Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1971-11-16 / 46. szám

ÜRAí ÍÖViN

■ ":^-'i * y

A MAI JEREVÄN

a modermvek és a hagyományosnak csodálatosan harmonikus egysége. Lakossága mintegy 800 000 lélek, magiassága átlagosan két emelet. Nem hat vidéki városnak, hanem régi nagyvárosnak, amelynek azonban javarészt új épületei vannak. Az új épületek pedig évezredek hagyományait viselik. A legleltúnőbb — és ettél a mese- hangulat —, hogy az egész város: rózsaszínű. Epületanyaga a bazalttufa, amely a környezői hegyekben a legkUlönbözöM) szinárnyalatok- ban hálható. De Jereván házal közt ritka a sárga vagy barna, vagy zöld — a legtöbb rózsaszín: terei és lőútjai kivétel nélkül rózsaszínűek. Az utcák egyenesek, és feltűnően tiszta minden. A hagyományos stíluselemekből tonnáit házak leginkább az európai reneszánszra emlékeztetnek. Ez a rend, ez a kimértség, ez a tisztaság, ez a reneszánszizű hagyományosság engem a látott városok közül leginkább Dubrovnikra emlékeztetett. Egy rózsaszín Dubrovnik tenger nélkül, óriási hegyek között. A város képének teljességéhez azonban hozzátartoznak a szökőkutak. Jerevánban mindenütt szökőkutak működnek. Van egy óriási tér, ahol Erebuni alapftásának 2750. évfordulójára 2750 szökőkutat építettek (nem voltam rest, egy este lementem és utánaszámoltam: valóban pontosan ennyi). De ezen MvUI minden sarkon legalábbis egy kis Ivószökókút, amelyre a járókelők ráhajolnak és Isznak. Ez a temérdek felszökő vfz enyhíti is a város szubtroplkus melegét.

Az utcák felirata kettős: orosz és örmény. Legtöbb helyütt azonban az üzletek cégtiábláján kizárólag örmény a szöveg. Ez pedig igen egzotikus látvány az európai utazónak. Hiszen euiúpai olvasóember, akinek természetes a latin és cirillbeiíű, még a görög vagy a gót Írástól sem ijed meg, de nagyon tanácstalanul áll a semmire sem emlékeztető örmény betűk előtt. Ezt az ábécéti Meszrop Mas- toc mester szerkesztette az időszámításunk szerinti 40S-ik esztendőben, mivel sem a görög, sem a latin írás nem felelt meg pontosan az örmény hangoknak. Ma is ez az örmények Írása. Es a messziről jött ember tanácstalanul nézi az arüisztíkusan absztrakt dekorációra emlékeztető rajzokat, amelyek ki tudja, milyen érdekes szövegeket rejtenek előle. Szememnek üdülés volt, amikor valami cirillbetükkel is olvasható volt.

AZ OROSZ MELLETT azonban meglepő módon sokan tudnak valamelyest angolul vagy franciául. A múzeumokban és a látványos romoknál mindig találtam szakembert, akivel valahogyan tolmács nélkül is elbeszélgethettem. Sőt a szállodában akadt egy portás bácsi, aki útlevelem láttán magyarul szólított meg. Kiderült, hogy a két háború közt szőnyeg- kereskedő-segéd volt Budapesten.

Az idegen nyelvek Ismeretének nemcsak az az oka, hogy sok a hazatelepült, hanem az is, hogy sokan céltludatosan tanulnak nyelveket. Általában tanuló nép ez.

Talán az egész világon itt a legnagyobb az értelmiség száma. £s mintha az egész népben élne valami Izgatott ^MeklőUés a kultúra iránt. Sehol még annyit falvakban, kocsmákban, hirtelein összeverődött társaságokban nem beszélgetljtm irodalomról, művészetről, történelemről, régiségtanról, mint Örményországban. Igazán csak amúgy meUékesen tudtam meg, hogy a kis országnak virágzó gyümölcstermésén, bor-, konyak- és konzerviparán klvUi nemcsak kőbányá- szaita, hanem gazdag színesfém- bányászata van',, nagy erőművel, kohászata.., Azt Bzonba« saját szememmel láthattam, hogy a poétf- kus látvány mögött megalapozott tan jó az életszínvonal.

