Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1971-11-30 / 48. szám
új ifjúság AZ A SZÖRNYŰ KÉP HÍRES NYOMOZOK MESÉLIK 1969. május negyedikén Ismeretlen tettes megölte Zdena Dole2alová 18 éves diáklányt és udvarléját. A pro- stöjovi bűnügyi rendőrség parancsnoka, Frantiäek HoráCek kapitány csak hosszfl nyomozás után derített fényt az esetre, amely mindmáig nem zárult le teljesen. A szörnyű gyilkos Ság történetét a megölt lány édesapja és Horáőek kapitány, a nyomozás vezetője mesélt el olvasóinknak. Lányom a prostSjovl mezőgazdasági gépipari középiskola harmadik osztályába járt. Négy gyermekem közül ő volt a legöregebb és a legkedvesebb. Már kiskorától segítenie kellett a testvérei nevelésében, mert a feleségem sokat betegeskedett. Kedves, jószívű lány volt. Szerette a gyermekeket, az állatokat és minden élőlényt — meséli a megtört édesapa. — Minden apróságnak örülni tudott. Nem ismerte a félelmet, mert 6 soha senkinek se ártott. Nem tudta, hogy némelyik ember mennyire gonosz, reá Is milyen szörnyű sors vár. Éppen négy héttel a szörnyű eset előtt megismerkedett egy Igen rendes, vele egyidős fiúval, Jurko Slá- mával, aki a szomszéd faluban lakott. Azon a bizonyos vasárnapon munkanap volt az országban, saraikor Zdena hazajött az Iskolából, találkára ment az udvarlójával. Szép meleg idő volt, a nap ragyogott. Együtt sétáltak, aztán felmentek a falu mellett lévő Kishegyre. Ott leültek és beszélgettek. Nem Is sejtették, hogy egy emberi vadállat leskelődik rájuk. Az illető látta, hogy senki sincs a közelben, hozzájuk kúszott és teljesen közelről Jarkot tarkón, Zdenkát pedig fejen lőtte. A lányom fején azonban elcsúszott a golyó. Először a földre esett Zdenka, de aztán felugrott és futni kezdett a falu felé. A támadó Ismét rálőtt, de nem találta el. Szegény lány azonban csak SO métert bírt futni. Ott összeesett A támadó visszacipelte az erdőbe, ahol megerőszakolta, aztán egy karóval mind a két áldozatnak szétverte a fejét. Amikor este 8 órakor a lányom nem tért haza, a keresésére Indultam. Nyugtalan voltam, mert sohasem szokott elmaradni. Sehol sem találtam. Atballagtam a szomszéd faluba jarko szüleihez, hogy a fiú hazaérkezett-e. A fiú se volt otthon Reggelig nem aludtak. Másnap egész délelőtt kerestük őket, de csak délután 5 óra tájban bukkantam rájuk. Az a szörnyű kép, amely akkor elém tárult, azóta naponta kísért, és az életem végéig nem tudok tőle szabadulni. — Igen — bólint HoráCek kapitány —, ez volt oddlgi pályafutásom legszörnyübb gyllkosságl esete. Pedig nem panaszkodhatom, hogy kevés a munkám. Amikor május 5-én az embereimmel a helyszínre érkeztem, rögtön világos volt előttünk, hogy szexuális kéjgyllkossággal állunk szemben. A gyilkosság előző nap délutánján történt, tehát a tettesnek elegendő Ideje volt arra, hogy a nyomokat eltűntesse. Minden úgy történt, ahogy Dole2al úr elmondta. A két fiatal kijött a helyre, beszélgettek, álmodoztak. Nem messze a fiú holttestétől megtaláltuk azt az egyszerű vásári papírrózsát Is, amelyet a lánynak hozott. Szentimentális érzelgősségre azonban nem volt Idő. A gyilkosnak fgy is sok idele volt a menekülésre. A segítségül hozott nvomozókutya egy közeli erdész kunyhónál elvesztette a nyomot. A gyilkosság hírére ugyanis túl sok ember gyűlt a helyszínre, s azok megzavarták a