Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1971-11-30 / 48. szám

új ifjúság AZ A SZÖRNYŰ KÉP HÍRES NYOMOZOK MESÉLIK 1969. május negyedikén Ismeretlen tettes megölte Zdena Dole2alová 18 éves diáklányt és udvarléját. A pro- stöjovi bűnügyi rendőrség parancs­noka, Frantiäek HoráCek kapitány csak hosszfl nyomozás után derített fényt az esetre, amely mindmáig nem zárult le teljesen. A szörnyű gyilkos Ság történetét a megölt lány édes­apja és Horáőek kapitány, a nyomo­zás vezetője mesélt el olvasóinknak. Lányom a prostSjovl mezőgazdasági gépipari középiskola harmadik osz­tályába járt. Négy gyermekem közül ő volt a legöregebb és a legkedve­sebb. Már kiskorától segítenie kellett a testvérei nevelésében, mert a fe­leségem sokat betegeskedett. Kedves, jószívű lány volt. Szerette a gyermekeket, az állatokat és min­den élőlényt — meséli a megtört édesapa. — Minden apróságnak örül­ni tudott. Nem ismerte a félelmet, mert 6 soha senkinek se ártott. Nem tudta, hogy némelyik ember mennyi­re gonosz, reá Is milyen szörnyű sors vár. Éppen négy héttel a szörnyű eset előtt megismerkedett egy Igen ren­des, vele egyidős fiúval, Jurko Slá- mával, aki a szomszéd faluban la­kott. Azon a bizonyos vasárnapon munkanap volt az országban, sarai­kor Zdena hazajött az Iskolából, ta­lálkára ment az udvarlójával. Szép meleg idő volt, a nap ragyogott. Együtt sétáltak, aztán felmentek a fa­lu mellett lévő Kishegyre. Ott leül­tek és beszélgettek. Nem Is sejtették, hogy egy emberi vadállat leskelődik rájuk. Az illető látta, hogy senki sincs a közelben, hozzájuk kúszott és teljesen közelről Jarkot tarkón, Zdenkát pedig fejen lőtte. A lányom fején azonban elcsúszott a golyó. Először a földre esett Zdenka, de az­tán felugrott és futni kezdett a falu felé. A támadó Ismét rálőtt, de nem találta el. Szegény lány azonban csak SO métert bírt futni. Ott összeesett A támadó visszacipelte az erdőbe, ahol megerőszakolta, aztán egy ka­róval mind a két áldozatnak szétver­te a fejét. Amikor este 8 órakor a lányom nem tért haza, a keresésére Indul­tam. Nyugtalan voltam, mert soha­sem szokott elmaradni. Sehol sem találtam. Atballagtam a szomszéd fa­luba jarko szüleihez, hogy a fiú ha­zaérkezett-e. A fiú se volt otthon Reggelig nem aludtak. Másnap egész délelőtt kerestük őket, de csak dél­után 5 óra tájban bukkantam rájuk. Az a szörnyű kép, amely akkor elém tárult, azóta naponta kísért, és az életem végéig nem tudok tőle szaba­dulni. — Igen — bólint HoráCek kapi­tány —, ez volt oddlgi pályafutásom legszörnyübb gyllkosságl esete. Pedig nem panaszkodhatom, hogy kevés a munkám. Amikor május 5-én az em­bereimmel a helyszínre érkeztem, rögtön világos volt előttünk, hogy szexuális kéjgyllkossággal állunk szemben. A gyilkosság előző nap dél­utánján történt, tehát a tettesnek elegendő Ideje volt arra, hogy a nyo­mokat eltűntesse. Minden úgy történt, ahogy Dole2al úr elmondta. A két fiatal kijött a helyre, beszélgettek, álmodoztak. Nem messze a fiú holttestétől megtaláltuk azt az egyszerű vásári papírrózsát Is, amelyet a lánynak hozott. Szentimen­tális érzelgősségre azonban nem volt Idő. A gyilkosnak fgy is sok idele volt a menekülésre. A segítségül ho­zott nvomozókutya egy közeli erdész kunyhónál elvesztette a nyomot. A gyilkosság hírére ugyanis túl sok ember gyűlt a helyszínre, s azok megzavarták a kutya