A SZEVAN-TÖNÄL Is okosabb lettem. Azt tudtam, hogy ez a kis ország legnagyobb tava, és ott látható az egyik legrégibb kolosöor, de azt senki sem közölte, hogy jó 1000 méterrel magasabban fekszik, mint J^eván, tehát körülbelül a Magas-Tátrával egy szinten (mi ez a Kaukázusban? Mi ez az Ararát közelében?)'. En tehát; hogy a forró Jerevánban mcgszoktam,_ rövid ujjú Ingben ültem az autóba két tolmá- csmnmal (velünk jötlj Ferenczl László, az irodalomtörténész is, a- kl Jerevánban tmtnimányoz valamit, és akivel kellő elképedéssel futottuak össze égy délután a Ma- tenadaran előirt). Az autő pedig meat, ment fölfelé... és egyre hidegebb lett. £s amikor a töl melle^ kiléptünk; már nagyon hideg volt és dermesztő szél fújt. Tüstént futni kezdtünk, hogy felme- legitsUk magunkat, és hamarosan meg is torpantunk, mert kétezer és sok méter magasban nem lehet szaladni, mivelhogy a ritka levegőben kifullad az ember. A kíváncsiság mégis nagyobb volt, mint a hideg, és felmásztunk a meredek dombon a IX. századbeli kolostorhoz. De azért utána a legfőbb ideje voH bemenni a vendéglőbe, ahol az örmény írószövetség rendelte ebéd várt ránk. (Ebéd? Lakoma volt! Csupán e- gyik folgásaként friss pisztráng szerepelt.) Onnét néztük a tavat, a* mely sokban emlékeztet a Bala- tlonra, csak éppen havasok veszik körül.

Ez a Szevan^ö, az ország fó e- nergiaforrása. Vizét megnyitották lefelé, és 1000 méteres szintkülönbséggel, hat vlzilépcsőn fejleszti az áramot. Csakhogy az történt, hogy nagyon megcsappant a tő vize. Már-már kiapadással fenyegetett. A szovjet vIzimémökiHc a- zonban kitalálták a teendőt. Egy óriási heggyel arráb folyik az Árpa folyó. Nos, irtózatos erőfeszítéssel most fúrják az alagutat a hegy alatt, amelyen az Árpa vizét bevezetik a Szevan-tóba, és így kellő víz lesz a tő szintjéhez is és az erőmüvek szüntelen táplálásához Is. Négy év múlva kész lesz az alagút, és örményországnak annyl villamosenergiája lesz, a- mennyit csak akar.

nyilván AHANY EMBER, ANY- NYIFÉLÉT LAT

Egy mérnök vagy ipari szakember Vagy közgazdász ennyi Idő

alatt sokkal többet tudott volna meg a kis szovjet köztársaság műszaki titkalből. En ugyan jártam szovhozbau; de ott is főleg irodalomról beszélgetftem. Es valószínű, hogy ha egy mezőgazdász jár ott, az kevesebb múzeumba, képtárba, romvidékre megy el, mint én. A kultúrloól azonban azt hiszem, szereztem valamelyes összképet. Mindenekelőöt, hogy ez a kultúra fontos és ébnényszerü közügy az örmények számára.

Megleptek a képtáraik. Nemcsak á régiek, hanem a modemek is. Énnekem már Moszkvában és Le- Uingrádban is gyanús volt, hogy nagyon keveset tudtmk a Szovjetunió új művészi tjörekvéseiról. Hajlamosak vagyunk két évtizeddel ezelőtti körülményeket elképzelni. Holott ÚJ, izgalmas bontakozások- kal találkozunk ott mindenütt. De nem elegendő Ismerni, amit a lő- városban lát az utazd. Ezeknek a kis szovjet köztlársaságokaak igen egyéni kulturális arcubta van. Van Új, modem örmény festőművészet. amelynek közvetlen múltjában ott áll a még élői, immár kUencvenéves mester: Martirosz

Szárján. Művelnek külön múzeuma van, közvetlenül lakása szomszédságában. De mellette a fiatalabbak és ai sokkal fiatalabbak egy szín- pompás, modernséget és hagyo- mánylj egybeolvasztő, új festészetet bontakoztatnak ki.

