Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1971-12-07 / 49. szám

4 ú( ifjúság A karácsonyi vásárlás előtt Pút nap múlva üt a ka­rácsony, az ajándékozás ünnepe, és olvasóinkat bi­zonyára érdekli, hogyan ké­szültek jel textil- és kon- jekciósüzletelnk a vásárlók „hadjáratára“. Azt lehet mondani, hogy az 1970-71. években textil­kereskedelmünkben sikerült egyensúlyt teremteni kíná­lat és kereslet között, leg­alább a legfontosabb textil­termékek terén. Ezek nem üres szavak, hiszen ml vá­sárlók is tapasztalhattuk, hogy üzleteink polcairól nem tűnnek el az ágynemű- félék, lepedők, nőt ruha­anyagok, pelenkák, nyári férfiingek, női flnomalsóne- mű-félék, lenvászon törül­közők, műselyem anyagok harisnyák, férfizoknik, cér­na- és pamutfüggönyök csipkék stb. Az OTEX — a textil- és konfekcíós kereskedés — vezérigazgatójának tájékoz­tatása szerint azonban van­nak még nélkülözhetetlen hiánycikkek. Ilyenek pl. a 100 százalékos gyapjú férfi- ruhaszövetek, polyeszter kö­töttanyagok, téli pizsamák, melegítők, női téli és átme­neti kábátok, krimplen-a- nyagok, műszőrme, gyer­mek- és bébicikkek, frotté- zoknlk, kordbársony ruha­félék stb. Ezt a hiányosságot ma­guk az illetékesek is beis­merték. Továbbra is komoly gondot okoz az áruk minő­sége. 1968-69-ben, amikor a vásárlók az áru minőségé­nek nem sok figyelmet szen­teltek és fejetlenség ural­kodott a piacon kínálat és kereslet között, úgyszólván minden elkelt, minőségre váló tekintet nélkül. Rósz- szül működtek az ellenőrzé­si szervek, főleg közvetle­nül a termelésnél. Ez rá­nyomta bélyegét az elkö­vetkező évek textiltermékei­re is és kedvezőtlenül tük­röződött vissza a piac di­vatáruval történő ellátásá­ban Is. Az alapruházkodási cikkek hiányának kiküszö­bölése érdekében a terme­lés a hagyományos áru gyártására összpontosul, ter­mészetesen a divatcikkek rovására. 1970-ben megalakult a textilkereskedelem divatíit- kársága, amelynek többek között az a kötelessége, hogy a menő világdivatot hazai körülményeknek meg­felelően érvényesítse ruhá­zati iparunkban. Ezenkívül piackutatást is végez, a- melynek az a célja, hogy megállapítsa, milyen termé­kekből, minőségű cikkekből, méretekből, színekből stb. vásárolnak a legszívesebben a fogyasztók. Annak, hogy több ruhá­zati cikk hiánycikk, nem mindig a kereskedelem az oka. Az ő kezük is kötve van, mindenben a termelés­től, a textil- és konfekció- ipartól függnek. Sokszor in­kább azt kell vásárolniuk, amit az illetékes gyárak kí­nálnak, és nem azt, amit a vásárlók követelnek. Várható-e javulás textil- üzleteink ellátottságában? Igen. Az elkövetkező 2-3 éven belül, ami egy olyan hatalmas méretű iparágnál, mint a textilipar, nem is sok. Ennek előhírnöke egy már folyamatban levő komp­lex felmérés, amelyet • az üzlethálózat a termeléssel karöltve végez. Tehát ha ez év karácsonyakor kísebb- nagyobb gondokkal küzdünk az ajándékok vásárlásánál, két-három év múlva gond­jaink csak megnőnek: nem tudunk majd választani a sok szép árubóU —z— szó ÉS TETT „A kongresszustól mindenekelőtt azt várom, hogy következetes elvsze­rűséggel zárja le az elműlt idősza­kot, hárítsa el azokat az akadályo­kat, amelyek a múlt évi tragikus e- seményekhez vezettek. Számunkra a Jeten piltanatban egy dolog lényeges: a szó és a tett egysége“ — j a n Pawlakot, a Lengyel Egyesült Munkáspárt póznáéi vajdasági bi­zottságának titkárát idéztein, akivel a közelmúitban alkalmam nyílott hosszabb eszmecserét folytatni a kongresszusi előkészületekről és az országban végbemenő konszolidációs folyamatról általában. Őszintén be­vallom, hogy valóban értékes, és hadd tegyem hozzá; érdekes észre­vételei, megjegyzései közül leginkább a fenti idézet ragadott meg, az az igény, amely a „szó és a tett egysé­gét“ támasztja a társadalmi-politikai és gazdasági konszolidáció feltétele­ként. Ennek tulajdonítható Ián. hogy lengyelországi utazásaim során, akar­va-akaratlanul ennek az axiómaként is felfogható elvnek eredtem a nyo­mába. Most, a kongresszus megnyitását közvetlenül megelőző napokban jegy­zeteim között