szaglóérzékét Nemcsak a faluban, Vlcovén kezd tönk nyomozni, hanem a környező falvakban Is. Mindenki érdekelt, aki a tett színhelyének közelében lárt Beszélni kellett veHlk, hovv hátha láttak olyasmit, aminek ők ugy.an nem tulajdonítanak különösebb fon­tosságot, de számunkra rendkívül ér tékes kiindulópontul szolgálhat. Nem zárhattuk ki annak a lehetőségét sem, hogy a tettes a közeli környék­re való. Az embereim másik csoport­tá tehát a környék gyanúsítható, nyil­vántartott idegbetegeit stb. hallgatta ki. Másnap délig az emberek százait bz'igattiiic (ri, de csak egy halvány feltételezésre bukkantunk. A falu egyik régi lakója Vlcov határában találkozott egy Idegemnél, akit már többször is látott az autóbuszban, a- mtkor ProstSjovba utazott. Az Illető itlnavyn szokott felszállni, s bizonyá­ra Prostéjovban dolgozik. Az ^reg, aprólékos személylefrást is adott, s aszerint az Illető kb. 30 éves lehet. Nem volt nehéz az Illető férfit fel­kutatnia. Zdemék Hudek, stlnavyl la­kos, nós, két gyermek apja, a pro- stéjovl fűrésztelepen dolgozott. Jé hírben álló gondos, dolgos családapa, a bűnügyi nyilvántartásban nem sze­repelt. A családiával él, semmi jele, hogy szadista hajiamat lennének. Et­től függetlenül beszélnünk kellett ve­le. A beszélgetésünk során Hudek azt állította, hogy vasárnap Vícovban nem volt. Autóbusszal érkezett haza és korán lefeküdt. Nyugodtak viselke­dett, nyoma sem látszott rajta az ide­gességnek. Valami azonban mégsem stimmelt. Vagy az öreg, vagy- Hudek, de az egyikük hazudott. Kiderült hogy Hudek hazudik, mert a hazaér­kezése után nem ment rögtön aludni. Néhány ember látta, hogy sétálni in­dult. Másodszor Hudeket már a lakásán hallgattuk ki. Kértük, hogy mutassa meg azt a ruháját, amelyik vasárnap volt rajta. Húzódozott, de a szek­rényben megtaláltuk a véres nadrá­got. A vércseppek vízszintes nvomot hagytak rajta. Rábukkantunk a véres ingre is. Megeredt az orrom vére mondta Hudek. Csakhogy az ember orrából nem vízszintesen folynak a vércseppek. Hudek hirtelen taktikát váltott, és eigy leütött nyúlrél kezdet» mesélni. Csakhogy az oíomoucl labo­ratóriumban kimutatták, hogy nem nyúl vérről van szé, hanem a két ál­dozat véréről. Szerdán Hudek újabb mesével le­pett meg bennünket. Azt állította, hogy valaki kétezer koronát adott neki a két fiatal meggyilkolásáért. Végül is elismerte, hogy azon a tragikus napon magához vette revolverét és sétálni ment. Eljutott egészen Vlcovlg, ahol megpillantotta a két fiatalt. Egy ideig figyelte őket, aztán mindkettőt fejen lőtte. A lány még futott egy darabon, aztán összeesett. Behúzta a súlyosan sebesült lányt az erdőbe és megerő­szakolta. majd egy karóval mindket­tőjüket agyonverte. járásunkban 1964 6ta 4 felderítet­len eset történt, amelynek sorén asz- szonyokat támadtak pieg. Hudek csak­hamar ezeket Is beismerte. 1970 januárjában állították Hudeket bíróság elé Brnöban. A tárgyalás előtt normálisan visel­kedett, de aztán egyszerre mindent elfelejtett, semmire se emlékezett. Látszott rajta, hogy szimulál. A bíró­ság mégis elrendelte a tárgyalás megszakítását és a vádlott pszichiát­riai kivizsgálását. A vizsgálat normá­lisnak találta, s így 1970 decemberé­ben halálra ítélték. Hudek fellebbe­zett. Ügyében a legfelsőbb bíróság még nem döntött. m nagy Yoe egy szép napon bekopogtatott hozzám. — Peeler, van egy