánkővé változott. Másnap reggel nagyapa tiszta kapcát vett elő, új bocs- kort meg valami harapntvalót, és elindultak a városba. Ványa vitte mögötte a nyalat, A nyúl teljesen elcsöndesedett, nagy ritkán megremegett a teste, görcsösen plhegett. Porfelhőt kavart a forró szél a város fölött, puha volt a por, mint a liszt. Tyüktoll repült benne, száraz levél meg szalma. Messziről úgy látszott, mintha csöndes tűz füstje szállna a város fölött. A teljesen kihalt piactéren rekkenő volt a hőség; bérkocsislovak szunyókáltak a vízelosztó kaliba mellett, fejükben szalmakalap. Nagyapa keresztet vetett. — Félig ló, félig menyasz- szony: ördög vinné őket! — szólt és kiköpött. Hosszan kérdezgették a járókelőket Kari Petrovics felöl, de úgyszólván senki sem tudott felvilágosítást adni. Bementek a gyógyszertárba. Az öreg, kövér patikus orrán cvikker, 6 maga rövid fehér köpenyben; dühösen vállat vont, s ezt mondta: ~ No. ez aztán tetszik nekem! Igazán furcsa egy kérdés! Kari Petrovics Kors gyermekspecialista már három esztendeje abbahagyta a rendelést. Ml szükség rá? Nagyapa a patikus iránti tisztelettől dadogva bátortalanul elmondott mindent a nyálról. — No, ez aztán tetszik nekem! — így a patikus. — Érdekes páciensek érkeztek a városba! No, ez aztán rendkívül tetszik nekem! Idegesen levette cvfekerét, megtörölte, visszatette az orrára, és mereven nézte nagyapát. Az csak hallgatott, hol egyik, hol a másik lábára állt. Nem szólt a patikus sem. Ez a hallgatás már-már kínossá vált. — Posta utca három! — ordította hirtelen a patikus vadul, és összecsapott valami nyűtt, vastag könyvet. — Három! Nagyapa meg Ványa nagy nehezen eljutott a Posta utcába, és még idején, mert az Oka felől hatalmas zivatar közeledett. Elnyújtott mennydörgés terjedt szét túl a látóhatáron, mintha egy álmos óriás, kiegyenesítve a vállát, akaratlanul megrázta volna a földet. A folyó vize szürkén fodrozódni kezdett. Sok hangtalan villám orvul, de hevesen, nagy erővel csapott le a mezőkön; messze, Poljanán túl, már égett egy szalmakazal, villámcsapás gyújtotta föl. Kövér esőcseppek hulltak a poros útra, hamarosan olyanná lett, mint a hold felszíne: kis krátert formált minden csöpp a porban. Kari Petrovics éppen valami bánatos dallamot játszott a zongorán, amikor az ablakban megjelent nagyapa zilált szakálla. Egy perc múlva Kari Petrovics már haragudott. — Nem vagyok állatorvos -*• mondotta, és lecsukta a zongora fedelét. Abban a szempillantásban a rétek fölött megdördült az ég. — Egész életemben gyerekeket gyógyítottam, nem nyulakat. — Gyerek vagy nyúl: egyre megy! — dünnyögte nagyapa makacsul. — Egyre megy! Kegyeskedjél meggyógyítani! A mi állatorvosunknak nem fűlik hozzá a foga. Sintér az! Nekem, mondhatni, megmentóm ez a nyúl, az életemet köszönhetem neki, hálával tartozom, te meg azt mondod: hagyjuk cserben! Még egy perc, és Kari Petrovics, a busa ősz szemöldökű 0- reg meghatottan hallgatta nagyapa akadozó elbeszélését. Végül is ráállt, hogy meggyógyítja a nyulat. Másnap reggel nagyapa visszament a tóhoz, de Ványát Kari Petro- olcsnál hagyta, hogy ápolja a nyulat. Egy nap múlva már az egész dús fűvel benőtt Posta utca tudta, hogy Kari Petrovics nyulat gyógyít, amely a félelmetes erdőtűzben égette meg magát, és megmentett valami fí- regembert. Két napra rá tudta már az egész kisváros, harmadnap megjelent Kari Petro- vicsnál egy filckalapos, nyurga fiatalember, egy moszkvai újság munkatársának mondotta magát, és interjút kért a nyúl- ról. A nyúl meggyógyult. Ványa vattás ruhába bugyolálta és hazavitte. Hamarosan elfelejtették a történetéi, csak valamilyen moszkvai professzor alkudozott sokáig nagyapóval, hogy adja el neki a nyulat. Még fölbélyegzett válaszlevelet is küldött. De nagyapa nem állt kötélnek. ö tollba mondta, Ványa megírta a választ a professzornak. „A nyúl nem eladó, kedves- kém, hadd éljen szabadon. Maradok: Larion Maljavln.