kutya szaglóérzékét Nemcsak a faluban, Vlcovén kezd tönk nyomozni, hanem a környező falvakban Is. Mindenki érdekelt, aki a tett színhelyének közelében lárt Beszélni kellett veHlk, hovv hátha láttak olyasmit, aminek ők ugy.an nem tulajdonítanak különösebb fontosságot, de számunkra rendkívül ér tékes kiindulópontul szolgálhat. Nem zárhattuk ki annak a lehetőségét sem, hogy a tettes a közeli környékre való. Az embereim másik csoporttá tehát a környék gyanúsítható, nyilvántartott idegbetegeit stb. hallgatta ki. Másnap délig az emberek százait bz'igattiiic (ri, de csak egy halvány feltételezésre bukkantunk. A falu egyik régi lakója Vlcov határában találkozott egy Idegemnél, akit már többször is látott az autóbuszban, a- mtkor ProstSjovba utazott. Az Illető itlnavyn szokott felszállni, s bizonyára Prostéjovban dolgozik. Az ^reg, aprólékos személylefrást is adott, s aszerint az Illető kb. 30 éves lehet. Nem volt nehéz az Illető férfit felkutatnia. Zdemék Hudek, stlnavyl lakos, nós, két gyermek apja, a pro- stéjovl fűrésztelepen dolgozott. Jé hírben álló gondos, dolgos családapa, a bűnügyi nyilvántartásban nem szerepelt. A családiával él, semmi jele, hogy szadista hajiamat lennének. Ettől függetlenül beszélnünk kellett vele. A beszélgetésünk során Hudek azt állította, hogy vasárnap Vícovban nem volt. Autóbusszal érkezett haza és korán lefeküdt. Nyugodtak viselkedett, nyoma sem látszott rajta az idegességnek. Valami azonban mégsem stimmelt. Vagy az öreg, vagy- Hudek, de az egyikük hazudott. Kiderült hogy Hudek hazudik, mert a hazaérkezése után nem ment rögtön aludni. Néhány ember látta, hogy sétálni indult. Másodszor Hudeket már a lakásán hallgattuk ki. Kértük, hogy mutassa meg azt a ruháját, amelyik vasárnap volt rajta. Húzódozott, de a szekrényben megtaláltuk a véres nadrágot. A vércseppek vízszintes nvomot hagytak rajta. Rábukkantunk a véres ingre is. Megeredt az orrom vére mondta Hudek. Csakhogy az ember orrából nem vízszintesen folynak a vércseppek. Hudek hirtelen taktikát váltott, és eigy leütött nyúlrél kezdet» mesélni. Csakhogy az oíomoucl laboratóriumban kimutatták, hogy nem nyúl vérről van szé, hanem a két áldozat véréről. Szerdán Hudek újabb mesével lepett meg bennünket. Azt állította, hogy valaki kétezer koronát adott neki a két fiatal meggyilkolásáért. Végül is elismerte, hogy azon a tragikus napon magához vette revolverét és sétálni ment. Eljutott egészen Vlcovlg, ahol megpillantotta a két fiatalt. Egy ideig figyelte őket, aztán mindkettőt fejen lőtte. A lány még futott egy darabon, aztán összeesett. Behúzta a súlyosan sebesült lányt az erdőbe és megerőszakolta. majd egy karóval mindkettőjüket agyonverte. járásunkban 1964 6ta 4 felderítetlen eset történt, amelynek sorén asz- szonyokat támadtak pieg. Hudek csakhamar ezeket Is beismerte. 