A zene még inkább közügy. Ko- mitász — akinek idén tartják centenáriumát — példaképük: az ő nyomán építik be ősi népi dallam- bagyományukat a modem zenébe.

Költészetüket sajnos nem ismerhettem meg. Erre néhány nap nem elegendő, ha az ember nem ismeri a nyelvei. Annyit azonban tudomásul kellett vennem, hogy a vers ugyanolyan széles rétegekben közügy, mint a kép vagy a zene. A sok megjelenő könyv közt sok a verseskötet. £s nemrég jelent meg például n magyar költészet válogatott remekműveinek antoló- glija örményül. Várom a viszonzást: az örmény antolőglái — magyarul.

EGY jereváni VENDÉGLŐBEN egy este megszólított angolul egy nagy termetű férfi:

— ön idegen? — Igen.

— Spanyol? (Nem tudora, miért nézett spanyolnak; talán azért, mert éppen piros ing volt rajtam).

— Nem. Magyar.

— Hogy jutlott eszébe idejönni?

— Érdekel Itt minden.

— Ennek nagyon örülök. En örmény vagyok, de Amerikából. En

Ide hazajárok, noha ml már ne-, gyedik nemzedéke lakunk Chicagóban. Az anyanyelvűnk azonban ma is örmény, és minden két étben egyszer eljövök, hogy misét hallgassak Ecsmlazinbaa. Megenlgedl, hogy meghívjam egy üveg pezsgőre? Ne utasítsa vissza. Nagyon ö- rUIök, ha olyan emberrel beszélhetek, akit érdekelnek az örmények.

Nem lehetett visszautasítani. Leült, megrendelte a pezsgőt. Sajnos, ő Is csokoládét tíördelt a pohanm- ba, mielőtt töltött volna. Koccintottunk. Megkérdezte a foglalkozásomat. Mikor kiderült, h(^y magyar Író vagyok, közölte, hogy Zi- lahy Lajostól olvasott már egy regényt, és látott életében néhány Molnár Ferenc-szindarabot. Nagyon örült, amiken: közöltem, hogy Zila- hyt személyesen Ismerem. Mikor én érdeklődtem a foglalkozása 1- ránt. elmondta, hogy száUötuIaj- donos Amerikában, van több szállodája Is. En, talán a kelleténél kissé ironikusabban mondtam neki, hogy haza azért aligha költözne. Ö azonban komoly kérdésnek vette, újra töhHtt, és körülbelül szó szerint mondta:

— Nézze, én nem vagyok politizáló ember, de gazdag amerikai vagyok. Tudom azonban, Jjogy a ml kis hazánk csakis olyan módon lehetett végre megint Örményország, hogy tagja a Szovjetuniónak, és maga is szovjet köztársaság, És ez még nekünk Is sokkal jobb, mintha még mindig nem volna egy kis ország, amelyről mi ott messze azt) mondhatjuk: az a mi hazánk. Én nem akarok hszaköltözhi. De nagyon sokan közülünk már akarnak költözni, és nagyon sokan máris hazaköltöztek. És nagyon boldogtalan lennék, ha Így kétévenként négy-öt napra nem jöhetnék haza, hogy sétálgassak örmény utcákon, nézegessem az örmény fővárost, itthon hallgassam meg magának a katoll- kosznak a miséjét. £s itt nagyon szívesen látnak bennünket, haza- látogatőkat. Én pedig az itteniekkel együtt örülök, ha látom, hogy máshonnét is ellátogatnak Jerevánba, Ecsmiazinba, mint ön, abból a távoli Magyarországról, és elviszik a világba a mi kis örmény hazánk jó hírét.

Még egyszer koccintotltunk. Ö felállt, kezet ráztunk. En pedig magamban azt kérdeztem, vajoro hány amerikai magyar marad meg négy nemzedék után ennyire magyarnak?