“ Ezen az őszön egyszer az 0- reg Larlonnál éjszakáztam, az Urzsen-tó mellett. A csillagok, akár a jég szemcséi, hidegen úsztak a vízben. Zúgott a száraz nádas. Egész éjszaka dideregtek és panaszosan hápogtak a vadkacsák. Az öregnek nem akaródzott aludnia. Ült a kályha mellett, halászhálót javított. Később begyújtotta a szamovárt, ettől a ház ablakai hirtelen bepárásodtak, s a tűzpontokból lett csillagok homályos foltokká váltak. Murzlk ugatott a tavon. Ugrált a sötétségben, fogait csattogtatva fel-alá futkosott: viaskodott a vaksötét októberi éjszakával. Éjszaka teáztunk, vártuk a távoli és bizonytalan hajnalt. Tea után az öreg végül elmondta a nyúl történeiét. Augusztusban vadászni indult a tó északi partjára. Az erdő lobbanékony volt, akár a lőpor. Egy kisnyúl ugrott föl az öreg előtt, tépett volt a hal füle. Dróttal összekötözött vén puskájából rálőtt, de elvétette. A nyúl elfutott. Ment tovább. De hirtelen nyugtalanság fogta él; dél felől, a lopuchl Oldalról erős é- gésszag terjengett. Fölkelt a szél. Egyre sűrűsödött a füst, már fehér takaróba vonta az erdőt, befödte a cserjést. Elnehezült a lélegzése. Megértette, hogy erdőtűz támadt, s a lángok egyenesen feléje tartanak. A szél viharosra fordult. A tűz hirtelen gyorsasággal rohant végig az aljnövényzeten. Amint az öreg mondta — még a vonat sem menekülhetett volna ekkora tűz elől. Igaza volt; viharban harminc kilométeres sebességgel száguldott a láng. Futásnak eredt a buckákon keresztül, megbotlott, elesett, a füst marta a szemét, maga mögött már hallotta a lángok nagy sistergését, ropogását. Már-már utolérte az öreget a halál, ott futott a sarkában. Ekkor a lába előtt fölugrott egy nyúl. Lassan szaladt, húzta maga után a hátsó lábát. Az öreg most vette észre, hogy a nyúl lába megégett. örült a kis állatnak, mintha a vére lett volna, öreg erdei ember lévén, tudta, hogy az állatok az embernél sokkal jobban megérzik, merről támad a tűz, és mindig megmenekülnek. Igen ritkán pusztulnak el, csak akkor, ha a tűz körülzárja őket. Követte a nyulat. Futott, s a könnye csordult a félelemtől. Fölkiáltott: „Várj, kedveském, ne rohanj oly igen sebesen!" A nyúl kivezette az öreget a lángok közül. Amikor kijutottak az erdőből a tó partjára, a nyúl is, az ember ts, mind a ketten összeestek a kimerültségtől. Az öreg aztín ' fölvette a nyulat és hazavltte. Az állatnak megégett a hátsó \ lába meg a hasa. Később meg- gyógyfttatta és magához vette. — Bizony — szólalt meg az Öreg, s olyan dühösen nézett a szamovárra, mintha borral leit volna tele —, bizony, és én az ellen a nyúl ellen súlyosan vétkeztem, kedveském. — Ugyan, mit vétettél? — No, hát tekintsd meg a nyulat, megmentőmet, és megtudod. Fogd a lámpát! Fölvettem a lámpát az asztalról, kiléptem a tornácra. Ott aludt a nyúl. Fölé hajoltam a lámpával. Látni lehetett, hogy tépett a bal füle. Ebből n}in- dent megértettem. EPHRAIM KISHON: Hívjanak Kaminskinek Otthon telefonom van. Telefonom van otthon. Otthon van telefonom. Nem bírok eltelni ezekkel a szavakkal. Még egészen kábult va.gyok annak az örömétől, hogy telefonom van otthon. Végre. Többé már nem kell az után az ellenszenves szomszédom után mászkálni és könyörögni neki, hogy