1970 januárjában állították Hudeket bíróság elé Brnöban. A tárgyalás előtt normálisan viselkedett, de aztán egyszerre mindent elfelejtett, semmire se emlékezett. Látszott rajta, hogy szimulál. A bíróság mégis elrendelte a tárgyalás megszakítását és a vádlott pszichiátriai kivizsgálását. A vizsgálat normálisnak találta, s így 1970 decemberében halálra ítélték. Hudek fellebbezett. Ügyében a legfelsőbb bíróság még nem döntött. m nagy Yoe egy szép napon bekopogtatott hozzám. — Peeler, van egy munkám ^ ■ a részedre. Ha érdekel, kaphatsz ötezer dollárt. Elcsodálkoztam, milyen adakozó lett öreg naplóira. Mert soha nem lehetett ráfogni, hogy szórja a pénzt, minden holmiját kiárusításon vette. — S mennyi az egész összeg? — kérdeztem. — Nem százalékra dolgozol. Peeler! — hunyorgott rám vizenyős szemével. — Kapsz öt ezrest, ha akarsz. Ha nem... Vállat vontam, s körülnéztem a szobámban. Nyomorúságosabb már nem is lehetett volna. Régen volt már, amikor utoljára nagyobb ösz- szeget kerestem. Tudtam, hogy Yoe általában becsapja munkatársait, s ha csak lehet, meglép a zsákmánynyal, de hát mit tehettem volna. — Rendben vanl — bólintottam. Elmosolyodott, látszott rajta, hogy ezt a feleletet várta. Aztán elmondta, hogy a részleteket Soapytól fogom megtudni, s átadta a fickó címét. Nagyon föl Ismertem Soapyt, a ravasz rókát, és szöget ts ütött a fejembe, hogy összetársult Yoe-val. Itt már biztosan nagy pénzről van szó. A hamutartóban találtam még egy nagyobb cigarettavéget, megtisztogattam és rágyújtottam. Igaz, ami igaz, eddig csak rosszat hallottam Yoe-ról, de lehet, hogy vannak jó tulajdonságai Is. ElhcLtároztam,hogy beszélek Soapyvel. A fickó nagyon idegesnek látszott. Soványabb volt, mint valaha. Nekt sem mehet valami fól az üzlet. Amikor kezet fogtunk, minden csontját éreztem. — Szervusz, Peeler, régen nem láttalak. Ettől többet én sem tudtam neki mondani. A fal mellett két gyanús alak álldogált. Rájuk bámultam. Soapy bemutatta ókét: Carlo és Nl- no. Azok ketten egy parányit biccentettek a felükkel. Azzal voltak elfoglalva, hogy minél marconábbnak látsszanak, és nem értek rá megszólalni. Soapy többé ügyet sem vetett rájuk, mintha levegő lettek volna. Elmondta, hogy a nagy Yoe-ndic fogunk dolgozni, s védenünk kell érdekelt. Aztán megmondta, ml lesz a munkám: meg kell fúrnom egy páncélszekrényt. — A mackó a Blaker gyárban van — mondta, s részletesen kifeftette a tervet. Mesterien kitervelt mindent. Még a gyár tervrajzának fényképmásolatát is megmutatta. Ezt még akkor készítette, amikor mint portás ott dolgozott. A terv egyszerű volt. Az egyik szennyvíz-levezető cső éppen a gyárépületnek abba a részébe vezetett, amelyben a páncélszekrény áll. Ha végigmegyünk rajta, senki sem vesz észre bennünket. Benn az épületben pedig már nincs ör. — Már nem használják ezt a csatornát — magyarázta Soapy —, régen megfeledkeztek róla, Á csatorARTHUR MOORE; nába a raktárépületből juthatunk bt. Az ajtón olyan egyszerű lakai van, hogy egy tízéves srác is föl tudja törni. Ä fő munka itt vár ránk — mutatott a páncélszekrényre. — A fizetés hétfőn lesz, úgyhogy nagy pénzt találunk a dobozban. — S milyen márkájú a páncél- sCekrény? — Schindler. — Ohó — nevettem. — Ilyent már megfúrtam egypárat. Valójában ezeket a páncélszekrényeket már régóta nem gyártják. Túlságosan drágák, de a szakértő mégis olyan könnyen kinyitja őket, mintha csak konzervdobozok volnának. Közben megérkezett a nagy Yoe. Bólintottam neki, hogy vállalom m munkát. Elmosolyodott, s a nagy zsákmányra gondolva elégpdetten megnyalta a száját. — Vasárnap fogunk munkához. Akkor minden csendes. Mihelyt besötétedik, a fiúk érted főnnek — bökött fejével Carlo és Ntno felé. Néhány pénzdarabot nyomott a kezünkbe. En azonnal a repülőtérre siettem, és helyet váltottam egy vasárnap