munkám ^ ■ a részedre. Ha érdekel, kap­hatsz ötezer dollárt. Elcsodálkoztam, milyen ada­kozó lett öreg naplóira. Mert soha nem lehetett ráfogni, hogy szórja a pénzt, minden holmiját kiárusításon vette. — S mennyi az egész összeg? — kérdeztem. — Nem százalékra dolgozol. Pee­ler! — hunyorgott rám vizenyős szemével. — Kapsz öt ezrest, ha akarsz. Ha nem... Vállat vontam, s körülnéztem a szobámban. Nyomorúságosabb már nem is lehetett volna. Régen volt már, amikor utoljára nagyobb ösz- szeget kerestem. Tudtam, hogy Yoe általában becsapja munkatársait, s ha csak lehet, meglép a zsákmány­nyal, de hát mit tehettem volna. — Rendben vanl — bólintottam. Elmosolyodott, látszott rajta, hogy ezt a feleletet várta. Aztán elmond­ta, hogy a részleteket Soapytól fo­gom megtudni, s átadta a fickó cí­mét. Nagyon föl Ismertem Soapyt, a ravasz rókát, és szöget ts ütött a fejembe, hogy összetársult Yoe-val. Itt már biztosan nagy pénzről van szó. A hamutartóban találtam még egy nagyobb cigarettavéget, megtiszto­gattam és rágyújtottam. Igaz, ami igaz, eddig csak rosszat hallottam Yoe-ról, de lehet, hogy vannak jó tulajdonságai Is. ElhcLtároztam,hogy beszélek Soapyvel. A fickó nagyon idegesnek lát­szott. Soványabb volt, mint valaha. Nekt sem mehet valami fól az üzlet. Amikor kezet fogtunk, min­den csontját éreztem. — Szervusz, Peeler, régen nem láttalak. Ettől többet én sem tudtam neki mondani. A fal mellett két gyanús alak álldogált. Rájuk bámultam. Soapy bemutatta ókét: Carlo és Nl- no. Azok ketten egy parányit bic­centettek a felükkel. Azzal voltak elfoglalva, hogy minél marconább­nak látsszanak, és nem értek rá megszólalni. Soapy többé ügyet sem vetett rá­juk, mintha levegő lettek volna. El­mondta, hogy a nagy Yoe-ndic fo­gunk dolgozni, s védenünk kell ér­dekelt. Aztán megmondta, ml lesz a munkám: meg kell fúrnom egy páncélszekrényt. — A mackó a Blaker gyárban van — mondta, s részletesen kifeftette a tervet. Mesterien kitervelt mindent. Még a gyár tervrajzának fényképmáso­latát is megmutatta. Ezt még akkor készítette, amikor mint portás ott dolgozott. A terv egyszerű volt. Az egyik szennyvíz-levezető cső éppen a gyárépületnek abba a részébe ve­zetett, amelyben a páncélszekrény áll. Ha végigmegyünk rajta, senki sem vesz észre bennünket. Benn az épületben pedig már nincs ör. — Már nem használják ezt a csa­tornát — magyarázta Soapy —, ré­gen megfeledkeztek róla, Á csator­ARTHUR MOORE; nába a raktárépületből juthatunk bt. Az ajtón olyan egyszerű lakai van, hogy egy tízéves srác is föl tudja törni. Ä fő munka itt vár ránk — mutatott a páncélszekrényre. — A fizetés hétfőn lesz, úgyhogy nagy pénzt találunk a dobozban. — S milyen márkájú a páncél- sCekrény? — Schindler. — Ohó — nevettem. — Ilyent már megfúrtam egypárat. Valójában ezeket a páncélszek­rényeket már régóta nem gyártják. Túlságosan drágák, de a szakértő mégis olyan könnyen kinyitja őket, mintha csak konzervdobozok volná­nak. Közben megérkezett a nagy Yoe. Bólintottam neki, hogy vállalom m munkát. Elmosolyodott, s a nagy zsákmányra gondolva elégpdetten megnyalta a száját. — Vasárnap fogunk munkához. Akkor minden csendes. Mihelyt be­sötétedik, a fiúk érted főnnek — bökött fejével Carlo és Ntno felé. Néhány pénzdarabot nyomott a kezünkbe. En azonnal a repülőtérre siettem, és helyet váltottam egy va­sárnap éjjel Induló