még most az egyszer — becsület szavamra, utoljára — engedj használni a telefonját. Senki, még én magam se tudnám leírni azt a türelmetlenséget, amellyel az első telefonhívást vártam. És jött Is. Tegnap, röviddel ebéd után, délutáni álmomből egészséges, erős csöngetés vert fel. Odabotladoztam a telefonhoz, felemeltem a kagylót és azt mondtam; — Igen. A telefon pedig azt mondta: — Welnreb. Mikor jöttök át hozzánk? — Még nem tudom — feleltem. — KI van ott? — Welnreb. — Nyilván ez volt a hívó neve. — Mikor Jöttök át? _ Még mindig nem tudom. Kivel óhajt beszélni? — Na mit gondol, kivel? Amos Kaminsklval, természetesen. — Téves kapcsolás. Itt Kishon beszél. — Az ki van zárva! — mondta Welnreb. — Ez a szám Amos Kaminski száma. — Biztos benne? — Százszázalékosan biztos. Hiszen naponta telefonálgatok vele. — Igen, nos akkor... Akkor valószínűleg mégiscsak Kamlns- kival beszél. — Természetesen. Mikor Jöttök át? — Egy pillanat. Meg kell kérdeznem a feleségemet. Letettem a kagylót, és bementem a szobába a feleségem után: — Weinrebék szeretnék tudni, hogy mikor megyünk át hozzájuk. — Csütörtökön este — válaszolta a feleségem. — De csak vacsora után. Visszamentem a telefonhoz, a saját, hibátlan, szépséges telefonomhoz, felvettem a kagylót és azt mondtam: — Megfelel nektek a csütörtök este? — Kitűnő — mondta Wetnrob. Ezzel a beszélgetés befejeződött. Elmeséltem az egészet a feleségemnek a legapróbb részletig. Keményen és szilárdan állította, hogy nem vagyok Amos Kaminski. — Ha nekem nem hiszel, hívd fel a tudakozót — mondta. ]AN SMREK: VÁZÁK „Az isten váza alakúra mintázta a nőt..."“ A. Franci Látom: haragszol, neheztelsz rám. Szememnek bántó tüze van? Anatol© France a ludas bennel A „nő és váza“ párhuzam. Olvastam mondását, s azóta ha szép nők mellett megyek el, fazekas vagyok: bokájától, térdétől kezdve mind modell! Ez amfóra — mutatott egyre. Folyhatna belé könnypatak. És amott — mint ékes urna. Porrá válók, ha befogadl Némely sz^ forma rózsát kíván. Hogy szirmát tartsa, tág fölül ölelő öble, s keskenyebb lent, oda a levél s szár kerül. Némelyik váza tulipánt vár, s van, amely páfránylevelet. 0, formák kéjei Barokk pompát idéz az utca-rengeteg. Szoknyák lengése, mellek dombja, mint Ifjúság műhelye adl Nincs különbségi A fazekas Is vonalak szerint válogat. Naphosszat nézem vázáimat Jogom, hogy bármit nézhetek. Szemem s érzésem csak az enyém. Dúskálok, égek, szeretek. Unalmas percem soha sincsen. S másképp nézek, mint lllenéki Mi az, szép váza, haragos vagy? Benned csillagot tartanéki Veress János fordítása a s" o V3 •-Í c Q a s. Felhívtam a tudakozót Foglaltat Jelzett. ~~tó— fordítása BATTA GYÖRGY: Lány, esőben Egy kapualjban húzta meg magát a lány, mert ernyőt vinni elfelejtett. Arcára így is hullanak a cseppek, paskolja hideg esőpálca, veri a víz, lucskos a háta. Mállik sárgás levelek bőre, hull az eső, hull a tetőkre. Mindenki vacog, mindenki fázik, a szegény hárs is bőrig ázik. Hull az eső lányra, terekre, Nedves kézzel írja az ereszre: nem akar verni, simogatni szeretne. VARGA IMRE: Phaethon visszanézel elzilált arcodba az utolsó fintor mely lassan összeomlad visszanézel ennyi a játék s oly kegyetlen jövőjű mint a gépzajban hang helyett egy kurta mozdulat arcod az elhagyott lassan az égbe beépül ahogy jársz imbolyogva vissza-visszanézel a képletté zsugorodott arcra füst és szederinda tekereg a takaró belső hajlatára mázolt képekben mint veröerek anyagukból kifejtve a tárgyak nincs idő s a tűz bármennyire szítod is nem melegít mint a betű vagy a villám csak jelez