éjjel Induló gépre. Minél előbb eltűnök, annál főbb. Vasárnap minden kész volt a munkára. Este Nino és Carlo értem Jöttek. Nem messze a gyártól megállították a gépkocsit, eldugták egy halom rozsdásodó vas mögé. Soapy már a raktárban várt bennünket. A nagy Yoe nem volt felen, ö a főnök! Soapy vidáman dörzsölte a kezét. Rozoga lépcsőkön leereszkedtünk a csatornába. Vaksötét volt. Nino és Carlo a nyomomban voltak. Nem Igen tetszettek a fiúk, de mit tehettem volna? Letérdeltünk a páncélszekrény mellé. Biztos mozdulatokkal fogtam munkához. Akt lát, tudhatta, hogy mesterrel van dolga. Elóször a vész- csengőt kapcsoltam ki. Számomra egy Schlndler-páncélszekrényt fől- nyltnl semmivel sem nagyobb munka, mint fOlkattintant egy szivarkás dobozt. De szivar nincs benne! A páncélszekrény úgyszólván teljesen üres volt. Csak néhány százas egy fémdobozban és Iratok. Ntno és Carlo dühösen föltúrták a papírokat, mérgesen szétdobálták őket, de pénz semmi! Morogtak, mint a dühös ebek. Soapynak a lélegzete ts elállt. Arca elkékült. Megijedtem, hogy megüti a guta. Mindannyian káromkodtunk. ' — Megváltoztatták a fizetés naplót! — csapott a homlokára Soapy. — Biztosan még pénteken kiosztották a lóvét. Nem maradt más hátra, visszaballagtunk az úton, amerröl jöttünk. Engem otthagytak a rozsdás vashalom mellett. Ázt sem mondták, hogy viszontlátásra. Kis htján megpukkadtak mérgükben. Vagy száz méterre a gyártól taxiba ültem. Több hónap után először megengedhettem magamnak ezt a fényűzést. Megengedhettem, már csak azért is, mert előző éjjel több százezer dollárt emeltem el a páncélszekrényből. HÉTFŐN LESZ A FIZETÉS [lATAlFiHÍK-emSAN III. A HÄZASSÄG HARMÖNIÄJÄNAK ALAPJA A szerelem szó jelentése minden embernél más és más. A valóságban a férfi és a nő számára nem ugyanazon tartalom hordozója. Inkább az értékek fokmérőjének tekinthetjük. A férfi számára a szerelem és a nemiség két különálló fogalom, míg a nőknél elválaszthatatlan, egyazon érem két oldala, ök a szerelemben a biztonságot keresik. Csak nagyon kevés asszony képes megérteni társa érzelemtől mentes, pusztán biológiai ösztönörn alapuló testi kapcsolatát más nővel. A nők erre képteleneik, s ha Igen, nagy lelki gyötrelem árán. A férfi és nö tartós kapcsolatát sok tényező befolyásolja. Annak eldöntésében, kivel kössük össze életünket, szerepet játszik a kölcsönös szimpátia, a megértés, a jellembeli közös vonások és nem utolsósorban a nemi vonzalom. A nemi harmónia a házasság során fokozott fontosságot kap. A férjnek nem szabad elfelednie, hogy a nemi együttélésben a feleségnek Is meg kell találnia az örömet, a kielégülést, nemcsak a maga kielégülését kell szolgálnia. Ha ez nem így van, megbomlik közöttük a harménla, az egyik tél, vagy mindketten lelki egészségükkel fizetnek érte. A nőknek nagyon nehezükre esik beszélni ezekről a „kényes* dolgokról, s ez a férjeknek kétszeres problé- ■it okoz, felfedezni a baj okát. A nemi alkalmazkodás legnagyobb akadálya 'némely embernél az előítéletek hatalma, számukra a házasságnak ez az oldala valamiféle tabu. A házastársaknak a nemiségről nemcsak tudniuk kell, hanem egymás előtt ki is kell nyilvánítaniuk, hogy tudnak róla. A VÁRAKOZÁS BOLDOG IDŐSZAKA A házasságnak. Illetve a házastársak nemi életének nemcsak egymás kielégítése az egyedüli célja. Ennél