HEGEDŰS GÉZA

TÚLJÁRT

AZ

ESZÜKÖN

IV.

Kis tavak díszítik Jerevánt. A képen: a „Hattyúk tava“ a Tumanjan út mentén

(SZERKESZTŐSÉGI MUNKÄM ÉS KÜLDETÉSEM)

Andris] Czschowicz kapitány tevékenységs a Szabad Enrópá- nál sgészébsn véve lényegtalen munkával kezdődött, hitzan a Tribuna Lndn és a Zycia Warsawa régebbi példányaiból kinyírt áfságcikkek oeztélyozásén kívül semmi mást nem kellett tennie.

— Néhány hónap ntán változott a helyzet. Fönököra, Zamor- szki ár magához hivatott, s közölte velem, hogy a Kelet-Európa ügyeivel foglalkozó titkos osztályra helyeznek át. A helyiség- áz a beosztáscsere révén közelebb kerültem célomhoz, hiszen ezen a titkos osztályon volt minden nyilvántartva, ami engem ás a lengyelországi központunkat érdekelte — •miékezik vissza Czechowicz kapitány.

A gyors ás váratlan előrehaladás azonban bizonyos mértékig nyugtalanította a felderltőt. Nem tál gyorsan halad-s a kitűzött célhoz? Nem lepIezték-e le ellenlábasai, s csak arra várnak, hogy ,,tetten” érjék? Ilyen és ezekhez hasonlé gondolatok fordultak mag Czechowicz fejében. Aggodalma feleslegesnek bizonyult, mert mint később kiderült, munkatársai és főnökei nagyon is bíztak benne.-— A nyilvántartási osztályon órákat töltöttem a kartotékok felett, melyek tárgyi jegyzékből ás névsorbál állnak. Zamorszki ongodálye nélkül ezekbe — természotesen az ó főnökeit kivéve — senki sem tekinthetett bele. S mit tartalmaznak ezek a jegyzékek? Röviden szélva mindent. A járási pártbizottságok vezető titkárainak, a gazdasági és a közéisti személyiségek, a művészek, a mérnökök, a katonatisztek és a központi pártbizottság vezetőinek személyi odataln kívül a bányák, a gyárak, a katonai alakulatok, a rádiő és a televízió, az állami intézmények és a tömegszervezetek munkájárél beszerzett híranyagot. Természetesen az anyagok többségét sosem közölték és nem Is fogják az éter hullámain közölni, hanem a CIA központjába, illetve a többi nyugati hírszerző központba Juttatják.

Az anyagok többségén a „Bizalmas” és a „Titkos” szó olvas- ható, ami ékesen bizonyltja a Szabad Európa kémkedési tevékenységét.

— Sok anyag szolgálati kötelességem teljesítése útján került a kezembe, ám a fontosabbak főnököm páncélszekrényében voltak elrejtve, s ezért ezekhez komplikáltabban jutattam. Mondhatom azonban, hogy a Zamorszki osztályára érkezett anyagok mindegyikét ollenőriztem és továbbítottam központunknak. S hogy ez nem volt kevés anyag, bizonyftja az Is, hogy mennyisége egy tél tehergépkocslnyit tesz ki.

A lengyel sejtő, rádió ás televízió a megszerzett anyagok néhányát már közölte. Természetesen valamennyit — főleg a jelentősebbeket, nem tehet nyilvánosságra hozni. Egy azonban tény, hogy a Czechowicz kapitány által megszerzett hfranyag- bél bü képet kaphatunk a Szabad Európa tevékenységéről, kémkedéséről, arról, miként igyekszik szétverni szocialista társadalmi rendünket.

— A Szabad Európa jól fizeti embereit. Mint a Brit-Rajnai- hadsereg órsegységánek katonája 320 márkát kaptam tisztán, viszont a Free Enrope-töl 1612 márkát. Ez pedig lényeges különbség, ami egyúttal azt is jelenti, hogy az átlagos nyugatnémet polgár fizetésének a dupláját kerestem. Többek között azért Is nem néztek és néznek a nyugatnémet átlagemberek jé szemmel a Szabad Enrápa alkalmazottjaira...