gépre. Minél előbb eltűnök, annál főbb. Vasárnap minden kész volt a munkára. Este Nino és Carlo értem Jöttek. Nem messze a gyártól meg­állították a gépkocsit, eldugták egy halom rozsdásodó vas mögé. Soapy már a raktárban várt bennünket. A nagy Yoe nem volt felen, ö a fő­nök! Soapy vidáman dörzsölte a kezét. Rozoga lépcsőkön leereszkedtünk a csatornába. Vaksötét volt. Nino és Carlo a nyomomban voltak. Nem Igen tetszettek a fiúk, de mit te­hettem volna? Letérdeltünk a páncélszekrény mellé. Biztos mozdulatokkal fogtam munkához. Akt lát, tudhatta, hogy mesterrel van dolga. Elóször a vész- csengőt kapcsoltam ki. Számomra egy Schlndler-páncélszekrényt fől- nyltnl semmivel sem nagyobb mun­ka, mint fOlkattintant egy szivarkás dobozt. De szivar nincs benne! A páncélszekrény úgyszólván tel­jesen üres volt. Csak néhány szá­zas egy fémdobozban és Iratok. Nt­no és Carlo dühösen föltúrták a pa­pírokat, mérgesen szétdobálták őket, de pénz semmi! Morogtak, mint a dühös ebek. Soapynak a lélegzete ts elállt. Arca elkékült. Megijedtem, hogy megüti a guta. Mindannyian károm­kodtunk. ' — Megváltoztatták a fizetés nap­lót! — csapott a homlokára Soapy. — Biztosan még pénteken kiosztot­ták a lóvét. Nem maradt más hátra, visszabal­lagtunk az úton, amerröl jöttünk. Engem otthagytak a rozsdás vasha­lom mellett. Ázt sem mondták, hogy viszontlátásra. Kis htján megpuk­kadtak mérgükben. Vagy száz méterre a gyártól ta­xiba ültem. Több hónap után elő­ször megengedhettem magamnak ezt a fényűzést. Megengedhettem, már csak azért is, mert előző éjjel több százezer dollárt emeltem el a páncélszek­rényből. HÉTFŐN LESZ A FIZETÉS [lATAlFiHÍK-emSAN III. A HÄZASSÄG HARMÖNIÄJÄNAK ALAPJA A szerelem szó jelentése minden embernél más és más. A valóságban a férfi és a nő számára nem ugyanazon tar­talom hordozója. Inkább az értékek fokmérőjének tekint­hetjük. A férfi számára a szerelem és a nemiség két kü­lönálló fogalom, míg a nőknél elválaszthatatlan, egyazon érem két oldala, ök a szerelemben a biztonságot keresik. Csak nagyon kevés asszony képes megérteni társa érze­lemtől mentes, pusztán biológiai ösztönörn alapuló testi kapcsolatát más nővel. A nők erre képteleneik, s ha Igen, nagy lelki gyötrelem árán. A férfi és nö tartós kapcsolatát sok tényező befolyásol­ja. Annak eldöntésében, kivel kössük össze életünket, sze­repet játszik a kölcsönös szimpátia, a megértés, a jellem­beli közös vonások és nem utolsósorban a nemi vonzalom. A nemi harmónia a házasság során fokozott fontosságot kap. A férjnek nem szabad elfelednie, hogy a nemi együtt­élésben a feleségnek Is meg kell találnia az örömet, a ki­elégülést, nemcsak a maga kielégülését kell szolgálnia. Ha ez nem így van, megbomlik közöttük a harménla, az egyik tél, vagy mindketten lelki egészségükkel fizetnek érte. A nőknek nagyon nehezükre esik beszélni ezekről a „kényes* dolgokról, s ez a férjeknek kétszeres problé- ■it okoz, felfedezni a baj okát. A nemi alkalmazkodás legnagyobb akadálya 'némely em­bernél az előítéletek hatalma, számukra a házasságnak ez az oldala valamiféle tabu. A házastársaknak a nemi­ségről nemcsak tudniuk kell, hanem egymás előtt ki is kell nyilvánítaniuk, hogy tudnak róla. A VÁRAKOZÁS BOLDOG IDŐSZAKA A házasságnak. Illetve a házastársak nemi életének nem­csak egymás kielégítése az egyedüli célja. Ennél nagyobb és nemesebb