nagyobb és nemesebb küldetése Is van: az utódok nemzése. Házasság gyermekek nélkül nem házasság. E fontos küldetés teljesítésében a legfontosabb szerepet a nö játssza. A gyermek utáni vágy a természet a- Jándóka, s ez minden egészséges nőnél megvan, a férjes asszonyoknál különösképpen. Életcéljukat látják a gyermek kihordásában, megszülésében és nevelésében. Az a- nyaság a házastársi együttélés szükségszerű eredménye, 16 hatással van a nő lelki egészségére, megszilárdítja a házasság alapjait, s a gyermeknevelés társadalmi küldetés is. E küldetés maradéktalan teljesítése és a családneveléssel járó megszaporodott anyagi kiadások megköny- nyltése érdekében társadalmunk hatékonyan támogatja a gyermekes családokat. Amikor a feleség megsúgja férjének az édes titkot, a jövendőbeli apa nem akar hinni a fülének, nem akarja elhinni, hogy ez a nagy boldogság valóban igaz. Csodálattal tekint az új, készülő élet titkára, hisz kettejük szerelmének gyümölcse. Mindez természetesen a férjre bizonyos kötelezettségeket ró. Amikor neje gyermeket vár, neki Is tökéletesen tisztában kell lennie azzal, ml játszódik le a női szervezetben. Részt kell vállalnia ebből az állapotból, ameny- nyire mint férfinak lehetséges — mindenekelőtt megértéssel lenni az élettárs Irént, támogatni, buzdítani öt. A jövendőből apa, bár nem veheti ki részét a terhességgel járó szervi nehézségekből, de legalább tudnia kell, mit él át ilyenkor a feleség. Igyekezzék teljesíteni kívánságait, mert még a legnyugodtabb természetű nő is ebben az állapotban eléggé szeszélyes. Járuljon hozzá, hogy a kismama betarthassa az orvos utasításait, hogy legyen ideje a pihenésre, a mozgásra és betartsa az orvos előírta egészséges táplálkozás szabályait. A férjnek hatalmában van megajándékoznia társát a legértékesebbel: a szabad Idejével. Mondjon le kedvteléseiről, és töltsön minél több Időt a feleségével. A terhesség alatt különösképpen óvja őt minden gondtól, feszültségtől. A jövendőbeli apának számolnia kell a feleség érzelmeinek megváltozásával ts, "sgy gyengédebb, mint szokott lenni, vagy pedig elhide- gül. Ne essünk kétségbe! Ez az elhidegülés nem tartós. Általában a férjek ilyenkor fokozottabban előzékenyek a feleségükkel szemben. Sőt, sokszor ezt az előzékenységet egész a végletekig hajtják, úgy viselkednek, mintha a feleség beteg lenne. Ez helytelen és kerüljük el! Ne feledjük, hogy amikor az asszony gyermeket vár, szervezetében természetes folyamat játszódik le, állapota semmi tekintetben nem kóros. Ezért járuljunk hozzá, hogy feleségünk életmódja egészséges legyen, ne különbözzék a megszokottól. Éppúgy elvégezheti a mindennapos háztartási teendőket, mint eddig, csak kerülnie kell a megerőltető testi munkát. Tehát ne tévesszük össze a lentebb felsorolt férj! kötelességeket az elkényeztetéssel! Az elké-< nyeztetés kedvezőtlenül hat a terhes nő lelkivilágára is. Ha a feleségünk gyermeket vár, ne mutassunk aggodalmat állapota Iránt, inkább tudatosítsuk azt, hogy a nők többsége ezen átesik, és szinte szabályszerű, hogy a terhesség és a szülés zavarmentesen zajlik le. Ezért nincs ok az aggodalomra, és ha mégis aggódunk — ez szintén érthető, főként ifjú jövendőbeli apáknál —, igyekezzünk magunkban tartani. Tegyük még szebbé, boldogabbá házasságunknak ezeket a napjait. (Folytatjuk) \