Czechowicz kapitány nőtlen ember volt, s mint Ilyen eleinte München egyik szállodájában lakott, de nem sokáig, mert a Szabad Enrápa „gondoskodik” az emberolröl. Szolgálati lakást iitahak ki .Andrreinak amiért mintegy 500 márkát kellett volna fizetnie. A lakbért és a többi kiadást azonban a Szabad Európa fedezte...

Az övé volt a lakás, ő rendelkezett tehát vele. Élt Is ezzel teljes mértékben.

— Mikor nem tartórkodtunk odahaza, házkutatást tartottak. Ellenőriztek mindent, mert a gyanú árnyéka állandóan követett.

Az ellenőrzés könnyen ment, mert a lakások egyik kulcsa a Szabad Európa, illetve a CIA kápviselőlnek a kezében van. De nemcsak a lakáskulcs van az ő kezükben, hanem a Szabad Európa alkalmazottjai is, akik csak ágy táncolhatnak, ahogy nekik mozilkálnak. Nagy Árpád

Következik: Kik ás milyen emberek Irányítják a Szabad Európát?

Tojások főzéskor manapság sokkal gyakrabban repednek meg, mint régebben. Állatorvosi főiskolák vizsgálatai alapján megállapították, hogy a tojások héja a legtöbb e- setben csak 0,1 milliméter vastagságú, az Ideális 0,2-0,3 milliméteres vastagság helyett. Az ok: az állatok túlnyomó többsége iparszerü tyúkfarmokon él, és így nincs megfelelő szabad kifutási leheitöségük káliumtartalmú táplálékok felszedegetésére.

BARNiT A KÁLYHA

Ötletes kandallék gyártását kezdték meg a pápai Elekthermaxnál. Az új konstrukció egyszerre melegíti és barnftja használú- ját. A TiilamoskészUIék fűtőszálai mellé ugyanis kvarclámpát építettek be.

Az újdonságot elsősorban a csecsemők mesterséges n.a- poztatásához ajánlják. Továbbá jé szolgálatot tesz a mester^ges barnító mindazon nyaralóknak is, akik rosszul választották meg az üdülés idejét és igazi napsütés híján fehérek maradtak.

DIGITÁLIS MERŰMOSZEREK Közvetlenül számjegyekkel mutatják a méréseredményt- a leningrádi Vibrátor-gyárban szerkesztett új mérőműszerek. A mikroáramkörökböl és más korszerű elektronikus elemekből épült digitális mérőműszerek jóval kisebb méretűek elődeiknél. Sorozatgyártásukat még ebben az évben megkezdik.

Tizennyolc személyes kis vlllanybuszt gyártott a kallfor- ntal Westinghouse Electric. Négy lóerős egyenáramú motorját 12 darab 6 voltos elem üzemeltett. A sétabusz egy jeltöltéssel 8 órán át közlekedhet, de csak Í0J5 km-es sebességgel (beszámítva mintegy 500 megállást és Indítást j. Hossza 4,27 m, szélessége 1,67 m, magassága 2,28 m.

A közelmúltban bemutattak a Fiat-család legújabb tagját, a Fiat 127 típust, ezúttal pedig a legelegánsabb Fiat- kocsit, a Fiat 130 Coupét láthatják. Az ötszemélyes sportkocsi maximális sebessége 195 kni/úra.

A Szputnyík szerint érdekes felmelegedés megy végbe a sztratoszférában. A kísérletet a szovjet Mlrnlf-obszerva- tórlumban végezték. A harminchárom kilométeres magasságba küldött rádiószonda azt felezte, hogy a levegő hőfoka Itt „mindössze'' mínusz 17 Celstus-fok. A megfigyelések azt mutalták, hogy ebben a magasságban az átlagos hőmérséklet néhány évtizede zérus alatt 65 fok volt. A megfigyelésnek, amennyiben a jelenség tartósnak bizonyul, nem csupán tudományos, hanem gyakorlati jelentősége ts; a repülőgépek ezt a magasságot is használhatják.

' 11®