küldetése Is van: az utódok nemzése. Há­zasság gyermekek nélkül nem házasság. E fontos küldetés teljesítésében a legfontosabb szere­pet a nö játssza. A gyermek utáni vágy a természet a- Jándóka, s ez minden egészséges nőnél megvan, a férjes asszonyoknál különösképpen. Életcéljukat látják a gyer­mek kihordásában, megszülésében és nevelésében. Az a- nyaság a házastársi együttélés szükségszerű eredménye, 16 hatással van a nő lelki egészségére, megszilárdítja a házasság alapjait, s a gyermeknevelés társadalmi külde­tés is. E küldetés maradéktalan teljesítése és a családne­veléssel járó megszaporodott anyagi kiadások megköny- nyltése érdekében társadalmunk hatékonyan támogatja a gyermekes családokat. Amikor a feleség megsúgja férjének az édes titkot, a jövendőbeli apa nem akar hinni a fülének, nem akarja elhinni, hogy ez a nagy boldogság valóban igaz. Csodá­lattal tekint az új, készülő élet titkára, hisz kettejük sze­relmének gyümölcse. Mindez természetesen a férjre bizonyos kötelezettsége­ket ró. Amikor neje gyermeket vár, neki Is tökéletesen tisztában kell lennie azzal, ml játszódik le a női szerve­zetben. Részt kell vállalnia ebből az állapotból, ameny- nyire mint férfinak lehetséges — mindenekelőtt megér­téssel lenni az élettárs Irént, támogatni, buzdítani öt. A jövendőből apa, bár nem veheti ki részét a terhességgel járó szervi nehézségekből, de legalább tudnia kell, mit él át ilyenkor a feleség. Igyekezzék teljesíteni kívánságait, mert még a legnyugodtabb természetű nő is ebben az ál­lapotban eléggé szeszélyes. Járuljon hozzá, hogy a kis­mama betarthassa az orvos utasításait, hogy legyen ide­je a pihenésre, a mozgásra és betartsa az orvos előírta egészséges táplálkozás szabályait. A férjnek hatalmában van megajándékoznia társát a legértékesebbel: a szabad Idejével. Mondjon le kedvteléseiről, és töltsön minél több Időt a feleségével. A terhesség alatt különösképpen óvja őt minden gondtól, feszültségtől. A jövendőbeli apának szá­molnia kell a feleség érzelmeinek megváltozásával ts, "sgy gyengédebb, mint szokott lenni, vagy pedig elhide- gül. Ne essünk kétségbe! Ez az elhidegülés nem tartós. Általában a férjek ilyenkor fokozottabban előzékenyek a feleségükkel szemben. Sőt, sokszor ezt az előzékenysé­get egész a végletekig hajtják, úgy viselkednek, mintha a feleség beteg lenne. Ez helytelen és kerüljük el! Ne fe­ledjük, hogy amikor az asszony gyermeket vár, szerveze­tében természetes folyamat játszódik le, állapota semmi tekintetben nem kóros. Ezért járuljunk hozzá, hogy fele­ségünk életmódja egészséges legyen, ne különbözzék a megszokottól. Éppúgy elvégezheti a mindennapos háztar­tási teendőket, mint eddig, csak kerülnie kell a megeről­tető testi munkát. Tehát ne tévesszük össze a lentebb fel­sorolt férj! kötelességeket az elkényeztetéssel! Az elké-< nyeztetés kedvezőtlenül hat a terhes nő lelkivilágára is. Ha a feleségünk gyermeket vár, ne mutassunk aggodal­mat állapota Iránt, inkább tudatosítsuk azt, hogy a nők többsége ezen átesik, és szinte szabályszerű, hogy a ter­hesség és a szülés zavarmentesen zajlik le. Ezért nincs ok az aggodalomra, és ha mégis aggódunk — ez szintén érthető, főként ifjú jövendőbeli apáknál —, igyekezzünk magunkban tartani. Tegyük még szebbé, boldogabbá házas­ságunknak ezeket a napjait. (Folytatjuk) \

Next

/
Thumbnails
Contents