lapozgatva, élményei­met visszapergetve ismét meggyőződ­hettem róla: az ország népe, a dol­gozók legszélesebb rétegei valóban fiatalos lendülettel, a műltban alig­ha tapasztalható elánnal láttak hoz­zá a torzulások kiigazításához, a tár­sadalmi légkör megtisztításához s ezzel párhuzamosan a népgazdaság megszilárdításához, a termelési fel­tételek hatékonyabb kihasználásához, a tartalékok feltárásához. Ez a tény arra utal, hogy az új pártvezetésnek valóban sikerült „megmozgatnia“ a tömegeket, a LEMP Központi Bizott­sága Vili. plenáris ülésének határo­zatai reális, kézzelfogható program­ként, a nehéz helyzetből kivezető út­mutatásként mentek át a köztudatba. Jerzy Michalnk, az AMINO elnevezésű élelmiszeripari kombinát fiatal mérnöke, a gyár tudományos­műszaki bizottságának az elnöke mindezt tömören így foglalja össze: „Látjuk, érezzük, hogy távlatokat, le­hetőségeket adtak a kezünkbe. S mi bizonyítani akarunk!“ A „mi“ félre­érthetetlenül az ifjúságra, a lengyel fiatalok százezreire vonatkozik. Ám lássuk csak, vajon mit tesznek a szó­ban forgó üzem fiataljai. A pártve­zetés felhívását, a „Segítsetek!“ jelszóban megfogalmazott és kétség­kívül mozgósítólag ható „üzenetét“ követően aránylag rövid időn belül rendezte sorait az ifjúsági szervezet. Szárnyakat kapott az újítási mozga­lom, a tudományos-műszaki bizott­ság konkrét feladatként vállalta az üzem gépparkjának korszerűsítését. tökéletesítését. A kongresszus tiszte­letére több mint hárommillió zloty értékben született kötelezettségvál­lalás, s ami tán még lényegesebb; nem formális vállalásokról volt szó. Tehát nem került sor az elmúlt idő­szak vitán felül álló eredményeinek negációjára, a minőségi változás „csupán“ annyi, hogy a fiatal mér­nökök, technikusok estéről estére nagy buzgalommal hajolnak az esz­tergapadok, tervezőasztalok fölé, hogy „valutát spórolva“ saját ere­jükből konstruáljanak gépeket, al­katrészeket. „A szó és a tett egysége“ tehát itt, ebben az esetben konkrét formát öl­tött, a kongresszusi előkészületekkel, a konszolidációs folyamattal párhu­zamosan már elövillannak a perspek­tívák. Jan jezyniak, a Golebin Stary-i Állami Gazdaság igazgatója kimondottan büszke fiataljaira. Az ifjúsági szervezet mintegy kétszáz tagja a múltban sem tétlenkedett u- gyan, hiszen szinte önerejükből te­remtettek színvonalas művelődési lé­tesítményeket, sportpályákat stb. Az új momentumot itt a nagyobb társadalmi elkötelezettség jelenti. Az a tény, hogy az új gazdasági struk­túra megvalósításában, pontosabban: megalapozásában éppen a fiatalok járnak az élen. A gazdaság terüle­tén található öt klub az utóbbi idő­szakban vitafórummá, élő és soha nem tapasztalt vonzóerővel ható szervezetté, formálódott. Az igazga­tó gyakori vendég a klubokban, s mint mondja, szívesen látogat el „fia­taljai“ közé, hiszen hasznosíthatja ötleteiket, és saját elképzelései meg­valósításához lelkes támogatókra ta­lál. A lényeg: gyökeresen megválto­zott a gazdaság vezetősége és az if­júsági szervezet közötti viszony. En­nek konkrét lecsapódása elsősorban a .szakkáderképzésben, a kulturális tevékenység fellendülésében mutat­ható ki. Varsó téli pompában várja a LEMP VI. kongresszusának küldötteit. Az ország népe feszült figyelemmel for­dul a főváros felé. Nem túlzás, ha azt mondjuk; ez a kongresszus mér­földkövet jelent majd az ország tör­ténelmében. Egy bonyolult, sokszor ellentmondásoktól terhes időszakot kell lezárnia, de nem maradhat adós a távlatok, és hangsúlyozzuk: a reá­lis távlatok kitűzésével sem. A kong­resszusi előkészületeket, a járási és vajdasági pártkonferenciák eredmé­nyeit, de nem utolsósorban a lakos­ság, a dolgozók társadalmi aktivitá­sát summázva tán előrejelezhetjük: a lengyel kommunisták tanácskozása beváltja a hozzá fűzött reményeket. BALOGH P. IMRE vény 80. Polgár Renátka 82. Ürge Renáta 83. Vadkerty Szilvia a «tói Bébi­L SZESSÉGVERSENYE 85. Esek Ivonka CvÍMMS \Tnvn<klr 86. Varga Patrícia 89. Gergely Tünde 92. Balogh Juditka 95. Mészáros Tomi 96. Pongrácz Bernadett .í

Next

/
Thumbnails
Contents